Már a hajlítás se marad

nyomtalan a szavakban.

Ne beszélj mellé, mondj

igazat, ha te is jót akarsz.

Hiszen a következővel már

te is kint vagy a kirakatban.

Az, ami működött ezelőtt,

az már nem működik most.

Az átfordulás meghozta azt

is, amit meg kellene tanulni.

Van amit hozunk, azt tudjuk,

amit nem hoztuk az tanuljuk.

Ne hidd el, hogy vége,

fordulj meg,

s azt veszed

észre,

te

kerültél

az elejére.

Átfordultunk,

a jó energiákban

vagyunk,

már aki

nyitott

szemmel

jár, s nem

a mások

utasítását

követve,

néz ki

a fejéből

és valamire

mindig csak vár.

Gondolkodni nem

is tud már, elment az

élvezetek irányába,

így telített érzete van.

S marad tovább a hiányban,

nincs igénye a fejlődésére,

úgy érzi megvan mindene.

A másik meg aki vágyik a

saját maga által teremtett

sikerére, a saját kútfőjéből

merít és életszerűen halad.

Beérett a feladatra, mert

az a hivatása, nemcsak

belecsap ebbe-abba.

Várnak sokan arra

a pillanatra, hogy

feltűnően látsszon

az már, ami jó nekik is.

Nem tudják elrendezni

magukkal, hogy hol is

tartanak, de hisz, azt se

tudják honnan indultak,

tanulni szükséges azt.

Pedig itt van, meg

is érkezett már oda,

elérhetné azt amit

a sorsa neki adott.

Azon belül kellene

tennie a saját dolgát,

de ha azt sem tudja

mi az, hát csak vár.

Igen vonzó lett,

az aki elérte

a legfelső

határát, a

hogyan

azt

úgy

sem

látják.

Tévedés,

már azt is

sokan látják.

Meg lehet

csinálni

sok – sok

mindent,

de a sors

is megkéri

a magáét

mindenkitől.

Ha erősen

mellé ment,

hát jön a

nagyon alapos

visszarendezés.

Nem tudnak az

emberek, sorsok

nélkül élni, nincs

miről beszélni

akkor, ha

fel sem

fogta,

hogy

neki

is van

sorsa.

Nem

véletlen

az sem,

hogy ki

hova

születik,

hiszen

annak

az

országnak

a rezgését

közvetíti,

ott is ahol

éppen

időzik.

Próbálják

az emberek

megtartani

az állandónak

hittjeiket, amik

azzal, hogy révbe

értek, körbe is értek.

Újra kell teremteni

minden nap mindent,

megkopik, elfelejtődik

az amit az ősök adtak,

azoknak már nincsen az

 élőkre működő energiája a

 jóban, akik már meghóttak.

Hiába szeretnék sorolni,

maguk előtt tolni, amit

az elődeik

teremtettek,

hiszen közben

megváltozik

 igen hamar

minden.

Nekem itt,

10 évem van

benne abban

amivel olyan

rosszat akartak,

fel sem fogják,

kivel mit is

csinálnak.

Gondolom

ezzel nem

egyedül

vagyok,

mások

is átéltek

hasonlókat.

Azt mondta,

nem a saját

ötlete volt,

megbízták

vele.

Ez itt az

enyém is, mint

mindannyiunké,

aki azt már érzi,

hogy felelős

azért,

amiért

ő is tett

szépet

és jót.

Amitől ez

ilyen lett, azt

meg vállalja

az, aki ezt tette.

Akik meg jó érzéssel

 jöttek ide, hogy itt éljenek,

vegyék természetesnek,

ne szakítsanak ki innen

 semmi fontosat sem,

ami ide teremtődött.

Ha ilyenek kellenek

ahhoz, hogy valakik

győztesnek

érezzék

magukat,

akkor

nagyon

mellette

vannak.

Már megint

tapasztaltabb

lettem, igaz

az is, hogy

ők közben,

igyekeztek

a háttérben

mindent

vittek.

Amivel

mutathatják,

hogy lám, íme,

legyőztek

mindenkit,

csak arról

feledkeztek

meg, hogy

van az

Isten.

Túl könnyű lett,

mert elölről

kezdhettem

és mindent.

Alkotom a

gyökereinket

mert, ha nincs

mire alapozni,

akkor kezdj el

teremteni.

Ha te vagy

az, aki azt

érti, hogy

mi történik.

Lődörgő életek,

sorstalan emberek,

ugye nem jól hangzik.

A generációs jeleiket

felfedeztem az emberek

tenyereiben, s akik már

ismerik a sajátjukat,

hála Isten boldogulnak,

még akkor is, ha nekik

sem volt könnyebbségük,

csak a nehezebbeket élik.

A legnagyobb élményem,

a tapasztalásom közben,

a Hazaszeretet érzése,

nem gondoltam, hogy

érezni lehet azt

és mennyire.

Azt mondják,

aki a virágot

szereti,

rossz

ember

nem lehet.

Aki az embereket

tiszteli, az emberies,

 megismerik egymást,

hasonló rezgésűek.

Ők arra születtek,

hogy segítsék

azokat,

akik

magukon

esetleg,

átmenetileg

képtelenek.

Mindenféle

hatások érik

az embereket,

mindig a legerősebbnek

tűnő után mennek, szinte

természetes lett ez.

Ott a gond abban,

nem is fogják fel, az

ismeretlenek általi

  különbségeket, nem

 sejtik, hogy az nekik

rosszat is akarhat, ha

olyanba bonyolódnak,

amit nem is ismernek.

Ha nincsenek beérve

a felvállalt feladatukra,

sok embernek van kára.

A múlt elmúlt, bármilyen

is volt, tovább megyünk,

hiszen visz a lábunk előre,

rá – rá lépünk megint egy

  csak róluk szóló helyzetre.

Igazítsd meg a saját életedet,

hogy megtaláljad végre a saját

sorsodat, erősítsed a kultúrádat.

A lelkes, szíves, gondolkodó éned,

az amire építheted a jövőképedet,

neked kell az alapokat adnod ahhoz,

hogy a sarjaidnak legyen mire raknia.

A saját életüket igazítva haladjanak ők

is, a saját sorsuk felé, ami nem ugyanaz

mint a tiétek, valami amit ők építettek.

Átlátják, hogy mi a dolguk a többiekkel,

mutatják az utat, ne tévedjenek ők se el.

A punnyadás az a legnagyobb ellensége

mindenkinek, épülnek le a sejtjei általa,

ahhoz képest amit önmagáért

ő tehetne, hogy ne mások

mondják meg mit lehet.

Megemelheted-e a

karjaidat ölelésre,

vagy csak lógnak

lefele a semmibe,

abba kellene hagyni

a rosszakaratot, már

egyáltalán nem divatos.

Kontrollálatlanul működők,

nektek sem lehet mindent,

ha még nem hiszitek, hogy

van az Isten, majd meglátjátok

ti is éppen idejében, hogy el ne

tévedjetek nagyon és véglegesen…

Tedd rendbe a múltadat, hogy a jövőd

is rendbe lehessen, ne a mások gyerekét

fékezzed be a sajátjaid helyett. Mert pont

ott lesz a tükröd, ahol nem is gondolnád, s

nem kerülheted el, mert oda teszi az Isten.

Ismerd meg a generációs jeleidet, hogy a

feladataidat teljesíthesd. A sajátjaidat ne

a sorstalanságban hagyva, menjél mellé a

 te saját sorsodnak, megfelelve másoknak,

nem éred el soha, a számodra jó sorsodat.

Lelekesen, szívesen, a gondolkodó aggyal

válaszd ki a saját, a szeretteid útját, hogy

megélhessék ők is a saját jó sorsukat.

Szeretettel.