Tartás, méltóság… 2012.12.08. – 2021. 04.01.
Prevenciós vagyok, a hivatásommá lett, magam is úgy élek.
Hiszek benne, hogy az élet minden lehetőséget megkeres,
ahhoz, hogy a saját és generációs minőségében élhessen.
Hiszen az életminőség fejlődne, jól élni szeretne az Isten
adta Népünk a Hazánkban, nem nélkülözésre született,
tanulni, jól teremteni, jót alkotni jöttünk a világra.
Beletenni a jót és szépet és a Hazánkat úgy
megalkotni, hogy jó legyen a Népünknek.
A sorsunkat élni, generációsan is
teremteni, boldogulva jól haladni. A
Népünknek a saját életritmusunknak
megfelelően egyensúlyban lenni, a két
oldalunkat kontrollálva ügyelni az
egészségünk megmaradására.
A hozzáértőkre jól figyelni,
a megelőzésre odafigyelni.
Tisztelet, emberséges
szakértelem legyen
ottan bőven, hogy
az embereknek is
véleménye lehessen.
Az emberek nem némán
élni születtek, kimondanák a
véleményüket életszerű az.
Az egészséges körforgáshoz
erre mindenkinek van igénye.
Aki ezt nem így látja, tanulja
a saját tudásához, azt ami
szükséges az átlátásához.
Adni születtünk mind,
ha teljesítettünk,
kérhetünk onnan
ahova teremtettünk,
mert az egészségesen
emberséges kontrollunk a
helyén, az élet élni szeretne.
Álmomban a talaj fölött, a
túl szerényhez képest jóban voltam,
minden szépnek, jónak látszott onnan.
Addig, amíg le nem néztem a járható talajra,
ugyan ott meg mi az ami még mozog a porban.
S megláttam benne önmagamat,
ahogy kiáltok, nyújtom felfelé a karjaimat,
itt vagyok erre, ah. Lassan a kavarógép mindent,
ide hord le, befedve azt is ami szép és jó volna itt,
az össze-vissza energiákban nem találják önmagukat.
Én meg ide pottyantam nem vártan, azóta is itt élek, már
teljesítettem a sorsomat, betartottam az ígéretemet,
amire képes voltam és hagyták, meg is teremtettem.
Hát már kitartanék itt ahova születtem,
de nem látom a kiutat, vegetálok 7 éve csak,
másról szól ez, nem a tevékeny /kisemberekről/.
Nem megyek sehova, messziről, a Világból eljönnek,
megtisztelnek. A Különös oktatás, nevelés tréning és
a személyükhöz szóló generációs feladataikat is
összefüggésében látásom, a sorsolvasásom miatt.
A már régen a maga fölé emelt, a valóságra nem látó,
akiknek dolga lenne, azt sem tudja tán, hogy van, létezik.
Így biza, minden /szélfutta/, sokra éhes fölénk kerekedik,
akkor a szerény életünket, alázattal, hogyan éljük itt,
hahó, hinnye már, ejnye, ejha, azt a mindenségit.
Nyújtom fel a kezem, feltaláltam valami élhetőt,
ami jót tenne a Hazánknak, az emberségeseknek.
S azoknak a segítőknek, akik már tisztán láthatnak,
hogy a megérzéseikre és kihallásaikra is figyeljenek.
Nem véletlenül adta az Isten azt a tudást nekik sem,
arra van, hogy hozzá tanulva ezt, segíteni tudjanak,
ne keseregjenek fölöslegesen a szeretteik, sem
a hivatásuk által érintettek, a rájuk bízottak.
Jó szerencsét, emberségesek,
áldjon meg az Isten,
minden földi jóval bennünket is,
egy Haza ez csak egy, becsüljük meg.
Lenne dolga mindenkinek itt is, aki ide
született és aki ide is teremt, aki ezt még
nem tudja, ha igyekszik bepótolhatja.
Ha két lábbal áll a talajon, azokat
úgy is felváltva használja, ah,
hátha rájön, nem véletlen
az se, hogy két oldala van.
Összefüggésében látással
tud haladni, mert az Isten
arra teremtette, adta neki ezt a
tudást, arra vár, hogy adhassa tovább.
Kommunikálj, kommunikálj, jól kommunikálj.
Jó szerencsét emberségesek, tisztelettel is jól
legyetek, hogy arra, jó minták is lehessetek,
önmagatokat jó minőségben tartások meg.
Jó egészséget kívánok, kellemes napot.
