Hova bújtál szeretet, tán bátrabban, ha lehet.

Hisz mindannyian hozzuk a sok jót,

amit nekünk szánt a sorsunk.

Mikor mennek el

a helyes, sorsszerű

mellett, kitudhatja.

Persze van annak

is megfelelő módja.

Belepecsételte az

 Isten mindazt, amit

 nekünk magunkról,

 tudnunk lehetne.

Mennyivel

könnyebb,

amikor

látható.

Mi lenne

a helyes, a

 számunkra

sorsszerű, jó.

Vigyázhatnánk

is egymásra, meg

nem utolsó sorban

mi is, önmagunkra.

Mindannyian szinte

ugyanarra vágyunk, a

szeretetre gondolunk.

Az ajándékkal is azt

próbálnánk kifejezni,

hogy mennyire számít,

hogy van lelkileg a másik.

Felemelővé tenni a pillanatot,

amit azzal teljesíteni akarnánk.

Fontos, a másik nekünk annyira,

hogy akár költekezünk is miatta.

Pedig a pillanat akkor is megvan,

ha kimondjuk a szót, amire vágyik.

Az áhítat, amikor egy új élet születik,

a pillanatnyi idő, amikor átélhetjük azt a

változást, amikor megoldódott a sorsunk.

Hasonló az érzés, örülünk, a legmagasabb

lélekrezgésben leszünk, megadatik nekünk.

S akkor rájövünk, mi mindent szükséges még

megcsinálnunk, magunkért és önmagunknak.

Azután már sokszor máshova, oda elvágyunk,

a siker ízét ismerjük, az üzlet nem való nekünk.

Van aki megszületik, újjászülethetnek mások,

holnaptól másképp látják az addig eléjük még

fel nem tárult Világot, változást hozott a nap.

A jóba készülünk, jövőre megadathat azoknak,

akik tesznek a jóért, szépért, emelkedetten élnek.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva élhetik át már azt.

A boldogulás által, a boldogság adatik azzal is meg,

 egyszer rögzítette az alkalmas sejtjük, az övék lett.

Visszatérően ismétlődik és abba belekerülhetnek.

Segíts magadon az Isten is megsegít, hallottam,

gyakran egy nehéz időszakomban, persze azt

is mondhatnám, mást sem hallottam még.

Miközben tettem a dolgomat, alázatot

gyakoroltam, magamról feledkeztem

meg csupán, tán nem eléggé figyeltem.

Így aztán eldöntöttem, elkezdek most

magamért tenni, mert, ahogy ismerem

önmagam, megint másokat tennék elém.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online.

Mindent a maga idejében, hát, az enyém most

eljött, 66. évemet zárva, átadnám a tudásomat.

Sok éve várom már, hogy legyen erőm kimondani,

jól megérdemelten, miután elég emberiesnél lenne.

Majd már ott, ez a feltisztult, működőképes, tartást és

méltóságot adó, jól helyére igazító, tapasztalt tudásom.

Más irányba menne a saját sorsom, hát bizony megoldom.

Eljut majd, szájról szájra járva, a lehetőségük megadatott.

Tanulni fejlődni a legjobb jó dolgokhoz tartozik, hát legott.

Nem veszhet kárba, jó helyen lesz, nála meg nála és nála.

Újjászülethetnek általa, önmaguk, s családjuk hasznára.

Gyakorolva szorgalmasan az alázatot, a Világ hasznára.

Tiszteletből, szeretetből, legyen otthon bőven, hogy

vihessenek, ha bármerre járnak kelnek kimenőben.

Adja az Isten minden földi jóból azt, ami a legjobb.

Boldog ünnepeket kívánok!

Szeretettel. Julamami

 

 

Mégy minden ismeretlen nagyravágyó után,

beül ide, beül oda, s már azt gondolja, elég

az ő tudása ahhoz, hogy hamiskodni álljon.

Nem kérdezel, hát mit mondanék, hinnye,

a te dolgod, mikor csúszol oda, te is bele.

Azután már visz magával az ár, beleálltál,

hamiskodni fogsz, mert nem kontrolláltad.

Magyarnak születtem, az anyanyelvem

is az, miért ne lehetnék otthon én is,

a saját magam által is szépítettben, a

 lelkesedésben, sorsuk fejlődésében.

Feltaláltam valami kontrollálhatót,

amit az emberektől kapok, mint

tudást, amikor megtisztelnek s a

 tanácsaimért messziről jönnek.

Rá is láthatok általuk a Világra,

pedig ki sem tettem a lábamat.

Hét erre érett emberiest, most

betanítanék, segítse a családját.

Visszaadnám az összefüggését

már átlátva, oktatva és nevelve.

A tapasztalt tudásomat adnám át.

Sorsodat vidd végig amibe tetted,

az alapjaidat teremtve tegyed meg.

Azáltal, hol meg másban boldogulva,

felszabadulhat, a sikerednek érzése ott.

Ne szedd szét a jól működő kapcsolatot,

nem lesz unalmas az, sokat tanulhattok,

eléritek a sorsotokban a sikereiteket.

Haladva mindenki a sorsát megélve,

a másiknak sorsát, nem hátráltatva.

A generációsról se feledkezzetek el,

utána, ha már a sajátot elvégeztétek.

Önmagát ő is gyógyítónak mondja,

nem teljesülhetett a kívánsága,

hát megmutatja,

nyoma marad,

a fájdalmát

itt hagyta.

Ez nem az

 első, sem

véletlen,

nem lehet.

Hát mikor is

volt az első,

hogy jöttél

rá, hogy azt

éreztetheted,

ilyen módon,

te megteheted.

Odahelyezted a

fájdalmakat, hogy

látványosan elvedd.

Nem kontrollálhatta

tán azt se senki sem,

mit szabad, s mit nem.

Mire használtátok hát,

olyan sokan ezt az, azt

sem tudni, honnan jött,

ide bekerült energiát.

Csak nem, hogy így

gyűjtöttétek azt a

sok embert, aki el

is hitte gyógyítás

az, ami történik.

Elhitték azt is netán tán,

szerelemesek lettek, ah.

Hagytak, csapot, papot,

s hirtelen elköltöztek.

Mire ők kijózanodtak,

semmijük se maradt.

Más gazdagabb lett.

Legalább ne ártsál,

nem mondták azt

neked, amikor oda

beletetted a pénzedet.

A nagy üzlet reményében,

magabiztosan, önhitten, nem

számított semmi más, minthogy,

egyre többen legyenek benne ott.

Nem is tudom, hogy is nevezzem,

hogy magamnak se ártsak vele.

Túl sokan káprázódtak el, hittek

bennük, egyik napról a másikra,

gyógyítókká váltak, ha volt ahhoz

annyi pénzük, hát belefektették oda.

Ej, de jó is lenne, ha ennyi jó ember

lenne, mint ahányan profitáltak, a

mások hiszékenységéből, hinnye.

Kontroll nélkül is, azt a, csak sokan,

látványosan, legyenek benne abban.

Hiszen elhiszik majd gyógyító sokaság,

néhány év alatt, meglátja a világ talán.

Csodát kiáltanak netán, pedig csak

a fájdalomtól szisszennek fel,

azok, akiknél épp hatott.

Mondjad volt-e olyan,

rád mordult már,

a lelkiismereted.

Mennyi ideig hitted,

elbánhatsz az érzéssel.

A szíved vajon félrevert-e,

miközben talán számoltad az

időt attól kezdve, mennyi telt el.

Intő jel, hogy megérezzed, nem

szabadna neked se azt tenned.

Keress egy helyet, ahol te

elmondhatsz egy imát.

Hiszen hozzászoktál,

neked mindenki,

 megbocsát.

Van az Isten,

ha hiszed, ha

nem, ne csodáld,

ha leomlik a térded.

Az arra alkalmas helyen,

megállít a lelkiismereted.

Jelzett egyszer, még kétszer,

nem figyeltél, azt hitted tán,

már mindent lehet, hiszen

megemelkedettben éltél.

Valamiről megfeledkeztél,

az ember, emberiesnek

született, s marad az.

Túlmentél azzal, hogy

felülbíráltál mindent.

S közben nem jelzett

senki, aki azt is mondta

volna, állj meg, ne tegyed.

Az Isten dolga nem a tied.

Túlmentél a túlon is, már rég,

alázatot, egyáltalán nem ismertél.

Szaladnál vissza oda, ahol ártottál,

megbocsát tudod, igen, valóban úgy

van, de a megelőzésben észnél van.

Nem ad oda, ahol már ártottak neki,

a toleranciát ismeri, igyekszik most

se, nem ártani, jó embernek lenni.

Mert ő a fokozatosságot ismeri.

Kitűnően tud bocsánatot kérni.

Alázatot gyakorol nap mint nap.

Nevel is általa, oktatja azt amit ő

maga talált fel, hitelesen bevált.

Különös oktatás, nevelés, eladó.

Néhányan, de remélem nem túl

sokan megtanulták, hogyan

tudnak mindig győztessé,

bekebelezőkké válni.

Ők az alázatot nem

akarják megismerni,

csak a hiszékenyek

által, győzni, győzni.

Szép napot kívánok,

emberek, tisztelettel,

szeretetben könnyebb.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.  Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Mások hatására kérlek ne válj,

szelektálj, ki miért mondja,

a magad döntésében higgyél,

mert elég érett kell hozzá légy.

Néhány éve megfogalmaztad,

ide rakták a más karmáját,

most már tudod azt is,

akkor mit mondtál,

tíz éve annak is,

hogy rád rakta

a saját sarát a

szeretet okán.

A múlt elmúlt,

örüljünk, a ma

meghozza azt,

találd fel magad,

 pillanatnyi a most,

a jövődhöz fontos.

Megtanulhattál te,

a mínusznak is örülni,

hiszen a jó döntéseidet most

megdicsérik a következmények.

Megismersz néhány emberiest is,

ez lett ám az igazán ajándék neked.

Amikor a dolgok beigazolódva, körbe

is érnek, mi minek a következtében.

Vagy mi van előbb, s jön azonnal

utána a megoldás, s az ajándék

az lesz, hogy a rosszból

átfordulással jó lesz.

Nincs már benned

semmi más, csak a

 spontán elfogadás.

A generációs jelek

felfedezésének

köszönhetően,

meg is tanulható.

Amikor a tollas még

pelyhedzik is egy időben

megél valamit, ami soha az

övé nem lett volna, lám mégis.

Mintha a vedlés fényében úszna,

ragyogva a karmáját is elhagyta.

A hót lélek az nem élő, ha nem

vetted volna eddig te észre, az

 élet élni és nem pocsékot akar.

Mintha az is levethető volna,

ami összetartozik úgy marad,

aminek el és szét kell vállnia

az még az idén megtörténik.

Természetesen a magam által

tapasztaltakról írok, beszélek.

Győzz meg legyőzni könnyű

engemet, nem harcolnék sem

veled se ellened, írni jöttem.

Amikor ő is tudja, hogy hamis,

de annyira nem lát a ködétől,

hogy észre sem veszi, ez mind

látszik, azok számára, akiknek

az Isten megadta a belső látás,

kihallás, gondolkodva döntés,

összefüggésében megélését.

Ezek az igazi nagy élmények,

már nem fáj az, ami tegnap,

hiszen tiéd lett a másik nap.

Tudtad, mindig is tudtad azt,

hogyha kivárod, megadatik.

Mások kultúráját másképp

ismered meg, helyettük

lesz az meg már neked.

Felkészít rá a sorsod,

te majd ezt is már

oktatni is tudod.

Köszönheted

az Istennek, az

 emberieseknek a

tájékozottságának,

hogy rálátnak, nálad

van az a tapasztalt

tudás, amivel ők is

boldogulni tudnak.

Az irigységet,

te már régen

 felismerted, vetülve a

 mostani hétköznapjaidban

nem leled, nem keresed, soha

nem is volt, nincs is rá szükséged.

Viszont láthatod, hogy ami megvan

írva, azt kikerülni úgy sem lehet és

nemcsak neked, hát az elfogadás

lett az igazi ajándék most neked.

Nekik megmaradt felerősödve,

az amit elkerültek nagy bőszen,

egymást figyelik, több ne legyen.

A gyarapodás kiüresedő hajszája,

ma annyit rak amennyit csak lehet,

fél, hogy a holnap tán nem is lesz.

Ahogy megfogalmazod, azt nem

túl sokan, de értik már, hiszen

náluk is elindult az újaknak

a megtapasztalása,

le ők sem maradnak,

köszönhetik a jó öreg

alázatodnak, felkínálja

 használjad, mindig ott van,

már kéznél, hiszen azzal élsz.

Köszönöd is a teremtőnek, ez

lett az igazi ajándék ma neked,

nem is vársz semmi másra,

megvan így is mindened,

körbeért a történeted.

Ezt köszönheted

azoknak,

akik,

adni

nem

tudtak,

vetni nem

vetettek,

azt mégis

előled is

learattak.

Nincs is

káprázat,

az erő

veled,

hát

adsz,

azzal,

hogy

megírod a

 történetedet.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból.

Szeretettel. Julamami