Fura egy hozadék…  2011.04.06. napján írtam, hozzá még 2016.03.29.-én , 2020.09.30.-án és 2021.03.29. napja  van.

Kicsinyke a Hazánk ehhez,

amit nagyban mérnek,

csak lődörögnek benne a kisemberek,

azok, akik mégis kitartanának mellette.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettünk,

 jót és szépet, a tehetségünket ide adtuk bele.

S most mit érezhetnek, a magukra nem lelők,

tán így, esetleg ezt. Ne hagyjál itt te dőre,

kilátszik itt – ott a lelkednek a pőréje,

hova pottyantottál, mi ez itt, hőhe,

mintha nem is a Hazánk lenne.

Ne vedd el azt a jót, amit ide a

az Isten adta Népünknek

szántak, kapjuk azt meg,

a megérdemelten jó

 életünket várjuk.

Akik azért már

mindent meg

is tettünk, ide

teremtettünk.

Ugye az nem lehet,

hogy minden szépről – jóról,

a lelki tisztaság fontosságáról,

ami a sarjaitoknak is fontos lehetne,

lemondtatok, vagy megfeledkeztetek.

A lelkes, szíves, gondolkodó emberségesek,

tudják azt, hogy szeretetben élni könnyebb.

Apró fontos porszemek vagyunk mindannyian,

egy minden és minden egymásra hatással van.

Jónak lenni jó, ez az igaz való, nem hamis a szó,

ha már a racionális éned felé  teljesítettél, hát

láss hozzá a lelkes énedet se hanyagoljad el.

A fordítottja is lehetséges és adott ahhoz,

a racionális énedet ráébresztheted arra,

a megoldása legyen sorsszerű számodra.

A két oldalunknak megfelelő feladatunk van,

a motiváció mind a két oldalunkhoz tartozó.

Megtaláltam a sorsokat a tenyerekben, azt

is felfedeztem, hogyan függ össze, s vannak

a generációs feladataink, nem véletlenül.

Oktatnám minden olyan emberségesen élő,

vagy a hivatásához kiegészítendő jelentkezőnek,

akik nem hagynák most sem el az igényességüket.

Fura egy hozadék, mintha kifordultak volna,

önmagukból némelyek, nem csoda ha,

ami másoknak fontos is lehetne, az

a fontoskodóknak csak semmiség.

A gyermekeknek, hiszékenyeknek,

tartást adna ám, ha mellé nem beszélnél.

Hol ide, hol meg oda csapsz, ahol látod azt,

van bevételi lehetőséged, éhesek a szavakra,

az ott élő emberek, s feltételezik a hiteleset.

Megtanultam jól az első tapasztaló évemben,

hogy az emberek, biza nagyon különbözőek.

Elértem életszerűen, amit tapasztalva lehet,

megtisztelnek, nap mint nap benne is élek,

nekem már 26. éve, a hivatásom lett ez.

Nem váltok másra, nem üzlet ez,

a nehézségek által fejlődök, haladok,

generációsan, csak én magam vagyok.

Aki csak teheti, ránt egyet a sorsomon,

mit tehetnék, hagyom, ez is az én alázatom.

Kérem szépen, ha megkérhetném, ha látja ön,

a szerencsét, szólna neki, hogy reá várok rég.

A szeretet nem kophat el, higgyék el üde még.

Azért mert nincs jobb, nem akadt éppen,

hát ne nyúlkálj az emberek lelkéhez.

Akkor sem ha az ismerőseid által,

beengedtek, csináld azt a jót és szépet,

amihez jól értesz, kérlek ne nyúlj emberhez.

Nem szabadna, hogy egyoldalú divattá tegyék,

hogy csak a pénz legyen ami számít, ami érték.

Mert ha megszokod, megváltozik a belső tartásod,

minél több a külsőre pakolt csillogásod, azt a, annál inkább,

üresedne, satnyulna szegényedne a lelked. Ezért örülj annak, ha

megszólít még a lelkiismereted, érted szól és nem ellened.

Jó szerencsét emberségesek, ha szabad, ha lehet, azt a.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,  hinnye.

Áldjon meg az Isten minden földi jóval bennünket.

Ah, természetesen a napi bocsánatot azt kérem.