Ugye, nem kötelező, tisztelnem a mondvacsináltat,

ha az embert, aki, a szerepében van, jól ismerem.

Pedig, én aztán, igyekszem ám, alázattal tenni,

ennyi hivatásomat gyakorló év után, lenni.

Ugye, örülhetek a mások örömének,

nekem az is, sikerélményt jelent.

Ugye, nem kell azt éreznem,

azért, mert,

nem állok be,

a nemlétező sorba,

amivel nem értek egyet,

bólogatnom kötelező lesz.

Ugye, szabad rálátnom,

ha megtisztelnek vele és

kimondanom, emberiesen.

Ugye, mondhatom, hogy

azt én, nem csinálnám,

a helyében, hinnye.

Ugye, írhatom, a

nyugdíjamból

megélni nem

lehetne, olyan

kicsinyke az összege. Nem

változik attól meg, úgyse. Ugye,

megengedik, hogy gyakoroljam,

a hivatásomat, egész életemben, ah.

Készülnék a megérdemelt öregségre,

nyugtázom a lelkemben, a miérteket.

Ugye, nem baj, hogy nem maradt már,

annyi energiám, a szeretteimre, mint,

amennyit igényeltek volna még este.

Ugye, nem baj, hogy a hivatásom

gyakorlása közben, a nagy

odaadó igyekezetemben, ah,

háromszor, nagyon beteg lettem.

Ugye, nem baj, hogy a hivatásomból,

ki nem szerettem, akkor sem, ha azért,

sok megaláztatásban is volt nekünk részünk.

Kívül maradtunk, minden jóból, pedig mind, ide

teremtettünk, azt várnánk amit, mi beletettünk.

Ugye, nem baj, az se, hogy amíg én, a mások életét,

igyekeztem jobbítani, a sorsuk legjobb irányába fordíttatni.

Nevelve is oktatni az érkezőket, a sorsukat megismerni, a lehető

legjobb, minőségben, felelősen leolvasni a tenyereiket. Az enyémek,

nem azt kapták, amilyen minőséget, én adtam, a mások szeretteinek.

Ugye, nem gond az, a, hatalmasoknak, hogy nem lehet már tisztelni,

azt, amit, nem életszerűen, figyelmetlenül, odavetnek, mondanak.

Nem volt időm, így nem tudom, mikor lett ilyenné itt minden és

miért fordulnak, a mondvacsináltak felé, a hitelesek helyett.

Rögzítve azokkal, a legalacsonyabban lévő szintűeket, ah.

Mit várnak, megoldatni, önmaguk helyett, ugyan ki tudja,

jobban náluknál, mi a legjobb nekik, s a szeretteiknek.

Miért nem figyelnek, az egyes emberekre, jó minőségű

életük is lehetne, ha olyan vállalná, aki érti is, hinnye.

Nemcsak, néhány ember érdeke érvényesülhetne,

ha összefüggésében is látnák, vagy hivatásukká

vált volna legalább, amit jól is csinálhatnának.

Miért nem fordítva van, mindez, megtudni,

mi jó, az embereknek, kinek – kinek más.

Életszerű irányba menne az életünk, azt a.

S átlátva, kihallva, alkalmazkodna ahhoz,

nemcsak a látszata lenne, hanem igazi,

működőképes emberi kapcsolatok, ah.

Hova jutunk hamarosan, ha nem is

veszik észre, 5. éve, a jó energiákban

vagyunk, gondolkodni szeretne az agyunk.

Vágyik a sikerélményekre minden apró sejtünk.

Az Isten, jóra és szépre teremtett bennünket, hinnye.

Aki mindezekkel, nem értene egyet, keressen másik

helyet, ahol hasonlók élnek. Maradhassunk itthon,

hogy vigyázzuk a Hazánkat, figyeljünk egymásra.

Tíz éve nekem, velem együtt a szeretteimnek,

kijutott, a nehéz és a még annál is nehezebb.

Beszéltem róla azoknak, akik ugyanabban,

vagy hasonló helyzetben voltak, utalva arra,

erősödik tőle, az emberieseknek a lelkülete.

Ha nem veszi meg a Hazám, amit feltaláltam,

nem tudjátok meg, van belső tartásotok úgy,

hogy az, a tenyeretekben, hitelesen látható.

Pedig úgy is lehetne, hogy tisztelik egymást,

az emberek, ha más irányt vesznek azok is,

akiknek fontos, hogy mindig, igazuk legyen.

Alapos emberismeret, a hivatáshoz megfelelő

alázat nélkül is, lesz valamilyen, csak az majd,

az érintett sokaknak nem lesz mindegy, milyen.

Nem hiszek már az előző életekben, amióta meg

és feltaláltam, az embereknek generációs jeleit.

Hiszen ott van, a kezükben láthatóan, a mindenit.

A tisztelet szép, a szeretet jó, jól figyeljünk rá,

nyugodtan hordják szét, mit jelent az emberség.

Egyszer fordulhat csak ki, utána nehéz lesz azt,

úgy visszaigazgatni, hogy ne kételkedjen mindenki.

Az embernek, van, belső kontrollja, talán észlelné is,

ha felismerhetné, hétköznapi szinten, tudhatna róla.

Tökéletes csak az Isten, az ember, emberséges, hinnye,

még nem tanulták meg, hát inkább figyelnek a rosszra.

Pedig itt vagyunk már a jó energiákban, nem a pocsékban.

A Tüske, nyári szerelésben, s téliesítve, alkalmazkodva a kinti hideghez.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel, Julamami.