Összegezted-e… 2018.03.24.

Csináltál-e mérleget már

a sorsodat,

megismerve.

Felismerted-e,

milyen nagy

szerencse,

ha a helyén van

a humorod

és azokat

akik most

lehangoltak

megnevettetheted,

az Isten adta tehetségeddel.

Tudod-e hova tartozol, ha

nem a tehetségedet

alkalmazod,

lanyhulhat

a tudásod.

Mit jelent

a család most,

nagyon fontos az,

hogy felismerjed,

neked, családon

belül, mi a dolgod.

Ha megértetted,

mit miért adott

oda az Isten

feladatul

teneked,

kihagyni

is lehet.

Akkor

viszont,

átvetül, a

 következő

generációra.

Figyelj rá ha a

lelked jelez, mert

az is érted lesz, ha

már rádmordul a

lelkiismereted.

Az, amit nem

végzett senki

sem addig

még időben el.

Ha használsz

mindent, amit

csak megenged

az életed neked.

Nem kontrollálod,

úgy aztán azt sem

tudod, hogy azt

szabadna-e

sorsszerű-e az,

 megjár-e neked.

Mi van ha azt

megismétled,

amitől az elődeid

ugyanúgy szenvedtek.

Rohansz a mások

által megszabott

ritmusban, ami

kibillenthet az

egyensúlyodból.

Viszont akkora a

hatása, hogy el is

hiszed, hogy magad

is képes vagy azt a

ritmust tartani,

miközben majd

elfogyhat a

már meglévő

tudásod. Se időd

sem motivációd

már nincs ahhoz.

Sem meg nem

köszönöd, se

vissza, nem

teljesíted.

Tán nem

lehet meg

azáltal se, az

egészséges

egyensúlyod,

ha a könnyűt

választod.

Gondolkodj,

az ami erősen

hat rád, még

nem biztos,

hogy érted is van.

Tán  az is lehet,

hogy csak

teszteli az

emberségedet,

hogy tudod-e már

mennyit tettél

azért, elérted-e.

Megcsináltad-e

érte a nehezet,

sorsszerűen

adta-e oda a

teremtő

neked,

éld meg.

Van annak is,

emberséges

kontrollja

ott benned.

A saját

ritmusod

adja azt az

érzést, ha

felismered.

Persze lehet

azt is, hogy

amikor

gondban

vagy, újra

használnád a

mások tudását,

minek tanulnád.

Nem okulva

belőle semmit.

Önmagadnak,

a sajátjaidnak a

szekerét tolnád csak.

Az nem elég ám ahhoz,

hogy az Isten adta Népnek

is jó élete legyen. Tanuljad azt

amit nem hoztál tudásként, sem

tehetségként, hogy ne pironkodjon

az orcád, ha talán a tükörbe is néznél.

Vagy tisztelettel állod,

a sarat, hiszen tudod,

minden ember, más.

Íme, ez itt, a mi közös

Hazánk, becsüljük

meg jól, hogy

mindörökké

legyen nekünk.

Értünk  a Népért is

sikeresen működjön,

akik ide születtünk mind.

Ne kelljen más országba

elmenni azért, hogy

kiteljesedhessünk.

Annyit ígérjél csak,

amire képes vagy.

Hidd el, megjegyzik,

csak ígérgettél és nem

teljesítettél abból, semmit.

Adni születtünk mindannyian, ki,

mit képes teljesíteni, azt ígérje meg.

Amire ő egyedül képes, működik,

ha végigviszi, tapasztalttá is válik.

Ha elérhetted valamiben, amiben

neked adta az Isten a tehetséget,

a legmagasabb élethelyzetedet.

Pihenj meg és foglalkozzál azzal,

amit a hobbidnak szánt a sorsod.

Ne menjél bele abba, amihez nem

értesz, ne akarjad mindenáron azt,

ami túlságosan magas szintű neked.

Mert a vezetés, azokhoz szól, akik

tudnak úgy vezetni, hogy az emberek,

nyugodtan tudomásul vehetik. Amit ők

megígérnek, azt a legjobb tudásuk szerint,

teljesítik, mert arra a hivatásra születtek.

Nem elég az, hogy szeretné, ahhoz érteni

is szükséges lenne, emberismeret, tudás

nélkül már a 8. éve nem megy, vedd észre.

Amikor túljutottak, azokon a lépcsőfokokon,

ahol tapasztalva haladtak, nem ugráltak, se nem

hagytak ki egyet se, tartásukká válhatott a tudásuk.

Amit a sors nem adott tapasztalni, nem is szükséges.

Egyre jobb az amit tenni tudnak a Nép jó élete érdekében,

átlátva, a hova fordulást, megtalálják azokat az emberségeseket.

A tudásuk teszi a mestereket, akaromból, alázat nélkül nem megy.

Fontos, tiszteletben tartani a másik embert, ha önmagát nem tiszteli,

ugyan, hogy tisztelhetné a többieket, a feladatának tehetne-e eleget.

Az összekapaszkodás, akkor is kiment a divatból, ha vannak akik azt

még nem látják át. Legalább ne árts, ha mellé mentél igazítsd vissza

magadat, ahhoz, ami működőképes maradhat, maga a tiszta tudás.

Az intelligens alkalmazkodni igyekszik, nem ugyanaz,  ha meghúzza

magát, hátha nem látszik ki és el tudja fogadtatni a tudása hiányát.

Ha ráraksz egy programot oda, ahol annak nincsen semmi helye,

magadnak csináltad, azt is, már megint belefutottál a semmibe.

Nyolcadik éve annak, hogy átfordultunk már a jó energiákban

vagyunk. Az emberséges megtanulja azt, amit nem hozott.

Mert, aki még csak a jót és szépet élvezte eddig és

nem tett, megérdemelten, azért annyit, mint amit

elvárna, mintha csak, egyedül volna a Világban.

Begyűjtené a mások tudását is, hogy könnyen

élhessen, meg ne erőltesse magát dőzsöl csak.

Észre sem veszi, hogy ugyanoda csúszott bele,

ahonnan elindult, hiszen nem fejlődött fel oda.

Látszanak a kényelmi szempontok, ami megjár,

abban a kiváltságos kategóriában, maradna már.

Azért csinál mindent, hogy bebizonyítsa, no lám,

különb mindenkinél, akkor is, ha sok a hiányossága.

Mindenki hozott, fontos feladatot, hivatástudatot.

Azt amiben ő a legjobb lehet, jó az embereknek, a

Hazánknak, egy a Haza a Nép alkotta. Mindannyian

jól kellene érezzük magunkat benne. A sorsunknak

megfelelően, a saját és a generációs feladatainkban,

kibontakozva. Nem ártva, nem bántva és nem görcsös,

akaratos módon, se nem szembe menni a napi valósággal.

A Hazánkba beletesszük a szépet és a jókat, a tudásunkat,

hozzáadjuk és mindenki azt, amiben ő, a legjobb lehet.

Tesszük a dolgunkat, jól gyakoroljuk a hivatásunkat, már

korosodva is, nem adjuk fel, a sikerünkig végig is visszük.

Közben kialakul mindenkiben a Hazaszeretet érzése,

hiszen akkor már, elég éretten, állunk a dolgok elébe.

Tisztelettel, alázattal tegyél, hogy szerethető legyél.

Jól gondold meg a Népért mennyi jót teszel, mert

 magad is oda tartozol. Addig, amíg a tudásod

nem adja meg, nem éri el a felsőbb szintet,

nem fogadnak el, hiába erőlködnél be.

Bizony abban fogsz magad is élni,

amit jól megteremtenek a saját

tudásukkal, hivatástudatukkal,

az emberségesek helyetted,

ha úgy érzed minek tanulni, nincs kedved.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami