Fura egy hozadék… 2011.04.06. napján írtam, hozzá még 2016.03.29.-én , 2020.09.30.-án és 2021.03.29. napja van.
Kicsinyke a Hazánk ehhez,
amit nagyban mérnek,
csak lődörögnek benne a kisemberek,
azok, akik mégis kitartanának mellette.
Egy Haza ez csak egy, ide teremtettünk,
jót és szépet, a tehetségünket ide adtuk bele.
S most mit érezhetnek, a magukra nem lelők,
tán így, esetleg ezt. Ne hagyjál itt te dőre,
kilátszik itt – ott a lelkednek a pőréje,
hova pottyantottál, mi ez itt, hőhe,
mintha nem is a Hazánk lenne.
Ne vedd el azt a jót, amit ide a
az Isten adta Népünknek
szántak, kapjuk azt meg,
a megérdemelten jó
életünket várjuk.
Akik azért már
mindent meg
is tettünk, ide
teremtettünk.
Ugye az nem lehet,
hogy minden szépről – jóról,
a lelki tisztaság fontosságáról,
ami a sarjaitoknak is fontos lehetne,
lemondtatok, vagy megfeledkeztetek.
A lelkes, szíves, gondolkodó emberségesek,
tudják azt, hogy szeretetben élni könnyebb.
Apró fontos porszemek vagyunk mindannyian,
egy minden és minden egymásra hatással van.
Jónak lenni jó, ez az igaz való, nem hamis a szó,
ha már a racionális éned felé teljesítettél, hát
láss hozzá a lelkes énedet se hanyagoljad el.
A fordítottja is lehetséges és adott ahhoz,
a racionális énedet ráébresztheted arra,
a megoldása legyen sorsszerű számodra.
A két oldalunknak megfelelő feladatunk van,
a motiváció mind a két oldalunkhoz tartozó.
Megtaláltam a sorsokat a tenyerekben, azt
is felfedeztem, hogyan függ össze, s vannak
a generációs feladataink, nem véletlenül.
Oktatnám minden olyan emberségesen élő,
vagy a hivatásához kiegészítendő jelentkezőnek,
akik nem hagynák most sem el az igényességüket.
Fura egy hozadék, mintha kifordultak volna,
önmagukból némelyek, nem csoda ha,
ami másoknak fontos is lehetne, az
a fontoskodóknak csak semmiség.
A gyermekeknek, hiszékenyeknek,
tartást adna ám, ha mellé nem beszélnél.
Hol ide, hol meg oda csapsz, ahol látod azt,
van bevételi lehetőséged, éhesek a szavakra,
az ott élő emberek, s feltételezik a hiteleset.
Megtanultam jól az első tapasztaló évemben,
hogy az emberek, biza nagyon különbözőek.
Elértem életszerűen, amit tapasztalva lehet,
megtisztelnek, nap mint nap benne is élek,
nekem már 26. éve, a hivatásom lett ez.
Nem váltok másra, nem üzlet ez,
a nehézségek által fejlődök, haladok,
generációsan, csak én magam vagyok.
Aki csak teheti, ránt egyet a sorsomon,
mit tehetnék, hagyom, ez is az én alázatom.
Kérem szépen, ha megkérhetném, ha látja ön,
a szerencsét, szólna neki, hogy reá várok rég.
A szeretet nem kophat el, higgyék el üde még.
Azért mert nincs jobb, nem akadt éppen,
hát ne nyúlkálj az emberek lelkéhez.
Akkor sem ha az ismerőseid által,
beengedtek, csináld azt a jót és szépet,
amihez jól értesz, kérlek ne nyúlj emberhez.
Nem szabadna, hogy egyoldalú divattá tegyék,
hogy csak a pénz legyen ami számít, ami érték.
Mert ha megszokod, megváltozik a belső tartásod,
minél több a külsőre pakolt csillogásod, azt a, annál inkább,
üresedne, satnyulna szegényedne a lelked. Ezért örülj annak, ha
megszólít még a lelkiismereted, érted szól és nem ellened.
Jó szerencsét emberségesek, ha szabad, ha lehet, azt a.
Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, hinnye.
Áldjon meg az Isten minden földi jóval bennünket.
Ah, természetesen a napi bocsánatot azt kérem.
