Te aki a nem általad teremtett
szépben, s jóban topicskolsz,
nem hoztad, azt, a tudást se,
minek tanultál volna, hinnye.
Felvállaltad, vezetőnek álltál.
Ah, neked mi a természetes,
nem ugyanaz, mint a
többieknek.
Hozzá
igazodna,
a saját és a
generációs
feladatod, ah.
Ezért, lenne jó, ha
ismernéd, mit lenne
szükséges, tenned, érted,
hogy megértsed a miérteket.
Az adott körülményeken
belül is lehet, jól érezni
magadat a bőrödben.
A saját sorsodhoz
méred, megtalálva
a generációs feladatod.
Ah, azon belül teljesítesz,
amin belül hagyja azt a
sorsod, tehetséged.
Megoldod azt, amit
generációsan senki,
nem vett észre addig.
Vagy átugorva mindent,
több szinttel, feljebbre,
hamiskodod magadat.
S érvényre juttatod, az
akaratodat, álmaidat.
S te másik, nem tehetsz
semmit sem, az akaratosok,
megszabják, szerintük mit lehet.
Erős tükör az annak, aki vállalja
a döntéseiért, a felelősséget, ah.
Mások szerint élni, na azt is lehet,
akkor viszont ki teljesít magad helyett.
A belső hármasod jelzi ám, mi akkor a jó,
amiben fejlődni vagy képes és nem
a „punnyasztó”, ah, a látszatra jó.
„Szodén, viribülő, topicskoló”.
Ha azt gondolod, hogy az
amit teljesítesz, elég
ahhoz, kívülről,
minden
rendben.
Döntesz hát,
magad szerint.
Nem ártasz, úgy
ítéled meg, talán,
elég ahhoz, hogy
távol maradj.
Felfújod a
az orcádat,
lenézően.
Ne lásson
bele
az
életedbe,
senki se, ah.
Csakhogy, ott
vagy a kirakatban,
minden pillanatban.
Az egyetlen ami segít,
ne akarjál tökéletesnek
látszani, maradj szerény,
természetesen élj meg.
Abból amit te magad
teremtettél, hinnye.
Ha időben észleled,
hol vannak azok a
határaid, amik
még beleférnek.
Túlzottan magadtól
el nem térnek, lassan
meg és felismered, azt,
ami visszatángál, bizony,
a saját”jótékony” sorsod.
Kezdjed újra, még egyszer,
onnan ahonnan könnyűvé
váltál, a nemlétező sorba
beleálltál, hiába hát, kár.
Amikor új családot akarsz,
vedd figyelembe, akkor
élheted azt majd jól.
Ha, akiket letudtál,
maradhatnak olyan
életminőségben,
ahogy veled éltek.
Ha nem úgy teszel,
piszkálni fog majd,
a lelkiismereted, ah.
Elfordulhatnak tőled,
azok, akik komolyan
veszik a családot.
Ha úgy bánsz el,
a sajátjaiddal, ugyan,
hogyan bízhatnak benned,
ők, akik nem a rokonaid, ah.
Nem titok az se régen már.
Az intelligencia hiánya is,
pótolható sok tanulással.
Mi adja az embernek, a
tartását, méltóságát,
hát az, hogy ahhoz
képest, amit
hozott,
kivé,
mivé
változott.
Hát ne csak
a pénzek által gyarapodjál.
Lelkesen, szívesen, gondolkodó
maradj meg legalább. Ne rontsd
el, azt, amit, a teremtő által hoztál.
Nem lesz köszönet abban sem, ha
túlzásra nevelődtek a sarjak. Nincs
mit tenniük, csak élvezik, maguk fölött
azt az életet, amit nem élhetnének meg.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,
nem harcolok, sem ellened, se érted.
Ha nem igényled, a generációs jeled,
akkor is eltelik valahogy az életed.
A sorsok forgandóak, amit másoktól
elveszel, az nem a tied, leépül tőle a
lelkiismereted, azt a, hinnye, ne tedd.
Mert amikor már, megvan mindened,
kezdődik az üresedés, leépülés, hinnye.
Oktatás, nevelés, neked, érted, a sorsod,
ismerd meg és fel, hogy végleg el ne tévedj.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel.
Julamami