Összegezted-e… 2018.03.24.
Csináltál-e mérleget már
a sorsodat,
megismerve.
Felismerted-e,
milyen nagy
szerencse,
ha a helyén van
a humorod
és azokat
akik most
lehangoltak
megnevettetheted,
az Isten adta tehetségeddel.
Tudod-e hova tartozol, ha
nem a tehetségedet
alkalmazod,
lanyhulhat
a tudásod.
Mit jelent
a család most,
nagyon fontos az,
hogy felismerjed,
neked, családon
belül, mi a dolgod.
Ha megértetted,
mit miért adott
oda az Isten
feladatul
teneked,
kihagyni
is lehet.
Akkor
viszont,
átvetül, a
következő
generációra.
Figyelj rá ha a
lelked jelez, mert
az is érted lesz, ha
már rádmordul a
lelkiismereted.
Az, amit nem
végzett senki
sem addig
még időben el.
Ha használsz
mindent, amit
csak megenged
az életed neked.
Nem kontrollálod,
úgy aztán azt sem
tudod, hogy azt
szabadna-e
sorsszerű-e az,
megjár-e neked.
Mi van ha azt
megismétled,
amitől az elődeid
ugyanúgy szenvedtek.
Rohansz a mások
által megszabott
ritmusban, ami
kibillenthet az
egyensúlyodból.
Viszont akkora a
hatása, hogy el is
hiszed, hogy magad
is képes vagy azt a
ritmust tartani,
miközben majd
elfogyhat a
már meglévő
tudásod. Se időd
sem motivációd
már nincs ahhoz.
Sem meg nem
köszönöd, se
vissza, nem
teljesíted.
Tán nem
lehet meg
azáltal se, az
egészséges
egyensúlyod,
ha a könnyűt
választod.
Gondolkodj,
az ami erősen
hat rád, még
nem biztos,
hogy érted is van.
Tán az is lehet,
hogy csak
teszteli az
emberségedet,
hogy tudod-e már
mennyit tettél
azért, elérted-e.
Megcsináltad-e
érte a nehezet,
sorsszerűen
adta-e oda a
teremtő
neked,
éld meg.
Van annak is,
emberséges
kontrollja
ott benned.
A saját
ritmusod
adja azt az
érzést, ha
felismered.
Persze lehet
azt is, hogy
amikor
gondban
vagy, újra
használnád a
mások tudását,
minek tanulnád.
Nem okulva
belőle semmit.
Önmagadnak,
a sajátjaidnak a
szekerét tolnád csak.
Az nem elég ám ahhoz,
hogy az Isten adta Népnek
is jó élete legyen. Tanuljad azt
amit nem hoztál tudásként, sem
tehetségként, hogy ne pironkodjon
az orcád, ha talán a tükörbe is néznél.
Vagy tisztelettel állod,
a sarat, hiszen tudod,
minden ember, más.
Íme, ez itt, a mi közös
Hazánk, becsüljük
meg jól, hogy
mindörökké
legyen nekünk.
Értünk a Népért is
sikeresen működjön,
akik ide születtünk mind.
Ne kelljen más országba
elmenni azért, hogy
kiteljesedhessünk.
Annyit ígérjél csak,
amire képes vagy.
Hidd el, megjegyzik,
csak ígérgettél és nem
teljesítettél abból, semmit.
Adni születtünk mindannyian, ki,
mit képes teljesíteni, azt ígérje meg.
Amire ő egyedül képes, működik,
ha végigviszi, tapasztalttá is válik.
Ha elérhetted valamiben, amiben
neked adta az Isten a tehetséget,
a legmagasabb élethelyzetedet.
Pihenj meg és foglalkozzál azzal,
amit a hobbidnak szánt a sorsod.
Ne menjél bele abba, amihez nem
értesz, ne akarjad mindenáron azt,
ami túlságosan magas szintű neked.
Mert a vezetés, azokhoz szól, akik
tudnak úgy vezetni, hogy az emberek,
nyugodtan tudomásul vehetik. Amit ők
megígérnek, azt a legjobb tudásuk szerint,
teljesítik, mert arra a hivatásra születtek.
Nem elég az, hogy szeretné, ahhoz érteni
is szükséges lenne, emberismeret, tudás
nélkül már a 8. éve nem megy, vedd észre.
Amikor túljutottak, azokon a lépcsőfokokon,
ahol tapasztalva haladtak, nem ugráltak, se nem
hagytak ki egyet se, tartásukká válhatott a tudásuk.
Amit a sors nem adott tapasztalni, nem is szükséges.
Egyre jobb az amit tenni tudnak a Nép jó élete érdekében,
átlátva, a hova fordulást, megtalálják azokat az emberségeseket.
A tudásuk teszi a mestereket, akaromból, alázat nélkül nem megy.
Fontos, tiszteletben tartani a másik embert, ha önmagát nem tiszteli,
ugyan, hogy tisztelhetné a többieket, a feladatának tehetne-e eleget.
Az összekapaszkodás, akkor is kiment a divatból, ha vannak akik azt
még nem látják át. Legalább ne árts, ha mellé mentél igazítsd vissza
magadat, ahhoz, ami működőképes maradhat, maga a tiszta tudás.
Az intelligens alkalmazkodni igyekszik, nem ugyanaz, ha meghúzza
magát, hátha nem látszik ki és el tudja fogadtatni a tudása hiányát.
Ha ráraksz egy programot oda, ahol annak nincsen semmi helye,
magadnak csináltad, azt is, már megint belefutottál a semmibe.
Nyolcadik éve annak, hogy átfordultunk már a jó energiákban
vagyunk. Az emberséges megtanulja azt, amit nem hozott.
Mert, aki még csak a jót és szépet élvezte eddig és
nem tett, megérdemelten, azért annyit, mint amit
elvárna, mintha csak, egyedül volna a Világban.
Begyűjtené a mások tudását is, hogy könnyen
élhessen, meg ne erőltesse magát dőzsöl csak.
Észre sem veszi, hogy ugyanoda csúszott bele,
ahonnan elindult, hiszen nem fejlődött fel oda.
Látszanak a kényelmi szempontok, ami megjár,
abban a kiváltságos kategóriában, maradna már.
Azért csinál mindent, hogy bebizonyítsa, no lám,
különb mindenkinél, akkor is, ha sok a hiányossága.
Mindenki hozott, fontos feladatot, hivatástudatot.
Azt amiben ő a legjobb lehet, jó az embereknek, a
Hazánknak, egy a Haza a Nép alkotta. Mindannyian
jól kellene érezzük magunkat benne. A sorsunknak
megfelelően, a saját és a generációs feladatainkban,
kibontakozva. Nem ártva, nem bántva és nem görcsös,
akaratos módon, se nem szembe menni a napi valósággal.
A Hazánkba beletesszük a szépet és a jókat, a tudásunkat,
hozzáadjuk és mindenki azt, amiben ő, a legjobb lehet.
Tesszük a dolgunkat, jól gyakoroljuk a hivatásunkat, már
korosodva is, nem adjuk fel, a sikerünkig végig is visszük.
Közben kialakul mindenkiben a Hazaszeretet érzése,
hiszen akkor már, elég éretten, állunk a dolgok elébe.
Tisztelettel, alázattal tegyél, hogy szerethető legyél.
Jól gondold meg a Népért mennyi jót teszel, mert
magad is oda tartozol. Addig, amíg a tudásod
nem adja meg, nem éri el a felsőbb szintet,
nem fogadnak el, hiába erőlködnél be.
Bizony abban fogsz magad is élni,
amit jól megteremtenek a saját
tudásukkal, hivatástudatukkal,
az emberségesek helyetted,
ha úgy érzed minek tanulni, nincs kedved.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel.
Julamami