Nemzetközi táborban volt, az első ünnepséges érzésem, jó volt azt a
jó minőséget éreznem, Magyarországon kaptam meg a lehetőségem.
Mindenki nagyon izgatott volt, hogy mit kérdezhetnek a vizsgán.
Beszólítottak, elnézést kértem és elmondtam, hogy azt
amit feladatnak kaptunk, megtanulni nem tudtam.
Vizsgázhatok-e úgy, ahogy látom érzem
az mondhatom-e, azt kérdeztem.
Meglepődött és azt mondta
igen, mutasd amiről
beszélsz éppen.
Mutattam a
vonalakat,
különböző
formákat,
rajzolatokat,
amiket a saját
elém nyújtott
tenyerében láttam.
Odahívta a bizottságot,
ők is nézték, az övéket is
leolvastam, négyest adtak.
A bizottság elnöke azt mondta
nagy vagy, Nagy Júliának hívnak
mondtam, elmosolyodtunk rajta.
Azután megtisztelt néhányszor és
eljött, hogy olvassam le a tenyereit,
mert, hogy másnak még nem mutatta.
Megtisztelt a lelkész és a jósasszony is
eljöttek, hogy megtapasztalják mit és
milyen módon mondok, amikor leolvasom
a tenyereiket. A lelkész azt mondta, hogy
kegyelmet kaptam a teremtő Istenünktől.
Nem jósolsz mondta a jósnő, csináld nyugodtan,
nem azt csinálod amit mi, nem veszed el tőlünk a tudást.
Tömegekkel találkozhattam, megtiszteltek Paksra is eljöttek.
Az idővel nem spóroltam, a módját is mindíg megadtam.
Alázatot tanultam a gyakorlatban, emberismeretté lett az.
Nemzetközi Akadémián kaptam kitűnő megajálottat.
Íme kezdődik a 27. évem, ami már a hivatásommá lett,
sokféle ember tisztelt meg eddig, most már online vagyok.
Nem tudtam átadni a tapasztalatból összeadódott tudásomat,
hogy tovább tudják oktatni és igény szerint nevelésre is fordítani.
Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom éppen ahhoz az emberhez,
aki megtisztel a sorsolvasásomért online, a tudásom így is ugyanúgy,
átmegy. Nem illett és nem illik rám a sablon, magam tapasztaltam és
találtam meg és fel, vittem át az elméletbe a gyakorlatból mindazt,
amit aztán egy napon, egy ritmusban le is rajzoltam, azt oktatom.
Íme, tartozom önmagamnak, az önbecsülésemnek mindezekkel,
amiket ide leírok, hiszen az irigység, annak a szánalmas energiája
nem hagyta azt, hogy a saját Hazánkban tudjanak a tudásomról.
Az irigység energiája belőlem hamar kikophatott, ha volt, hát
mentem tovább, ahogy araszolva lehetett, elmúlt már 10 év.
Eldöntöttem, hogy eladom egy olyan embernek, vagy ha
csoport, az sem lenne hátrányára. Vigyék be mindezt
oda, ahol segítségére lehetne most is mindazoknak,
akik nehezen találják ebben éppen önmagukat.
Nagyon leterheltek és nincsen módjuk
arra, hogy naponta kérjenek most
segítséget, mert telítődtek. Úgy,
fél órányi és felfrissülhetnek.
Nincs hova fordulnom,
tíz éve várakozom,
70. évemben
vagyok.
Abba,
félbe
nem
hagyom,
olyan az amit
felfedeztem, amiről
tudniuk lenne fontos.
Sorsolvasó Julamami,
https://julamami.com,
heringesarpadne@gmail.com,
Messenger Heringes Árpádné,
+36309003272 és a régi szám.
Mindazoknak, akik a
Népért, a hivatásukat
naponta gyakorlókért
felelősen teszik azt,
amit felvállaltak.
Tisztelettel élj,
hogy majd ha
eljönne az
ideje, azt
is kapjad.
Megemelik előtted,
sokan a kalapjukat.
