Amikor rájönnek az emberek,
hogy hazugságspirálba terelték
őket, semmi sem valós, amit ők
mint hitelesek, annak hittek.
Felismerik az intelligensek,
nélkülük az nem működik,
hát felülemelkednek.
A saját szintjükön,
megoldásokra lelnek.
Aki nem ébred időben,
tán, lemarad teljesen.
Csőlátásban lehetnek,
akik vezetni képtelenek,
de arra, igényesek lettek.
Minél inkább igyekszik,
sietve, elfedni a dolgait,
annál inkább kiviláglik, ah.
Hozza fel a múltbélieket,
mit, hogyan szerzett meg.
Nem tanulta meg az alapot,
a rohangálásba nem volt,
mire, hova, csak halmozta.
A többieket, akiket a munka
becsülete is foglalkoztatta,
azt látták, őket lehagyta.
Ah, te miért nem tudod,
adni születtünk mi mind.
Lehetőségeket kaptunk,
azoknak kiteljesítéséhez.
Ha időben azt, nem teszed,
lehajthatod majd a fejed.
Akik értenek hozzá,
meglátják benne, a
lelkeket töltőket is.
Vannak a gátakat,
fékeket, alkalmazók,
azt gondolják lefedik,
hátha ki sem látszik.
Átlátni és kihallani,
gondolkodva élni,
Átfordultunk már 4.
éve, tisztul minden,
jól láthatóvá vált az.
Ha te nem hiszed el,
attól az még van ám.
Az intelligensek, ah
így születtek mind.
Akik sokat tanulnak,
összefüggésében is
megláthatják azt.
Érthetetlen az,
miért veszel el,
vagy azon
igyekszel.
Miért nem
teszel bele
a közösbe,
inkább, ha
magadhoz
viszonyítva,
túl jól megy.
Ez nem egy,
meg, még egy,
minden hozzád,
nem máshoz megy.
Nem mondta,
soha senki.
Azok akik,
emberiesek
maradtak, jól
tudják mindazt.
Ne fordulj ki
önmagadból,
emberséges
maradjál.
Örüljön
neked
az apád,
s anyád.
Íme, lám
vezetni
születtél,
van hozzá
alázatod,
gyakorlod a
hivatásod.
Tanuljál,
fejlődjél,
másokat,
ne a sajátos
szintedre, ah
lefele vigyél.
Teszel bele
a közösbe, s
nem, kiveszel
inkább belőle.
Emberiesen
születtünk.
Nem lenne
szabadna,
attól eltérniük.
Még akkor sem,
ha kiemelkedő
feladatot hoztak.
Vezetni csak egyedül
lehet, a hasonló rezgésben
lévők, átlátják és értik egymást.
Kivéve azt, ha a másik oldalukon
maradnak, elfoglalva a sajátjukkal.
Úgy ők, nem fejlődhetnek fel, de
hinnye, ottmarad a lenyomat.
S felnőhet mindazokhoz,
megtapasztal sokféle
egyenest, aki vezet.
Tapasztalva teszi,
vezetni született.
A görbét is látja,
de tudja, neki
azzal nincs
dolga, hát
nem tér el.
Tisztelni,
becsülni, a
jólétben is,
tisztának,
jó embernek
megmaradni.
A saját határait
felismerve ott maradni,
abban, ami biztonságos.
Nem vonzza ki a csillogás,
hirtelen, erősen hatóan,
mert látszik könnyű az.
Hinnye, az már valami.
A sorsunkat végigvinni,
nem hagyni, lefegni, ah.
Se azzal másoknak, sem,
önmagunknak nem ártani.
sorstalanságot okozni.
Hiszen rárakodna az,
generációsan,
a sarjainkra.
Ne féljél hát,
megtapasztalni,
új és újabb jól
kezelhető
és szép
dolgokat,
íme igaziak.
Nem gond,
ha húzzák hát,
a szájukat, majd
rájönnek idővel,
értük is volt az.
A nehézségek
sűrűjében, a
megoldások ott
is, kilátszanak.
A legnehezebb,
meg és legyőzni,
a régi önmagadat.
Esetleg, amikor
végigértél,
megemelik
előtted majd,
az emberek,
a kalapjaikat.
Tisztelettel élj,
hogy szerethető
legyél, ah.
Magyarországról,
Pakson a Hergál
Házból. Szeretettel.
Julamami