Feladatot hoztunk mind,

önmagunk felé és mások

felé is teljesítenünk lenne

szükséges, hogy lelkesen és

szívesen, gondolkodva éljünk.

Erre való a mi Hazánk nekünk,

ha másokat utánozva éltek, a

 saját sors, akkor meg minek.

Mi mind úgy születtünk,

hogy ami hatott

már ránk,

azzal is

fölfejlődjünk,

egészséges életvitel

az amit élnünk kellene.

Ha valaki épp, a “nincsbe”

születik bele, annak aztán

mondhatod azt, hogy mit is

várnál el te, közben őtőle.

Azzal, hogy te abban is élsz,

még nem tudja miről beszélsz.

“A jóban vagyunk már 3. éve”,

de csak a régit nyomják feszt.

Boldogulni tanuljál előtte,

mielőtt a boldogságba úgy

bonyolódnál bele, hogy az

érzést meg sem érezted.

Miért is ne ismerhetnék

az emberek a sorsot,

a generációs jeleiket.

Hiszen az életvitelek

 nagyon különböznek.

Másoknak meg még

a gondolatát is lesik,

nehogy elfáradjanak

bele, inkább ők azok,

akik teljesítenek, hisz

ismerik a miérteket is.

Erre azt szoktam mondani,

megélik a sorsát a gyermeknek.

Tapasztalni, tanulni, megélni,

jöttünk, így haladunk.

Ha elkényezteted őket,

nem hathat rájuk, a fele

sem annak, ami szükséges

lenne nekik ahhoz, hogy ők

is tapasztalhassanak.

S azáltal

haladjon

előre

ahhoz,

amit

az Isten

neki sorsul

szánt, élje meg.

A lényege az, hogy

a saját életritmusára

találva, abban haladjon.

A biztonságot a szülők,

adják, megszokják azt,

ha elválnak, vagy távol

van az egyikük hosszan,

bizony megsínylik azt.

Ha gazdag miliőben

nevelkedtek addig,

és hirtelen megváltozik

az amihez szoktatták őket,

az nehezen áthidalható nekik.

Hiszen máshoz szoktak, más az

ő megítélésük a környezetükben,

elveszíthetik a megváltozott által.

Azt is amit már a társaságukban,

a barátaik vonatkozásában,

tapasztaltak, ahogy ott

őket elfogadták azzal.

Vagy ha hirtelen lesz

a kiemelésük abba,

ami ismeretlen az

ő számukra, azt

teszik amit ők ott

látnak majd, hiszen

nincsen hozzá minta,

csak az ami eléjük tárul.

Hát egyedül nem tudják

azt korrigálni, ha akkor tán,

a szülők nem lennének résen,

bevonzhatják ők a szándékosat.

Talán ne térítsék el őket nagyon

a természetestől, mert akkor

az életük értelmét, azzal

tölthetik, hogy azt majd,

a sejtésükkel keresgélik.

Honnan tudnák, nem tudják

hol van az életük középpontja.

Nézd meg hát a búgócsigát, ha

szépen ritmusosan tudod

tuningolni, a látványa is

kellemes lesz annak.

Viszont, ha hirtelen

eltérsz a ritmustól,

kileng és tévelyegni

fog, amíg az teljesen

eltér a megszokottól.

Neki megy valaminek,

vagy elsodor valamit.

Azt tapasztaltam a 23

év alatt, hogy különböző

életritmusban születtünk,

nem találkoztam, azonossal,

csak hasonlókkal, van értelme

így a további kutatásoknak.

Ha az elmélet, igazodni

képtelen a gyakorlati

élethelyzetekhez,

akkor az mellé megy.

Az emberek az életük

helyett csak lődörögnek,

bele a semmibe és nem

törődik velük senki sem.

Na akkor miért születtünk,

mi mind fontos feladatokra.

Megtaláltam és feltaláltam

valami nagyon hasznosat.

Reménykedem, hogy

észreveszik azok,

akiknek az a dolga,

láttatni a kirakatban,

ne menjen mellé senki

a saját sorsának, ha lehet.

Addig – addig hatott rám a

gyakorlati tapasztalás halmaz,

amíg egyszer csak, már megint

rájöttem egy családon belül, a

hasznos összefüggésekre.

Könnyű aztán

 bebizonyítanom,

hiszen csak le kell

azt olvasnom, minden

ott van az ő tenyereikben.

Különös oktatás, nevelés,

nektek, akik már megértik,

miért jöttek a Világra, mi a

saját és mi lenne a családjuk felé

a dolguk, hogy ne szaladjanak szét.

Még akkor se, ha valami oknál fogva,

átmenetileg kint élnek a nagy Világban,

azt nem szabad elfelejteni, hogy honnan

jöttek, ahhoz képest mire képesek, amit

az elődeik már megtettek a családjukért.

Vagy kik voltak, akik csak beleéltek abba,

amit a többiek sok munkával teremtettek.

Mindenkinek van fontos dolga, nem jött

senki sem a földi létre ürességre, sem

dagonyára, ha nem találja meg az utat,

a jóléte felé, hát kezdje el kérdezgetni

az előző generációkat, kik voltak azok,

akik nem csinálták meg azt amit elkezdtek.

Mert, ha túl sokan vannak, az bizony nagyon

nagy hátránya lesz azon generáció szülöttjének,

egy emberként nem biztos, hogy elbír majd vele.

Itt látom azokat a félbemaradt sorsokat, feladott

életeket, amiknek nem szabadna megtörténnie.

Ha hirtelen megváltozik minden, igen nehéz,

azzal felvenni a ritmust, ha addig jól élt ő,

nem biztos, hogy képes azt átlátni.

Van aki hozza, van akinek meg

kell tanulnia, hogy ő is tudja.

Otthon vagy, amikor a kicsiben

már látod magadat, nem mentél

sehova a Világ mégis ott van nálad.

Az életedet neked kell olyan irányba

vinned, hogy benne élhess abban, ahol

a sorsod várja, hogy meg is csináljad.

Jól nézd meg amit adsz, mert azt

tálalja eléd a sorsod neked majd,

hogyha elrontottad, kijavíthasd.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból írok,

szeretettel.