Persze, lehet úgy is gondolni,
hogy minden rendben.
Akkor, ha eldöntötted,
a másik irányt veszed.
Miért vesződnél azzal,
ami nehezen megy, ah.
Ha könnyen legyőzheted,
a belső tartásodat azzal is,
kiszolgálod magad, a vágyad.
Bár nem arra vágytál igazán,
hanem leginkább, hogy tudjad,
mi mindent tudsz megoldani, a
tengernyi gondolkodó agyaddal.
Aztán rájöttél, másoknak könnyebb,
a másik oldalon könnyen megy, nem
érzik, a hiányát semminek közben.
Átadod magadat a felszabadult
érzéseknek, miért is
vesződnél hát.
Ha nem
megy,
úgysem,
azt látod,
lehetetlen.
Alaposan el
és kihasználod
magad, legalább,
nézz rá annak az
anatómiájára.
Ha már
nem
fáradsz
azzal,
hogy
tartásos
maradj.
Nézz szét,
látod milyen
szép, a lelked
tiszta tükre.
Kérlek,
meg ne
feledkezz,
a belső
tartásod,
méltóságod,
figyelmeztet.
Figyelj ha a
lelked jelez,
ne várd meg,
amikor majd,
érted szólóan,
„rádmordul” a
lelkiismereted, ah.
Ülj le gondolkodj el,
mit kezd magával a
gondolkodó agyad.
Ha végleg kimarad
a kontrollja, hinnye.
Ugyan ki mondhatja
neked, hogy lépd át,
ne tiszteljed magad.
Annyira, hogy egyszer
majd, megkérdezi azt,
az unokád tőled is. Te
mit tettél akkor, kettő
közül csőlátásban, a
könnyű felé mentél.
A nehézséget, mint
a pelyhet, kikerülted.
Most meg már, csak,
üresedsz, igaz is, hát,
megvan mindenetek.
Nem maradt semmi,
ami, kihívásos lenne,
generációsan, hinnye.
Mindent idejében, ah,
maradjon másoknak is,
megfelelő fontos dolga.
Érezted-e már valaha,
adtál oda ahol nem volt,
segítettél akkor amikor,
már, éppen ideje volt.
Az lett a te ajándékod,
azáltal amit értük tettél.
Nem lett több pénzed se,
mégis nagyon örültél, ah.
Nem üresedtél tovább,
a mindenségit, nahát.
Nem kapkodtam, nem
siettem, megéltem azt,
amit adtál Isten. Adtam,
arra születtem. Hiszen,
kiüresedett volna, a sok
loholásban, a minőségi,
életem, átértékeltem.
Helyette, azt is tudom,
ami kiteljesíthetne most,
könnyű felé nem megyek.
Viszem a terhet, amíg azt,
érezhetem, már hazaértem.
A Hazámban otthon vagyok.
Olyan emberek tisztelnek meg,
érkeznek, akiknek segíthetek.
Kinek feleltem volna meg,
önmagamtól távolodva,
sem gazdagodtam
volna. Hiszen a
fölöslegesemből,
mindig adtam volna,
oda, ahol nem volt.
Lelkesen, szívesen,
gondolkodó vagyok.
Sokak szerint, ez
nem gazdagság, ah.
Nincsen benne a
sorsomban, csak
ha a tudásomat, jó
helyre eladom, ah.
Magamhoz képest,
boldogulni tudok.
A kiteljesedésem
gyümölcse lesz majd.
Ne várjál olyat tőlem,
ami bennem, nincsen.
Tapasztalj és tanulj hát,
hogy a sorsodban is,
magad szerint, jól
boldogulj, hinnye.
Segítek magamon,
érdemes legyek rá,
segítsen az Isten.
Magyarországról,
Pakson a Hergál
Házból,
szeretettel.
Julamami