Kérlek, ne add fel, tapasztalatlanként,

ne válj el, a Hazádat végleg ne hagyd el.

Kommunikálj az Istenért, azért adott szót

a szádba, az Isten, oszd meg másokkal, ah.

Egymástól tanulunk, mind valamit hozunk.

Amikor, nem arra a feladatra születettek,

élvezhető bőségként élik meg.

Azt, ami a veleszületetten

hozottakban úgy van meg,

hogy hasznára mindenkinek.

Térlátással nézi azt amit éppen,

átlátja, kihallja, megérzi, mindazt,

amit a többiek abban az ügyben nem.

Hiszen, ha valóban így teremtette volna,

élhetőre az Isten mindezeket, akkor csak,

a sokból, néhányaknak adathatna meg.  Az,

a minőségű életvitel, ami megjárhatna,

a maga szintjén mindenkinek.

Se nem sanyarogni,

sem hivalkodni,

mindenkinek azt

megélni. Amit már

generációsan odatett a

 sorsa, a család megdolgozott

azért, a jó minőségű életvitelért.

Mindenki elégedett lehetne a saját

sorsával, ha azt építhetné, lépcsőről

lépcsőre, hogy tapasztalata is legyen.

Könnyen lehet, hogy ő az első, abban,

aki észreveszi azt, amit többiek nem.

Úgy, generációsan, ő törleszti azt le,

tovább már ne menjen a hiány sem.

Meg, az arra való érettsége, ne az

legyen a kirakatban, akit éppen,

felkészítenek, a jólétére.

Mert feltételezik,

hogy nem volt,

nincs bővebb

választékunk.

Akkor, ha nem a

kiválóak, az okosak és

 intelligensek, ahhoz értők,

kerülhetnek ah, a Hazánkról a

kirakatba. Vagy, ha összevissza,

érdemtelenül kapható, az érdem.

Bizony az, hinnye, ah, leminősíthet,

mindannyiunkat, mintha itt nem,

 fejlődhetnének, az emberek.

Pedig, mekkora itt, a bőség,

a hozott tehetségesekből,

intelligensekből. Talán nem

is tudnak róla, gyakran meg

is lepődnek, ha kimondom.

Látom az intelligencia jelét.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” a már értőknek.

Ők, a saját hozottjukkal, a sorsuk

szerintikben csak vegetálnának, ah.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem,

nem harcolnék, sem veled, se ellened,

oktatnám, nevelnék, ha már lehetséges.

Áldjon meg az Isten, minden földi jóval

mindenkit, a jóakaratúakat a sikerrel.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, írok nektek, szeretettel.

Julamami