Már a hajlítás se marad
nyomtalan a szavakban.
Ne beszélj mellé, mondj
igazat, ha te is jót akarsz.
Hiszen a következővel már
te is kint vagy a kirakatban.
Az, ami működött ezelőtt,
az már nem működik most.
Az átfordulás meghozta azt
is, amit meg kellene tanulni.
Van amit hozunk, azt tudjuk,
amit nem hoztuk az tanuljuk.
Ne hidd el, hogy vége,
fordulj meg,
s azt veszed
észre,
te
kerültél
az elejére.
Átfordultunk,
a jó energiákban
vagyunk,
már aki
nyitott
szemmel
jár, s nem
a mások
utasítását
követve,
néz ki
a fejéből
és valamire
mindig csak vár.
Gondolkodni nem
is tud már, elment az
élvezetek irányába,
így telített érzete van.
S marad tovább a hiányban,
nincs igénye a fejlődésére,
úgy érzi megvan mindene.
A másik meg aki vágyik a
saját maga által teremtett
sikerére, a saját kútfőjéből
merít és életszerűen halad.
Beérett a feladatra, mert
az a hivatása, nemcsak
belecsap ebbe-abba.
Várnak sokan arra
a pillanatra, hogy
feltűnően látsszon
az már, ami jó nekik is.
Nem tudják elrendezni
magukkal, hogy hol is
tartanak, de hisz, azt se
tudják honnan indultak,
tanulni szükséges azt.
Pedig itt van, meg
is érkezett már oda,
elérhetné azt amit
a sorsa neki adott.
Azon belül kellene
tennie a saját dolgát,
de ha azt sem tudja
mi az, hát csak vár.
Igen vonzó lett,
az aki elérte
a legfelső
határát, a
hogyan
azt
úgy
sem
látják.
Tévedés,
már azt is
sokan látják.
Meg lehet
csinálni
sok – sok
mindent,
de a sors
is megkéri
a magáét
mindenkitől.
Ha erősen
mellé ment,
hát jön a
nagyon alapos
visszarendezés.
Nem tudnak az
emberek, sorsok
nélkül élni, nincs
miről beszélni
akkor, ha
fel sem
fogta,
hogy
neki
is van
sorsa.
Nem
véletlen
az sem,
hogy ki
hova
születik,
hiszen
annak
az
országnak
a rezgését
közvetíti,
ott is ahol
éppen
időzik.
Próbálják
az emberek
megtartani
az állandónak
hittjeiket, amik
azzal, hogy révbe
értek, körbe is értek.
Újra kell teremteni
minden nap mindent,
megkopik, elfelejtődik
az amit az ősök adtak,
azoknak már nincsen az
élőkre működő energiája a
jóban, akik már meghóttak.
Hiába szeretnék sorolni,
maguk előtt tolni, amit
az elődeik
teremtettek,
hiszen közben
megváltozik
igen hamar
minden.
Nekem itt,
10 évem van
benne abban
amivel olyan
rosszat akartak,
fel sem fogják,
kivel mit is
csinálnak.
Gondolom
ezzel nem
egyedül
vagyok,
mások
is átéltek
hasonlókat.
Azt mondta,
nem a saját
ötlete volt,
megbízták
vele.
Ez itt az
enyém is, mint
mindannyiunké,
aki azt már érzi,
hogy felelős
azért,
amiért
ő is tett
szépet
és jót.
Amitől ez
ilyen lett, azt
meg vállalja
az, aki ezt tette.
Akik meg jó érzéssel
jöttek ide, hogy itt éljenek,
vegyék természetesnek,
ne szakítsanak ki innen
semmi fontosat sem,
ami ide teremtődött.
Ha ilyenek kellenek
ahhoz, hogy valakik
győztesnek
érezzék
magukat,
akkor
nagyon
mellette
vannak.
Már megint
tapasztaltabb
lettem, igaz
az is, hogy
ők közben,
igyekeztek
a háttérben
mindent
vittek.
Amivel
mutathatják,
hogy lám, íme,
legyőztek
mindenkit,
csak arról
feledkeztek
meg, hogy
van az
Isten.
Túl könnyű lett,
mert elölről
kezdhettem
és mindent.
Alkotom a
gyökereinket
mert, ha nincs
mire alapozni,
akkor kezdj el
teremteni.
Ha te vagy
az, aki azt
érti, hogy
mi történik.
Lődörgő életek,
sorstalan emberek,
ugye nem jól hangzik.
A generációs jeleiket
felfedeztem az emberek
tenyereiben, s akik már
ismerik a sajátjukat,
hála Isten boldogulnak,
még akkor is, ha nekik
sem volt könnyebbségük,
csak a nehezebbeket élik.
A legnagyobb élményem,
a tapasztalásom közben,
a Hazaszeretet érzése,
nem gondoltam, hogy
érezni lehet azt
és mennyire.
Azt mondják,
aki a virágot
szereti,
rossz
ember
nem lehet.
Aki az embereket
tiszteli, az emberies,
megismerik egymást,
hasonló rezgésűek.
Ők arra születtek,
hogy segítsék
azokat,
akik
magukon
esetleg,
átmenetileg
képtelenek.
Mindenféle
hatások érik
az embereket,
mindig a legerősebbnek
tűnő után mennek, szinte
természetes lett ez.
Ott a gond abban,
nem is fogják fel, az
ismeretlenek általi
különbségeket, nem
sejtik, hogy az nekik
rosszat is akarhat, ha
olyanba bonyolódnak,
amit nem is ismernek.
Ha nincsenek beérve
a felvállalt feladatukra,
sok embernek van kára.
A múlt elmúlt, bármilyen
is volt, tovább megyünk,
hiszen visz a lábunk előre,
rá – rá lépünk megint egy
csak róluk szóló helyzetre.
Igazítsd meg a saját életedet,
hogy megtaláljad végre a saját
sorsodat, erősítsed a kultúrádat.
A lelkes, szíves, gondolkodó éned,
az amire építheted a jövőképedet,
neked kell az alapokat adnod ahhoz,
hogy a sarjaidnak legyen mire raknia.
A saját életüket igazítva haladjanak ők
is, a saját sorsuk felé, ami nem ugyanaz
mint a tiétek, valami amit ők építettek.
Átlátják, hogy mi a dolguk a többiekkel,
mutatják az utat, ne tévedjenek ők se el.
A punnyadás az a legnagyobb ellensége
mindenkinek, épülnek le a sejtjei általa,
ahhoz képest amit önmagáért
ő tehetne, hogy ne mások
mondják meg mit lehet.
Megemelheted-e a
karjaidat ölelésre,
vagy csak lógnak
lefele a semmibe,
abba kellene hagyni
a rosszakaratot, már
egyáltalán nem divatos.
Kontrollálatlanul működők,
nektek sem lehet mindent,
ha még nem hiszitek, hogy
van az Isten, majd meglátjátok
ti is éppen idejében, hogy el ne
tévedjetek nagyon és véglegesen…
Tedd rendbe a múltadat, hogy a jövőd
is rendbe lehessen, ne a mások gyerekét
fékezzed be a sajátjaid helyett. Mert pont
ott lesz a tükröd, ahol nem is gondolnád, s
nem kerülheted el, mert oda teszi az Isten.
Ismerd meg a generációs jeleidet, hogy a
feladataidat teljesíthesd. A sajátjaidat ne
a sorstalanságban hagyva, menjél mellé a
te saját sorsodnak, megfelelve másoknak,
nem éred el soha, a számodra jó sorsodat.
Lelekesen, szívesen, a gondolkodó aggyal
válaszd ki a saját, a szeretteid útját, hogy
megélhessék ők is a saját jó sorsukat.
Szeretettel.