Vajon természetes-e, azoknak, mind, akik
felvállalják felettünk, a döntéshelyzeteket.
Amíg ahhoz kellő alázatot gyakorolni
nem tudnak, ne célozzák meg azt,
ami túl sok lenne, nekik, hinnye.
Mindenki valamivel született és
azt mint a tehetségét gyakorolnia a
Hazájában fontos lenne, hozzáadva.
Mert belőlünk mind, lett ez a Haza,
ne máshol várjanak bennünket haza.
Az, hogy a mi Hazánkban, mind,
jó minőségben, élhessük azt
ami egészségesen megtart,
nem szerintük, szerintünk.
Lelkesedve, szívesen,
gondolkodva fejlődve,
élhessük az életünket.
S kiteljesedhessünk,
önmagunk szerint.
A generációs
lehetőségeink,
legyenek adottak,
teljesíthessen mindenki.
Figyelnek-e arra, legyen ott,
emberies, ne megfáradtan,
a kiüresedést elodázóan,
álljanak be a sorba, hinnye.
Mintegy felsorakozva, lám,
íme, a szerintük színe, java.
Azt sem tudva mi jó nekünk,
hiszen olyan régóta vannak
legfelül, nem tudhatják azt,
mi van itt a hétköznapokban.
Meglátják-e, kihallják-e, azt is,
ami biztosíthatja a jó minőségű
életünket, gondolkodhatunk-e.
Egy Haza ez csak egy, belőlünk
is lett, maradjon a miénk mindig.
Úgy, hogy a jót és szépet beadjuk,
a közösbe megélhessük mi is azt,
ami számunkra is nagyszerű lenne.
Visszakapni a jót és szépet, amikor az
szükséges, helyettünk, ne más élje meg,
annak az eredményeként, a jó minőséget.
Amiért dolgoztunk, gyakoroltuk a hivatásunk,
másoknak, másokért, emberiesen, sok jót tettünk.
Maradjon értelmes, jogos a minőségi életünk nekünk,
amit sorsként kaptunk, maradjon meg az önbecsülésünk.
Érthető legyen számunkra az, amit elvárnak tőlünk, ne
legyenek a szabályok kirekesztőek, be nem tarthatóak.
Nem egyformák a bevételeink, a kiadásokat arányosan
azoknak megfelelően szabják meg, ne tegyék zsebre, ah,
azt, ami mindannyiunknak szólna, ne bízzák romlottra.
Legyen sok intelligens, a gyakorlati életet ismerő ott a
hétköznapokban benne élő, a döntő, ne elméletek
szerint kelljen élnünk, a védők védhessenek.
Adhassanak jó mintát a következőknek,
az emberi méltósága maradjon meg,
mindenkinek aki megtartotta azt.
Értünk szóljon az életminőségünk,
aminek a hasznából adjunk bele,
kérdezzenek és felelni fogunk.
Mi ismerjük a kötelességeinket,
ismernünk szükséges a jogunk.
A szaktudást becsüljék meg, ah.
Ne utána kapkodjanak, ha ott
van, az észre nem vett hiba, ah.
Felelősen, hozzáértéssel legyen
mindenki ott, ne legyünk a hozzá
nem értésnek a kiszolgáltatottjai.
Ami ma megtehetsz, ne halaszd
holnapra, ha nem mer, döntést
hozni, nem elég érett még arra.
Ez a Hazánk, mi itt élünk, hinnye.
Annak megfelelően, amire mi is
képesek vagyunk, a lehetőségünk
szerintiket, mert, mi is úgy, kaptuk,
Maradjon meg a kialakult tartásunk,
egymást segítve, építve, hozzuk össze,
a Hazánkat, amiben jól tudunk itt élni.
Ne rángassák a hozzáértőket, mintha
azzal, a tudás hiányát, le lehetne fedni.
Megfelelő emberek oda, amit ők tudnak, a
legjobban, ha nem tudsz kommunikálni, ne
vállalj olyat, amin sok ember élete múlhat.
Mindent a maga idejében, ha elodázod azt
ami mások sorsa felett, döntést hozhat,
a felelőse annak te magad leszel, vagy.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból, szeretettel.
Julamami