Nem tudott róla,
hogy a képességeihez
mérhető lehetőségeiben
régóta élhetett volna.
Nem tudta azt sem,
hol van a határa,
ha túlmegy már
azon ami neki
egészséges,
lelkes, szíves,
agyalósan is jó,
kontrollálatlanul
beleveszhet abba.
A generációs jelek,
amiknek ismerete
által időben fékez.
Hisz megkapott,
a sorsához már
mindent addigra,
de azt fel sem fogta.
Generációs határai,
bizony neki is voltak,
éreznie kellett amikor
azokat átlépve ott állt,
a semmiben landolva.
Óriásira nőtt benne,
vágyott nagyon arra,
hogy megmutassa,
mit jelent az ő ereje
hatásként a többiekre.
A hosszú ideje megálmodott,
általa kikerekített és mindenre
kiterjesztett hatalmát fel nem fogta.
Más megoldás már nem volt ott, mint
belenyúlt abba, amit maga körül látott.
Vásott, rogyott, rovott, kakaskodott ott,
mint a mást még nem tapasztaló, rontó,
ártó, kotyvasztásban hatalmat megérző.
Akit megérintett mindenkit magához
energizáló, s fájdalommal sanyargató,
nem látott még életében a tisztában,
tudással haladót. Nem hallotta meg
a bocsánat, elnézést szavakat, nem
értette, azzal meg mit is akarnak.
Mindent zokon vett, fordítottan
látta meg a helyzeteket, azonnal
ellenségeskedett, már tervezte,
hogyan lehetne lefékezni őket.
Nehogy már fölé kerekedjenek,
lefékezte, befékezte, körbeírta
és még azt nem is tudta, hogyha
megvalósít egy – egy förtelmet,
maga köré húzza, azzal a jelet.
Igen szorgalmasan tevékenyen
élte a nem hétköznapi valamit.
Hiszen sem az élete, sem a sorsa
nem abban rejlett, csak rávetült
mindaz. Gondolkodni, agyalni se,
de dolgozni sem szeretett, hát a
könnyebbnek tűnőket választva,
minden kezelhetőtől, életszerűtől
nagyon eltávolodva katyvaszolgatott.
S mindenkire aki gondolkodott, akinek
dolga volt és dolgozott, hivatást gyakorolt,
kitartóan alkotott, igen nagyon irigy volt.
Mert a lelkében, szívében, gondolkodó
agyában, titokban azért tervezgetett,
hogy egyszer, ha sikerülne neki azt
megvalósítani, mindent letenne
és még ő is jó ember lehetne,
fordulhat még időben vissza.
Csak a hatalmat a túlzó pénzt,
ne érezte volna meg oly korán,
akkor megúszta volna még talán.
Visszafelé az út, igen nehéz lesz,
hiszen elveszítette már minden
hétköznapias hitelét, elnéznek
mellette az emberek is már.
Nem köszönnek rá,
mint régen, ő is.
Megörült akkor,
még meglátta őket,
őszintén beszélt velük.
Most azonnal manipulálni
akarná vevőnek, akkor még
nem kerülték őt nagy ívben.
Nem is érti, hogyan lehet,
hogy ennyire eltévedt, a
tiszta vágja mint a lézer.
Mennyire szeretne,
egy egyszerűen is
nagyszerű életet.
Gyermekei miatt is,
jaj meg ne tudják azt,
hogy ő hogyan is él.
Mivel más motiváció
nincs, régen elveszett,
szinte lehetetlen mindez.
Különös oktatás, nevelés,
azoknak is, akik még érzik
magukban a késztetést,
hogy megismerjék az
igaz valójukat és kész.
Nem elég ha eldönti
és kifizeti, végig is kell
ezt jelentként majd tanulni.
Nem azért, hogy tenyereket
olvasson, hanem, hogy annak
a jó energiáival is boldoguljon.
Péntekig engedményes díjas
az oktatás a jelentkezőknek.
A generációs feladataink,
megadják a következőkre
a motivációikat, felépítve
azzal egy új járható utat, ők
is a jó sorsukhoz igazodnának.
Az apa előző kapcsolatából is
gyermeke született, ezért nem
volt annyi ideje emberünkre,
amennyire ő vágyott volna.
Az anyai generációs hatások
között van negatív is, de van
idősebb testvére is. Így ő nem
egyedüli gyermeke a szüleinek.
Itt megtalálhatóak, az eltitkolt
gyermekek is. Emberünk élete
40 éves koránál változik meg,
megy a dolga irányába, a párját
megtalálja, három gyermeküket
már a sikeres életükbe várják.
Tartás, méltóság, lelkes, szíves,
gondolkodónak lenni igen jó.
Bejelentkezését várom,
Magyarországon, Pakson a
Hergál Házban, vagy online
ha bárhol is él a nagy Világban.
Szeretettel. Julamami