Ah, a bocsánat, apróbb, nagyobb, bocsánatokkal átfűszerezve.

Az nem jár, hát nem kesergünk miatta, hogy nem láthatjuk

azt a kilátást, amit a kiváltságosok és a vendégek látnak.

Aki hallgatta a kezdetnél a mondatokat, tudja, ha nem

tartozik oda, nincs a jóra szépre kilátása, megmondta.

Ha nem hiszel magadban, a sorsodban, generációsan

nem látod át, a múltját a családodnak, honnan a hova.

Ha önmagadhoz képest a könnyűt választod, hamarosan

tapasztalhatod, magadhoz képest is könnyű lettél, hinnye.

Hiába ám az okosság, a tanultság, az emberség az fontos.

Tájékozatlanul, távol a valóságtól, csak megy és tolja,

pedig már, amikor elkezdte is, alaposan túltolta.

Működik a belső kontrollja mindenkinek,

amikor megszületik, van akiben még most

is jól működik, van akiből kinevelődött,

vannak akikben feleveleníthető lenne.

Nem figyelmeztette buksit simogatva

senki, nem lehet csak úgy, mások

érdekeivel nem törődve élni.

Vagyis lehet, csak nem jóra

vezet, mások oda igyekeznek,

a jót és a szépet beleteremteni.

Kérem szépen, miért nem tetszett

időben szólni, hogy ezt, meg azt nem

lehet cselekedni, mert nem fogja hagyni.

Miért, tetszett, hagyni, hogy tegyék a jókat

és a szépeket, emberségesen emberesedjenek.

Azok, akik arra születtek, adjanak a tudásukból,

oda, ahol arra szükség van, akkor éppen, hinnye.

A gyermekek szerintem nem azért

születtek, hogy kiszolgálják az

igényeit a felnőtteknek, azt a.

Ah, nem értendő ám félre, az

 eltúlzott szabadságra,

a hozzáértők időben,

rá kell tegyék a féket.

Mindenkinek van jó sorsa,

a kérdezz – felelek, jó mód arra.

Ha hagyják bebizonyosodni azt,

ami természetes is lehetne, ah.

Ha különböző a nézet, azért

még kötelező lehetne az

alap tisztelet, hinnye.

Ne térjél nagyon el tőle,

mert visszarak a sorsod,

az eredődhöz, ismétlésre.

Ha nem teszel eleget annak,

amit az Isten hivatásul adna,

jön a, kezd el még egyszer.

Annyi lehetőséget kaphatsz,

amennyire szükséged van,

ahhoz, tudjad, mit tudsz jól.

A hivatásukat jól gyakorlók tudják,

adni születtek. Abból ami, mint a többletük,

jól jönne oda, ahol az megfelelő mennyiségben

nincsen jelen, mert nem ahhoz értenek.

Valamit nem értek, mert ahhoz

egyáltalán nem értek. Nem

volt még belőle annyi,

hogy meg tudnám

tanulni tartani,

 sőt forgatni.

Segítőnek

születtem.

Ismerek remek

emberségeseket, pedig

morózusnak tűnnek, hinnye.

Értenek ahhoz, amit felvállaltak,

tudják merre menjenek, arra viszik a

 lábaik őket. Aztán miért nincsenek,

úgy megfizetve, hogy ketté álljon a

 fülük tőle, pedig remekelnek.

Pont láttam és nem hittem

el addig, amíg már benne

élek, úgy tíz éve, annak is.

Nem értik miért vagyok

őszinte, mert nem az én

takargatni valóm az, amitől

a tudásszintünk alatt élünk.

Ha a tudásnak, lehetne hatalma,

sok emberségesnek az életvitele, jóra

fordulhatna. Látom, amit látok, amikor

megtisztelve vagyok és tenyereket olvasok.

Kaptam egy oklevelet, ami lehetőséget adott,

sorsolvasó van ráírva, 25. éve annak, hinnye.

Tengernyi emberrel való találkozás után,

 tapasztalom, már sorsolvasó vagyok.

Nagy megtiszteltetés ez nekem,

miért tagadnám, a hivatásom.

Negyvenen túl jöttem rá,

nem elég, a tudásom,

végzettség is szükséges.

Azért, hogy ne halogassam azt,

amivel az irigységüket fejtegették.

Kitűnő, megajánlottat adtak át ott,

ahol éppen szétváltak. Egyből kettő

lett, a másikban oktathattam, azt a.

Nagyon óvatos, visszafogott volt

minden azon a helyen, volt annak

a nagy tudásnak méltósága, ah.

A tudásnak a méltósága fontos.

Nem tudom mi lett velük azóta.

Megtanultam már gyermekként,

ha nem várom meg, amíg maguktól

adnak, teszik, mert megérdemlem.

Belefuthatok olyanba, ahol azok

akikben a szeretett helyett ott

az irigységnek a halmaza, ah.

Ismeretlen terület, inkább nem

kísérletezek vele, mert bennük

olyan energiák halmozódtak fel,

amit az irigységük által oldanak.

Abban van örömük, gáncsoskodnak,

nem szeretik látni a többieknek a sikereit.

Nem láttam még sok mindent, olyat sem, aki

legalább azt közreadta volna, ah, ami a túlzása.

Mert lehet, hogy nem tudják, tapasztaltam hát

tudom, hiába van bőség, az egyik oldalukon.

A lelkes, szíves, gondolkodó énjük, bizony

megszenvedi, ha nem tudnak időben adni.

Mostanra már, sok a tapasztalatom, ah,

nem boldogít, az sem senkit, hinnye,

ha degeszig telített energiában van.

Adni születtünk mindannyian, ki

mikor érik be rá és becsüli meg,

azokat, akik által gazdagodott.

Akikkel nem bánik megfelelően,

hát, hogy várhatja a minőséget el.

Tehát szerintem, a megoldás az

 is lehetne, hogy a tudás

bekerülhet egy olyan

helyre, ahol tisztelik.

Az értékét elismerik,

lehetne egy kerete,

ami kiszolgálná, az

 arra érdemeseket.

Nem szükséges

elismernie, de a

 hiányosoktól ne

várja a többletet.

Annak az energiáját

veszi magához, viszi

bele a saját életébe, ah,

Odaadó is lehetne és  jól is

 működhetne, ha egyértelműen

fogalmazna, nem vetné ki a sajátja.

Nagy lélekkel születni, nagy emberré

lenni, hűséges lehet, a tehetségéhez, a

 sikerei mindennaposak, megmaradnak.

Viszont pénzzel nem lett elismerve,

sanyarog csak, azáltal, hogy úgy

néz ki, már csak a pénzes fontos.

 Egyik se lesz önmaga, az biztos.

Megtaláltam a két oldalunk között,

a jól járható utat, a racionális az alap.

A lelkes, szíves, gondolkodó, szükséges

ahhoz, hogy mindkét oldalunk működjön.

Mert, csak reménykedni tudok, hiszen nem

láthattam működésében még, beszélni már

hallottam róla, az ígérgetőket hárítom, ah.

Ne okozzak csalódást önmagához képest,

úgy sem tudja elengedni, birtokolja hát.

Más tanácsadókra van szüksége már.

Isten óvjon mindenkit, az olyantól,

ami irigységből fakadóan van.

Fogadd el magadat olyannak

amilyen vagy és ne gátoljál

másokat azért, hogy úgy

nézzen ki, a tudás nálad.

Már öt éve a jó energiákban

vagyunk, van aki tudja, van aki

még a régen megszokottat nyomja.

Tanulj, fejlődj, haladj, más nem tudhat

alkalmazkodni helyetted, lemaradhatsz.

Az igazi nagy emberek nem romlanak el,

akkor sem, ha nagyon megpénzesedtek.

Azt mondják, most a hála hónapja van,

én anélkül is hálás vagyok az Istennek,

az engemet megtisztelő embereknek.

Mivel az üzlethez nem értek, eladnám,

azt a tudásomat, ami már sok gondot

okozott, működtetni tudnák a nagyok.

Egyszerű hétköznapi módon tapasztaló

vagyok. Nem tudom, hogy csinálják a magukat

nagyoknak tartók, de minden jókhoz és széphez,

életszerűen működőképeshez, jó szerencsét kívánok.

Visszatekintő az

ima, harmónia.

Látod már,

tudod már,

libaháj, kacsafar, pulykamáj.

Naponta háromszor eszik-e jót,

minden ide született gyermek.

Vagy a magukra maradt öregek,

nyugodtan alszanak-e éjjelente.

Ehetnek-e elég gyümölcsöt, a

 kispénzűek, most szezonban.

Nem tudom hallott-e róla,

pár tízezren vagyunk,

akiknek nincsen

50.000.-Ft a

nyugdíja.

Végig dolgoztam

az életem, a nettóból

kiszámoltból megélni

nem lehet, hát még

 gyakorlom a hivatásom.

Tudom maguknak olyan

gondjai nincsenek, hogy

generációsan teljesítsenek.

Kérem hagyja meg azt a

tartást, méltóságot, amit

magunknak csináltunk.

Nem tudom mi tette

ilyenné, de azok,

nem mi voltunk,

segítőknek születtünk.

Mondta-e azoknak, akik

egyetértettek mindennel,

a saját kultúrája szerint tesz.

Mire nevelődnek a gyermekek,

elég ha mondogatják, a csoda

megtörténik majd, hinnye.

Más országokban az,

megszokott otthon van.

Boldogulni is tanulhatna,

ha tudhatná neki is van sorsa,

na meg a saját kultúrája adott.

Sok idő kellett ahhoz, hogy

idáig fejlődjenek az emberek.

A lefele igazodás kényelmes,

szenvedhet aki kénytelen,

abban élni, ah más nincsen.

Ha nem tartják tiszteletben,

neki akkor nehezebben megy.

A kényelmi szempontjai miatt,

csak nem várhatja el, hogy mindenki,

ahhoz az egy kultúrához igazodjon.

Sokszor átéltem már, nem csörög

a telefonom, ugye tudod,

ekkora ismertséggel, a

 „n számok törvénye”, hinnye.

Julamami Magyaros Agyalósa.

Generációs feladata, lehet

az is, hogy fejlettebb nálad, a

tartása, méltósága maradjon meg, ah.

Amit hozott, legalább hagyd már meg,

hitelesen működőképesre neveljed.

Oktathatnék fordítókat, akik

a szinteket már átélték,

tudják miről beszélnek, ah.

Szintek között nem látsz át,

megtanulnod még lehetne,

hogy mutassál is jövőképet,

ha előre megígérted, ah.

Legalább mond el neki,

mibe kapaszkodjon,

hogy megmaradhasson.

Ugye látod, mik történnek.

Ah, bocsánatot kérek, hogy,

feltaláltam valami fontosat,

10 éve működik, maradhatok.

Önismereti oktatás cím alatt.

Kölcsönös tiszteletre nevelés,

nem árt, nem bánt, oktatnám.

Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, oktatva nevelném

  az arra igényeseket, hinnye.

Emberies jelnyelvnek hívom,

a jelentésüket, egyenlőre,

még csak én tudom,

de értik sokan, így is élnek.

Bocsánatot kérni tudsz-e már,

vagy elég ha jó a statisztikád.

Aki nem tud mit kezdeni

azzal otthon, akkor mi lesz,

vitás helyzeteket is okozhat ám.

Vagy majd hírül viszi azt is a madár.

Tetszik, nem tetszik, mától rátok ez vár.

Ah, talán ki lehetne próbálni előbb a próbababán.

Mióta várunk, meddig nem késő, a hamar, a most, az „időár”.

Tiszteld az ősöket, magától is mutatkozik a rég volt, ha ideje már.

Alsó – felső múltmerengő a kerengető, nem jelent idéző, nézd hova

lépsz. Amit teszel mások ellen, holnap nézheted a saját tükrödben.

Ne érd be bármivel, ha ott az ideje boldogulhatsz már, a sikered vár.

A legfőbb érték tán, nem az ember már, jaj de kár, ej de kár, magad

köré se látsz már. Van aki tudja, van aki nem, tanulni nem szégyen.

Ne engedd a saját nagyságod fölé emelni magadat, nem véd az, ah.

Nem védelmező, a pénzért ácsingozó, alacsonyan rezgő is marad.

Megoldást ígérget, tervez, majd amikor odáig eljuttok nem ad.

Túl nagy volt a falat, nem életszerű, de akkor, csillogóan hat.

Vedd észre, mikor hat, kontrollálatlanul a pillanat, hinnye.

A semmit döngetik, hisz tehetik, látják már fogy a nyáj.

Akarnak, alázattal nem rendelkeznek, a nép várja már,

mikor érnek oda, hogy róluk szól, életszerűen minden.

Jó vezető akkor vagy, ha az emberek, boldogulhatnak,

 ahhoz a saját  Hazájukban minden lehetőségük adott.

Tudod-e, hogyan van az, a különböző kultúrákban.

Ahhoz, amit hoztak tehetségnek, sorsuk, generációs

feladatuk adott, maradhassanak hát benne szabadok.

Tisztelet legyen bőven, vihessenek belőle kimenőben.

Visszaszámlálásba kezdek, köszönöm az érdeklődéseteket,

jól vagyok, a koromnak megfelelően, tevékenyen.

Mi a legnagyobb élmény az életemben, amikor

olyan kitűnő emberséges kapcsolatokat

látok, hogy nem csorbítja az irigység.

Tisztelni tudják egymást, pont

azért amilyenek és nem tesznek,

megkülönböztető megjegyzéseket.

Kevéske amit megteremtettem, de

 csak magamhoz képest mérem.

Na meg ahhoz, hogy nincsen

üzleti érzékem, a fontos

része még az egésznek,

gyakran hagytam,

hogy gügyét

csináljanak

belőlem.

Volt, hogy

pironkodtam

mások helyett,

hogy mennyire

vakmerően csinálják

úgy, mintha amit csinálnak

az valóságról szólna, hinnye.

Megtartani az emberi méltóságod,

ebben az összevisszaságban, nehéz.

Nem veled van a gond, tartanád az

egyenest, magadhoz képest jó az.

Úgy oktatom azt a jelet, amit a sok

tapasztalásom által rajzoltam meg.

Egyszerű a jelentése, nem egyenes.

Hát erősítsed meg a tartásodat, ah,

a belső kontrollod által megtudod,

azt, hogy ki vagy te a valóságban.

Kérlek ne másoktól várjad azt,

amit magad szerint fontos,

magadért megcsinálnod.

Összefüggésében látni, oktatom

azokat, akik megtisztelnek, jelentkeznek.

Megtanulják, hogyan élhetnek ugyanabban,

nem ugyanúgy, miután kitágult a tér számukra.

2011. évben írtam, most felrakom ide, hát megint.

„Hidd el, az igazi érték benned van emberséges.

Ne érintsen meg a hirtelen jött, megcsillanó

értékesnek vélt szerzés könnyűsége.

Amit nem te teremtettél

nem a tied, nem fejlődik

tőle, a lelkesedésed,

se a gondolkodó,

sem a szíves

éned.

A tükör

ott lesz,

miből lett,

olyan gyorsan,

ahogy mások, még

gondolkodni se tudnak.

Miért gondoltad, hogy az úgy

is maradhat, ha nem érezhető

rajtad annak, a belső tartása.

Van aki a születésével

hozta, van aki

megtanulja,

akkor van

készen,

ah, ha az

érezhető

 már rajta”.

20 órás az

oktatási formám,

szívesen oktatnám.

Olyan embereknek, akik

nincsenek tisztában vele,

hogy ők mennyit is érnek.

Tartást, méltóságot igazító, a

kölcsönös tisztelet, hinnye.

Ne add fel, magad miatt időben válj le,

ha már más megoldás nincsen válj el.

A Hazádat végleg ne hagyjad el,

betölthetik a helyedet hidd el.

A Hazád a születési helyed,

ott nevelődtél, nevelted

fel önmagadhoz magad.

Oda teremted a jót, a szépet,

majd ha szükséges onnan kapjad,

ugyanabban a minőségben, hinnye.

Van aki, amit elképzelt megvalósította, mások

meg, nem járhatnak megfelelő iskolákba.

Hát nem úgy gondolták, se át nem

látták, hogy a megfelelő jó,

mindenkinek

megjár.

Ha úgy tartja

 kedve, fordít

egyet rajta,

nem kérdez.

Bár látjuk és

nem tehetünk

semmit, fordul ki

a talpunk alól

a talajt adó

Hazánk, nahát.

Újratervezés.

Hiszen járni

tanultunk,

szállni nem

tudhatunk.

Sokadik voltam,

a lejtőre állítva

elengedtek. Egy

kerekeken guruló,

amibe kapaszkodtam

mert a lejtőn múlott, ha

gyorsabban haladtam.

Fölfelé a karjukon

hoztak, aztán

újra és megint,

lefelé szedtem

az apró talpaimat.

Előre a tehetségemmel,

haladok, a fölfelé utat,

nem ismerem, hiszen, azt

 nem gyakoroltatták velem.

Azt gondolom,

a Haza az olyan,

mint az édesanya.

A legnagyobb

ügyét, hogy a sarjai,

önmaguknak

megfelelően nőjenek,

jól megcsinálja, amiért

az anyaságot vállalta.

Ha gyermeke nincsen,

lehet, hogy a

többieket, jó felé vivő

feladatot adott neki, a

 teremtő Isten, hinnye.

Mögötte fontos biztos talajon állnia, a

 a gondolkodó férfiakra jellemző megelőző erőnek.

Egymás mellett és egymást előre

engedően, a Hazánkért tevően.

Mintegy karjait kitáró apányi erő,

nem harcolni vágyó, gondolkodó.

Na meg vannak a sorsok és a

generációs feladatok,

férfiak és nők

tekintetében is.

Mindannyiunknak

adott az Isten,

a boldogulásáról

szóló tehetséget ám.

Keresse meg, a számára

legjobb lehetőségeket.

Aki átlátja mindezeket,

 nem is gátol a jóban való

 sikerében, másokat se.

Senki sem született,

fölöslegesnek, hinnye.

A megcsináltam állapota,

az eddigi legnagyobb érzés,

amivel találkoztam életemben.

Most is ilyen előtt, várakozva

vagyok, nem rajtam múlik

sajnos, mert akkor

már érezhető lenne.

Sok embernek, aki

rájönne a tapasztalása

közben, hogy ezt az érzést

másban nem lelte még.

Jó szerencsét

kívánok,

minden

jóravaló embernek.

Nézeget hátrafelé,

vagy előre hord,

a jól látó szeme.

Vagy kidüllesztve

sem veszi észre,

amit lát, azzal

neki dolga

lenne.

Akinek

nem lehetett

semmije, tán megnőtt

a túlzó irigység benne.

Amikor aztán

úgy érezte

megteheti,

az örömérzetét

növelte, minden

olyat birtokolni

akart, amit

meglátott

a két szeme.

Mások meg, ha nem

kaphatták meg a tárgyakat,

hát kitalálták a helyettesítésüket.

Más módon örültek, amikor egy-

egy helyettesítőt megteremtettek.

Rájöttek, a lelkes, szíves, gondolkodó

énjük, igyekszik tudatosítani bennük.

Így vagy úgy, meglehet nekik is, az

elégedettség érzése, tárgyak nélkül.

Eszükbe sem jutott, rátelepedni a

gyengékre, segítés helyett,

kiszolgáltatottakká tenni őket.

Fontos alapja a jó életünknek az, a

 tartásunk, méltóságunk meglegyen.

Mindenki más sorsot hozott, vannak

akik nem is tudják, hogy létezik a sorsuk.

Mások meg megtalálták a generációs jelüket,

boldogulnak benne, akkor is ha már a tárgyak

nem érdeklik őket, generációsan hazaérnek.

Az emberek élhetnének egymást segítve,

vagy legalább nem hátráltatva, hinnye.

Szoktam mondani, nem szeretnék,

a bőrében lenni annak, aki nem

gondolta végig, amikor ártott.

Megpakolja általa a sajátjait,

pedig ők nem tettek volna olyat.

Kommunikálni, jól kommunikálni,

az emberi kapcsolatokban el lehet

a kitűnőig menni. Ha nem azt nézik,

nem azt hallják mindig másoktól,

ne engedjen beleszólni senkit.

Pedig szükséges lenne az

egészséges körforgásra,

hogy felmérhesse általa,

hol tart a fejlődésben, hinnye.

Ne menjen pocsékba, ami sok-

sok, szorgalmas, okos, tanult,

intelligens embernek hasznára

lehetne, ha neki is lenne belőle.

Elzárhatják az információt,

akkor is, ha dolguk lenne,

együtt esetleg. Így aztán

elmegy az élet és nem

tudhatja meg a lényegeset.

Minden megvolt hozzá, csak

nem tudott róla, neki is lehetne.

Vagy ne ismételje, fölöslegesen,

amiről fontos tudnia, mert az ő dolga

volna, továbbvinni jó minőségben mindazt.

Adni születtünk és mindannyian, ki hogyan

tudja megvalósítani, ha a gátak tengernyiek.

Van-e türelme a tehetségéhez a lehetőséget

egészséges lélekkel kivárni és továbbadni.

Azt, amit neki szánt az Isten fejlődésül.

Legalább ne árts, senkit se bánts,

magadra is jól vigyázz, téged

sem pótolhatna más.

Bocsánatot kérek,

bocsánatokkal

fűszerezve, hinnye.