Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet, nem

 harcolnék se veled, sem ellened, nevelném,

oktatnám már azt, amivel ott kontrollálni is

lehetne, hogy van-e tartása még azoknak,

az ott időzőknek, a méltóságuk helyén-e.

Mindenkinek megvan a maga tartása,

méltósága, hozott tehetsége és az is,

hogy a legjobb, ő miben is lehetne.

23. éve, a hivatásomat gyakorolva,

magam is át kellett éljem mindazt,

amit a továbbiakban leírok ide most.

Amit ártásként teszel mások ellen,

 azért, hogy magadat föléjük helyezd ,

ugyanaz megtörténik majd teveled.

Amihez nem értesz, ne vállald fel,

keresd a sikerhez vezető helyedet,

tanulj meg mindent ami érdekelhet.

A mások egészséges körforgásával

játszadozni, nem tisztességes dolog,

 elhiszem, hogy fel lehet fejleszteni

egészen magas szintre is a semmit,

hiszen láttam már és találkoztam is

sok mindennel, a hivatásom által.

A testedről beszélnek, mert nem

hitelesek abban amit felvállaltak,

lelakottak lettek, elpénzesedtek.

Óvatosan szülők, nézd meg ki az

aki beszélget és miről is beszél a

neten a gyermekeddel, valamire

készül, a célpontok a gyermekek.

Ne érjenek be előbb mint kellene.

Julamami Magyaros Agyalósa egy

oldal, ahol azok akik felvállalnak

vannak, én itt a Hazámban 23 év

alatt tapasztaltam, emberismerő

lettem, élek emberiesen.

Nem állt még soha

mellém senki se úgy,

hogy az rólam szólna,

nem értették mit

szerettem volna

így egyedül viszem.

Valószínű az is olyan,

mint ahogy ne menjek ki az

utcára, költözzek el innen, megjött,

 aki betölteni akarta az én helyemet.

Egyszer aztán egy adásban láttam a

magyarázatot meg, teljesen kifejtve.

Nem vállal fel a Hazám engemet, ők

nagyon rafináltan maradnak, igen sokan

vannak már, akiknél nem működik az ami

ezelőtt. Amiből ugyanezen módszerrel

sokakat felelőtlenül mellé is vittek már.

Egészen kifinomult szintre tudják

tupírozni a szélhámosságaikat is.

Az első hét évben én voltam az

egyik, a végzettek között akit

tesztelésre használtak sokan,

amikor rájöttem, hagytam

és tapasztaltam alaposan.

Fel kellett nőni ebben is

„Emberiesen” olvasd el,

odáig, hogy behatárolni

tudjam azt, mit vállalhatok,

ahhoz meg, én nem érthetek.

Hát ez volt amiből kiindultam,

a tudásom megszabta a határom,

szigorúan betartottam, nem léptem

ki belőle, nem vágytam magasabbra se.

Lassan haladtam, a belső életritmusomban,

mert egyébként meg, felgyorsultan és még

magamhoz képest is, hisz a járást kerékkel és

lejtőn tanultam, annak megfelelően tudtam.

Érdekes volt szembesülnöm ezekkel is.

Beértem azzal amit az életem megadott,

mire rájöttem, hogy nekem mi a sorsom.

Na attól kezdve már volt a hivatásomhoz

alázatom, csak tettem a dolgomat, amit

éppen az Isten ide rakott, dolog van,

szoktam érezni, s mentettem meg,

időnként önmaguktól is őket.

Akik engem a hozzáértésem

miatt tiszteltek és el is jöttek.

Az első években megtisztelő volt

nekem, hogy a „nagy faluba” hívtak,

oktatni és előadásokat szerveztek,

ahol több száz emberrel találkoztam,

egy helyen és egy időben másokkal,

akik szintén hasonlókért voltak ott.

Köszönöm a hozzáértő embereknek,

hogy megadták akkor a lehetőséget,

hogy megismerjenek az emberek.

Ez a saját városomban egyszer volt,

mint a mesében, több volt az irigyem,

mint amit el tudtak viselni a fontosak.

Hát jó sokat legyártottak az idegen

kultúrákból, messziről hozottakból.

Árnyékoldal, árnyékvilág, éppen abból

jól profitál, hogy a tehetségeseknek árt

azzal, hogy meggátolja őket a haladásban.

Letudtak teljesen, pedig lett volna kikért

tennem a születési helyemen, én most is

itt lakom, a tudásom által a hivatásomat

gyakorolva élek, pedig itt jól le is fedtek.

Az online világba szaladtam szerencsére,

így nem adtam fel, inkább igazodtam ide.

Nem látták, nem érzékelték azok akik,

arra lettek volna hivatva, hogy lássák.

Én csak mondom, oktatás, nevelés,

segíthetnék a segítőknek is ezekkel,

utána szélesebb látással rendelkeznének.

Nem lehet ismeretlen a hasonlóknak sem.

Egyszer mindenki érintett lehet ezekben,

fellehetne készülni rá, gyakorlott vagyok.

Több száz ember volt ott, hallgattak és

tetszett, hogy segíthetek, adhattam,

tudtam, hogy arra születtem, már

korán megvoltak a jelei ezeknek.

Azt is meg kellett tanulnom, hogy

a szép ruhák mögött megbújhat

a hozzá nem értők sora, három a

magyar igazság módján, kivártam.

Kizárva a tévedés lehetőségét is,

azután elköszöntem, mert láttam

egyre többen vannak ők, akik nem

arra születtek, nem tehetségesek.

Le vannak gyártva a hamisságokra,

egy fecske nem csinál nyarat, mivel

megtapasztaltak, tudták mit tudok.

Később az elszemtelenedettek sora

próbálgatta hasztalan a szárnyait, ki

milyen módon, így az is megvolt már.

A sok év meghozta a gyümölcsét is,

egyre inkább átláttam, kihallottam,

jelzett időben a gondolkodó agyam.

Így aztán egyszer csak tudtam, most

valami nagyon fontosat megtaláltam,

a többit meg meglátva, összefüggőnek

találtam az előzményekkel, hát így lett,

az összefüggésében látásom meg nekem.

Most gondolom dörzsölgetik a kezüket,

lemásolható, mintha ők is így éltek volna.

Jelzem már nagyon kilóg ám a lólába, így

nem lehet ám tangózni az álságos bálba.

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha tanulná

az aki nem tehetséges ebben, legalább

rálátása lenne, mekkora hülyét csinál

magából, már nagyon sokan vannak,

akik valóban tartanak ott, átlátnak.

Nálam még csak kevesen tanultak,

a saját tapasztalt tudásukkal látnak.

Akik nem vették észre, átfordultunk,

azok tovább mennek lefele, nem

lehet tudni hol annak a vége, az a

másik oldalon maradók sajátja lett.

Nem értek ahhoz, megtanulhattam

volna az első tanfolyamon, de nem

tudtam, már úgy vizsgáztam, hogy

azt mondták, mutasd mit látsz ott.

Aki erre született annak ez meg is

lesz idejében, nem lehet csak úgy

mások által megkapni, vele is kell

ezzel születni, mindenki másban jó.

Ezért nem értem, mit is akarnak a

„boldog” kifejezéssel, miért, miből

gondolják, hogy lehetséges még a

boldogulás előtt boldognak lenni.

Ne játszanak megkérem szépen,

a tisztán nyitott gyermekekkel,

tapasztaltan tudom, amit tudok.

Nem lehet még ebben is a mérce

a mások kezében, nem egyformák

az emberi lelkek se, a többiekével.

Győzz meg, nem harcolok, nevelek,

oktatok, lelkeket védek, megelőzök.

Eltervezte neki meglesz mindene,

s mivel mást nem látott, csak azt,

ami ott volt előtte, hát követte.

Úgy érezte annyit nélkülözött,

hogy már megjár neki az ami

másoknak, csak úgy ott van,

nem tettek érte mást, mint

beálltak a nem létező sorba.

Lépésről lépésre  leutánozni

próbálta azt ami a másiknak

a veleszületett tehetsége.

Amíg a másik őt igyekezett

megmenteni, azoktól akik

valami mondvacsinálttal

csábítottak oda mindenkit.

Ahol azt érezhette bárki,

hogy oly nagyon tehetséges,

ha úgy tud a betanulttal már

hatni a másikra, hogy az érzi.

Az érzéseikre mentek azt

erősítették fel, s amikor

valaki valamit érzett,

hát azt mondták,

már csinálhatja

ő is és így tovább.

Létrehoztak egy

összetett energiát,

amivel már meg-meg

mozgattak embereket.

Akiknek éppen arra lett

volna szüksége, hogy együtt

érezzenek ővele, mert nehéz

volt az akkori helyzete és tovább.

Ki éppen miért pottyant bele abba,

amiből aztán kijönni már nem tudott,

hiszen elköteleződött ott, észre sem

vette. Miközben a nagy igyekezetében

elhagyta a biztos belső tartását, már a saját

 méltósága hiányával ringatták bele. Abba

a megmagyarázhatatlan vonzásba, ami

senkinek sem volt a sajátja és mégis

azt érezte egyenként mindenki,

hogy ott ő a legerősebb energia.

A hétköznapi életben, csak annyi

érezhető ebből, hogy valami nem

szimpatikus abban az emberben,

aki annyira erőlködve mindent tud.

Minél nagyobb létszámban vannak

annál inkább erősen hatnak, csontig

hatolóan éreztetik azzal aki éppen,

sorra került, valami oknál fogva.

Egyre több ember hiszi el, hogy

különleges energiái vannak neki,

na erre megy a most már nagy

játék, hogy mindenki lehet ám

valaki. A lényege, hogy nem kell

érte különösebbet tenni sem,

észre sem veszik és már

átszellemülve ott hatnak, ahol

éppen vannak. S a nyitottabbja

meg jól beleszalad, s máris van

neki is valami fontos, érdekes.

Ami akárkinek azért mégsem

lehet, mert vágynak az emberek

arra, hogy amivel születtek azt meg

is élhessék, a lelkes, szíves, gondolkodó

agyuknak szükséges lenne a sikerélmény.

Na erre vannak kifinomultan ráállva, hogy

érezzék az emberek a törődésüket, csapda.

Tudod-e mit tettél, amikor csak a szaktudás

 fontosságára hivatkozva rábíztad, ember.

Megnézték-e alaposan azokat, akiket

beengednek a serdülőkhöz naponta,

a kamaszokhoz mintákként, ember.

Mondják vannak-e ott szűrők ahhoz,

hogy időben kiderüljön, nem alkalmas

arra a beosztásra az akit már rángatnak

és igen régóta, kontrollálatlan emberek.

Mondják, ha a szaktudással bírókat onnan

kitakarítják, s a saját szájuk íze szerint oda

olyanokat képeznek, akik mindent maradék

nélkül teljesítenek annak akitől a pénzt kapják.

Akkor azt, hogy neveznék, hol van ott a minőség,

vagy ki a felelős azokért, akik nem értenek ahhoz,

nincs kontroll, hiszen mindenkinek egy az érdeke.

Mindenki hozott a születésével, valami fontosat,

tehetséget és egyéb emberieseket, maradj a

saját szinteden, amit meg kell tapasztalni,

tapasztald meg, de közben kontrollálj.

Szülő figyelj arra mit jelez feléd a saját

gyermeked, oktató, nevelő, veszed a

jeleket, ne tartsd meg, kommunikálni

tanítsad a védtelen gyermekeket arról,

hogy mi az ami irritálja őket, mit éreznek

kellemetlennek. Segíts magadon az Isten is

megsegít módon oktatom az emberismeret

azon részét, amit mindannyian hozunk, csak

fel kell ébreszteni mindenkinek önmagában.

A nevelés része is úgy zajlik, hogy a rajzok

által nevelődnek fel önmagukhoz azok, akik

megtisztelnek és a 20 órást végig csinálják.

Nem mondhatom a jósnőknek, hogy kérem

szépen itt van a lehetőség, hogy önmagukat

képezzék, szintet váltsanak, hozzá tanuljanak.

Hiszen én csak egyedül vagyok, ők meg sokan.

Sokféle hivatáshoz lehetne megtanulni még,

hogy a rálátásuk, kihallásuk, megérzésük is,

a helyére kerülve, felkerüljön a saját magas

szintjükre. Mert két oldalunk van és páros

szerveink is, hát ez is fontos, hogy tudjanak

róla az emberek, ne szűküljenek be, ne várjanak,

ha nincs is mire, hanem fejlődjenek közben fel ahhoz,

amit az életük tőlük most elvárna, ha figyelnének, látnák.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó),

Különös oktatás, nevelés,

emberismeret, jelek,

tenyérolvasással.

Átlátás, kihallás,

megérzés, ez is

mind a gondolkodó

agyunk döntésére vár.

Julamami Magyaros Agyalósa

és valóban az, a sok ember által,

akik megtiszteltek, megismertem

a Hazaszeretet érzését, a családnak

a fontosságát, a tartást, méltóságot.

Ne erőlködjetek a mondvacsinált

által, csak lefele mehettek, persze

lehet, hogy lesz tőle sok pénzetek,

de ez nem arról szól.

Ha jól csinálod hát

megélhetsz belőle

a saját megérdemelt

szintednek megfelelően.

Kérlek benneteket, hogy ne

üzletiesítsétek el ezt is mint,

minden mást, ez emberies

 csak így működőképes.

Ne nyúljatok ahhoz,

amihez nem értetek,

ha érdekel benneteket,

 gyertek tanuljátok meg.

Tanácsadás, oktatás, nevelés

oldalon találjátok, olvashatjátok el.

Egyenként és 2-4 fővel is részt vehettek

az oktatásomon, megtervezzük tisztelettel.

Ha nagyobb csoportban jönnétek,

keresek hozzá méltó helyet,

jelentkezzetek be hozzám.

A szülő értse a gyermeket,

a gyermek tudja tisztelni

a szülőjét és tanítóját is.

A párod kiválasztását

ne másra bízzad, azt

úgy is magad vonzod be,

 meg segít is az Isten neked.

Bejelentkezve tanulhattok,

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, online oktatom,

ha bárhol is éltek a Világban.

Szeretettel. Julamami

Mond tudod-e mit is

 jelent neked a most,

mond neked van-e,

már belső kontrollod.

S felelősnek érzed-e

magad azért amit,

megteremtettél.

Akkor is, ha nem

profitálsz belőle.

Miért nem érint

a mások sorsa,

akkor, ha átlátod,

kihallod, megérzed,

a sorsok forgandók,

ha hiszed, ha nem.

Na meg van az Isten.

Vagyok valahol,

írok is oda,

választ

nem kapok,

minta nem is volna.

Keresem a biztonságot,

hát addig is vándorolok,

 ha elértem azt amivel

másoknak is jót adok,

magamat a megfelelő

napi szintemre hozom,

hátha rájönnek azok akik

látják, a semmiből valami

által boldogulok 23. éve,

 a tehetségemből, a sok

tapasztalatomból élek.

Tehát fontos nekem, hol

tartok, hova jutottam el,

abban amit  épp teremtek,

a biztonságomat is keresem.

Túl sok a „csilicsali, csuda muki,

cukimuci, hamispali, álságossári”,

és a hirtelen

megváltozott,

magából kifordultat is kapom,

előbb vásott, mint felnőhetett.

Ne rajtam gyakorolja azt a sokat,

amit mások által a rosszban kapott.

Kérem ne tessék kísérletezni velem,

nem az vagyok akihez Ön szokott,

tudományos és prevenciós vagyok.

A 23 év alatt sok be nem tartott

ígéretet is hallottam, de tudtam.

A felszínen felbukkant, ami után

jön az írás, mintha üzleties lenne

a kapcsolatunk, hinnye, ne már na,

csak nem tetszett nevet is váltani,

lehetne az, ne tessék hamiskodni.

Nincs kontrollja semmi sehol sem,

nem felelős senki sem azért, hogy

ennyire észnél is kellene lennie,

annak is aki még azt hiszi, valós.

Kérem szépen ne tessék ennyire

biztosnak lenni a dolgában, látszik

ám ami látható, a tekinteten átható.

Sokan, sokszor nézik az intelligenseket

hülyéknek, nem értik miért is annyira

engedékenyek, miért nem ordítják le

 a náluk megszokott módon a fejüket.

Van aki a tehetségével hozza, van

 aki, ha nem hozta hát megtanulja.

Mindenki mást és másban hozta.

Lelkesen, szívesen, kihallva, átlátva,

gondolkodva élni, hidd el az megéri.

Megelőzni, kontrollálni, megelőzni,

a végén tapasztaltan és révbe érni,

visszanézve, attól boldognak lenni.

Mert ha előbb akarsz boldog lenni,

mintsem boldogulni megtanulnál,

hát azzal, szinted alá is mentél már,

azt kell csinálnod, amit más elvár.

Megéltem, e hónapban egy éve,

kértem őket sorban, hogy

nem tetszik a leugró,

kérem nézzenek oda.

Persze ingyenesben

voltam, miért lettek

volna felelősek azért,

hogy én abból is éltem.

Nem is törődtek velem,

nem is válaszoltak soha,

egyszer csak azt vettem

észre, akik a leugróban

voltak, úgy vették azt,

mintha nem léteznék,

már az övék is volna.

Már hirdették is,

hogy ők olyat

tudnak, a

hirdetés

az akkori

weboldalam,

julamami védjegy,

s amikor rájuk írtam

érte, törölték is hirtelen.

Nem volt köztük felelős se,

158.000 volt a látogatója.

Nem is válaszoltak és

nem is szóltak vissza,

most hasonló a helyzet,

ugye nem történik megint

meg ugyanaz, ismétlésben.

Egyedül csinálom a hivatásom,

magam szerint döntök, haladok,

egyedül születtünk, saját a sorunk.

Ha fékeket kapok, várakozom, már

tudom, a generációs jelemet hozom.

Az emberek kíváncsian körbejárják

a választékot, csak a szintekkel még

nincsenek tisztában, mennek le is,

pedig onnan feljönni nehéz lesz.

Az ember azért vándorol el,

mert keresi azt a helyet,

ahol jó lennie, van neki

való munka, meg van

becsülve, s nem azt

érzi, hogy bárki,

bármikor,

túladhat

minden

nélkül

rajta.

Mintha

a saját

érdeme

volna az,

vagy tán

minden

amire

rálát.

Valami

elveszett,

vagy nem

is volt soha,

nem oktatják

azt se, amire én

magam találtam,

s összefüggéseiben

megláttam, mindenki

ott hordja magával,

ott a tenyerében

a jele a sajátja,

a méltósága,

a tartása.

Felelős

vagyok

magamért,

s mindenki

másért, aki

megtisztelt

a leolvasás

csak neki,

róla szólt.

Sokakról

tudok, hisz

elmesélik,

mivel

sikerült

láthatóvá

tenni magukat.

Megtalálni az utat,

a saját sikereikhez.

A bizalom hova lett,

ha már nem lesz,

van-e helyette

valami más

ami emberies.

Kiemelkedni a

tehetségük által.

Gondolkodom,

persze tudom,

nálam ki lehetett

az első olyan ember,

aki anélkül döntött,

nem tájékoztatott

bennünket, hogy

mi várhat ránk,

csak letudott.

Elégedetten,

hagyta abba azt,

amivel nem bírt el,

egy könnyű lépéssel,

eldöntötte egy család

felett, ő pénzesedett,

már tovább is lépett.

Miért gondolják azt ők,

hogy nekik már mindent

lehet, hogy nem jöhet az

 vissza a saját életükben.

Ha még nem tiszteled

önmagadat se, ugyan

miért tisztelnél te

másokat.

Nem

ártok

nem

bántok,

magamra

 jól vigyázok.

Hiszen mindenki

egy, nem pótolja

őt senki más.

Tartásos a

méltóság,

az amire

ráleltem a

 tenyerekben.

Az alapja minden

egyébnek, amire

ráépítkezhetnek.

Átéltem néhányszor,

a „nincsből” állva fel,

ismerős a jel, a rezgése

sem ismeretlen biza.

Aki csak teheti ránt

egyet az én sorsomon,

mit is tehetnék, hagyom,

hiszen ebből is az alázatom.

Látható lenne az neked is,

amikor te újra kellene

kezdjél mert nem

maradt már más,

mint a jó öreg

tapasztalva

ismétlés.

S végül az

ember, az

Istennek,

a sorsnak

is hálás.

Átlátható,

érzékelhető,

nyugtázhatja

a gondolkodó,

hogy jó helyen

van, s akkor nem

történhet meg vele,

hogy volt és nincs is,

 senki nem felelős érte.

Nekem ez a vagyonom,

magam építgettem, ami

gátolt az elképzelésemben,

tudom nehéz azt megértetni,

hogy a kevés pénzes is szeretne

boldogulni és a tehetsége által.

Van az embereknek tartása és

nem veszett oda a méltósága,

megpróbálja úgy is, hogy el

nem hagyja a Hazáját se.

Bár boldogulhatna itt is,

de nincs rá lehetősége.

„Otthon vagy, amikor a

kicsiben már látod

magadat, nem

mentél sehova

a Világ mégis

ott van nálad”.

Nem adom fel,

kell, hogy legyen

egy csomó hasonló

ember valahol, akik

ugyanúgy, hasonlók

által sanyarognak,

de azért haladnak.

Fejlődnek a nehéz

is segít abban nekik,

nem akarják elvenni,

se gátolni a többieket,

örülni tudnak még a mások

örömének és teljesítésének.

Hiszen mindenki másban

tehetséges, a sikere is

másban lehetséges.

Akkor minek az

a kikopott,

lelakott

irigység,

mondjad,

nem lenne

jobb érzés az,

ha azt érezhetnéd,

hogy ő is boldogulhat

és te a részese vagy.

Valami nagy dolognak,

csak úgy adod hozzá te

magadat, a fölöslegedből

azt, ami téged is fejleszthet,

azáltal, hogy tudod, rálátni

vagy képes olyanra, amit

addig nem ismertél fel.

Vagy úgy vetted, mint

valami olyat, ami

nincs is, csak

beszélnek

róla már egyesek.

Többször mondtam

már intelligenseknek,

hogy jövök én ahhoz,

hogy tanácsot adjak,

tanulják meg tőlem,

 amit nem tudnak.

Éljék az életüket

utána a többlettel,

amit hozzá tanultak.

Már más minőségben

 élhetik utána azt, ami

addig aggasztotta őket,

átlátják, kihallják, s mégis

más az, ha gondolkodva élik.

Nem lesznek kiszolgáltatva

az alacsonyabb szintűeknek.

Különös oktatás, nevelés, ha

már érti, hogy mi hiányzik az

életéből, hogy átlássa végre

a hirtelen jött változásokat,

hát meglesz, a tanulás által.

Mint egy matematikai képlet,

úgy segíthet, a saját szintjén lesz.

Magyarországban, Pakson a Hergál

Házban tanulhatja, vagy online is,

ha bárhol él most a Világban.

A Hazaszeretet egy érzés,

amíg azt érzed, tudod hol

a helyed, ha vándorolsz is,

oda mindig megérkezel,

Hazavárnak ott téged.

Átfordultunk,

már három éve,

néhány perc alatt

 meg is festette

az ecsetem,

benne is

van minden.

Azóta várom,

hogy a jóban

a szépben,

amit ide bele

teremtettem,

meg is kapjam

 abból, a nekem jókat.

Ez természetes a jóban,

a körforgás az ilyen.

Körbeért minden,

amire rájöttem,

amit

az

Isten,

tapasztalásul

ide tett nekem.

Megtaláltam az

emberek tenyereiben

az életük jóra fordulásának

a térképét, a saját sorsukat.

Nem lettem vallásos, az Istent

imával, az életemmel tisztelem,

 mások meg azt és másképpen,

 univerzális meg a legfelsőbb

intelligenciának mondják.

A legutóbbi tíz évem, úgy

telt el, a megelőzésben a

hivatásomat gyakoroltam,

ott nagyon sok mindenre

rájöttem, így körbeértem.

Várom a  lehetőségemet,

bemutatnám a tudásom.

A hosszú tapasztaló

éveim gyümölcsei,

megláttam,

rájöttem,

ott van

minden

jelentős

információ a

 tenyerünkben.

Gondoltam,

majd örülnek

annak, hogy

megtaláltam,

feltaláltam,

összefüggő

képletekként is

megmagyarázhatók

már a miértek is.

Hiszen mekkora

segítség volna, a

gyermekek,

a fiataloknak, a

nevelkedésében,

a tartás, méltóság,

megtartásában és

mindenféle helyzetben.

Ha felkészülhetnének a

sok mindenféle hatásokra

és még a megelőzésben.

Egyszerű emberként

élem az életemet,

amit lehetett azt,

tőlem el is vettek,

nem tanultam meg

harcolni sem, mert

úgy láttam, annak a

 hétköznapi életben

semmi dolga nincsen.

Azt is megláttam,

hogy vannak

akik éppen,

arra mennek,

hogy tudják azt,

hogy az emberek

nem védik meg

magukat.

Hiszen,

nincs meg

bennük az

egészséges

megerősödött

tartás, méltóság,

a születéssel hozott.

Mert az elég lenne,

én már

tudom,

ott van,

az a tudás,

mint őserő az,

ami a lélekből,

a szívből,

az agyból

eredve

segít.

Akkor,

amikor

már nem

tudnak

érvelni,

azok az

energiák

bennük

maradnak,

blokkokká

formálódnak.

Ha nem is

mondhatják ki

amit gondolnak,

bele  is szorulhat

az emberekbe,

kinek milyen

a tűrőképessége.

Lélek, szív, gondolkodó

agy, ennek az alapja,

a testi egészség.

A belső tartáson

múlnak mindezek.

Azt mondják sokan,

hogy az előző élet

megmagyarázza,

minek köszönhetik

azt amiben vannak, s

 majd a következőben.

Nem ezt látom, inkább

megoldható helyzeteket

látok a tenyerekben,

fejlődünk rendesen.

Átérezve megtudja az

 ember a magyaros

virtus élő energiáit.

Ha az nem működik,

akkor meg hol van, a

 kultúránk, a mienk.

 Világot látásom

ez is, de volt

és lesz is,

sokan

ültek

velem

szemben,

akik a nagy

Világból jöttek.

Így elmondhatom,

láttam már sokféle

érdekes rajzolatú

tenyeret is.

A 23. évből

az utóbbi 10

év, azt jelenti

a számomra se,

nem lehetetlen,

még akkor sem,

ha ilyen nehéz,

gátakkal teli lett.

Némán, csendben,

meg kellett élnem,

bizony a vállaimat

megveregettem,

gondolatban, hogy

 ne sérüljek bele,

akkor, ha oly

nagy volt a

nehézben

a sikerem.

A hivatásunkat

gyakoroljuk,

szolgáltatunk,

emberiesen.

Nem felel hát

értünk senki,

hiszen mi

magunkat

tartjuk el.

Nem tartozom

se ide, se oda,

tartozom

hát éppen

ahhoz aki

megtisztel,

mindig oda.

S most már,

láthatóan,

valamivel

összekeverik,

egy nagy katyvasszá

tették, megbetegítheti

azokat, akik nem érzik,

hol vannak abban az ő

személyes határaik.

Akkor a generációsan

hozottjukat honnan is

tudnák, hiszen nem

jutottam el odáig,

hogy bebizonyítani is

tudjam, ha érvelnének,

 nem gond az se, érvelés

helyett hatalmaskodnak.

Megtehetik, nekem marad

a jól megtaláltam, a tudás,

győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, nem harcolni jöttem.

A Hazámat tisztelni és szeretni

tudó és az emberekért tenni

akaró emberies lettem.

Ebben az életben élek,

itt találtam meg azokat

a jeleket, amik segíthetnék

az embereket, a saját sorsuk

megismerésében, s az életük

saját maguk által jobbá tételében.

Tudhatnának róla azok az emberek,

akiket érdekel és a szeretteikért is

tenni szeretnének, láthatnák létezik is,

az amit feltaláltam, megtaláltam, adnám

tovább, boldogulhasson általa is a Világ.

Eljutottam ide, hogy nevesíteni itt fogom

az átlátásomat, a tudásomat, ezért kérlek

benneteket, nézzetek rá az (Emberiesen)

oldalra, fontos lenne azoknak, akik már

keresik a kiutat, a beszorultságukból.

Jó vezető akkor vagy, ha azok akik

azáltal, hogy a feladatodat vállaltad,

a te döntéseidnek a hozadékaira

vannak utalva, boldogulni tudnak.

Nem elég az akarat ahhoz, hogy

az emberek jól érezzék magukat,

átlátni, kihallani, gondolkodva élni

szükséges. S ha azok akik vállalták,

nem is ismerik ezeket a tartalmakat,

ugyan, hogyan vezetik, az intelligens

magyar színes tehetséges sokaságot.

A múlt elmúlt, ha mindent feltárnak,

annak a hozadéka meg itt marad,

tudja-e az aki ilyen bátran teszi,

hogy vannak akik arra születtek,

hogy egész életükben azt kutatva

élik az életüket. S csak akkor nyúlnak,

hozzá, ha már meggyőződtek róla, hogy

az Isten is úgy akarja, az engedélyét adja.

Segíts magadon az Isten is megsegít az,

ahogy túléltem ezt a tíz évet.

Vajon tudják-e a nagyon bátrak,

a már nem törődök, már bántóan élők,

ha egy porszem elmozdul, leomolhat a hegy.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az Isten

minden földi jóból, annyival bennünket, ami

a legjobb lenne már mindenkinek.

Éljen a tisztelet és az emberséges.

 

Szeretettel. Julamami

Bizony sok minden

miatt nem láthatlak

titeket mostanában.

Nagyon szeretlek benneteket,

nekem ezt nem gond kimondani se.

Gyűjtöm a rajfüzeteket, azt sem

 felejtettem ám el, mondtuk, ha

találkozunk, sokat rajzolunk.

Régebben, megígértem neked,

hogy küldök egy

olyat, amit

esetleg

szívesen

mondasz

  majd el.

Hé, ej te

Tüske koma,

gyere menjünk

gombát szedni ma.

Tanulékony ez a kutya,

látja mit szedtem le, talán

a jó orra is tudja, a

fehér kalapos az ehető.

Segíteni akar mindenáron,

hát igen óvatosan bekapja a

gombafejeket és odahozza.

A szárával meg járja a

(pörgős táncot),

körbefut, ugat,

az örömét

szétosztogatja.

Úgy örül mintha,

valami nagy gondot

is megoldott volna.

Azután a száraikat

jóízűen elfogyasztja,

a bajuszán se marad

annak semmi nyoma.

Hát nosza, én ilyet még

nem láthattam, na lássunk

hozzá, nézzünk ennek utána,

bármelyiket megkóstolnád-e.

Nem nyúl hozzá, amikor egymás

mellett látja kinőni, az ehetetlen

gombákat, pont az ehetők mellett.

Így közülük az ehetőket, a földön

lévő kis kosaramba szedegetem.

Hiányoznak neki a barik, látszik,

ugyanúgy végigmegy mint velük.

Együtt rágcsálgatta velük a fákat,

bokrokat, igazi csemegék, a rügyeik

voltak, amiknek megadták a módját.

Nagy élvezettel, oldalról óvatoskodó

nyitott pofával, foghegyre véve azokat,

kicsit mintha kényeskednének, jóízűen

elfogyasztottak mindent amit lehetett.

Reménykedtem titokban,  hébe – hóba,

egy – egy facsemete rügyecskéje, vagy

már (kínjában virága), éppen akkor tán

megúszhatja, hátha nem látnak rá.

Na de jött a másnap,

körbefogták elsőre,

lecsupaszodott annyira,

mintha ott rügy, vagy virág

rajtuk soha nem is lett volna.

Bocsánatot kértem rögvest, s

 kértem a kicsi bokrot, fácskát,

ne vegye zokon, kérem szépen,

hajtson ki jövőre is ha lehetne.

Tudom, fájdalmat okoztak neki,

a barigyerekek, meg az azokat

leutánozó Tüske kutyagyerek.

Tudják árvákat fogadtunk be,

ők nem tudhatják, mit igen és

mit nem lehet, én próbálom,

terelgetve, kolompolva,

elhozni onnan őket.

Hiába láttam el

finomságokkal

is őfelségeseiket,

nem tudtam elvenni

a (nasitól) a kedvüket.

Mond ember, vetettél-e

számot már az eddig megélt,

elvégzett dolgaiddal, tettél-e

valami olyat is, ami nem vált

igazán a te hasznodra.

Megemlegethetnek-e

valakik, akik a nevedet

talán soha meg se ismerik,

mert jót cselekedtél velük, a

lehetőségeiden belül tettél értük.

Vagy csak a nyereségedet nézegeted,

törődsz-e azokkal akiknek nincs munkája,

vagy régen esetleg, tán már el is felejtetted

kifizetni, s azzal őket meg is rekesztetted.

Ma meg már felszabadulhat attól a lelked,

 oda, ahonnan elvetted, vissza is tegyed.

Ne legyen az önzésed által kőbunkó se

belőled, ne kövesedjen a lelked, szíved.

Az egészséges körforgásba bele vigyed,

az el nem végzetteket is teljesítened kell.

Persze akkor, ha arra elég érett vagy már,

hogy adnod kell, hogy lelkileg te is kapjál.

Ha ezeket elhanyagoltad, s nem érted,

 most, nincs magyarázata annak a sok

különös, ismeretlen érzésednek, hát

ideje elgondolkodnod, telítődtél

valami által, meg kellene nyílni.

Megtanulni, a te idődben adni,

ne kelljen neked majd egyszer,

ha akarod, ha nem, elfogadni.

A bőségesedből adni oda, ahol

egyáltalán semmi lehetőség

se nincsen, vagy megtolni

a szekerét ott, ahol

gátolva volt és van.

Jót és szépet tenni úgy,

hogy kiszolgáltatva ne

lehessél te abban sem.

Látva az ő hiányukat,

az ahhoz éretteknek,

sorsának megfelelve.

Emelni az ő szintjüket,

s azzal a szíves, lelkes,

szintedet magadért is,

a kontrolláló agyaddal.

Bevinni újra az életüknek

az egészséges körforgásába

olyanokat, amik ott hiányoznak.

Sokan nem értik még mi történt,

hiszen nem ehhez voltak szokva,

valahogy mindig volt, most meg

 mire elgondolnák, már sehogy.

Hiszen a változás folyamatos.

Gyors pörgésben van a Világ,

haladni kellene vele, nekünk

kell alkalmazkodni, nem fog

megtörténni az is visszafele.

Bár amikor azt látom, hogy

minden ott van körülötte,

akkor ő belekerült végre

a sorsa megsegíti odateszi

a jeleket, hogy merre van

abban éppen akkor az előre.

Különös oktatás, nevelés érted,

aki már érted, hogy magadért

neked kell tenned, tanuld meg,

akár együtt a gyermekeiddel.

Alap dolog a tisztelet mindenki felé,

de szeretet nélkül jó minőségű

életet élni nem lehet.

Szeretettel. Julamami

 

Lélektől – lélekig,

szívtől – szívig ható,

ha nem üres az a jó szó.

Látványossággal, ha nincs

jelen a szeretetnek energiája,

dúskálásra szánva a sokkolóan

ártó, a sokkal sem pótolható.

Mert jön a hétköznapi holnap,

a most,  már erősen hiányossá

váló, hiszen megérezte mi a jó.

Ment egy szegény asszony

az úton, összeszedett

egy nyaláb gallyat.

Kalácskát

szeretett volna

sütni magának,

karácsony estére.

Körülnézett a

kamrájában,

ahol az egér is

 csak átszaladt,

mert már a saját

surranásának

a hangját

hallotta csak.

Sértődötten

összeszedte a

pereputtyot

és el is hagyta

végleg, azt az

egerekhez

hálátlan

házat.

Eltett

egy üvegbe

néhány dió belet.

Az utcán szedte

fel, ki tudja hol

teremhetett.

Mert ott

fa nem

volt,

hát

az

is csak,

mint ő

maga,

egy

ideje

csak

szél fútta

volt.

Gondolta

csak le kell

 hajolnia érte,

a mozdulatot,

mint ahogy az

életét sem

szégyellette,

hát amit talált,

Isten adta,

mindig

összeszedte.

Egy kis lisztje

van a zsákaljában,

kilónyi is van az,

gondolja, úgy

ránézésre.

Egy kis

cukor

a dobozalján,

tán ha maroknyi.

Van néhány szem,

fonnyadásnak

indult almája.

Nagy szerencse,

hogy van élesztője.

Felfuttatja egy kis

tejjel, lesz finom

karácsonyi

kalácskája.

Ej, amikor

még a

fiacskájának

sütött, tele

volt, minden

finomsággal,

biztonságot

nyújtó

tartalékkal

a kamrája.

Vigyázott

arra is

az ura,

hogy

abban

se

legyen

neki hiánya.

Kicsit félt az

erdőben, nem

ment beljebb,

csak a szélén,

gyorsan

összekapkodta,

tudta mennyit

bír el, többet

minek szedne.

Aztán meglátott

egy hatalmas

őzlábgombát,

szinte hívogatta,

hogy vigye haza,

jó lesz az vacsorára,

de talán meg

reggelire is,

 ha jól kirántja.

Az Isten is

neki szánta,

olyan egészséges

volt, hogy éppen

csak napvilágot

láthatott.

Egyetlen

bogár sem

érinthette,

 legalább is nem

látszott rajta,

semmi  olyannak

a nyoma.

 A nagykendőbe

rakta a faágakat,

vékonyabb gallyakat,

majd otthon ráteszi

a lábát és a karjával

ellentartja,

megfeszíti és

elpattantja

akkorára,

hogy

beférjen a

tűzterébe.

Úgy is köti

össze a

nagykendőt,

lehetőleg

szorosra

 a hátára

fogja, hogy

ráköthesse,

átlósan a

mellkasára.

 Fölöslegesen

ne terhelje a

gerincét, de a

vállait se.

Hallja, hogy

valami ficereg

az avarban,

nem mozdul,

a látványtól

szétszalad a

szája,

egy kis őzike

gubbaszt ott,

árvának tűnik.

Azt mondta

neki az ura, hogy

ilyenkor nem szabad

hozzáérni, mert

többnyire nem árva.

Élelemért ment el az

anyja és majd siet hozzá

vissza, jó lenne ha senki

sem nyúlna olyankor

hozzá, akkor a

természetes

közegében

meg is

maradhatna.

Hát begyűjti azt a

mosolyt is, amit még

a látvány adhat, s óvatosan

kihátrálva lépeget el onnan.

Megint hall valami ágpattanást,

de nem lát semmit, a mindenit

gondolja, jó lesz szedni a lábát,

mert mindjárt rásötétedik.

Gondolja majd siet, de

nem addig a, hiszen

jól megpakolta,

akármilyen jól

magára kötötte,

akkor is van ám

jó nagy súlya, ha a

kendő végeit, a két

kezével ellentartja.

Na ez biztosan elég

lesz a kalácskához,

van még otthon néhány,

nagyobbra ütött tuskója

hozzá, jó száraz, régi darab,

szereti hallgatni az erős

pattogását is annak.

Ahogy ballag a kis

kazalnyi fával,

eldübörög

mellette

egy hintó.

Nafene,

de

fölvitte

az Isten

a dolgát,

annak meg ott

a bakon gondolja.

Azután meglepődik,

mert hirtelen megáll,

hátrafordul és bevárja.

Jó estét nagyságos úr,

köszön a kendő alól,

előre neki, biztos

ami biztos, ha

megadja a

tiszteletet

oda, baj

abból nem

lehet, kitudja

milyen féle

fölfuvalkodott lehet.

Ejnye Márinéne, hát nem

ismer meg, szól hozzá egy

férfihang, közben csitítja a

lovakat.

Ugyan már

honnan

ismerhetnék

én ilyen nagyurat,

összetéveszthet az úr,

engemet valakivel.

Felszáll-e a kocsira,

jöjjön segítek.

Pislog egyet a kendője

alatt, na ez meg mit gondol

rólam, menjen csak Isten

hírivel. Nem jó az, ha

összekeverednek a

dolgok.

Úrnak,

szegény ember

barátja nem lehet,

ugyan mit akarhat tőle.

Haza érek én már rögtön,

néhány lépésnyire vagyok csak.

Tán több száz is lesz az, szólal

meg a bakról a hang,

jól van, ha nem hát nem.

Márinéne meg iszkol haza,

nehogy megint szóba kelljen

állnia vele. Gondolja, jól

bezárkózik, hozzá is látna

rendesen megnyomódott  a válla.

Ahogy próbálja, hogy ne

 essen a lábára, a nagykendőtől

megszabadulva leereszti, nagy

nehezen a gallyakat a földre,

erősen vesződik vele.

S abban a pillanatban,

kopogtatnak az ajtón.

Ott áll az a kocsi, a

bakjáról gazdag ember,

kéri engedje be.

Márinéne az Isten

áldja hát, nem ismer meg.

Én vagyok a szomszéd Pista,

az árva gyerek, ej de sokszor

adott nekem tejfölös kenyeret.

Vidámság futott át rajta, a régi jó érzés,

s a szíve tájékát alaposan átjárja. Hirtelen

mint régen, amikor nyomatékosítani akarta,

azt amit tenni szeretett volna, csípőre tette a

két kezét, hát ahogy úgy elnézlek,

tán igazad

is lehet, mondja.

Mutasd a lámpánál a szádat,

ott van-e a heg, hát mi keresnivalód van erre te

gyerek. Magát kerestem, mondják egyedül maradt.

Nem tudom miért érdemeltem ki, mert már régóta

nem jól bánik velem az élet Pista fiam.

Ne mondja azt, mert itt áll a jó sora magának,

hát messzi földről maga miatt hazajöttem ide.

Honvágyam lett maga után, mint az anyám után

nekem, szerencsés lettem, házat, földet, erdőt

vettem, az a kazal gally is, az én erdőmből, tőlem

való amit összegyűjtött. Itt nem messze, három

utcányira magától le is telepedtem.

Az illata vetette magát észre velük, hogy

a kalácska kisült közben, jól begyakorlott

mozdulattal, a konyharuhákba burkolt

kezeivel a sütőből kivette, fergeteges

illatár uralta el az egész házat hirtelen.

Nesze egyed, mint régen,

most is olyan kalácskát sütöttem,

belemarkolt a melegen gőzölgő gyönyörű

kalácsba és ketté vette, itt van a fele édes gyerekem.

Egy napszáritotta, tiszta illatú konyharuhába beletekerte,

vigyed, ünnepeld vele, a régi családias, igazi ünnepi hangulatot

éld át újra vele te is. Elfáradtam mára, elteszem magamat holnapra,

menj ez Isten áldjon te is haza. Fölcsillant a szeme, miközben, a

kalácska másik felét majszolta,

egy kis aludttejet kanalazgatva hozzá.

Jóízűen mind megette, jó érzés volt a teltség érzése,

álmoskássá tette, elégedetten tele volt a feje is jó emlékekkel.

No lám, nem feledkezett meg róla az Isten, hát a sors mégiscsak

forgandó, megérkezett, neki

is tán most a jó. Ahogy visszavitte a

kamrába az aludttejes csuprot, tágra nyílik a két szeme,

gyermeki az öröme az öregecskének, tátva maradt a

szája, a kamrája mint régen, minden finomsággal

telis tele. Mintha egy angyal érintette volna

meg a lelkét, repdes úgy érezte, most

lehet, hogy ő is a kegyeltje lett

az Istennek. Tán észrevette,

hogy ő mindig jó embere

volt, neki az Istennek is,

meg azoknak is, akiken

segíthetett, amikor

magának, azt még

megengedhette.

Belebújt a féltett,

szép rakásos,

ünneplős

rokolyájába,

a pruszlikot ej

de sokat böködte,

amíg ilyen szépre

hímezte, a múltkor

kikeményítette,

szorosan a formájára

rendezte. Kinyitja

a faragott dobozkát,

hogy a többsoros

kalárist kivegye,

s a nyakába tegye.

Az utolsó mozdulattal

a kötényt is ráigazgatta

az elejére. Házhoz jött a

szerencse, ez most az ő

ünnepe, hát felöltözött

hozzá, hogy önmagát is

méltónak érezze. Szép

suhogós kendőt kötött a

 fejére, összekulcsolta

a két kezét, s most így

ünnepi álomba

imádkozta magát.

Reggel még semmije,

most megvan mindene,

elégedettséggel van tele

a lelke.  Elégedetten a

kalácskával megtelt bendővel,

telis tele volt a lelke, a szíve

ünnepi örömmel, érezte ő

most az Isten igazi kegyeltje.

Ha magadat a pénzzel

túlzottan telíted, el is

veszítheted minden

egészséges életérzésed.

Szerencsés napot kívánok,

jó emberek, áldjon meg az

Isten minden földi jóból

annyival benneteket, ami

 a boldogulás boldog

érzését megadja nektek.

Szeretettel. Julamami

Könnyen elveszhet, a benned lévő csoda,

ha nem figyelsz másokra, a

kölcsönös tiszteletre,

csak  a számodra,

éppen

aktuálisra.

Ha a minta,

ragadós,

hát, nem

emelkedsz

fel, időben,

önmagadhoz.

Múlt, jelen, jövő,

boldogulni tanuljál meg,

 most és ne, a boldogságodról

álmodozz. Mert annak, megrekesztő

lehet az energiája, csak visz és nem hoz.

Nem változik semmi, ha nem változtatsz,

rávetítheted, a következő generációkra.

Figyelj a belső tartásodra, kontrolláljál, a

 következő szintet, szükséges alapoznod.

Mindent idejében, ha nem teszed meg,

csorbulhat, a még el se ért a méltóságod.

Átbillenhetsz és ott már nem te magad

irányítod a sorsodat, visz az áradat.

Arra ne is gondolj, hogy majd

mások tesznek érted,

mert önmagadért

fontos

tenned.

Két oldalú

minden,

két lábon,

szükséges

állni, a fontos

förgetegben, ah.

Helyetted, nem

élheti át, se meg,

sem, a jót, se a

szükséges

energiát,

senki

más.

A saját

sorsunk,

arra való,

hogy megéljük.

Mások nem

élhetik meg,

helyettünk.

Körforgásban

vagyunk,

mindannyian.

Keresd a talajt,

tedd rá a talpad,

az energiád

ott is marad.

Becsüld meg,

azt, amid van.

Tisztelettel élj,

hogy azt is kapjad.

Legyen szép ez a nap.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

Hirtelen nőttek ki és oly sokféle, összevissza,

kontrollmentesen beduruzsolva magukat.

Miközben olyanok akiknek nem

volt miért bocsánatot kérni,

tették meg helyettük, ott,

ahol már túlfeszült volna.

Száguldoztak és ontották

magukból, az olyan

szavakat,

ami fog

mint a

bűvös

ragacsos.

Jó nagyokat

fogva azokon,

akik a fogásukba

majd bele roppantak.

A generációsan felépített,

az a családokról szólt volna.

Tán már nincs is a szótárban, a

 szó, mint, tisztelet, szeretet, na

és a hála meg, mintha szitok

szóvá vált volna, hinnye, ah.

Lenézték a még gyakorlót.

Emberiesnek maradni,

alázat nélkül nem megy.

Erős energiájú katyvasz

lett, csak úgy potyogtak

bele a védtelenek sorai.

Akinek jól működő családja

van, és talpa alatti föld, ahova

megvetheti a lábait és nem mondja

neki senki, gombaszedés közben sem.

Menjen onnan, ahol még a nagyapjától

tanulta az ehető gombát, eső után szedni.

Azt mondta a jó öreg, a víz, a föld, az ég, az

mind az Istené, azért teremtette oda, hogy a jó

embereknek, legyen honnan a főzéshez szedni.

Ajándéknak szánta azoknak, akik ő előtte,

meghajolnak és a szedéssel megdolgoznak.

Jól látható, a túlzó pénze elrontotta azokat,

akiknek úgy jött, hogy mások elől szerezték el.

Ráépítve a sikerteleneket a sikeresekre, hátha

nem látszik, az erős hatása, hova vezeti azokat.

Jól lefedve, ne lássanak rá, az emberiesekre, ne

zavarja a hamisságban meg, a többi hitelessége.

S ahhoz nem nőttek emberiesként fel, hogy adni

születtünk, mindannyian, s ha van miből, mert az

amit elvett mások elől, mielőtt ők még észrevették

volna, hogy az nekik is járna, árthat is a sajátjainak.

A belső tartás csak addig tiltakozik, az emberiestől

távoli döntések előtt, amíg nem szakadt meg még,

az egészséges egyensúly, a racionális és a lelkes,

szíves, gondolkodó oldal között, kezelhetetlen.

Ismerem mint a tenyeremet, tréning, azoknak,

akik már érzik, hogy csak az egyik oldaluknak

teljesítettek ezidáig, és hiányként élik azt meg.

Ami által van mindenük, de nincs semmijük már,

ami motiválhatná őket, a minőségi életükben még.

Hogy legyen mindennap, frissen erőt adóan nekik

is miért, haladni tovább azon az úton, ami által már

elrugaszkodtak, alaposan, a  generációs feladatuktól.

Ha ismernék a belső tartásukat, vissza tudnák igazítani

mindazokat, megismerve a szavak ízét, bocsánatot kér.

Minden energia, rezgés, az egyensúlyt betartani a

legkönnyebb, ha a határainknak eleget teszünk,

a döntéseinkkel, haladhatunk akkor is, ha

a túlzók meglátása szerint, ácsorgunk.

Nézz magadban szét, látod milyen

szép, lelkednek tiszta tükre, mind

emberiesnek születtünk meg.

Vedd észre ha a lelked jelez,

tartsd be a tartásodnak,

emberi méltóságodnak

jelzéseit, ha nem jóra

való az a cselekedeted.

Egy Haza ez csak egy, ide

teremtettük a szépet, jót,

ha majd eljön az ideje, itt

kapjuk, amit érte tettünk.

Alázat nélkül nem megy,

aki nem hiszi, észreveszi.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami.

 

 

Mindannyiunknak két oldala

van, kinek az egyik adja a

tehetségét, kinek meg

a másik oldal adhatná.

Ha nem lenne lefedve.

Amikor elhagytad már, a

saját határodat, a látszat

azt mutatja majd, hogy

biztonságos úton vagy.

Hozzá nem értőként, ah,

csak bólogathatsz majd.

Kimegy a talaj a lábad

alól, a vezetés helyett,

megvezetnek tégedet.

A hozzáértőn tevékeny

vállaidon növekednek,

hogy ne lássanak, majd

jól ellehetetlenítenek.

S amikor már ők a falig

elértek, rájönnek arra,

ellehetetlenítették őket.

Amikor azt érezték, már

ah, mindent elérhettek, a

minden helyett, a semmi,

maradt, mert mások is,

ugyanúgy cselekedtek.

Mindenki emberiesnek

született, maradjon is az,

minden egyéb hamisság.

Mindenkinek lenne mit

átadnia oda, ahol nem neki

van, az erőssége, a másiknak.

Nem egysíkú az intelligencia sem,

ha észlelhetné az övét még időben,

kőbunkóvá nem válna, a felvettben.

Így hát a kevés is soknak tűnik,

ha jól kitalált a körítés.

A hamis jól tálalva,

alaposan megfogja,

a nagyravágyót.

Nyomja,

és nyomja,

ugyanazt,

senkit

sem zavar,

lejárt már az.

Ami tisztán

szóba sem

jöhetett,

volna, jól

kitalálta.

Elhitték,

pedig soha

nem is adott,

gyorsan vett,

önmagáért

működött.

Hangzatos

álságosok,

nagyon

tudták,

minden

a tálaláson

múlik, elhitették.

Nem számolt

azzal, mellette is

intelligensen

tudatosan

és jól teszik,

velük születik.

Annyira el volt

foglalva azzal,

sietve és sokat.

Nem gondolta

mennyire sokan

átlátják már azt.

Belefutott abba

ami már annyira

túlzó volt, hogy

önmagát mutatta.

Nem lehetett azt

megmagyarázni,

pont azt nem

adta, hogy,

láthassa.

Hát

nem

látta,

mert

nem

volt

belül,

ami

adna.

Rákapva,

ah, olyan sok,

lett az a kevés,

nem tudja azt

betakarni, úgy

soknak látszik.

Hagyd meg kérlek,

a gyermekben azt,

ami veleszületetten

ott van, tehetségként.

Egészséges szemérmet

is hoz és minden ember.

Meg azt is, amit, érzelmi

intelligenciának hívnak.

A hiányát nem lehet ám

pótolni, gyorstalpalón,

mi módon oktathatja,

akinek nincsen olyanja.

Kommunikálni, hogyan,

miképpen van a minta.

Egymást is láthassák,

ne csak a felnőtteket,

utánozzák, mert az

lett most az elvárás.

Mindenki nőhessen

fel, a saját maga

ritmusában,

egészségesen.

Egy Haza ez csak

egy, sokat adtunk,

sokat tettünk azért,

amikor szükséges, ah,

hozzánk is jó legyen.

Egészséges körforgás.

Ne maradjunk ki a

jóból, mintha mi

nem is léteznénk.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó).

Gondolkodj, mielőtt a könnyű mellett döntenél,

nem visz az előre, csak félre, elvezet,

az egyenestől.

Megengedő

az Isten, tán,

javíthatod.

Minél

erősebb

benned ,

a vágy arra,

hogy a könnyűnek

tűnő megoldással,

megszerezzed azt, ami

tudod, hogy nem a tiéd.

Mert azt hiszed, hogy

azzal majd sokra mégy,

annál lejjebb kerülsz.

Egyszer veszítheted

el a hitelességedet,

azután már ott van

rajtad, a megszerzett

negatívan kitüntető

jelző és ott is marad.

Az emberek sokáig

elviselnek dolgokat,

azt is ami nem jó nekik.

Mert nem akarnak ártani,

senkinek sem, bíznak abban,

hogy talán csak félreértik, a

másik, tán nem tudatosan hamis.

Van az a pillanat, amikor minden

a felszínre kerül, úgymond kiderül.

A 2018. év ilyen, nem szabadna, a

gondolkodónak a hamis után menni.

Feltisztulásban van a világ három éve,

s amiért sokan még nem vették észre,

azért az nem áll meg, fel fog tisztulni.

Ahogy döntöttek, úgy jártak, viselniük

lesz szükséges, a következményeit annak.

Alaposan feltisztul az alja, jól láthatóvá válva.

Nem jó az, ha mindig az igazát keresi valaki,

mert, ha mindenben neki lenne igaza, akkor a

 többiek, tán nem egyenes tartással születnének.

Előre meghajolnának, könnyítve a besorolásukat.

Ezért, aztán, ha nem ismeri valaki a saját sorsában

a buktatóit, bizony követheti azokban is az elődeit.

Nem intézték időben azt, ami által továbbléphettek

volna a tiszta útra, haladtak tovább mellette kullogva.

Se méltóság, sem tartás, abból aztán nem lehet, de rá

 vetülhetnek továbbra is, ami jellemző volt biza addig.

Ahogy láttam, a sok tapasztalásom által, háromszor

kap mindenki esélyt arra, hogy változzon a jó irányba.

Ha nem él a lehetőségével, ami biztosan lemondással

járna a megszokottjához képest valamiben, hát bizony,

nagy meglepetéseknek lehet ő, negatív módon részese.

Az ismétlései, az elődei helyzeteinek, sok jóra nem vezet.

Legfeljebb negatív módon is tapasztaltabb lehet, az alapos

elmélyüléseiben, amit, ő már irányítani képtelen, mert nem

tette meg időben. Figyelmeztette rá már minden, de az ő egója

nem  hagyhatta el azt az érzést, mindenáron győznie szükséges.

Kiszolgálója, kiszolgáltatottja lehet a saját jól kifejlett gőgjének.

Abból meg visszafele már egyeneshez út, nem vezet, csak lefele.

Sokat láttam olyat is, hogy feltornázta magát valaki, az iskolákat

elvégezte, már ott is jobb volt az eredménye, mint a tudás mögötte.

Nem vállalta fel, hogy minden ember másban hozta a tehetségét, s

tett érte, hogy az ő bizonyítványa, utalhasson a szinte tökéletesre.

Tudás igazán annak megfelelően meg nem volt mögötte, na attól

mentsen meg mindenkit az Isten, hogy olyan embernek legyen

kitéve és bármiben, aki eldönti a saját sorsát, nélküli, felette.

Figyelj arra, amit jelez a lelked, szíved, gondolkodó agyad,

hidd el az érzést, ha azt motiválja benned, nem jól van az.

Másodszorra már, félrever tőle a szíved, mint a harang,

olyan erős jelzéssel tartana az egyenes hatás mellett.

Harmadszorra már a lelkes, szíves hatásokkal, ott

van az összetartó erő benned, hogy gondolkodj

el, mennyivel könnyebb a tiszta utat választani.

Nagy felszabadító érzések lesznek akkor ott,

rögzíti minden alkalmas sejted, a pillanatot.

Eltérni a tiszta érzésektől már nem fogsz.

Ha bármilyen nagyságot érhetsz az életed

során el, a legnehezebb az lesz, maradjál,

minden helyzetben, a jó belső erőd mellett.

Láttam olyanokat is, amik a hamisra épültek,

 leomlott mint a kártyavár, végleg kiüresedett.

Hiszen nem volt alapja a jóhoz semmiben sem,

a légvárak meg, elszállhatnak, kipukkadhatnak.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés, megelőzés…

Nézz szét, látod milyen szép a csendzenéd, a

lelkednek tiszta tükre, mind így érkezünk le.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel.

Julamami

Ugyan, hova sietnék, miért loholnék,

hiszen akkor, át sem élhetném,

az életnek a mostani

ritmusát, nahát.

Nem látnék mást,

csak kapkodást,

loholást.

Sietésre

késztetnék

másokat.

Kizökkenve,

élném a mások

által, kiszabott

életet. Azt sem

tudhatnám,

milyen,

a saját

sorsom.

A másokéban

hogyan legyek,

jó minőségben.

Nem tudnám,

az otthonnak,

a családnak,

az érzése,

milyen,

hinnye.

Az

élet

szép,

ha

hallod

már a

belsőd,

ritmusát.

Mind mások

vagyunk ám,

az angyalát.

Tisztelettel legyél,

hogy majd, azt is

kapjad, hinnye.

Legyen

szép

ez

a

nap.

A kulcs hozzá az alázat.

Általános műveltséget növelő ( Tenyérolvasó) azoknak,

akik már érzik a hiányát, a belső késztetésükre való

magyarázataik nincsenek meg, az egyebek által.

Mindkét oldalunkat ismernünk lenne szükséges,

ha a racionális telítettet mutat, veszekedés lesz.

Ha a lelkes, szíves, gondolkodóknak nem jön be,

ugyanolyan mennyiségű energia, mint amit ad,

önmagánál alacsonyabb életkörülményben van.

Adok-kapok az a  legtermészetesebb folyamat,

ha a tudás, nem hozott, tanulniuk lenne fontos.

Emberiesnek maradni, bármilyen helyzetben,

feleleveníthető, hogy ne kopjon ki, tanulható.

Sok év sokféle ember, adta a tapasztalásomat,

azt is, hogy adni születtünk mindannyian.

Aki az adni tudás helyett, csak szerez,

majd idejében megtudja, mit tett ő,

önmagával, s a kényeztetettekkel.

Mindez ott van a kisugárzásában,

irigység, rosszindulat generálás.

A rendbehozása megtanulható.

A felelős kínálaton is sok múlik,

amikor kontroll nélküli,

előadás zajlik.

Úgy adják

elő, mintha

úgy is lenne.

Messziről jött,

összetákolt, úgy

aztán legalábbis,

nem árthat, viszont

jól összekuszálja az.

Ha olyan izmokat

mozgattatnak meg,

amire a tudatlan nem

 gondol, hogy mire van

annak az erős késztetése.

Hinnye, azt a, nahát, vissza

fog köszönni, az angyalát.

Különböző kultúrák hatása

alatt nőttünk, kevesen tudták,

hogy éppen milyen hatások érik őt,

ott, akkor, ki miben ment el a sajátjától.

Nem erősödött fel azokban az emberekben,

a saját kultúrájuknak finom hatása, változata,

hiszen nem tudta, hogy ő ki, vagy az, mi a csoda.

Az ami erősen késztetné belülről, de mindenki azt

mondogatja, hogy túl erős az egója, jó lenne  ha adna

belőle lefele, mert, mindenhonnan, kifele áll, a rúdja.

Nem veszik sokan észre, mennyire mentek túl a saját

határaikon, amikor több generációt, ugrottak fölfele,

s ott, nem volt senki se, aki azt értően vezényelje le.

Két oldalunk van, el lehet ezt hallgatni, hogy a lelke,

szíve, gondolkodó agya hármasa, a legfontosabbak.

Viszont, ha azt meg nem veszik észre még időben,

hogy a racionális oldaluk, túlterhelően telített.

Az egészséges körforgás, azt is jelenti, ah, ne

menjen, a maga határain túl, a saját belső

kontrollja nélkül, aki vesztessé, nem

szeretne válni, meggondolatlanul.

Ismerem mint a tenyeremet, az

lehetne alapvetően fontos is.

Tartás, méltóság a sorsában.

Nem véletlenül írta oda bele

a teremtő Isten, mindenkinek.

Valami nagyon fontosat találtam

meg a generációs jeleket felfedezve.

A magzati szakaszunk, választ adhatna,

a blokkokra, a fel nem ismert ismétlésekre.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem

harcolnék, se veled, sem ellened, oktatnám,

azt amit magam fedeztem fel és rajzoltam le.

Ha valaki ebben, megtapasztalva a tudásomat,

ezen a szinten, a továbbadásához partner lenne.

Önmagával, a tiszteltjeivel, a szeretteivel, az épp,

 megrekedésük küszöbén állókkal is jót tehetne.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

Műhely, a megelőzésért. Heringes Árpádné e.v.

Online önismereti oktatásom az önbecsülésünkért.

 

Szeretettel. Julamami

Hajrá Magyarország, azt kiáltják,

mert győztesként nagy az örömük.

S ha az agyalósok meccseznének,

az mennyire lenne kiváló kiáltás.

Lehet, hogy még nem késő és

tán össze is lehetne hozni,

közös asztalhoz ültetni, s

 nem hagyni elveszejteni.

Örüljenek a tiszta tükröknek,

addig jó amíg meglátják abban

magukat, mert ha már nem,

akkor már végleg elszálltak.

A hamiskodóknak teret adtak,

 a Hazánkban cseléddé tenni

az intelligenseket, a tudásuk

által elért eredményeseket,

hiába minden, nem lehetett.

Szerencsére, arról a szintről

meg se láthatják a kitűnőket.

Hol vannak az Úriemberek,

hol vannak a nem látszatos

Hölgyek, a Hazaszeretőek.

Hátha lenne köztük sok,

akik befejezték azt amit

hoztak, amikor születtek,

új értelmeket keresnének.

Valóságos támogatásokból,

célirányosan is jöhetnének,

fejlődnének vele az értékesek,

mert bíz, egy Haza ez csak egy.

Hol vannak a határaid, nincs is

teneked, hol vannak nekem,

más és más mindenkié.

Aki érti már tudja azt,

miben meddig mehet.

Egy sablon nem lehet

 jó, hidd el mindenkire.

Amit másoktól elvársz,

azt te is kipróbáltad-e.

S mond, mikor lett

az Édes Hazából

mára mostoha,

merre halad, hol

ki és miért, kit is

motiválhatott arra.

Az emberek életéért

az élhető minőségért

miért nem teszel,

mikor mentél te

mellé úgy először,

hogy tudtad, onnan tán,

már visszaút nincs neked se.

Emlékszel-e még az első olyan

tettedre, amikor nem foglalkoztál

azzal sem, hogyha abba belehalna,

 akitől az utolsó éltető lehetőségét

elveszed, nem törődtél azzal se.

A fontos csak az volt, hogy soha

ne mondjon ellent senki sem,

igazad legyen és mindenben.

Csak sároztad őket is serényen

nem vetted észre rád fröccsent,

nem másért, magadért tetted.

Jót tettél-e már életedben úgy,

hogy a saját igényed szerint volt.

Amit megtartani már nem tudsz,

mert észrevétlen az nem lehet,

jobb előbb szívesen odaadni azt,

mint felvállalni a te szégyenedet.

Különös oktatás, nevelés neked.

Ahhoz nem értesz, amihez ők

a legjobban értenek, alá nem

szabadna menni, mindig a

legjobbhoz szabadna csak

az ő tudása miatt fordulni.

Ezt tudják is az igényesek.

Varázslatot is lehet bűvölni,

de ha bele tetszett mélyülni,

benne is tetszett ám maradni,

nem szedi le azt már soha senki.

S amikor azt hiszi, hogy vezet,

rá kell jönnie őt vezették meg.

Van az Isten, ha hiszed, ha nem,

majd elhiszed azt a te idődben.

Mert ott vannak a válaszok.

Körbearanyozva szabadon

az uzsorást kitermelte

nyíltan a szabadosság.

Nem működik nincs, a

 kisemberekért semmi

ami használható lenne,

mintha már csak róluk,

 s értük szólna minden.

Nyugodtan érezhetjük,

mert csak azt éreztetik,

fölösleges teher minden,

ami nem direktbe termel.

Potyognak az elgyengültek

mint az ecetes fölött a legyek.

Ideje lenne már magatokba is

néznetek, a lelkiismeretetek

mikor szólt utoljára nektek.

Mikor voltatok ti utoljára

emberiesek között, vagy

készültek-e a Hazánkról is

tesztek amik emberiesek.

Vajon észrevetted-e azt

amikor elkövetted az

első korrigálható hibád,

s miért is nem jelezted oda,

ahova azt kellett volna tenned.

Miért hajlítottál először úgy szavat,

hogy az igazából azáltal, hamissá lett.

Emlékszel-e, az első olyan alkalmadra,

amikor már élvezettel csináltad a rosszat.

Tudtad-e, felfogtad-e, hogy mindazokért,

akiket érinthet majd az, te felelős is vagy.

(Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet, nem

harcolnék se veled, se ellened, csak oktatnék).

Vagy te is csak tetted gépiesen, megtehetted,

mert rád bízták a sorsdöntő döntéseket,

mert ők ahhoz, még úgy sem értettek.

Érezted-e valaha, hogy a lelked, szíved,

jelzi, hogy bízzál a gondolkodó agyadba.

Ne mások után menjél, saját kútfődből

teremtsél, rájöttél-e mi a tehetséged,

fájt-e utána a te szíved, lelked, hogy

nem teszed, nem a sorsod éled.

Észlelted-e te azt esetleg, hogy

ott akkor, még tehettél volna

másokért, vagy csak azt láttad,

hogy miből mit csinálsz majd,

ha te már azt is birtokolhatod.

Én segíteni most rajtad így már

nem tudok, a megelőzés nem

működik már abban, sem ott.

Mi lesz az értékes fiatalokkal,

ha azt sem veszik észre, hogy

sanyarognak, a szintjük alatt,

természetesnek veszik azokat.

Hiszen olyan magasságokban

vannak már, oda sem látnak,

 tán jobb is, mert ártanának.

Nekem az volt az első olyan

pillanat, amikor átgondoltam,

annyira nem lehet fontos az,

hogy én abból is kirántsam

és önmagával is szembe

fordítsam.

Hiszen

annyira

tiltakozott

minden ellen,

hogy az nagyon

megalázó volt neki,

lett volna nekem is.

Kinek hol vannak az

emberies határai,

az enyémet már

ismerem, sokan

megtiszteltek,

hogy tanítsam

nekik is meg.

Azóta időben

megérzik ők is,

hogy hol és mibe,

 ne menjenek bele.

Köszönik jól vannak,

megváltoztak ők is,

emberiesek lettek.

Nem kell aggódni,

nem veszítették el

a vagyonukat sem,

csak átlátva már azt

amijük van, megköszönik

az Istennek is, nap mint nap.

Ha még teheted önmagadért

is változz meg, persze ha érted,

s van a minőségi élethez igényed.

Összefüggésében látni az maga a

csoda, belőled jön elő, ott is lakik,

a lelkes, szíves, gondolkodó éned.

Nem siettem, se nem kapkodtam,

hiszen nem érezhettem volna, az

 élet ízét, csak a felszínt láthatnám

megéltem azt amit adtál, idejében

Uram, kivárom a lehetőségem.

Bocsánatot is

gyakran kérek,

nem tudom hol a

 határ abban nekem.

A szintemen élem azt

amit most lehet, nem a

megérdemelt jóban élek,

mint a kisemberek egy sem.

A tartásom is jelzi gyakran,

igyekezzek a szintemre

kerülni, hogy egészséges

maradhassak, ne tegyem

ki magamat annak, hogy a

 határaimat tágítom hiszen,

65. évemben az életkorom.

Ne érd be azzal, hogy csak

egy oldalunk van, kettő az.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból,

Onlie önismereti oktatásom,

ha bárhonnan jelentkeztek be a Világból.

Szeretettel. Julamami

https://julamami.com Hetente vagy naponta, 30 perc Online agytorna, az egészséges önbecsülésedet is életben tartja.

2022.01.16. Ne add fel,

meggondolatlanul ne válj el,

a Hazádat végleg ne hagyd el… megtaláljátok,

az alcímek között a kezdőoldalon.

Ah, nem a pénzed mennyisége, minősít tégedet,

az életminőségeddel elért sorsod, a minőséged.

Ne szégyelljed, kimondani azt ami nem jó neked.

Ha nem tudnak rólad, ugyan, hogyan segítsenek,

azon és úgy, hogy az már, mindenkinek jó legyen.

Gratulálok a nyugdíjam megemeléséhez, 60 sincsen.

hát, ebből, megélnem nem lehet. Ah, abba ne hagyják,

az emelését, dolgozom és dolgoztam, egész életemben,

remélem, megélhetem, megtudok élni belőle, ha kell.

Ide a Hazánkba teremtettem a szépeket és jókat, azt a,

ugyanazon minőségben, kérem, ha szükséges vissza.

Ahogy neked jó, az nem biztos, hogy jó másoknak.

Emberismeret nélkül, nem alkalmazkodva,

csak, ahogy neked jó, megcsináltad.

Magadba zárva, erőből nyomod,

pedig a lelkierőd, az a nagyobb.

Ne csodálkozz, ha elnéznek

melletted,

gyakran, azért,

mert már, nem

tisztelnek téged.

S vannak akik,

szégyenlik

magukat,

hogy

akkor,

amikor

szükség

 lett volna

nem tettek

sem jót, se szépet,

pedig tehettek volna.

Mindent a maga idejében,

hogy ne öregségedre rakodjon

majd rád, minden el nem végzett.

Magadhoz képest, tegyed a szépet

és a jót, maradj emberséges, minden

helyzetben, ne forduljál ki, önmagadból.

Úgy emlékezzen rád a következő generáció,

mindent megtettél azért, hogy az emberek,

jó minőségben éljék meg, a saját jó sorsukat.

Becsüld meg magadat és másokat, legyen

szerencsés, minden jó szándékú tetted,

van az Isten, ha hiszed, ha nem.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Általános műveltséget növelő ( Tenyérolvasó),

online önismereti oktatásom. Szeretettel. Julamami

 

Feltisztult tudás, nem

 lehet megtartanom,

adnám már tovább,

hogy lelkileg mások

 is megerősödjenek.

Ne veszekedjetek,

mert elképzelhető,

hogy a gyermeked

más rálátást is

hozott,

mint amit,

felismerhetsz.

Az ima jó, nem árt,

az ember nem

is tárolja

a panaszát,

időben engedi

el, oldja azt fel és

ha lehet, megbocsát.

Mindenki más és más

saját és generációs

feladatot is hozott.

Hiába várnád el

azt, ami neked

már természetes

másoktól még nem

lehet. Te a sok – sok

tapasztalatoddal

már elérted azt

a szintet, ami

onnan előre

vihet téged.

Mások meg

még csak

most

érnek

el oda,

honnan

tudhatnák,

várhatnád

el tőlük azt,

amit ők még

soha meg sem

tapasztalhattak.

Ha nem tanulsz,

nem tájékozódsz

lemaradhatsz,

nem

lehetsz

naprakész.

Néhány jó

mondattal

is elboldogul

néhány hamis,

belekérdezve

el is hiszik neki,

hogy tájékozott,

abban az ügyben is.

Kontrollálás helyett

a túl jó ajánlatoknak

hisznek, a szerencse

találta tán meg őket,

azt gondolhatják.

Magad szerint,

magadnak

kénytelen

vagy átélni és

megélni mindazt,

amit szívesen kerülnél

el, hogy könnyebb legyen.

De a sors nem ilyen egyszerű,

pont az a lényege, tapasztalva

haladni, másokat a magad

egyszerű módján,

a saját módszere

alapján rávezetni.

Az intelligens ember

nem gügye, csak magából

indul ki, ha ő nem tenne

másokkal olyat akkor

vele miért tennék.

A saját lelki szintje

a kulcsa ezeknek,

mert ott átláthatja,

kihallja, meg is érzi,

mi igaz és mi hamis.

Tapasztalás nélkül

hiába a tanulás is.

Na meg a velünk

is születettet ne

 felejtsük el, mert

ott a kulcsunk, az a

tehetségünk nekünk.

A sorsunkat mutatja,

mi lenne mindenkinek

az ő életszerű jó dolga.

Igen gyakran ezt az

irigység meggátolja,

mert nem értik miért

lehet neki könnyebb

ami nekik nem megy.

Az elődei generációsan

már letörlesztették azt,

ami a másiknak most már

feladata lenne, persze ha

 azonosulni tudna, vagy

egyáltalán tisztában

lenne már vele.

Ha már átlátja,

azt hogy mi miért

is van az ő életében,

nem ronthatja már el.

Hiszen ott van minden

arra utaló, figyelmeztető

jel, minden pillanatában,

minden élethelyzetében.

Oktatás, nevelés közben,

belehelyezkedünk abba,

ami éppen neki a gondot

okozhatja, s ő magától

belülről kontrollálja.

Megelőzni tanulunk.

A gondolkodó agya,

a lelke, a szíve, az ő

saját belső segítsége,

így már önmagát sem

csaphatja közben be.

Nem mehet mellé sem,

mert minden ami a jelzésére

szolgál, befékezve megsegíti.

Ha gátakat kapsz gondolkodj el,

érted van ám az is, engedd, hogy

felérjél ahhoz is, ne kapkodj.

Engedd át magadon azokat

az információkat amivel

jobban boldogulhatsz.

Adok – kapok, fontos

mindenkinek, hogy

ne süppedjenek

bele a túlzókba,

vagy nélkülözni

se kelljen végleg.

A teremtő mindenkit

jókedvében teremtett,

nem gondolnám, hogy

önmagát cáfolná meg.

Szép napot kívánok

emberek, legyen

minden jóban

minden úgy,

ahogy az a

legjobb

nektek.

Legyen

otthon bőven,

tisztelet és szeretet,

hogy vihessenek belőle

oda is ahova kimennek.

Szeretettel. Julamami

Egy Haza ez csak egy,

mi más lenne hozzád

olyan jó mint a Hazád,

ami belőled és tőled

is lett épp olyanná,

hogy büszke is

lehess rá.

S szép

és jó

által,

amit te

 magad is

beleraktál,

hogy abból

majd kapjál,

jót és szépet.

Megvédett és

te megóvtad.

Hozzá is tettél,

így a te arcodat

is tükrözi az már.

Ha valaki ránéz

elsőre, csak

az látszik,

amit

láttatni

akarnak.

Előretolnak

oda valakit, aki

 arra még éretlen, s

aki már a megcsinálta

 állapotában benne lenne,

őt éppen, vele takarják el.

Így nem élheti át, hogy a

 szorgalma odáig elvitte,

a tehetségével elérte

az ő első millióját.

Ők magukban

eldöntik azt

bizony el,

mi az

ami

helyes,

mi meg

nem az.

Csak azt

felejtik el

  hozzátenni,

 „szerintük”.

Mindenki más

feladatra jött a

Világra, van aki

meg is találja,

ki meg soha.

Mondvacsinált

van abból sok,

amit máshol

tapasztaltak

és mások.

Mint

akik azt, a

gyakorlatban

a magukénak

mutatják meg.

Tapasztalatlan,

tapasztaltnak

mutatva meg

magukat.

A felszínes

szemlélődő

el is hiszi,

hiszen jól

utánozza, a

 mások sikerét.

A megteremtett

gyümölcseiket le

se arathassa, ha

nem ő vetette.

A hamisság

magas szintje

amit elérhetett,

s az óvatlan biza

bele is sétálhatna,

hiszen azt láttatja

van hozzá hatalma.

Kevés, aki azt talán

meg is kérdőjelezi,

saját magát abba

az útvesztőbe

bele is viszi.

Pedig

nem

mind

romlott,

ott se ahol azt

már feltételeznék.

Vannak akik arra is

születtek, hivatásuk

a teremtő által lett,

az a dolguk, abban

ők a tehetségesek.

Ráérezni és átlátni,

átgondoltan tenni

éppen azt, ami

ott akkor

adott.

Nem

várni

többet,

beérni

azzal,

amit

az

Isten

neki

adott.

Az idővel

nem lehet

versenyt se

futni, nincs

értelme,

vagy

van

rá,

és a

tied,

vagy

azt nem

kell elérned.

Alázat nélkül

nem érhetsz

bele semmibe

ami fontos.

Abba se amit

megjegyeznek,

ott a minőség

alapvetően

benned

kellene

legyen.

A gyermek

csak kicsi,

nem gügye,

érte tegyél

ne helyette,

életének így

lesz értelme.

Ha elérted te

azt amit az Isten

neked tehetséged

által lehetőségnek

adott, pihenj meg,

mélyülj el kérlek.

Ne gátoljad, ne

vedd el azt amit

másoknak szánt

a teremtő, mert

mindenkinek van

saját és generációs

határa, utána a lejtő jő.

Hacsak, te a túl sokból,

vissza nem adod oda azt,

amikor már terhel a sok.

Adok – kapok az nagyon

jó, érzésekkel telítetten,

akkor ha beértél arra is,

hogy azokat te átéljed.

Felfedeztem, 20 órás,

az ami alatt ráláthatsz,

mi az amit tudnod kell

ha a másik oldalon is

szeretnél te sikert.

Vannak akik a saját

kútfőjükből teszik

meg a sikerükhöz

az utat, a minimális

pénzük segítségével.

Mindenhez meg kell

tenni az első lépésed,

mint a megalapozót.

 Végigjárni azt ott is,

ha át akarsz ugorni

 az elért szintedre,

alapok nélkül vagy,

csak a semmit éred el.

Az addigi eredményed

hitelét is elveszítheted.

Megelőzés, megelőzés…

Online  Magyarországról,

Pakson, a Hergál Házból.

Önismereti oktatásom,

az Önbecsülésünkért.

Szeretettel. Julamami

Úgy szoktam mondani, oktatás közben, hála Isten,

megjött a sorsodhoz az eszed, legyél hálás érte, ah.

Ha, túl gyorsan éled az életet és nem a sorsodat éled.

Mindenféle magasságokra vágysz,

meg is léped, amikor

csak lehet.

Beérve,

nem

vagy

arra,

elhiszed,

hogy a sok jó

ami másokat illetne,

simán megjárhat, neked.

Elveszítheted a valósághoz a

belső kontrollod és azt csinálsz,

amit csak akarsz. Amit éppen,

kigondol, az arra még nem

érett, összefüggésében

nem látó, nem kihalló,

nem gondolkodó agyad.

Tisztelettel éljél, hogy

te is szerethető legyél.

Van az Isten, ki észleli,

ki meg még nem,

megtörténik, az

 is idejében.

Állj meg,

gondolkodj el,

hol mentél, annak

mellé, ami benne,

lett volna a sorsodban.

Ami nem kell megtörténjen,

ahhoz, ne, legyél, partner, mert

minden megy tovább, generációsan.

Ha nem tiszteled a szüleidet, nem vagy

hálás az anyádnak, hogy megszült téged.

Még önmagadhoz sem vagy érett, ugyan,

hogyan tisztelnéd a többieket, igyekezzél,

megtanulni mindezeket, mert alap dolgok.

Ahhoz, hogy az egész generációd sorsát,

ne vigyed lejjebb, hiszen akkor miért,

kínlódták ki, az eddigieket, ha nem

kapják meg érte, a tiszteletet,

Nem tudom, mihez van jogod,

itt, amikor írok leírod a nullákat.

Julamami védjegy, kérlek, tartsad

ezt tiszteletben, senkit ne bántsál és,

senkinek se árts, alap módon emberies ez.

Amit teszel mások ellen, holnap ott van,

veled szemben, amit teszel másokért,

teszik alkalom adták érted, meglásd.

Jó embernek lenni jó, tiszteletből való.

Nem mindegy, mikor és milyen a holnap,

ha tisztelettel vagy, eljön az ideje,

annak is, hogy tisztelni is fognak.

Nem számít éppen miben és mit várnak el

 tőled, magadhoz képest légy, jó minőségű ember,

hogy a következő generációdnak, legyen már alapja.

Tisztelet nélkül csak kimerül, minden, a kontrollálatlanban.

Nagyon gyors körforgásban vagyunk, megjön a saját tükre is,

mindenkinek, már, tán a következő napon, a sajátjai tartják majd.

Figyelj a családod minden tagjára, hogy a többiek is így tegyenek,

a sajátjukkal, jól kommunikálj kérlek, hálás lesz a sorsod majd azért.

Ha, nem hagyod, prédának a kiszolgáltatottat, adj enni, az éhesnek.

Ha, az emberies, éned, elvárná, tegyél másokért, ne halogasd tegyél,

ha már kontrollálni vagy képes, ha gondolkodva lépsz, nem árthatsz.

Mindenhol, mindenkiben, van, az emberies, ne rontsad, magadat, el,

ne rongálj másokat, nem arra születtünk, hanem a jóra és szépre, ah.

Egy Haza ez, csak egy, aki vezetni született, belülről érti, mindezeket,

becsüljük meg egymást, mert a Haza, magunk vagyunk gondolkodva.

Maradj emberies, s meghozza a hálát is a holnap, meglásd, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Julamami

 

Ha tudnád azt is, amit te még most

sem, tapasztaltál egyszer se meg.

Bizony bekönnyesedne akkor,

mindkét szemed, ha neked

is szembesülnöd kellene.

Azzal is amik mellett,

elmentél, s nem

vetted te észre

idejében azt se.

Ami akkor még

a segítségükre is

lehetett volna tán,

 még megelőzésként.

Az ő sorsuk mellément,

mondhatod, hogy te nem

vagy felelős azért sem.

Hisz mindenki a maga

sorsának a kovácsa,

de üllő híján, hiába

az ő nagy kalapácsa.

A múlt, a jelen, a jövő,

boldogulni tanulj meg

a (most valóságában),

ne csak álmodban.

A szeretet a kulcsa

mindennek, ami nem

 üres, inkább emberies.

A racionális oldalad a

párja a lelkesednek.

Működhetnének jól

együtt, de egymás

nélkül nem helyes.

Hiányossá válnak,

a kiteljesedésük

helyett leépülnek.

Ha mindenáron,

csak azért is akar,

az látszik is már,

ő se lát, se hall.

Meg is rekedt egy

láthatóan alacsony

szinten, jár csak köbe és

nem érti, mi történt vele.

Akart csak, nem fejlődött

közben egy cseppet sem.

Lélek, szív, gondolkodó agy

nélkül nem megy úgysem.

A lélek adja az impulzust,

a szív a ritmust, az agyaddal

pedig általuk a döntést hozod.

Toporzékoló óvodásként nem

maradhat meg a felnőtt életében,

 nem fejlődhetett, hát megrekedt.

Ha észreveszi, ha tán nem, mellette

mindenki aki fejlődő képes elhalad.

Mire eléri a betervezettben a sikerét,

már egyedül maradt, s csak azt látja,

kikerülik a többiek, csak gátolná ő

 a hétköznapi fejlődésükben őket.

Azért néha még annyit tapasztal,

hogy egy lesajnálót integetnek neki,

de ha tudna olvasni a tekintetekben,

meglátná, nincs is felé tisztelet semmi.

S akkor elkezd erősködni, megmutatja

még a tartalékait, egy pillanat alatt nagyon

nevetségessé válik, azonnal kiviláglik, hogy

nincs benne semmi magától, így nem

 tud adni, hiszen csak kapni szokott.

Hát nincs mit mutatni magából,

nem tudja, ha a kiüresedést

elérte, fel kellene töltse,

valamivel amit tanulva,

több lehet ő is azáltal.

Különös oktatás, nevelés.

A megszokottban is mindenki

mástól volt az és összeadódott,

a többiek általi többletükkel is,

hát különbnek látszott annál is,

mint akivé ténylegesen válhatott.

Önmaga fölé kimagasodott, s ott nem

védte már őt senki meg önmagától sem.

Nem óvja már a, generációsan hozott

többlete se, kikopott mellőle,

a múltjukat idéző tartalékolt,

már nincsen abból semmi sem.

Neki kellett volna odateremteni,

a saját kútfőjéből is bele, hozzáadva,

  nem felélve, sőt ami ott volt, azt is elvéve.

Ha nem ismered a sajátod és a generációs

feladatod, megtörténhet veled is bármikor,

hogy túlmentél, a kezelhető határaidon.

Ismerd meg az igaz valódat, s azt is, hogy

a tenyered térképe mit mutat, honnan a

hova és mikor nem kellene mellé menni.

Mert igen hosszú idő lesz az, amikor vissza

lehet azt is a megváltozott életminőségedbe

igazgatni, alapok nélkül meg nincs ott semmi,

csak a látszat, magyarázkodhatsz, üres szó az.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés, azoktól

akik átlátják, ki is hallják, megérzik és élik

emberiesen, nem kikopik, hozzáteszik.

A most, nem a múlt, a megélhető jelen,

ne halogasd holnapra, mert akkor nem

lesz annak alapja, de már jövőképe sem.

Én szóltam mindenkinek, akinél azt igen

fontosnak tartottam, hogy időben legyen.

Szép napot kívánok emberek, áldjon

meg az Isten minden földi jóból

annyival, ami a legjobb nektek.

Szeretettel. Julamami