Nem tanulna, minek, inkább
beállna, a már túl
hosszú sorba
főnöknek.
Hiszen,
arra
vágyott,
eddigi
életében.
Megirigyelte
az okosakat,
a tanultakat, ah,
az intelligensek meg,
szinte ellenségesek számára.
Mit képzelnek, hogy ők olyan
egyszerűnek látnak mindent.
Miközben dirigál, látja ám,
húzogatják a szájukat,
nem fogadják azt,
szívesen tőle.
Osztja az
igét,
ami
jónak
tűnik
számára.
Jól begyakorolta,
nem vehetik észre,
a mögöttes, nem
érdekli,
úgysem
tudja.
Rájött,
mivel tudja,
hálára késztetni,
azokat, akik ki
vannak neki
szolgáltatva.
Kérni nem tud,
megrendeli,
közli,
kiosztja.
Ha vétene
úgy csinál,
mintha
meg sem
történt
volna.
Minek tanulnia,
elég, ha van róla
papírja, megvan
oldva, hinnye.
Minek tanulnia,
ha tanácsokat is
adhat, elég jó
színezetet
mutatnia.
S kész
a mű,
remekmű.
Minek a
tanult,
az okos,
akinek van
tehetsége.
Az intelligenseket
lábtörlőnek használja,
tán engedély van arra.
Gratulálok, hatalmas az
alkotás, tükörnek sem jó,
hiszen régóta vakotás.
Ha beállsz a nemlétező
sorba, majd megbánod.
Magad szerint helyett,
mások jövőjét gyártod.
Az egészséges körforgás
megmarad jó mintának.
Ritmusosan halad, amíg, a
tiszta tudás szintjére viszi,
megérdemelten most, a
nagy tudásúakat.
Ha eltévedtél
volna, igyekezz,
tisztulj fel, láss hozzá,
rugaszkodj neki még egyszer.
A Világ nem fog alkalmazkodni
hozzád, a te feladatod, hinnye.
A Hazádat végleg ne hagyd el.
Magyarországról, Pakson a
Hergál Házból, szeretettel.
Julamami