Várok az oktatásom lehetőségére, hogy beengedjenek. Egyszer csak rájönnek, szükségük lenne erre a megoldásra, mert nekik is van a teljesítésükre váró sorsuk, generációs feladatuk. Nem adhatom fel, a sorsomat el nem hagyom, abba sem hagyhatom, a hivatásomat az igényeseknek megfelelően folytatom, sorstalanná már nem leszek. Megtettem a generációs feladatomból, amit adott körülmények között lehetett. A helyére került a sok tapasztalatommal az önbecsülésem és az önértékelésem. Van az Isten hát reménykedem, hogy van olyan emberséges, vagy több emberséges, akiknek van rá pénze,
hogy megvegye. Azzal teljesíti azt, hogy a túlzásokba ne vesszen el, majd mindennek az oktatási lehetőségnek a közreadásával emberségesen teljesíthet a sorsának. Ha kitűnő az
üzleti érzéke és pont erre van a sikeres nevesedéséhez szüksége.
Most így előrebocsátva, nem tartozom, se ide – sem oda, tartozom hát azokhoz akik megtisztelnek és elolvassák oda mindenhova, az sorsolvasáshoz, oktatáshoz, a megelőzéshez szükséges időben.
A leírt szavaimat ne vegye magára, vagy ha úgy érezné, hogy róla szólna, összefüggésében fogalmazom meg. Megtanítanám neki is, ezt a tudásanyagot, ha eldöntötte, hogy megtanulja, online, azt az oktatás közben megérti, van sorsa, generációsan is feladata.
Hazaszeretően, felelősen, rálátva, kihallva, megérezve, emberiesként, prevenciósként,
összefüggésében látva írtam meg, segítő megelőzőként.
BOCSÁNATOT KÉREK, mindenki helyett aki arra nem képes.
Segítő emberségesnek születtem, minden szintjét át is éltem. Tudom mit jelent a kötelességtudat, a hivatástudat, az emberséges szintet úgy megélni, hogy ne hagyjak elveszni másokat, ha látom segítsem. Sok mindent tapasztalhattam a gyakorlatban, a hivatásom által meg.
Mostanra már tudom, van belső kontrollunk, a lelkes, szíves, gondolkodó énünket hozzuk amikor megszülettünk, mindannyian.
A racionális oldalunknak a felismerése nem mindenkinek adatott meg ugyanazon a szinten és nem egy időben szembesülünk vele. Akinek a helyén van a racionális énje, arra szükséges figyelnie, hogy ki ne kopjon belőle végleg, az emberséges érzékenysége. Viszont ne úgy élje meg, mintha bocsánatot lenne szükséges kérnie azért. Mert neki van kifinomult üzleti érzéke, leginkább úgy élje meg, hogy az emberséges érzékenysége ne sérüljön, miközben az üzletit teljesíti.
Ne add fel, ne tűnj el, a Hazádat végleg ne hagyd el. 2016.03.17. napján írtam, megtisztelő számomra, ha elolvasod azt is.
Bizony az oktatás, nevelés által, megtanuljuk a lelke által ezt is, sérülés mentesen, megfogalmazni. Ha éppen akkor, az életében, szükséges lenne és addig még egyedül nem tudta megoldani.
Utána már hazamenve könnyebb, bocsánatot kérnie, mindazokért amiért akkor amikor bántóan hangzottak azok el, nem tudta még megtenni. Mert ő még nem értette azt, hogy mások másképp értelmezik az elhangzottakat, más a sorsuk nekik is.
Ne add fel, ne tűnj el, a Hazádat végleg ne hagyd el.
Van aki tudja, van aki még nem,
megtanulni azt, amit még nem tudsz,
soha nem késő és nem lehet szégyen semmiképpen.
Győzz meg, legyőznöd könnyű, nem harcolok ellened sem, itt is, a feltaláltam, rajzos formájának az oktatási lehetőségét keresem.
Lélektől – lélekig, szívtől – szívig ható, erős energia az, nem üres a szó.
Látványossággal feltupírozottan, ha nincs jelen a szeretet energiája, dúskálásra szánva, a sokkolóan ártó lehet az, s a túlzóan sokkal sem pótolható.
Mert jön a hétköznapi holnap, az számára már erősen hiányossá válna, hiszen megérezte, a jó az jó, lemondani már nem tudna róla, hahó.
Pedig abból, másoknak is járna, mert ők generációs feladatuk által ott tartanak, megszenvedték a családjukban sokan azt, nekik már régóta, valóban megjárna az a jó, mert már megváltoztak.
Van, amikor már divattá vált, a hova menjen máshova, csak oda, ott van a megvehető, bármire képes, kicsoda – micsoda. Na nem csoda, hogy azt sem tudja ő kicsoda, ha utána túl sok lesz, annak aki ott már járt, a gondja baja.
Ahol felhalmozódott az önmagához képest, a túlzóan sok és nem szeretetből való, ott az már ártó. Viszik is tovább mint egy nyúlós, nehezen kezelhető, távolságtartó hatást kifejtő energiát.
Ha a szekér már nem batár, s azóta tán abban is vegetál,
s mivel nem nőtt fel a saját nagyságához,
tovább nem is haladhat úgy már.
A sorsa változásra vár,
óvatosan lassan,
emelni a szintet.
A lehúzó erőtől távolságot tartani, elkezdeni felépíteni
azt abból amilye van, ahol már tart, hiszen fejlettebb már.
A nem neki szóló kiváltságainak vége van már, arra a következő hasonlóan belecseppent, nem oda illő jelölt, ugyancsak hozzáértés nélkül, arra már türelmetlenül, szorosan a sarkában állva vár.
Hahó, a tiszteletről el ne feledkezzetek, szeretetben élni jó.
A tisztelet szép, a szeretet jó, vigyázzunk, ne telepedjen rá az üresség feltűnő csillogása, gátként az egyszerűen is boldogulókra, a tiszta életűen is fejlődni képesekre.
Az élethez újra éledve, az élet élni szeretne, úgy, ahogy az Isten neki szánta, nem magába fordultan, a semmire várva, azt a. Araszolva is haladhat, annak megfelelően amire képes, megváltoztatni azt a képet amit már megélt, annak az energiája beépült a sejtjeibe. Minek ismételne, lehet, hogy kevesebb embernek van olyan szintje ahol ő tart, de az már a tisztább energiák felé haladáshoz segíti majd.
Elkopnak a meríteni vágyók, rájönnek sokan, hogy önmagukért tenni nekik szükséges. Ha összeadódik a sok negatív vélemény, az bizony hat, van amikor kimondom az oktatásom közben, hallgat nem beszél, egyedül dolgozza fel, szüksége van annak az átélésére.
Fejlődik tőle rendesen, rájön, jobban jár, ha a feladatára figyel, a megmaradt törtidejében már nem ugyanaz hat rá. Újra átéli a sikernek az ízét, azáltal az egyszerűnek a nagyszerűségét.
Amit hall abban már nincs még az esetleg se,
nem hogy a hátha, nem nekik, nem róluk van az kitalálva. Pedig az nekik, róluk szólna, ha elhinnék végre, hogy az életüknek ők maguk az irányítói, mindenkinek más és másabb a sorsa.
Köszönik, nem kérik azt a szerinted nekik jót, amit kitaláltál számukra, nem illik rájuk, nem érinti s sorsukat. Intelligensek, tanultak, jó szaktudásúak, a feladatukhoz értőek, a szerény életükkel, hétköznapi szinten is jó, élhető minták is lehetnének.
Az Isten a vezetés tehetségét adta nekik, amikor megszülettek, egész életükben a többiekért is tettek, mivel rálátnak, kihallanak, megéreznek, ez ilyen egyszerű, alapban ilyenek.
Eljön az idő, amikor néhány embernek,
rá kell ébrednie nem követi őt,
nem ért egyet vele a sarja.
Más a sorsa, más feladatot hozott, ha
otthon abban segítik, hogy boldogulni tudjon,
azzal kapja a legnagyobb elfogadását a létezésének.
Megtanulni, az első téves lépés még korrigálható.
Lehet azt mondani bocsánat, eltévedt,
megtévedt, nem látta azt át, de rájött és rendezi azokat.
Amiket esetleg, az önmagához képest túl gyors haladásával, bele nyúlva valami számára ismeretlenbe, hozzá nem értve rontotta el.
A következő időkben, ha nem érzi meg, hol lehetne még megállni, már elviszi a súlyos, zavaros áramlat, csupa jót és szépet láthat csak, mindenki érte rajong majd. Viszik a jót és szépet, nem győzi teremteni, magából többet ad mint szabadna, az már nem tőlti.
S ha, azon kapta magát, hogy megint engedett, annak, a már általa is unalmas érzésének, hogy azért teszi, mert azt is megteheti, sem tud ellenállni.
S amikor azt már tudva ismétel, az őt továbbra is gátolja és a tiszta fejlődésükben a többieket is mind. Akik nem is gondolják, hogy ilyen velük is megtörténhet, a hozzáértőket, a tanultan is szaktudással rendelkezőket, sem hagyja ki, mindenki érintett lehet.
Persze egyáltalán nem biztos, hogy tudatosan árt, gyakran van az úgy, hogy tájékozatlanságának betudva, nem is tudja, mennyit árt. Azzal, akkor ő fel sem fogja, nem olyan körökben mozogva, ahol magához vehetné, azt a magas szintű tudást, tanuljon inkább.
Hiába, de nem tud lemondani már semmiről, amit odatesz elé a kínálat, amiről nem tudnak sokak, csak néhányak.
Néha már érzi, valami elromolhatott ő benne, neki mindenből minden kellene.
S mivel elkapta abban a magasságban, az ahhoz tartozó nagy hév, mások dolgaiba belehallott, belelátott, s már azt is természetesnek vette, hogy nem kérdezte, de onnan is engedély nélkül vitte.
Beleszédült abba a förgetegesen sok, számára ajándéknak vélt sokba, amit senki sem kontrollált oda- vissza soha. Az övéi meg már nem merték, számon kérni sem rajta, valami elromlott benne, rajta.
Néha még jelzett a lelkiismerete, tán ezt sem kéne tennie, mint sok mindent, de nem tudott lemondani, a ki ha ő nem, a “csak azért is” érzéséről, hogy megmutathassa, nincs határ számára, neki azt is lehet.
Az általa valamiért, valamikor, vagy most is irigyelteknek, hogy sok mindenki szemében, ő lett már az irigyelt, a kiváltságos, az egy.
S elérhetetlenül, s érinthetetlenül, látszatra mindenben kiválóvá tett, ő a mindenkori kitüntethető ember lett, a számok beszélnek.
A fiatalok, gyermekek, meg csak néznek, hát ez meg, hogy lehet, ezt elérni hétköznapi szinten nekik nem lehet. Náluk is vannak, kitűnő emberek és még csak nem is láttak olyan helyzeteket, nem hogy benne lennének.
S ne csodálkozzatok rajta, ha nem figyeltek oda, mások helyett kerülnek olyan helyzetbe, ha nem védték meg őket időben.
S ha nincs hozzáértő, a megelőzésben segítője, hát bizony ott az árnyéka annak, hogy mielőtt felnőnének, ha nem kellő hozzáértéssel, megértéssel, figyeltek rájuk, alaposan az üresedés, vagy a könnyű felé mennek, mert azt látják helyesnek, nincs más, se jó minta.
Elbeszélgettek egymás mellett,
kérdezz tapasztaltan felelek,
megtanulhatjátok a generációs feladatok,
rajzos 20 órás oktatásomon,
hogy most a gyermekek,
fiatalok miért nem rátok figyelnek.
Inkább legyetek a tanácsadóik, 2016-tól rálátva, felelősen,
mint a felelőtlen, tudáshiányosok, elvárásaiknak feleljenek meg.
Két oldalunk van, ha az egyik feladatod, amit hoztál elfogyott, hát nézz utána, a másikhoz hitelesen, az érdemben neked jót, hol tanulhatod meg, önmagadért tegyed, ne maradjál le.
Nem láthatnak mást, csak a hirtelen felcsipegetett kontroll nélkülieket, az ahhoz való lelkierejüket nem mérlegelteket, az ott saját maguknak, csak szerintük megfelelőket.
Vagy a már sok mindennel lesúlyozott energiájúakat. A már látszatra is hatalmasokat, nem igazán átgondoltan felelősen, ott mutatják és szinte, csak őket, ahol a zsengék is nézelődnek.
Hiszen megfelelő mintákat keresnek,
keresik a számukra is elérhető, a tehetségükkel megoldható lehetőségeket.
Volt úgy, hogy amit már ő is szégyellt, azt másokkal tetette meg, mikor éppen, mit kellett, nem hagyhatta őket haladni, még legyőzték volna, az látszott gyakran, nemcsak néha.
Jó volt azt éreznie, hogy nem boldogulhatnak azok, akiket irigyelni volt kénytelen kelletlen, a tehetségük, okosságuk, szorgalmuk, szaktudásuk, intelligenciájuk miatt is félretettek.
S így a nagy ember, ugye mégis csak ő maga maradt, s ez már nem is változhat, viszont van az Isten, ha nem is gondol közben arra.
Ha megmondta, hát most is megmondja, csak ő a megmondhatója, megmondta a megmondója, csak egy áhított, a végtelenben hitt, pillanata óta, onnan indul az egész, úgy lesz és nem másképp, vége kész.
A többiek meg tulajdonképpen már behódoltak, amerre járt, már mindenki az ő kegyeit kereste, gyakran még kezet is csókoltak neki, férfi létére. Mások meg hajbókoltak, majd hasra estek előtte, igen – igen már féltek tőle, látszott nincs kontrollja, valami elromlott benne .
Odáig eljutott, hogy akkor volt nyugodt, ha mindenre rálátott, mindenről tudott, amibe akart belehallgatott, ezért aztán maga körül védelemként, már mindent zárva tartott.
Ahogy haladt a folyosókon, minden ajtónál visszanézett, visszalépett, hogy mindent kulcsra zárva hagyjon maga után. Gyakran észlelte, hogy már szinte körbekerítette magát is, amikor zárva tartotta minden szemtől féltve, a hatalmas birtokát, vagyonát.
Észre sem vette közben, hogy valahol lejjebb, a minőségükhöz képest, sanyarognak az odaszületett emberek, számukra nem maradtak lehetőségek.
Azt mondják, hogy nincsenek szakemberek, mind elmentek, nem így van ám ez, csak inkább vegetálnak, mind beálljanak fillérekért, a tudásukat, a tudatlanok által jól kihasználva, megalázva.
Cselédeknek, a generációk óta szabadnak született, boldogulók sora, el sem hiszik, hogy nincs a jó szakikra szükség úgy, hogy ki is vannak jól fizetve valóban.
Várnak, várnak, hátha értik akik felvállalták azt, hogy előre menni, haladni, fejlődni, nem a semmire várakozásban kifáradva leépülni születtek. Miután már bizonyítottak, annak az eredménye helyett, egy ismeretlen punnyadás következhet, nem ők generálták azt sem.
Lassan csak önmagában bízott, haladékot már régen senkinek sem adott, ilyen szempontból már a feleségében sem bízott. Mert volt már úgy, hogy az asszony, nem éppen nemcsak a pénzt hozókra figyelt, s más döntéseket is hozott, mint amire, ő neki engedélyt adott.
Gyakran mindenki felettinek érzi magát, látva a sok – sok nullát, a ládájában, a szállítás előtt ellenőrzésnél, már akkora összeget lát.
Kielégítheti minden költekezési vágyát, a látszatnak megad mindent, kifelé él, a számokat nézi csak, még elhiszik, hogy ő az egyetlen mégis csak. Majd behódol a világ neki, hiszen a számok igazolják, hogy nem látja át amit felvállalt az csak az elméleti része. A mögött szeretne jól megérdemelten élni a saját addig megteremtettjüket tovább folytatni az Isten adta Nép.
Néha eszébe jutott, mit mond majd, az imádott fia, ha valami módon megtudja, mennyire félrement, attól a régi egyszerűségétől, amit hozott.
Már irányíthatatlanná vált az ő sorsa, amit megteremtett, annak a cselédje lett csak, ő is a nyugodt, jó életet szerette volna, de jó is lenne most, ha megállni időben képes lett volna.
Fékezz, mielőtt megszoknád a lóval növelt magasságodat, mert megteheti helyetted a lovad.
Önismereti oktatás, igény szerint a saját sorsához neveléssel, Julamami, védjegy.
Neked adná a segítséget, hogy tudjál meg többet a tenyereidben lévő csak rólad, s a családodra utalóról, iránymutatásokról, a saját sorsodból, a tehetségedről, a hozott többletedről, mint tehetségedről.
A generációs jeleid, generációs feladataid, generációs határaid tréning, neked is, ami a családodért és érted is szólna, ha tudnál róla.
Mielőtt még megszeppennél attól, ha az általad elrontott, tükörképedet meglátod, inkább tanuld meg, a másik oldaladról szóló, hozott dolgaid sorát, legyen önismereted általa.
Amit ha megcsinálsz, a sarjaid viszik majd azt, mint lelkesen, szívesen, gondolkodó aggyal, jól megalapozottadat tovább.
S felemlegetik majd a neved, s adják a következőnek át, hogy azon generációk is megtudják, a hétköznapi emberies csodát.
Te voltál a családodban azon ember, aki nem a könnyen jöttet és csak a saját akkor aktuális jólétét vette figyelembe. Hanem a családtagjait a tehetségükben is megismerve, nekik szánt lehetőségek sorát adta, szájról – szájra tovább.
A semmiből valamit, az intelligensek magukkal hozott tudás vagyonát, ne üresedj hát, amikor már érzed, hogy mi az amire most szükséged lehet, hát tanuld meg, azt amit nem hoztál és adjad tovább úgy, hogy segíted a szeretteidet azáltal a tudásoddal.
Na meg a családtagjaidnak, a szeretteidnek is tudsz majd, a tréning elvégzése után, 2016. évtől, az életszerűeknek megfelelően, ha kérnek téged, segíteni, tanácsot adni.
Neked aki már megérted, hogy ez a tudás fontos lenne tudnod, hát tegyél magadért, mérlegelj, jelentkezz, tanuld meg, kerülj a saját szintedre fel.
S megmaradni tanulj meg, abban az új helyzetedben, alapozd meg ott, a megváltozott életedben is, tudjál alkalmazkodni ahhoz, hogy ne sérülj meg. Boldogulni tudjál a nehézben, hiszen már tudhatod, hogy melyik ágról hozod és mit szükséges neked megoldanod.
Persze mindezt akkor tudod megtartani és generációsan át is adni, ha a jól megérdemeltedben leledzel és az Isten is veled, magadért tegyél, másokért akkor tehetsz, ha már van miből, hogy ne rontson el a túlzásnak a csábító energiája, hogy a belső kontrollodra figyelve élj.
Ne kapkodj, ne rohanj, maradj a saját életritmusodban, érd be azzal, ami éppen megadatott, ne arra figyelj mit rontanak el mások. Építsd fel a saját jó sorsodat, kommunikálj, használd a humorod, az elég is lesz. Ne adjál magadból többet, mint amire a saját egyensúlyodnak megfelelően, az egészséges körforgásodban naponta képes vagy.
Jó egészséget kívánok.
+36309003272 vagy
a +36707253808 és a
Messenger Heringes Árpádné
szóban. Írásban pedig a
heringesarpadne@gmail.com.
Szeretettel: Julamami