Bocsánatot most kérek így előtte,
ha arra várnának, hogy adjam fel,
nem tehetem, a feltaláltamnak az
eladása után, átadom a tudásomat.
Nem tanítottam még be, senkit sem,
az oktatására a megrajzoltamnak, se
engedélyt nem adtam rá, védjegy.
Vándorlok az Online Világában,
tíz éve is elmúlt már, hol
itt, hol meg amott, ahol
jónak látom, időzök.
Addig amíg, meg nem
látom, hogy én annak
megfelelően fizetni nem
tudok, ahogy ők élhetnek.
Ha van lehetőségem arra,
megköszönöm és megyek
tovább, megint tapasztalok.
Viszont sem segítséget, sem
szívességet nem szeretnék
kapni, mert azt már tudom,
hogy túl drága tud az lenni.
Mindenkit megszólít, előbb,
vagy később a lelkiismerete,
hogy adjon, amikor arra képes,
vissza oda, ahonnan elindult.
Különösen, ha önmagához
képest túl nagyot lépett, s
mások nem tudhattak róla,
hogy nekik is megjárna az.
Ami által a tehetségükből
azóta meg is tudnának élni.
Ha az emberséges magából
indul ki, hát nem felételezi,
hogy mások kihasználják,
hiszen ő nem tenne olyat.
A szolgáltatásomnak díja
van már, nem úgy mint az
első 7 évben 90%-ban,
adtam oda a tudásomat,
grátisz, letörlesztettem.
Jók voltak hozzám régen,
amikor bajban voltam,
visssza akartam adni,
mert energiaszinten,
az nem mindegy ám.
Megszolgáltam azzal,
hogy az érkezőknek ott
akkor grátisz olvastam le
a sorsukat, igen sokuknak.
Hiszen oda nem tudtam
hálás lenni, ahonnan azt
akkor segítségül kaphattam.
Hát a tudásommal megháláltam,
mással visszaadni nem tudtam.
S voltam grátisz, mert az
utolsó pénzét nem tudtam
elfogadni, sem nem fogadtam,
azt, amitől nem volt jó érzésem
és közte az oda járó tiszteletem.
Akik tiszteltek, szerettek tudták,
azáltal gazdag is lehettem volna.
Hiszen tömegnek számított az
akik megtiszteltek a
személyes érkezésükkel,
A racionális énem nem tudta
jelezni, a lelkes, szíves énemnek,
hogy hahó, ami nem bevétel lett,
attól a nyugdíjad kicsinyke lesz.
Nem bántam meg,
nagy volt és most is, a
tisztelet bennem oda,
ahol van miért tisztelni.
Íme hivatásommá lett, én
magam a hivatásom szerint
élek. Már a hivatásom és én is
a megelőzésben otthon vagyok.
Megtanultam azt is, hogy akik
nem kérdezik a véleményemet,
azt úgy tiszteletben is tartsam.
Tíz év alatt 600 videót csináltam,
néhány percesek, sokat segítettek
azok akkor nekem a túlélésemben.
Prevenciósként arra várok, hogy
kihallják belőle az emberséges,
mondatokat, ne kapkodjanak.
Minden sorsnak más az ideje és
más időben teljesedik az is be.
Minden sors más és másabb az
a szint, a kultúra, ami komoly
eltérést mutat mindenkor.
Amikor nem látja még
át összefüggésében,
lemásolja azt amiben
felnőtt, ha nincs más
hatással addig rá.
Tanulni és tanulni,
mindazt amit nem
hoztunk tudásként is tudni.
A tehetségemből élek 27. éve,
nem volt az sorsszerű abból sem,
ami megtörtént tíz éven keresztűl,
gondolom nem vagyok azzal én egyedül.
Az Isten és a hivatásukban emberségesek, akik
nem felejtették azt el, megjár a jó élet a Népnek,
hiszen a Hazánkért is teremtünk, ha van hol és mivel.
Vannak akik megoldják és a tehetségükből élnek,
s már elérték abban is a legfelső szintjüket.
Megtanulták mindazt, amit nem hoztak,
úgy összefüggésében látják mindazokat.
Ebben az évben, a racionális oldalamat
igyekszem felerősíteni ahhoz, hinnye,
amit pénzben elvár most itt minden.
Felelősen a Nép egyszerűen élő
korosodó gyermekeként,
nagyszerű,
azt érezni,
igen, jól döntöttem.
Ráment 70 évem arra,
hogy túléltem mindazt
is, ami nem volt benne
a sorsomban. Nehezített.
Arra is gondoltam közben,
hátha valaki megéli mindazt
a sok jót, amit én nem élhettem
meg, hiszen sok jó energia lett az.
Hasznára válik a következőknek,
alapot ad a tehetségükből élni.
Megtanultam, amit nem én
hoztam tehetségként és
szükségesnek láttam,
az emberesedésemhez.
A vevőjét várom annak amit
feltaláltam és oktatom tíz éve.
Hátha kinőtt azóta valaki ahhoz,
hogy a saját életén érzi már meg,
hiányzik valami a lelkesedéséhez.
Magyarország az én Hazám,
ide szült engemet az Anyám.
Sokadikként emberesedtem az
egyre nehezebbekben, hát így a
gyakorlatból át az elméletbe
megrajzoltam 153 oldalon,
már összefüggésében.
Védjegye van, Online
Oktatom. Julamami
Nem a könnyű felé
visz téged, ha a
sorsodat már
ismerve éled meg.
Ha bármiben éred
el azt emberségesen,
ami a saját tehetséged
munkájának a gyümölcse,
a Hazádért is teremtesz, a
hivatásoddá válhat neked.
Amikor generációsan már
megértetted és arra beértél
az emberségedben, rájössz,
mekkora utat tettél meg.
A belső tartásodból
megjön a jelzése, ah.
Már tudod, tisztelet
nélkül nem ment volna.
Biztosítva azzal amit
magad teremtettél
meg, a jó alapot
adva generációsan,
hogy a tehetségük
által teremteni jól
tudjanak, sorsszerű.
Megigazíthatod az
emberséges tartásodat.
Már ismered az alázatod,
emberséges is maradsz.
Azt, hogy ki vagy te,
magadról tudod-e.
Fura generációs
kutatásaikba
bonyolódók,
hozottjukhoz,
tapasztalatlan
önmagukhoz,
ej, de hamar
szélestérben
mozgolódók,
csak róluk szól.
Vaj ismerik-e
a generációs
feladataikat
a tenyerük is
megmutatja,
a saját jelet.
Ismerned
kellene tán
önmagadat,
fontos lenne,
ahhoz, hogy
felismerjed
másokban is
az értékeket.
Emberismeret.
Tudjuk,
minden
egy,
de
ott
nem.
Inkább
egyesen
minden
embernek,
más és más.
Kérem lehetne,
ne csoportosan,
de magyarosan,
ne összemosva
is nézze meg,
hisz egyedül
születtünk
mind le,
ez itt
a jövő
jelene.
Ember,
arról,
hogy
azt amit
te hoztál,
teljesítened
is lehetne
neked is,
azt ugyan,
te tudod-e.
Ha magasabb
szinten nevelődsz,
mint ahova születtél,
az téged nem segít fel,
ha a botlásaid által
te megcsúsznál,
hiszen abban te,
nem alapoztál,
nagyra vágytál.
Amit te hoztál
és generációsan,
az a te saját utad,
járja végig a lábad.
Szoktam mondani,
nem szükséges oda
a divatosba rohanni,
elég az is, ha magad
körül észreveszed,
tedd jóvá a lelked.
Mihez képest és
most hol tartasz,
mindenki más
mondja meg
neked,
akkor,
mire
rakod
majd le
a lantod.
A könnyebb,
lesz a nehezebb,
akkor, ha tudatosan
kerülöd ki azt, amit
neked szánt a sorsod.
Mindig a nehezebbet
választom, amióta
tudom, hogy
voltak akik,
elrontották,
azt az elődeim
által már átvittet,
úgy, hogy többet
meríttek annál is,
amit érdemeltek.
Nem fontos ezt
elhinned nekem,
csak a tapasztalat
mondatja ki velem.
Mondták-e
neked már,
hogy 7 év az,
hét generáción,
át egyik tagjánál,
amit te elrontottál,
rávetítheti a bélyegét,
hozadékként a sorsára.
Azokra a sarjaikra,
akik még azt sem
tudják, hogy nekik
saját sorsuk van-e.
Mert, azzal vannak
ők elfoglalva, amit az
elődeik tettek, vagy
nem tettek meg.
Hiszen
minden
napjukra
rávetül az
és elég rendesen.
Azt élik, abban vannak,
amiről nem is értik, hogy
lehet, nem is követtek el,
ők semmi rosszat,
senki ellen sem.
Nem elég az,
hogy sikeres
lettél,
azt is
látnod
kellene,
ki még nem
tudott akkor se,
úgy haladni előre.
Amikor elérted
a saját sorszerű
magasságodat,
hagyd felnőni,
önmagához
a másikat.
Amikor
már
látod
a saját
utadat
és rajta
haladsz,
nem ártva,
nem bántva,
láthatja azt is,
hogy s mint,
mind, akik,
még
időben
megtalálják
a saját útjukat.
Ha azt akarta
volna az Isten,
minden a tied
és nálad legyen,
akkor nem lenne
sikeres egy sem.
Mindenki hozott
valami nagyon
fontosat,
ami érte,
a szeretteiért van,
ha teljesíteni tudja,
akkor továbbléphet
az őt követő generáció,
legmagasabb rezgésűje.
Ha nagyon sietve, másokat
kihasználva az ő vállain állva
jutsz fel oda, a számodra még,
akkor nem megérdemeltbe, jó
nagy bukta lehet neked belőle.
Mégpedig úgy, hogy nemcsak azt
veszíted el amit megteremtesz
közben, hanem elveszítheted,
azzal, akkor a hitelességedet.
A fokozatosság a lényege,
magabiztosan csak úgy,
lehet egy magasabb
szinten, hogy az
előzőket megélve,
ott van az a sejtjeiben.
Fejlettebb lett attól is,
na de az látszik ám a
külső rezgésében is.
Mert átformálja a
jólétének az energiája,
csak ne tévesszen meg,
mert attól még ő csak,
a pénze magas szintjét
közvetíti láthatóan ki.
Minél erősebb az ami,
kívül rakódik rá a jólét
által, annál erősebben
épül le a lelkiismerete.
Mintha immunis lenne,
minden más hatás fele.
Amikor már te is látod,
mert letörlesztetted,
azt, amit mások nem.
Ne uraljon el a bánat,
úgy lépj előre,
hogy a
jövőd
majd,
meg is
veregethesse
a te vállaidat,
már bocsánat.
Magyarországról,
Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel: Julamami