A Tüskénél bevett szokás,
mindenkinek felkínálja,
többszőr is, a játékhoz a labdát.
Julamami védjegy, nem adtam oda,
sem nem engedtem meg senkinek,
hogy használja, hinnye, azt a..
Az elégedettség egy érzés,
ki miben éli át és meg.
Ismerd meg a sorsodat,
s a generációs feladattal,
sok tennivalót kaphatsz.
Ha nem tudod ki vagy, azt
sem mi a sorsod, a generációs
feladatod, bocsánat, hogy ezt
írom, akkor csak beleélsz most
is éppen abba, másokat utánozva.
Lehetne és megértenék végre,
így, a 70. évemre is tekintettel,
ne kérjenek tőlem több pénzt,
mint amire képes lehetek.
Ne önmagukhoz mérjenek,
bennünket kifelejtettek
a nekünk is járó jókból.
Egyéni vállalkozóként,
aprópénzes nyugdíj
nincsen dicséret.
Mit akarnának
legyőzni, tán nem,
az én 156 centimet.
Azt a, megtartanám az
önbecsülésemet, hinnye.
Viszont a szívességtől, a
középszerűségtől,
óvjon meg az Isten.
Segítőknek születtünk,
vagy emberesednek érte, hogy
a jólétükben el ne vesszenek.
Kérem szépen én már,
teljesítettem egyszer, a
hivatásomért teszem.
S egyben ebből is élek,
lehetőséget nem is
kaptam még egyet sem,
hogy valamire azt mondhassam
ha úgy érzem, hogy nem kérem.
Talán keressék a megoldást, ha
nettóból van a nyugdíjunk,
akkor az úgy rendben van.
Vagy annyira távol vannak
a valóságtól, hogy nem is
gondolkodnak azon, hogy
minden szinten úgy hat-e.
Olyan minőségben élhet-e a
Nép abból amit a régi sablonnal,
nem a jelenhez igazítva adnak,
mintha az szívességből lenne.
A szívességek sokba kerülnek,
igénybe veszem, ki is fizetem,
ez az életszerű gyakorlat, ah.
Mind akik itt vagyunk kint, más
országok fogadnak el bennünket,
hozzájuk igazodni tanulunk naponta.
Ah, csak nem az a gondjuk, hogy kinél
vagyok regisztrálva, az a betű miért nem
a tájékoztatásomra van, miért nincsenek
magyar fordítások a szolgáltatásoknál.
Persze tudom, hogy nincsen rá ember,
vagy a kisemberek nem számítanak,
talán majd teremtenek, dolgoznak
helyettünk mi csak sanyarogjunk,
megfelelő ellátást ne is várjunk.
Ez a Hazánk nekünk, szeretnénk
jól érezni magunkat ide születtünk,
ide teremtettünk, hol a jó hozadéka.
Azért nem szeretnénk megélni azt,
hogy akinek az lenne a dolga, nem
tesz azért, hogy megkapjuk mind
azt, ami itt másoknak megadatik.
Nem véletlenül megyünk oda ahol
elfogadnak bennünket, ha a tehetségünk
által ott gyakorolhatjuk a hivatásainkat.
Hát nincsenek most emberek a Hazánkban ah,
arra hogy megkapjuk azt, mint akik máshol élnek,
az internet világában ne alázódjunk meg azért, ah,
mi a Népből vagyunk, gondolkodó emberségesek.
Nem vállalnak fel bennünket, oldjuk meg, na hiszen
nincsen fizetésünk se, ha nem tudunk jól dolgozni.
Ahhoz szükségünk lenne az internet világában
olyan emberségesekre, akik nem a sajátjukként
kezelik a dolgainkat, a szabadságunk megmarad.
Máris van ötletem hozzá, Önismeretet oktatok,
tiszteletem, szolgáltathatnék oda, ahhoz értek.
Tudom nem mindenki tudja tisztelni az öregeket,
nem is várom el, hiszen könnyen elbánhat velem.
A magam kínján neveltem fel magamat, nem vagyok
informatikus, nem ismerem azt a nyelvet, tiszteletem.
Amikor szűrés nélkül gyakorolja felém, azt is megoldom,
a magam módján, tanulhatna belőle, az ember gondolkodik.
A hivatásunkat, a munkánkat mind magunk szervezzük és
igyekszünk itt túlélni, sorstalanná nem szeretnénk lenni,
ha nem nagy kérés lenne, némi tiszteletet kérnénk érte.
Mi ide születtünk, itt szeretnénk megélni azt, hogy amit
ide teremtettünk, egyszer megjár nekünk a Hazánkban.
Ha így haladnak, beszorulhatunk a saját Hazánk általi,
nem magunk generálta, hozzá nem értésükbe, hinnye.
Lehetne, hogy az életkorunk és az internet világában
körülményeskedéseink miatt ne alázzanak, azzal,
hogy a védjegyet sem tartják tiszteletben.
Lehetne, hogy ne szoruljunk más országok
szívességére, fizetni szeretnénk azért,
amit ott használunk. Az igaz, hogy
elismertek nem vagyunk, a saját
Hazánkban se, mi vagyunk talán
az egyéb kategória. Tudják tán,
hogy létezünk, reménykedünk,
hogy nem másolják le maguknak
a tehetségünk védjegyes termését.
Isten óvjon a gondolattól is, hogy
sokszor lemásoljanak bennünket,
azért mert megtehetik. Nekik lehet,
hát meg sem kérdeznek, csak azt
vesszük észre, az egész életünk
munkája, megy a pocsékságba.
Imádkozom érte eleget, hogy ez
ne történhessen meg velem sem.
Van az Isten, hát most is segítek
magamon. Ha nem bírnék el ah,
a hivatásom gyakorlásához
szükséges lehetőségemért
emberesedve nem érnék el,
jó minőségű eredményt. Hát
rábízom a teremtő Istenre,
eldönti megérdemlem-e azt,
hogy végig vigyem és jó legyen
az eredménye a feltaláltamnak.
Gyere velem jó öreg bocsánatot
kérek, az irigységet én már nem
ismerem, mégis kapok belőle
naponta, olyan szinten is,
ahol nem gondolnám már,
hogy még létezhet, hinnye.
Ha megbántódtak volna,
kérem gondolkodjanak el
azon, jó helyen vannak-e ott.
Ahova a Világhoz való jól
alkalmazkodás lenne az emberies
alapja, ha működőképesre gondoltak.
Nem tudom megjár-e nekem azért, ah,
amit 27. éve hivatásként gyakorlok,
annyi, hogy legalább nem ártsanak.
Leállt a számlálóm, nekem napi
öröm volt, az, hogy olvassák
azt amit írok tizedik éve.
Kérek helyette olyat, ami nem
csak mutatja az írásomat blokkolni
szándékozók számát. Jól meg is oldja,
hogy átküldi ide, a most számomra, a
legjobbat, kiérzem azt amiben
kiszolgáltatva lennék, olyat
nem kérek, köszönöm.
Ballagjunk gyere velem hát,
bocsánatot kérek, helyettük,
mert látszik nekik az nem megy.
Bizony így járnak, ha emberismeret
nélkül kerülnek feljebb annál, mint
amit az egyensúlyukkal elbírnának.
Elragadhatja őket az kiüresítő
hatások gyorsasága, hinnye.
Segíteni akkor lehet, ha arra
már elég érett emberileg és
megkérdezte, azért amit
kapott tőle az elég fizetség-e.
Azért amit jól teljesítettünk,
abban a minőségben kapjuk.
Igen azt is gondolhatja,
ugyan már, nem kérte
hogy tegyem a dolgom,
akkor miért teljesítene.
Akkor mind vesszünk oda,
akiknek nincsen üzleti érzéke.
Mert kényük kedvük szerint,
úgy intézhetik, hiszen azt
úgy sem vesszük észre,
nem kaptuk meg a jót.
Ami azért nekünk járt volna,
akik a közösbe is teremtettünk,
bármilyen anyagi síkon is vagyunk,
értjük egymást emberesedünk.
Az ismertségemet mind,
a tehetségemmel értem el,
kívül vagyok kérem szépen.
A Nép öregedő gyermekekként,
csak nézem hova mivé lett minden.
Hazaszerető lettem, el nem kerülhettem,
a sok emberséges akikkel találkozhattam,
az nagyon megtisztelő lett számomra.
Ha vannak miértek, a motiváló erő az
meg egyensúlyban van az emberséggel.
Az elégedettség érzése akkor szabadul fel,
ha hasonló a jó értelmű az adok és a kapok.
Sok tanulásra van szüksége annak aki ezt
még fel nem érte, egyszerű józan ésszel.
Megváltozott minden, a gyakorlati élet
adja a rálátást, hogy merre az előre.
Hiába van meg túl korán mindened,
utána hiányoznak a motiváló miértek,
amit szereztél az nem lehet a tied
végleg, nem ugyanúgy rezeg mit te.
Ne vegyed zokon majd ha ismételsz,
köszönd meg az Istennek törődik veled.
Lelkes, szíves, gondolkodó az agyam,
amit tehetségként a születésemmel hoztam,
tapasztalva tanuló és oktató is vagyok egyben.
S te magadtól ugyan mit tettél, a
saját erődből, tudásoddal el mit értél.
Tudod-e miben vagy a legtehetségesebb,
tudod-e hasznára tenni azt a Hazánknak is,
miután már kiszolgáltatottja nem lehetsz.
Ide teremtettük mi, a szépet és a jót, pont
azt várnánk vissza annak a minősége jó.
Tartás és emberség, amim nekem van,
naponta alázattal fűszerezem meg.
Nem tartozom se ide, se oda,
tartozom hát, az érkezőkhöz,
s ahol a Világban olvasnak,
talán egy kicsit, mindenhova.
Ugyan, éltek-e hasonlókban,
ilyen helyzeteket azok akik,
felettem is így döntenek most.
Tanultak-e, vagy csak döntenek,
mert olyan feladatuk van, lehet.
Ha egy kicsit lefele is néznének,
megláthatnának ott lent a porban,
elég régóta, 11 éve integetek onnan.
Itt vagyok, itt lent, kívül hagytátok a jóra
jól használható tudást, emberségeseket oktatok.
Ha megrekedve, mindig csak ugyanazt nyomod,
akkor már, magadat is nagyon unhatod.
Óriásira nőttek a rezgéskülönbségek,
tanuljátok ti is meg, ha megismeritek,
a másik kultúráját is, a hozottját, a sorsát is,
rájöttök, a magatok fölöttiben, ti már nem láttok.
Főleg, ha olyat vállalnátok, ami meghaladja mindazt
amit a tanult tudásotok adhat, mert ha a könnyűben
vagytok, magatok fölé helyezve, hát nem gondolom,
hogy annak megfelelően emberesednétek, hinnye.
A generációsan hozott feladataitokat, jelzéseiteket is,
felismerhetnétek, s amiért egymást meg nem értettétek.
Sok tízezer ember tisztelt meg és lett emberismeretemet,
miről beszélsz, ha te magad nem így, már túlzások között élsz.
Átfordultunk, a rezgések ismeretében tapasztaltan jól vagyok,
felismerem a különbségeket, a még mindig erős erőlködéseket.
Van amit te magad hoztál tehetségnek, van amit még
neked is meg lehetne tanulnod,
másoktól is, amit ők jól tudnak.
Nekem a hivatásom van egyben,
tapasztaló és oktató is vagyok.
Nap mint nap ehhez alázattal,
élem a 70. évem egyszerűen,
viszem az életem, így élek én.
A boldogulásodtól egészen
a boldogság érzéséig vezet.
Az lesz az életed a sorsod,
a sorsod az életed neked
is, neked is és neked is.
S mond neked most,
mennyi az elég,
mikor érzed,
hogy kell-e,
ugyanabból,
még és még, még.
S amikor megvan,
akkor már nem is
érdekel, hogy mire
jó az energiája annak,
amit addig beletettél,
sikert el nem érhettél.
Csinálod a sajátos
köreidet,
körbe
körbe,
s nem is
sejted,
hogy
mit üzenne,
a saját sejted, a
generációs jeled.
Legalább te ne ártsál,
jól kigondolva se bánts meg,
de kérlek magadra is vigyázz.
A lelked, szíved, agyad, rólad is
gondoskodva hat és takarít is.
Biza, mindent visszaad neked,
az egészséges körforgásod is,
fejlődhetsz tőle te magad is.
Sokan vagyunk és nem, csak te,
nem szólhat rólad, mindig minden,
egymást tiszteletben tartva is lehetne.
Jól kommunikálni úgy tudsz, ha felismered
abban a jól működő életszerűt, amiről beszélsz.
Szép színesen, szívesen, lelkesen gondolkodó
Világ is lehetne, ami mindenkivel jót is tenne.
Hiszen összefügg minden mindennel, én már
tudom, te meg tanuld meg szépen kérlek téged.
Bizony, inkább alázattal tapasztalj, hogy a saját
lélekrezgésedig, te is a saját idődben eljuthass.
Szerintem, azért születtünk a tehetségünkkel,
hogy a jóban emberesedjünk, s egymást
segítve, adok – kapok, éljünk.
Ha egymás sorsát ismernék,
végre megérthetnék a szavakat,
az egy anyanyelvet beszélő emberek.
Mindezekben, fordítónak már jó vagyok.
a jóban, adok – kapok is lehetne élnünk.
Mond, te meg, hogy nem fáradsz
el bele,
ha csak
mindig
ugyanazt,
a kört járod.
S kezded újra,
ha úgy gondolod,
s nem is sejted, hogy
tiltakozna már az arra
alkalmas sejted, hiszen
fejlődni szeretne ma is.
Na meg éhes az újra már
a gondolkodó agyad is.
Szerintem két oldalon
is jó lehetne az ember,
a bal oldalunkon, az apai
hatásukat fedeztem fel.
A jobb oldalunkon meg,
az anyai ágnak a hatásait
tapasztalhatom, az első
fontos a magzati szakasz.
Nagyon különbözőek,
ott a jelek, a hatások,
amit közreadunk,
a tenyerünkben,
láthatóak már
azoknak, akik,
értik is azt.
Feladat
halmazok,
vannak ott.
Aki ért hozzá,
annak azok ott,
sokat mondanak.
Amikor megláttam,
a generációs jeleket,
igen megörültem nekik,
hiszen megvolt a magyarázat,
azokra a jelzésekre, amikhez,
addig nem találtam válaszokat.
A hiányt mutatja most a legtöbb
tenyér, ah, de a többleteket
is felfedeztem,
hála Isten.
S akkor,
már
tudtam,
kezdeni
is vele
valamit.
Hiány-
többlet,
amit a
többlet
okozhat,
az is hiány.
Biza, mert két
oldalunk van.
Az egyensúlyra
törekszünk mi mind,
hiszen jelez a szervezet.
Hahó, nincs belül rend,
s akkor gyorsan hozzá
is látunk, a magunk
módján,
megoldani
igyekszünk.
Nekem is
sikerült az,
mind sokaknak.
Eljutottam a saját
lélekrezgésemig,
a szívem adja hozzá
a saját ritmusomat,
döntést hoz az agyam.
Ismerd meg önmagad,
biztosan sokszor
hallotta már
mindenki.
Igen én is
erről írok,
megismertem
önmagamat,
s azóta,
elboldogulok,
mert segít hozzá, a
lelkem, a szívem, az agyam.
Furfangosak lehetnek a zenék,
mert átrezegnek az agyunkon.
S az nem a mi rezgésünk, a szerzőké,
megtalálhatók a sajátunkhoz hasonlók.
Ezért jó lenne, ha mindenki,
ráébredne, hogy van neki is,
egy saját lélekrezgése, ritmus
a szívében, az ami érte dobog,
miatta hoz jó döntést az agya is.
Tartás, méltóság az eredménye,
nem ártva sem nem bántóan.
Mi és mindannyian hozunk,
valami fontos feladatot, az
nemcsak úgy adott,
ott vagy amott.
Önismeret,
Önbecsülés,
Emberismeret,
segíts magadon, az
Isten abban segít.
Tapasztalva az
életszerűt meglátni,
ahhoz naponta tanulni.
Vagy tanultan, az
életvezetésben
tapasztalatlanul
lenni, bizonytalanul
ide – oda évickélni.
Nagy alázattal lenni
mindenhez, amit
még nem tudunk,
aközben tapasztalva
sokat tanulhatunk.
Van aki Világgá
szalad, hogy megkeresse,
azt az impulzust ami neki jó,
van akinek bejön itt is éppen,
ezáltal amit megfogalmazott.
Különböző a feladatunk nekünk,
de attól még megérthetnénk mind egymást.
Ez maga az én nehéz tapasztalva tanuló utam,
Uram nem kapkodtam, nem siettem, megéltem
azt is, amit nekem szántál, megértettem azt,
amit rám tettek, mert éppen úgy döntöttek.
Ismerem az élet ízét, megismertem sok –
sok embert, ők mind – mind különbözőek,
az alázatot, tán a születésem óta ismerem.
Különös oktatás, nevelés a sors, védjegy,
már a saját sorsukra is igényeseknek.
Magyarországról, Pakson a
Hergál Házból, Online,
ha most bárhol is éltek a Világban.
Bocsánatot kérek, csupán az alázatom
íratja velem, tudás nélkül már nem megy.
A tapasztalt tudás lehet a megfelelője az
elméletinek, hiszen már gyorspörgésben
fejlődik minden, a sablonok elkoptak.
Azért, hogy kikíméljed magadat,
ne terheljél túl másokat, hinnye.
Egy napon megrajzoltam azt, ami
a hivatásom gyakorlásából állt össze.
Tiszteljetek meg, legyetek az Online
tanítványaim,
szombatonként,
10 órai kezdéssel,
bejelentkezéssel,
várlak tisztelettel.