Hát ne mondja azt, vége, elkéstem én

és már öreg vagyok a sikeremhez.

Igyekeztem én kérem szépen,

 nem volt eddig lehetőségem.

Nem élhetek sorolvasóként

sortalanul, ugye megértik,

tartás, méltóság, lelkesen,

szívesen, gondolkodóként, ez

lett az én itt megélhető sikerem.

Kérem legyenek partnerek ennek

 a megvalósításában a Hazánkban, már

 nem kérdezek, nem aláztatnám meg magamat.

Nem szükséges más, felismerve az egyensúlyt,

az meg a tartásban, méltóságban benne van,

mint a két oldalunknak az átjárható pallója.

Szükség lenne mind a két oldalunknak

a gazdagságára, ki mit hozott hát

tehetségként, másoknak

is adná át, ha már

jól tudja azt.

Meríthetne

tudásként mindenki,

abból amire akkor éppen

szüksége lenne, úgy aztán,

nem fordulna elő olyan sem,

hogy úgy intézi, mintha a sajátja lenne.

Ha túlmégy a te saját és generációs jeledet

nem ismerve fel, úgy hamarabb vége lehet,

mint ami sorsot megélhetnél  és sikeresen.

Adok-kapok, én is körforgásban maradok,

ha lehúzó a hiány és óriás azáltal a többlet,

akkor így járnak sokan, sortalan maradnak.

Bármelyik oldalukat pakolják meg túlzóan, a

kibillent egyensúlyuk visszafordítható ezzel.

Rájönnek hát az oktatásomon, hogy a racionális

oldaluk mellett a lelkes énjükre szükségük van.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a sok

jót és szépet, innen várjuk mi a sikerünket.

Miből másból mint a tudásodból adhatsz csak,

ha nem ismered fel, a generációs feladatodat,

úgy időben nem léphetsz a szintedre te sem.

Rárakodva, a meg nem valósított feladatot, a

 sarjaidra, amíg valaki ott rá nem ébred arra,

viszi a terhet, mások helyett rekedt meg.

Segíts magadon, az Isten is megsegít.

Mindezeket magam tapasztaltam

és egyedül voltam mindebben,

tanácsot is tapasztalatból adtam, de

csak ha megtiszteltek és kérdezték azt.

Ide eljöttek, itt találtak rám a Hazámban,

sokféle kultúrájú ember sorsát olvastam,

emberiesen, emberi jelnyelven szólítottam.

Ha nem értették, számukra lefordítottam, az

elért szintje alatt nem boldogulhat itt a Nép.

Nem egyszerre születtünk, nem ugyanazt a

sorsot hoztuk,  generációsan teljesítünk.

Napi szinten, amikor leolvasom a sorsukat

az embereknek, lefordítom, magyarázatot

is adok, minden észlelésemhez legott.

Amiről ő még addig nem tudott,

csak azután kezd el

kutakodni,

hogy is van

az a részlet,

az ő életében,

ami magyarázatot

adhat arra, miért is

nem tudta megoldani.

Azt az életszakaszát,

a legjobb emlékeként addig

  miért is nem tudta megőrizni.

Helyére került azzal a sorsa,

megértette van még dolga.

Megelőzés a hivatásom,

nemcsak mondom, azt

azt évek óta gyakorlom.

Szerencsém volt, láttam,

éreztem amióta tudom,

hogy gondolkodásra van

jár az agyam, lelkem, szívem.

Volt egyfajta tartás bennem,

hogy ne csak azt higgyem el,

amit látok, azt éreztem kell,

hogy legyen valami még, ami

meg is magyarázza majd egyszer.

Körbeért, megértettem, elengedtem.

Prevenciós vagyok, nem ártok, sem

bántok, magamra is jól vigyázok, ez

lett nekem az összefüggésében,

mint másoknak talán a pénzben.

Ha magának tudja be azt a sikert,

amit meglátva elirigyelt és elvette,

pont azzal láttatja majd a többiekkel,

hiszen nincs meg hozzá a sikere rezgése.

Sokféleképpen nevezik azt, amikor

az ember ráébred a miértekre és

azzal meg is magyarázódik egyben.

Felső tagozatos voltam, amikor egy

írásom kikerült a faliújságra, kérdezték

mi leszek, ha nagy leszek, / a nevem az volt/,

riporter leszek mondtam az irodalmat tanítónak.

Nem lettem, egy kicsit azért újságot a helyi lapnál

írtam, a főszerkesztő lett a névadóm ott, H. Nagy Júlia,

néven írtam, életem jó időszaka, a jó akarok lenni szakból.

Köszönöm midenkinek, akik akkor szintén sokan jók voltak.

Mindig váltottam, amikor azt éreztem, kihasználnak már abban,

hagytam, majd rájönnek, hogy nem illik visszaélni a jóságommal.

Mivel nem jöttek rá, kimondtam, hogy nem és abból kihátráltam,

nyilván évekre volt szükség ahhoz, hogy ne hagyjam őket cserben.

Többféle hivatás is van arra, hála Isten, tisztelet nekik névtelenül,

amikor az emberséges tartása miatt önmagáért is jól megcsinálja.

Sokszor mert késő este jutott eszébe valakinek amikor megpihent,

fogta és hívta a számomat arra nem is gondolva, hogy jól megpakol.

Nem gondolta, csak szeretett volna megszabadulni a napi terheitől,

nekem viszont nem volt már honnan venni a plusz energiát hozzá,

hát elköszöntem, kimondtam, hogy azon a napon én már elfogytam.

Kevesen tudják még felvállalni, ők is csak emberségesek, nem gépek,

már tudom, az időben kimondott nem, másoknak is fejlődésül van.

Sokat tapasztalt emberként, tudom mit jelent átlátni, kihallani.

Valahogy nagyon sokan még csak magukra gondolnak,

nem veszik számításba a másik szereplőjét annak a

történetnek, csak kapni akarnak, jól járni akarnak.

Hiány – többlet keletkezik, ha csak az egyikük jár

 jól, a másiknál marad a fel nem oldottból a hiány.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó általa

megértheti igyekszik és kontrollál, vitás helyzetet

sem generál. Abból legalább a szóbéli igazsága

legyen meg, ne legyen akkora általa a hiány.

Ha nem hagyják kimondani, érvelni, az árt,

az elért lelkes szintje alatt nem jó élni neki.

Jó régóta nem akarom, hogy igazam legyen,

ezt megtanultam egy évekig tartó ápolásban,

amikor nem fáradhattam el, abban egyedül voltam.

Sokan döntöttek felettem és rossz hangulataikban,

így hiányok lettek azáltal nekem és végérvényesen,

ami rávetült generációsan, minden további sarjamra.

Igyekeztem túllépni rajta és lelkileg képes is voltam,

 a hiánya még itt van, mert az lett volna a tartalékom.

Így hát megtanultam, a kezemben tartani a sorsomat, a

hiány által többletem lett, a tengernyi sok tapasztalatommal.

Ez segített hozzá, hogy lerajzoljam az oktatási formát, nevelési

anyagnak is működik, 27. éves tapasztalatomból van merítve.

Így, a tapasztaltam által lettem tudásomban gazdag, pedig a

  gazdagokhoz képest szegény. Bebizonyosodott rezgésben,

nincs különbség, egy szint az, csak van a másik oldal.

Tíz éve igyekszem, hogy bekerüljek,

a magam módján tájékozódtam, nincs még útja,

nem értem el oda, nem fogadnak be a feltaláltammal.

Nem tartozom se ide, se oda, hát tartozom az érkezőhöz.

Elhatároztam olyan embernek, embereknek adom ezt el,

akik be tudják vinni az oktatás, nevelés területére és

úgy, hogy nem kerül be a fiók mélyére.

Általa megtanítok majd oktatni, sok

ebben is tehetséges kihalló,

átlátó, gondolkodó emberségest

erre, ők is járjanak jól ezzel, velem.

Sokan tehetségesek, intelligensek, okosak,

 szorgalmukkal magas szinten bizonyítani képesek.

Gazdagok és a még sorstalan, nem pénzben gazdagok,

akiknek eddig ilyen emberségesen átsegítő, kiemelő,

oktatásban, nevelésben még nem lehetett része.

Megtudják csinálni a hidat a két oldaluk között,

saját, generációs feladataikat úgy, hogy nem törik,

nem szakad, se nem reped, nem lesz örök-harag.

Most sokan tudnátok segíteni biztosan, olyanok,

akik abban a fázisukban vannak, hogy átlátják.

Ennek a méltóságot, tartást adó, javító,

korrigáló, átsegítő, szintemelő,

kultúrák között is közvetítő,

emberismeretet oktató,

helyesbítő hatását.

Segítsetek, hogy

ezzel is segíthessetek,

kerüljön olyan helyre, oda,

ahol nem különböztetnek érte meg.

Tisztelettel élj, hogy szerethető legyél.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

–

Szeretettel. Julamami