Vajon természetes-e, azoknak, mind, akik

felvállalják felettünk, a döntéshelyzeteket.

Amíg ahhoz kellő alázatot gyakorolni

nem tudnak, ne célozzák meg azt,

ami túl sok lenne, nekik, hinnye.

Mindenki valamivel született és

azt mint a tehetségét gyakorolnia a

 Hazájában fontos lenne, hozzáadva.

Mert belőlünk mind, lett ez a Haza,

ne máshol várjanak bennünket haza.

Az, hogy a mi Hazánkban, mind,

jó minőségben, élhessük azt

ami egészségesen megtart,

nem szerintük, szerintünk.

Lelkesedve, szívesen,

gondolkodva fejlődve,

élhessük az életünket.

S kiteljesedhessünk,

önmagunk szerint.

A generációs

lehetőségeink,

legyenek adottak,

teljesíthessen mindenki.

Figyelnek-e arra, legyen ott,

emberies, ne megfáradtan,

a kiüresedést elodázóan,

álljanak be a sorba, hinnye.

Mintegy felsorakozva, lám,

íme, a szerintük színe, java.

Azt sem tudva mi jó nekünk,

hiszen olyan régóta vannak

legfelül, nem tudhatják azt,

mi van itt a hétköznapokban.

Meglátják-e, kihallják-e, azt is,

ami biztosíthatja a jó minőségű

életünket, gondolkodhatunk-e.

Egy Haza ez csak egy, belőlünk

is lett, maradjon a miénk mindig.

Úgy, hogy a jót és szépet beadjuk,

a közösbe megélhessük mi is azt,

ami számunkra is nagyszerű lenne.

Visszakapni a jót és szépet, amikor az

szükséges, helyettünk, ne más élje meg,

annak az eredményeként, a jó minőséget.

Amiért dolgoztunk, gyakoroltuk a hivatásunk,

másoknak, másokért, emberiesen, sok jót tettünk.

Maradjon értelmes, jogos a minőségi életünk nekünk,

amit sorsként kaptunk, maradjon meg az önbecsülésünk.

Érthető legyen számunkra az, amit elvárnak tőlünk, ne

legyenek a szabályok kirekesztőek, be nem tarthatóak.

Nem egyformák a bevételeink, a kiadásokat arányosan

azoknak megfelelően szabják meg, ne tegyék zsebre, ah,

azt, ami mindannyiunknak szólna, ne bízzák romlottra.

Legyen sok intelligens, a gyakorlati életet ismerő ott a

 hétköznapokban benne élő, a döntő, ne elméletek

szerint kelljen élnünk, a védők védhessenek.

Adhassanak jó mintát a következőknek,

az emberi méltósága maradjon meg,

mindenkinek aki megtartotta azt.

Értünk szóljon az életminőségünk,

aminek a hasznából adjunk bele,

kérdezzenek és felelni fogunk.

Mi ismerjük a kötelességeinket,

ismernünk szükséges a jogunk.

A szaktudást becsüljék meg, ah.

Ne utána kapkodjanak, ha ott

van, az észre nem vett hiba, ah.

Felelősen, hozzáértéssel legyen

mindenki ott, ne legyünk a hozzá

nem értésnek a kiszolgáltatottjai.

Ami ma megtehetsz, ne halaszd

holnapra, ha nem mer, döntést

hozni, nem elég érett még arra.

Ez a Hazánk, mi itt élünk, hinnye.

Annak megfelelően, amire mi is

képesek vagyunk, a lehetőségünk

szerintiket, mert, mi is úgy, kaptuk,

Maradjon meg a kialakult tartásunk,

egymást segítve, építve, hozzuk össze,

a Hazánkat, amiben jól tudunk itt élni.

Ne rángassák a hozzáértőket, mintha

azzal, a tudás hiányát, le lehetne fedni.

Megfelelő emberek oda, amit ők tudnak, a

 legjobban, ha nem tudsz kommunikálni, ne

vállalj olyat, amin sok ember élete múlhat.

Mindent a maga idejében, ha elodázod azt

ami mások sorsa felett, döntést hozhat,

a felelőse annak te magad leszel, vagy.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

 

Julamami