Kicsiben és nagyban, ugyanaz a lenyomat van.
A hétköznapoktól nagyon messze élve,
nem látva az erőt, a “domináns” fától se.
Élni bármiben, bárhol, a valóságtól távol,
nem ismerve a sorsát, generációs feladatát.
Amikor a magzati szakaszt látva, olvasom le,
azt ami ott látható, meglátszik az átéltek sora.
S azoknak minden, megmaradt hozadéka, azt a.
Felhalmozódott ott,
minden olyan, amihez ő,
nem kapott lehetőséget,
gyermekkorában, hinnye, ah.
Keresi a megoldást önmagában,
meg is találja, mert magasabban
van szívesen és intelligenciában.
Mint, ami hétköznapi szinten, ott,
hatást gyakorol rá, “életszerűtlen”.
Ugyan, hogyan tudna, ott,
jól élni, a többieknek, az
össze – vissza, hatásától.
Aztán felébredve egy reggel,
rájön, nincs, belső kontrollja,
nyomasztó annak a hiánya, hinnye.
Másoktól várja el, a saját rendjét is,
nem fáradva a tanulással, inkább fékezi.
Ah, miben gátolja, a neki szóló hiány, azt is
átlátja, megvan, ahhoz, mindene, alkotnia kéne.
Másban meg, éppen teremteni is képes lehetne, ah.
Nem, lefele megyünk a szintünknél, maradunk ott.
Nem adunk többet oda, ahol annak semmi értelme,
nem lesz egészséges körforgás belőle, csak pangás.
Nem várjuk el, a másiktól azt, amiről fogalma nincs,
a működőképes, naprakész, jó mintával már adunk.
Szerintem akkor számítunk, már felnőttnek, amikor,
átlátjuk, kihalljuk, érezzük, Hazaszeretőek vagyunk.
Kommunikáljunk, otthon legyünk, a saját Hazánkban.
Megmaradjon, amit teremtettünk, kontrollálni tudjuk,
a saját sorsunkat, a generációs feladataink sorát mind.
Van min, gondolkodóba esni hát, ne másoktól
várd, magad szerint, magadért csináljad meg.
Segítőkre ne várjál, olyan átlátó már nincsen,
túl gyorsan pörög, másokról szól, nem rólad.
Ahhoz szükséges lenne megtanulni, azt ami
most, működőképes lehetne, “személyes”.
A számok, elvárások sűrűjében, nem leled,
hát tanuljad meg, a kölcsönös tiszteletet, ah.
Ne mond azt, hogy vége, tanuljad meg kezelni,
azt, amit addig nem is láttál még, tanuljad hát.
Mit takar, a saját kultúrád, s tiszteld másokét,
tartást, méltóságot adó folyamat, eredményes.
Azáltal, érzed majd, jól, magadat, a bőrödben,
ha magadból meríted a tudást, mindazokhoz.
Akkor már megkaphatod a tiszteletet, onnan,
ahol, addig, lenéztek, a tudásnak a hiányáért.
Felnevelni magadat, ahhoz a feladathoz, amit
úgy vállaltál fel, hogy azt hitted, megy az neked.
Aztán rájöttél, kevés még, az emberismereted,
az önbecsülésed, felnyitotta a szemed, tanulj.
Hiszen már tudod, mennyit bír, az agyad, azt a,
a sikerélmények, tartanak szinten bennünket.
Gondolkodóknak születtünk ám, mindannyian.
Talán, a sok megfigyelés is eredményes lehet,
azáltal, hogy meglátják, mi hiányzik, nagyon.
Talán, megjön a lehetőségeinknek a sora, ide.
Nincs ki érdemben, kihallja, kinek mi a gondja.
Kölcsönös tiszteletre oktatás, nevelés, hinnye,
az összefüggésében látók, segítővé válhatnak.
A szintkülönbségek között is, jól fordíthatnak.
Ha úgy érzed, nincs számodra lehetőség, hát,
használd, az intelligens agyadat, azzal hidald át.
Ami a gátakat okozza neked, dönteni tanulj meg,
helyezkedj bele oda, ami most van, együtt azzal,
ami éppen adott, magadnak feleljél meg, hinnye.
Ismerve a belső kontrollodat, túlzásba nem esel.
A tudás ott van benned, hát azzal tanulj, érvelni.
Na meg sűrűn, bocsánatot kérni, most én is, biza.
Felébredt a nulla, nyomja rendesen, tán nem kéne,
kitölteni, az oldalamat nagy nullákkal, ne tegyed.
Ha benned alázat nincsen, hát tanuljad meg, mit jelent,
úgy élni, hogy tisztelettel vagy, azok fele is. Akik, már tudják,
tapasztaltan, amivel még nem is találkoztál sohasem, feltételezve,
hogy olyan nincsen, élted azt az életedet, ami megadatott neked, ah.
Nem tanulsz, mert minek, hiszen úgy érzed, megvan már mindened.
Eszedbe sem jut, hogy amikor telített energiába értél, nem biztos,
hogy jót tesz neked, a halmozás, leginkább, adnod lenne fontos.
Oda, ahol a megérdemeltekkel, már nem törődik senki sem,
hisz nem látják át, mi lenne a dolguk, tulajdonképpen.
Úgy aztán, teljes megelégedéssel vannak, minden
rendben van, mindenki vigyázzon magára.
Miért vállalnák fel a felelősségét,
annak, amit át sem látnak, hát
miért ne lenne elég, ha csinálják.
Nincs feléjük elvárás, honnan – hova,
merre van az előre, mihez képes épp arra, ah.
Tanuljál emberies jelnyelven beszélni, hogy tudjál,
a Kölcsönös tisztelettel mit kezdeni, annak a valós
értelmét megtanulva, életszerűen is megélni a jót.
Kellemes időtöltést kívánok, jóakaratúak, hinnye.
Azért mert már átlátod, nem minden a te dolgod,
kommunikáljál, kommunikálva, jó minta legyél.
Az életed szép, ha már hallod, a nagy zajban is,
a lelkes, szíves, gondolkodód szerinti, “csendzenéd”.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami