Julamami
Magyaros
Agyalósa
te neked,
aki már érted,
hogy minden amit
megtanulsz, az is a
te tudásoddá lesz,
hisz magyaros
virtus ez is.
Amivel már
nem bírhatsz
te sem el, hát
van az Isten.
A más tudását
ne úgy vedd,
mintha te
találtad
volna fel,
az nem a tied,
megtanulhatod,
át is veheted,
hozzáadod a
sajátodhoz,
kibővül tőle
a térlátásod.
Attól te nem
lehetsz erősebb,
hogy a többieket
lefedve tartod,
beteges, ha
tudatosan,
szintjük alatt
sanyargatod.
Talán eljött az ideje,
hogy váltanod kellene.
Tartás, méltóság,
ahhoz amit te
hoztál, abban
hordod a te
tehetségedet.
Ha már ismered
önmagadat, tudod
kontrollálni minden
szavad és tetted.
Ami nem a tied,
el ne vegyed,
leépül tőle a
lelkesedésed,
s megterheled
a lelkiismereted.
Ha betartod
a generációs
határaidat,
nem vihet el a
könnyebben jött
által se a huzat.
Ha már az
elődeid
által,
elkészült
a te alapod,
adj hálát és
add hozzá a
te tudásod.
Tisztelet,
becsület,
szeretet,
legyen ottan
bőven, hogy
vihessenek
kimenőben.
Valakinek a
családokból
fel kellene
vállalnia,
meg kellene
teremtse a
gyökereket.
A régi idők
megkoptak,
de ha a név,
meg nem
kopott,
tovább
léphetsz ha
megadatott.
“Gyakorolnak,
le föl járkáltak
a létrán,
hogyha
kalandra volna
kedve ne essen
a létrán se kétségbe.
Az igazán nagy élmény
az volt akkor számára,
amikor kivitte az öreg őt a
sötétbe, hogy tájékozódni tanítsa.
Amíg elértek a sötétben a
szénaboglyához,
néhányszor
inába
szállt
a bátorsága.
Ha nem szégyellte
volna magát,
visszaszalad
a konyhába.
Mindenféle
árnyékok,
surranások,
kattogások,
szusszanások.
A férfinak, embernek
kell lenni a talpán,
mondta a nagyapja.
A nők, a gyermekek,
az öregek, a férfiakra
vannak bízva, az
életerős
férfiaknak,
a lelkéből,
szívével,
eszével, a
védelmet
kell oda át
sugároznia.
A férfi nem
attól erős,
mert nagy
a hangja,
gyorsan
lendül az ökle
erejét fitogtatva,
a gyengét alázza.
Hanem attól,
amikor a
szeretteit óvja,
védelmezi a
kezét eléjük,
a karját feléjük
nyújtja.
Kölcsönös
a tisztelet,
kölcsönös a
szeretet,
ebben a
körforgásban
a családok erősek.
Ha egy időre el is
hagyják a
Hazájukat,
a Világnak
bármely
pontjáig el
is mennek, a család
szeretete adja a
biztonságérzetüket”.
Ha a család elfogadó,
nem kötelezően
erős a köteléke,
az a jó.
A szabadon
hagyó, erőt adó,
a hatásokat állják,
szét nem szélednek.
A barátot nem vetjük
le, mint jó időben a
télikabátot,
mert,
akkor a megértést,
szeretetet kitől várod.
Ha a ridegségtől
fázik majd
a lelked,
mert
rájössz,
ott még
őszinte
szóra se lelhetsz.
Gyakran eszébe jut,
amikor az
asszonyának
a nagyanyja azt
mondogatta.
Úgy fogjad a
szeretteidnek
a kezét, ha
szükségük van rá,
a távolság se
halványítsa
el az erejét.
Öleld meg a
szeretteidet,
dicsérd meg
az anyósodat,
tisztelettel
nyújts kezet,
adjad oda a
a tudásodat
ahol igénylik.
Mosolyogj
amikor
ahhoz
van
kedved,
mert,
amikor a
tehetségednek,
tudásodnak
megfelelően
adsz, a Világ is
biztonságosabb.
Magyarországról,
Pakson a Hergál
Házból.
Szeretettel.