Mit ér, a védjegy, ha „Magyarországról való”,

mit ér a tehetsége annak, akit a saját Hazája se

vállal fel, húzgálhatja mindenki, össze-vissza, ah.

Nem tudom, másoknak mit jelent, Magyarország,

nekem, az anyaföldet jelenti, a hely ahol születtem,

ahol, keresem a talajt, a talpaim alá, a tudásommal.

Nem tudom, tudomásul venni, ne tudnék, révbe se

érni, úgy időben, hogy még, a jó minőséget megéljem.

Hát, nekem, most jött meg, a sorsomhoz, a generációs

feladataimhoz az eszem, szerintem most épp időben.

Ahogy, tapasztalom, megszületéskor hozzuk, ezt,

is feladatnak. Kipróbáljuk, az akaratunkat,

a belső kontroll szerinti, határainkat.

S amikor rájövünk, miben tudunk,

úgy hatni, a többiekre, hogy

kihallják a mondandónkat,

 ahhoz erősítjük magunkat.

A lelkes, szíves, gondolkodó

énünk, kontrollja „pontosan”

motivál bennünket, a sikerre.

Ahhoz viszont, szükséges azt,

éreznünk, el vagyunk ismerve.

Megveregettem, a vállaimat,

szoktam mondani, nem várom,

még, időben, kontrollálom, úgy

átélem az érzést, „megcsináltam”.

Belülről jön, a jó minőség, nem,

a szerkesztők adják, a tehetséged.

Magadnak, magadért csináljad meg,

segítsd, a tudásoddal a tehetségest.

A lelkes, szíves, gondolkodó éned,

adja, a jutalmadat, azáltal neked.

Ne akarj érte elégtételt, „adni jó”,

örül a lelkem, ha látom a sikerüket.

Segíts magadon, az Isten is megsegít.

Lehetne keseregni is, csak akkor, biza,

rengeteg energia, menne, pocsékba.

Sokféle módon lehetne, a saját

idejét felismerve segíteni, a

cseperedőket, tapasztalva

tanulni hagyni, szeretettel.

Nem minden áron kinevelni

belőle, azt amit azért hozott,

hogy megcsinálja önmagát.

Kinevelik belőle, aztán, meg,

nézhetik mint a „tejbetök”, már,

nincs benne motiváció, kifogyott.

Várja, hogy tegyenek helyette,

mások, oly sok kritikát kapott,

inkább nem csinál már semmit.

Persze könnyű, ennyi sok – sok,

tapasztalattal, mint nekem, most,

régebben, nekem sem volt, hinnye.

Tartásosra nevelt a sorsom, hinnye.

Összefüggésében látni, nagy élmény,

de komoly felelősség is, az eredménye.

Van aki hozza és nem nevelődik ki belőle,

más módon meg, alaposan megszenvedi.

Ha, nem tetszik, amit, a tükörben látsz,

tanulj, változz, hogy szebbet láss.

Fontos, az alkalmazkodni tudás,

egy életen keresztül, a tanulás.

Amiért szükségünk lenne,

megtapasztalni,

önmagunkat,

kontrollálva,

megtenni,

magunkért,

tanulni, fejlődni.

Vannak, akik úgy

érzik, mindent jól,

sőt, másoknál jobban

tudnak. Hát az igazukért

folyamatosan harcolnak és

régóta, nem igazat szólnak.

Arra megy rá az életükből sok,

hogy igazolva lássák, az igazukat.

Sok éve tudom, nekem nem

fontos az igazam, a minőséget,

az adja, amit látok, megcsinálta.

Erre szoktam mondani, jó lenne, ha a

 hivatásodban, ki és megélhetnéd, az érzését.

A döntéseidet kontrollálva, bebizonyosodhasson,

jól érezted, a többiek helyett, csak neked, igazad, lett.

Miközben, kihez, mihez képest van igaza, tán a hivatása,

is lehetne, döntéseinek sora, igazolnák az igazát sorban.

Miért, csak, az igazát keresi, valószínűleg, addig, nem

rendelkezett, akkora tudással, hát, magyarázkodott.

Közben megtanulta, annyira, jól forgatni a szavakat,

hogy a szóáradatával, abban a pillanatban, el nem,

bírtak, erős volt az áradata a szavainak, annyi az.

Észre sem vették közben hányszor hajlította el,

az egyenestől, a mondanivalóját. Így azután,

olyan volt, mintha arról beszélne, amire, a

választ várták, de csak igazolta magát.

Beszélt, de nem mondott semmit.

Az emberek, ezeknek hatására,

nem hallgatnak végig, mást se,

feltételezve, ah, csak, sorolja.

Szükséges lenne kontrollálni,

átmegy-e, a mondanivalója.

Van aki már bizonyítottan jó,

a tehetségét gyakorolva él,

nála van már a tudása kulcsa.

Jó minta lehetne ha hagynák.

Nincsen meg, „adok – kapok”,

inkább megcsinálják egyedül.

Mintsem, odaadóan betanítanák,

amit ők tudnak, tanulnák amit nem.

A saját kulcsukat maguknál tartanák,

magukat, ki ne, szolgáltassák, hinnye.

Az okos a tehetségét gyakorolja, megél.

Az okoskodó, őt lemásolva, belőle,

általa, piszkosul nevesül, túl jól él.

Azt, amit, ők, már tudnak, a másik meg,

mást tud náluk jobban, így hát nem fontos,

kinek van igaza, ki meg csak, leutánozza azt.

Mert nincsen, saját kútfőjéből való, okossága.

Hozzászokott az innen – onnan való másoláshoz,

betudva magának, az összekatyvaszoltat, mert hat.

Lényeg a hatás, nem gond, ha nincs mögötte tudás.

Hamar érkezik hát a kiüresedés, ha nincsen olyan,

új és újabb hatású lehetőség, az összeollózásra.

Nem veregetik meg a vállait egymásnak már,

az emberek, nem dicsérik meg, időben, a

gyermekeiket. Inkább hallatják azt,

amivel nincsenek megelégedve

velük. Pedig attól erősödne,

fejlődhetne, igazán az énjük,

ha akkor, amikor, jók valamiben,

megkapnák a visszajelzést időben.

Kérlek, ha nincs emberismereted,

képezzed magadat, tanuld meg, azt,

amit nem tudsz. Ne várjál addig, ah,

amikor már, felerősödött a hiánya,

érezhetően, ott van az, naponta.

Minden hat, minden érintettre.

Felnagyítani a jelentéktelent,

abban, sokan, nagymesterek.

Észre sem veszik közben, ah,

mennyire unalmasak lettek.

A negatívban megrekedtek,

nincs bennük a fejlődéshez,

az igény, hát lemaradtak.

Nem abban tehetségesek.

Irigységekbe bonyolódnak,

lehúzóan viselkednek, ah.

Ha láthatnák, kívülről is

magukat, pironkodnának.

Ha, csak, önmagukból,

már ki nem fordultak.

Nem gondolva arra,

egyszer, nekik is

eljön az ideje.

Amikor, mást

se tehetnek,

magyarázkodva,

védekezni igyekeznek.

Pedig, ha közben tanultak,

fejlődtek volna, érvelhetnének.

Szánd rá az idődet, adjál érdemben

belőle, jókat nevessetek, akkor is,

ha ügyetlenkedtek, sokat adó az.

A gyakorlat teszi a mestereket,

nagy igazság ez, add oda az

időd, ahol, annak van értelme.

Éld át érdemben, ne arra várjad,

hogy mikor lesz már, annak vége.

Élhetnéd, a tartalmas, odafigyelve is

sokat adó, jó minőségű életedet, hinnye.

Visszanézve, ne a hibáikat láttassad csak,

a „bocsánat” jó szónak, komoly ereje van.

A saját idejében hatással van, feloldhat,

akkor is, ha, ima közben, de „kimondtad”.

Tapasztal emberként, bocsánatot is kérek.

A gyermek csak kicsi nem gügye, érte tegyél,

ne helyette, legyen neki is, napi sikerélménye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

A belső tartás, méltóság, elvileg, ott van, mindenkiben, amikor

születik. Ha csak, nincs valami erős hatás a magzati idejében.

Várakozásnak is mondom, amikor nevelek azáltal, amit, ott

látok, /anyavonalnak/ is fogalmazom. Hiszen amíg együtt,

időzik a magzat pocaklakóként, egy körfogásban vannak.

A tenyerekben több mondanivaló van, mint, amit alájuk írtam.

Azért tudok pontos lenni, a sorsolvasásnál, mert csak leolvasom.

Azt amit, a tenyérben látok, 25. éve naponta, hivatásként gyakorlok.

Amikor oktatom, a jeleket igazoló szöveg, a tenyéren kívülre kerül,

mindenki, a saját ízlése szerint, helyezi el a szöveget, nincs szabály.

Egy napon rajzoltam le, a 153 oldalt, mind, más és más, tenyérrajz.

Annak, a szövegét „emberi jelnyelvnek” mondom, van egy átható,

ritmusa, mindig, ahhoz igazítva, aki éppen, akkor, ott, tanulja.

Párkapcsolatoknál talán a leglátványosabb, annak a hatása,

amikor meghallják, mennyire mást hoztak mindketten.

Ha csoportos az oktatás,

akkor is átmegy a mondanivalója,

mindenkinél,  amikor tanulják.

Mert kihallják a saját sorsukban az eltérést a másikétól.

Amint, a generációs jelnél járunk, gyakran jönnek rá, ők is,

hasonlókat élnek éppen meg. Mire kibeszéljük a jelek mögötti,

történeteket, megértik a saját, adott helyzetüket. Meg is oldódik,

azáltal, amikor átmegy rajtuk a magyarázatnak, az őszinte, ritmusa.

Tisztelettel ajánlom mindenkinek, aki érti, akit érdekel a saját sorsa,

amit a családjának, a generációs feladatairól, hasznos lenne tudnia.

Látod, látod, ha jól vigyázod, s már nemcsak, szánod, bánod, neked is

lehetnek kitűnő emberi kapcsolataid. Ha rájössz, adni születtünk

mind, ne odázd el, amikor alkalmad van rá, ne szűkölködjél, hinnye.

 

Julamami

Ó, ha tudnák, hogy minden, átrezeg, ah.

Nem vállalnának olyat, ami áthatva,

árthat, az embereknek, hinnye.

Ha nem hiszed, egy erősen,

akaratos napodon, nézd

csak meg, hogyan hatsz.

Azokra, akikért hajtasz,

mert értük szólna, mindaz.

Az alázat, a jó feladatokhoz,

vele is születik mindenkivel.

Mindenki, más feladatra,

jóra, szépre született.

Ami nem építően

hat, az nem jól,

működik.

Íme, egy

erősen,

vegyes,

eszkábált.

Nem kértük,

csak kaptuk.

Hinnye, talán,

még dolgozni

lenne szükséges

rajta, a mindenit.

Nem szerintünk

való, nem itt ebben

a Hazánkban,

találták fel.

Ha közülünk

való, rakta volna

össze, innen – onnan ollózott,

akkor sem működhetne, nem jó.

„Életszerütlenül” ható, mint, egy

mindenható, nincsen,

megfelelő,

kontrollja se.

Ha valakire nem

illik rá, beleszorulhat.

Csak azért is teljesítés,

sikerélmény, nem lesz.

Választék helyett,

eszi, nem eszi,

nincs másik.

Így jár az, aki,

azonosulni

igyekszik.

Tegnap, még, az

elavultakkal mászkál,

hogy kifogyjon a készlet.

Ah, holnap meg, már,

megmondhatja,

mi az egészséges.

Nem törődik azzal,

mi lesz, a lelkes, szíves,

gondolkodó énjével. Nem

veszi észre, nem vele van a

gond, az amire azt mondták,

jó lesz, nem működőképes.

Addig erőlködik, amíg

belebetegedhet, abba,

ami éppen, rajta van

kikísérletezve, hinnye.

Azt, sok, okos, ember,

tanulja és sok évig ám.

Úgy, hogy utána, még,

mielőtt, az emberhez

nyúlhatna, bizonyított.

A tudományosan, az a

magas szintje, annak,

amit az emberek, a

napi feladatukkal, oly

odaadóan gyakorolnak.

Hivatás, nem lehet, ha

nincs hivatástudat, ah.

Akik, értenek ahhoz,

összeadják a tudást.

Felelősen, igazolják,

legalább, ne ártson az.

Megelőzés, megelőzés,

megelőzés, megelőzés,

megelőzés, megelőzés…

Egymásra odafigyelés,

ami nincs még bizonyítva,

elégszer, hogy nem árthat.

Ne jöhessen szóba se, hinnye.

Önjelölt módon, nem érthet,

mindenhez, ah. Nem az a fontos,

hogy elegáns, drága-e az oskola.

Nem elég, a nyers, a natúr, az

akarata. A „tudása”, ah,

legyen az alapja, azt a.

Egymást is kontrolláló,

segítők, ah. Fontos lenne,

hogy köztük, ne húzhassa,

meg magát, a könnyűje, ah.

Feltaláltam, valamit, ami

nagyon fontos lehetne.

Ha a megtapasztalása,

mellett dönthetnének,

olyanok, akik „tudnak”.

Egymás mellett, többféle,

tudás, jól megférne, akkor,

rögvest, a kontroll is ott,

együtt, működhetne.

Már nagyban is,

hiszen, kicsiben,

25. éve jól működik.

A fokozatosságra,

ha nem figyelnek,

átbillenhetnek,

az emberek.

Ha túlfeszítik,

a saját határaikat,

olyanok, akik, olyat,

addig, nem is láttak, ah.

Viszont, feladatul kapták,

a „látványos részei”, miatt.

Nem mondta senki sem,

hogy legalább ne ártsál.

Senkit se, bántsál, de

magadra is vigyázzál.

Nincsen, hova fordulni,

nincs, aki értően kihallja.

Azt a, hinnye, a segítséget,

csak nem, a pillanatnyilag,

ráérő, „segítségre”

szoruló is, adhatja.

Ha minden egy is, és

minden hat mindenre.

Lehetne, hogy a tárgyaktól,

megkülönböztetve legyenek,

mennyit bírnak, el, az „emberek”.

Nagyon szépen kérem, ne vállaljon,

olyat, amihez nem ért, csak, hogy

bizonyíthassa, a vakmerőségét.

Bocsánatot is kérek, most,

hiszen, még, nem tudtam,

eladni. Úgy átadni, a tudásomat,

a sok, arra született segítőnek.

Ah, akik tudják igényesen, hogy

az „embert, tisztelni, fontos”.

Nem szabadna, elmenni, a

szeretetre, éhesek mellett.

Ha kikopik az adni tudás,

a hozzá nem értők által,

mi lesz, a gyermekekkel.

Már arra nevelődnek majd,

hogy aki bírja, megmarad,

olyannak, amire született.

A többiekkel meg, ugyan ki

és miért foglalkozna, azt a.

Az eleje, nem az alja, a vége,

nem, az elmúlás ám, hinnye.

Hanem a következő fejlődési

lehetőségnek, a kezdete, ah.

Elszámolni önmagával,

mindenkinek fontos.

A legjobb érzés, a

„megcsináltam”.

A jóra, a szépre,

vonatkozhat,

„másra nem”.

Szépen kérlek,

ne keverjed, mert,

azt már, megszenvedték,

igen sokan, ne ismételjed.

Vagy vállaljad fel, meguntad,

azt amiben nem kaphatsz,

fejlődési lehetőséget.

Fordítsuk hát meg.

Nézz körül, miben,

vagy, éppen, most,

a „legjobb”. Önmagadhoz,

képest, tartozol magadnak,

a lehetőségek felmérésével.

Amiben, sikerélményed is,

 lehetne, a tudásod által.

„Kölcsönös tisztelet”,

amire jó, a feltaláltam.

Működik, már 25. éve,

a napi gyakorlatban, hinnye.

„Eladom”, ne legyek, gátja a jónak.

Engedjék be oda, ahol a legnagyobb

szükség lenne, erre a tudásra, ah.

Alaposan meg és betanítom,

felelősen teszek érte,

„végigkísérem”.

A hozzám érkező,

engem megtisztelő,

emberektől kaptam, a

” megtapasztalásommal”.

Sokfelől hozták el, ide,

engemet megtisztelve, a

 tanácsomért, érkezve.

Azért, ami, a sajátjuk,

a tenyerükben lévő

jeleik, az ő, sorsuk.

Összefüggésében

rajzoltam meg.

„Emberismeret”,

az emberek,

tisztelete

nélkül,

nem

megy.

Hát nincs

senki olyan,

aki tudná, hogy

miből, mi lehet, hinnye.

Nem elég az, hogy elvégezte,

az elmélet mellé, a tapasztalat is

nagyon, fontos, lenne, ám.

Ez lenne az igényesek,

receptje, hogy ne csak,

csináljon valamit. Ah, annak

az egészség megmaradására is,

megfelelő, hatása legyen, hinnye

Ha, ilyen erősen, csak a pénzről, az

üzletről, szólna minden. A megszületendő

gyermeknek a kezében elég pénz kell legyen.

Hiszen, ha már teljesítettek felé, hát fizetne is.

Vagy, mi lenne, ha az emberek mindenféle át és

ki, nevelése, helyett, a fizető eszközöket alkotnák

meg intelligensre. Ne sérüljenek meg, az emberek.

ha nekik, elég pénzük, magukhoz képest nincs.

Már, megint, bocsánatot kérek, nekem ez,

benne van, a hétköznapjaimban. A szó

nem idegen tőlem, gyakorlom, hinnye.

Mert, lelkesen, szívesen, gondolkodva,

bizakodva, jöttünk ám, a világra, mindannyian.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

.

 

 

Akinek hátranéz a szeme,

az nem tudja, merre van,

 a következő,  „lépése”.

Isten óvjon, mindenkit,

attól, hogy önmaga,

fölé legyen helyezve.

Nem tudom, hogy lehet,

akkora magabiztossága,

bárkinek, hogy ahelyett,

ami sorszerű volna,

az éppen,

aktuálisat,

kihasználja.

Ráépít, a többiek

tudására, azt gondolja,

nem derülhet ki, mindaz.

Mert az nincs is, amit ő nem lát át.

Nem tanul, minek, hiszen tud mindent,

amit meg nem, majd alápakolják, hinnye.

Úgy gondolja, ha azokat a kiskapukat  látja,

amiket, másoknak, szánt, a sorsa, haladásra,

ki is használhatja. Lenézve, azokat, akik,, nem

ártva, nem bántva, haladnának, csak nincs hova.

Hiszen velük, az ő tudásukkal nem gondolnak, ah.

Őket, a jóban feltaláltjukkal, semminek nézik.

Mintha, nem is, a saját Hazájuk hasznára,

születtek volna, pont erre a helyre.

Valami nagyon erős fuvallat

lehet az, amikor túllépnek,

a saját határaikon, hinnye.

Nem gondolnak bele, ah,

mintha, az Isten, nem létezne.

Óvatosan mondom, ha így haladunk,

sokan életünkben, nem juthatunk révbe.

Mindig, lesz valaki, aki azt gondolja, azt a,

helyettünk megélheti, a saját sikerünket.

Miért nem tanulhatják meg, időben,

hogy ne árts, ne bánts, magadra is

jól vigyázz. Ébresztő hát, jó szülők,

fontos, lenne tudni, az „emberi nyelvet”.

Elmondani, van, saját sorsa is, hinnye,

legyen, még, időben, igényes, ejnye.

Álljon ki, magáért, a sikeréért,

ha éppen, jó időben van, ahhoz.

Haladjon, mindenki, a saját útján,

azzal jobban járnak, generációsan.

Nem kéne tán, a mások sorsából,

kiélni a jót, ami megmarad, azt

meg élje meg, az, aki akarja.

Csak a szépre, csak a jóra,

ácsingózva, mindent aratva.

Milyen virtus ez meg, nahát,

ejnye már, hogyan nézel, a

többiek szemébe, utána.

Nem elég, ha jól ki van,

találva, erősen rügyezik

ám, a tudásnak hiánya.

Talpalatti talaj, hinnye.

Kinek ahol van, a lent,

másnak meg az a fent.

Lehet, kihasználónak

lenni, a többi helyett,

a jót és a szépet élni.

Óvatosan mondom,

tapasztaltan tudom,

a feladat adott lesz.

Akkor is és addig,

mindig, amíg, meg

nem oldja az akié.

Végleg nem,

hárítható

másokra.

Van ám,

mindenkinek

saját sorsfeladata.

Ami előre is viszi,

ha tesz érte, időben.

Egyéb módon rárakódik,

azokra, akik neked fontosak.

Nézheted, aztán, a művedet,

majd egész életedben, azt a.

Ha valamit nem tiltanak,

attól még, az egészséges,

tartásod jelzi, ne csináljad.

Kölcsönös tisztelet, az alap.

Legyen szép, ez a napotok,

gondolkodva kommunikáljatok.

Julamami

 

Felszínen élni, kikerülni a nehezet,

 na persze, azt is lehet.

Az élet,

maga a

tapasztalható

lehetőségek.

Lehet, hogy

könnyebb,

feladatnak

nézni a

nehezet.

Szembesülve

a valósággal,

az maga, a

megoldandó.

nehézségek.

A végén, úgy is,

az is, csak, az

elvégzendő,

hétköznapivá

vált, újabb

feladat lesz.

Amikor, a

sors

felkínálja,

vedd,

nyugodtan,

törlesztésnek, hinnye.

A könnyűnek tűnőkben,

vannak, a mások által,

megszabottak.

Alkalmazkodni,

alázatot gyakorolni,

abból is tanulhatsz.

Tisztelettel élj, az is

tartást ad, ha

tudod,

minden

csak feladat.

Ha elodázod, majd

megkapod, ismétlésként.

Az is érted, csak az idő megy,

ami, az Isten kezében van.

Megadja a lehetőséget,

számodra is, a saját idődben.

A nehéz is könnyebb, ha majd,

átlátod, kihallod, megérzed.

A születésünkkel hoztuk, a

 lelkes, szíves, gondolkodó énünket.

Aki önmagához képest, a könnyűben él,

ő is megkapja, feladatként, még időben.

Összefüggésében látva, minden, csak,

egy hétköznapi feladat marad.

A nagyszerűben is ,

egyszerűen élni,

az lenne, talán,

mindenki

számára, az

 életfeladata, hinnye.

A nehezeket, ne tedd félre,

azzal válthatsz szintet, időben.

Az emberies ritkán választ,

adódik, az aktuálisan

fontos, feladata.

Ne árts, ne bánts,

magadra is vigyázz,

téged sem pótolhat

ám, senki más.

Van az Isten, ha hiszed,

ha nem, kinek, mikor,

jön meg, a saját,

sorsához az esze.

Magyarországról, Pakson, a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

Átlátod-e, ha más mondja meg, mit tegyél,

 jó lesz az neked, már úgy is, hinnye.

Szokatlan, ha addig,

csak beleéltél,

s hirtelen,

benne

élsz.

Úgy látod,

nincs más,

hozzálátsz,

a szinted

alattihoz.

Hátha, te is,

nevesedsz,

azután,

észleled,

te voltál,

a lépcsőfoka,

a nevesedőknek.

Jól begyűrtek,

odalett,

minden,

amit

elértél.

Átmegy,

mindent,

érzékelsz,

attól kezdve,

már tudatosan is,

a felelőse vagy ám.

Szintet váltottál.

Szükséges,

a lent, a fenthez.

Kölcsönös tisztelet.

Abban, amit felfogsz,

arról, hogy az, másokra

is hat. Nemcsak, a sajátos

hatások vannak, a szavaid,

áthatnak, beleszólnak abba.

Ha akkor is felvállalod, amikor

még nem is érted, a felelősséged.

Attól az él és működik, ha nem veszel

tudomást róla, másoknak, nem jó, a döntésed.

Hajtás, loholás, kapkodás, győzni akarni mindenáron.

Oda se figyelve, másoknak, az mennyi, kárt okoz, hinnye.

Mintha, mások nem is léteznének, nem lát, nem hall, nem

beszél, csak szerez, még többet és még többre van már,

rálátása. Ért hozzá, hogy a szerzésnek mi a módja,

hát sokszorozza, nem válogat, legyen haszna.

Ez már nem, a sikerre való, napi, éhség,

nincs a szótárában, az egyszerűség,

nagyszerűsége, már kitörölte.

Aztán egyszer csak látja,

másoknak van még,

motivációja.

Minek, hova

loholna, mit

is ér az, kapkodva.

Visszanéz az életébe,

rájön, honnan jött és

mekkora utat tett meg.

Az előző generációkhoz

képest, nem hagyott kallódni,

senkit sem, akire már rálátott.

Nem veszítette el a ráérzést,

a lelkes, szíves, gondolkodó

énje, erős hatással fékezi.

Egészséges összhangban

van, a lelkes és a racionális

énje, nem tévedhet el, végre.

Hiszen, odafigyel, a jelzésekre,

amiket, azok adnak, akik tisztelik.

Pont azért, amilyen, nem várnak el,

tőle, semmi olyat, ami benne nincsen.

Átformálható, még az, ami, kellemetlen

hatásokat vált ki, a lelkes énedben, hiszen,

érted, fékez, ha észleled, magadért teszel.

Kölcsönös tisztelet, érted szól a lelked,

szíved, gondolkodó agyad, fejleszd

magad, tanuld, amit nem tudsz.

Ne várd meg, amikor már,

fékez a sorsod, intő jel.

Megelőzésben vagy,

dolgozik a lelkiismereted.

Teszel, érte, hiszen magadért,

teszed, ha nem adsz, hogy várnád.

Kimerült, akkor leszel, ha túl sokat,

adsz, ahhoz képest, amivel rendelkezel.

Tanulj meg, jól bánni önmagaddal, abból

okulva, tisztességesen bánj, másokkal.

Az elért, emberies szintedre ügyelj,

azt mással, helyettesíteni nem lehet.

Magyarázkodhatsz aztán már, egész

életedben, hogy nem gondoltál rá,

nem vetted észre, nem mondták.

Magaddal, hogy számolsz el,

na azt nem tudod ráhárítani,

senkire sem, hogy nem voltál

ott és úgy, hogy ne vesszen el.

Az emberek, jól megérdemelt,

életminőségére, jól figyelj. Ha

generációsan van dolgod vele,

mert valaki elődöd vétett. Hát

ha megszólít a lelkiismereted,

tégy magadért, ne rontsd el.

Alapot, mintát, adsz, azzal,

a következő generációnak.

Tán megérné odafordulnod,

s akkor, az életed értelmét,

motivációként, meglátod.

Szerencsés napot kívánok.

Julamami

Mások hatására cselekedni, vagy a saját

lelkes, szíves, gondolkodó,

kontrollodra

figyelni.

Ha nem

fordultál ki,

önmagadból,

megmaradt, az

egészséges

kontroll.

Nem

lenne

szükséges

kérdezni,

csupán,

befele

magadba

figyelni.

 Pontosan

jelzi, hol

vannak a

határaid,

abban, amiben,

éppen, döntenél.

Ha nem, másokat,

utánozva cselekednél.

Egyenként születtünk,

saját sorsot hoztunk.

A generációs

feladatainkat

is teljesíthetjük,

ahogy, épp, tudjuk.

Erre lehetne, építenie,

a következő generációnak,

hogy tudja, honnan indult

és most, hol is tarthat.

Naponta betudhatod, az

apróbb, nagyobb,

sikereidet, magadnak.

Felszabadult lélekkel,

éled azt, amit, mások, nem

is ismernek, siker nélkül élnek.

Mindent, a maga idejében, hinnye,

ha megjön az eszed, a sorsodhoz, már

boldogulni is megtanulsz.

Az nem mindegy,

mennyi idő

tellett,

közben

el.

Tégy,

magadért,

hogy a lelkes,

szívesen,

gondolkodó,

önmagad, ah,

„el” is tudjon,

számolni

teveled.

Kérjél

bocsánatot,

ha szükséges,

gondolkodnod,

neked fontos.

Ne azon,

hezitálj,

ahhoz,

mit szólnak.

Mennyi gátat

kaptál, inkább tudjál,

 beérni, még, minősíthetően, ah,

hogy azt érezhesd, „megcsináltad”.

Tán, imával igyekezz, harmóniában

maradni, mert áthidalhatatlanul,

 sok az, amit mondvacsináltak.

S reménykedjél, abban,

hogy a következő,

generációd, már

megcsinálhatja, hinnye.

S élhetik az életüket, mind, a

saját kútfőjükből, boldogulva.

Az élet szép, ha szívesen hallod már,

a lelkedben, az érted szóló, „csendzenéd”.

Legyen, ez a nap is szép, jó szerencsét.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel. Julamami

Tartás, méltóság, ha nincsen meg,

mihez, kihez képest, emberesedsz.

Meddig mégy el, mások szerint,

mikor jössz rá, minden, időleges csak.

Boldog akarsz lenni, pedig, ha boldogulsz,

jobb,  ha tudod, már „boldog” is, vagy.

Az ahhoz megtett utad alatt, milyen

minőséget adtál, azt a, hinnye.

Másokra is figyeltél-e,

vagy csak magaddal,

voltál elfoglalva.

Meg azokkal, akik,

a „legszottyosabban”,

„elhiteltelenítöbbítők,

„alantasabb” mondókáját,

fújta, erősödő ritmusban.

Ha visszanézel és

pironkodni még

tudsz, megúsztad,

anélkül, hogy végleg,

kifordultál volna, ah.

Tudod-e már, te, ki vagy.

Felismered-e, a belső,

„tűréshatárodat”.

Milyen utat

lenne fontos

megtenned.

Ahhoz, hogy

megismerjed,

önmagadat.

Hol vannak, a

saját, határaid,

amiben jól vagy.

Ha nem figyeltél,

a belső jelzéseidre,

kölcsönös tiszteletre,

szíves, lelkes, gondolkodó,

énedre, kinek a szekerét toltad, ah.

A tiszteltjeid helyett, az időd, mire pocsékolod.

Hinnye, mit mondanak majd, a sarjaid, ha a

 kontroll nélkülinek, mindent elhiszel.

Érvek helyett, magyarázkodva, is,

 lehet élni, az szinted alatti, persze,

biztosan van, időd, a „pocsékra”.

Az a lényeg, hogy most éppen,

nem rólad szól, majd máskor,

te leszel az, akit szapulnak.

Mennyit bírsz el, belőle,

ha nem is tudod ki vagy.

Akár át is szabathatod

magadat, az emberiest

kikopni ne hagyjad, ah.

Mi ad tartást neked, ha,

nem építetted fel kellően,

sem, magadat, se azt, amit, a

 teremtő, rád, is bízott, a „sorsod”.

Ha majd, elmúlik, a káprázat, fel és

kitisztulnak, a fejek és a tájak, hogyan

nézel bele, a sorsodba, mint tükrödbe.

A tehetségesek mind kimaradtak, hinnye.

Ó ha láthatnád, kívülről is magadat, talán,

lefékezne az, mennyit ártasz magadnak.

A múlt, elmúlt, ha nem figyelsz most,

arra a pillanatra, ami rólad is szólna,

hiába fékezne, a lelked kontrollja.

Időnként nézzél bele, legalább,

a tartásosok tükrébe, hinnye.

Lehet, hogy „csikorognál” tőle,

de átláthatnád, egy időre, ah.

Ismerd meg magadat, hogy jól

láthass másokat, nem, csak, egy,

az a szemüveg, amin látnod fontos.

Nem mondod, hogy van még, olyan,

amit kontroll nélkül is elhiszel, hinnye.

Hol, mikor, mennél, túl, a határaidon,

mihez, képest, hol, tartasz, most,

ez valóban, nem fontos, ah.

Ha nincsen „emberies”

kölcsönös tisztelet,

próba. Ah, másoknak,

a hozzá nem értőknek,

az elvárását, teljesíted,

a saját sorsod helyett.

A végén, szélkereket

csinálsz magadból, ah,

csak, hogy megfeleljél.

Szabadságra küldöd,

közben, az intelligens

agyad, le ne fékezzen, ah.

Vigyázz magadra ember,

ha segíteni, te nem tudsz, de

a megoldást megadja az ég.

A belső kontrollod megóvna,

a mellé vonzó, hirtelentől,

bele ne sérüljél, hinnye.

Gondolj közben valami,

jóra, szépre, annak is,

megvan a kirezgése.

Hátha éppen az a fék.

Ha mindent egy óriási

pénztárcához mérnek,

sokan, vesznek, el, közben.

Pedig nem is harcoltak, csak

nem is tudták felmérni azt, amit,

mások már csak maguknak akartak.

Így hát, amit pénz nélkül, nem lehet,

az számukra, nem adatik meg, hinnye.

Pedig ők is tettek, egész életükben a közösbe,

ami, azért történt, hogy a szükségben legyen,

ne alázódjanak meg, önmagukhoz képest.

Ha majd, fellebben, a sejtelmes fátyol,

rájönnek, nagyon lemaradtak a „mától”.

Hátrafelé is lehet gyalogolni, ha jó a terep

ahhoz, segít, a belső látásod, ezt tudod-e.

Ha nem érnek össze a mondandók se, ah.

Akkor ott, hiányzik egy, aki levezényelje,

úgy, hogy összefüggésében, is látja, ah.

Mindenkinek van tartása ahhoz,

szeretné, megmutatni, miben,

jó, vagy, a legjobb, is lehetne.

Ah, ha, nem látsz át, csak a belső

kört látod, ne vállaljad még, kérlek.

Ha nem tudod kivárni, pedig az idő,

az Istennél van, akkor adná és arra,

 amiben, éppen, a legjobb lehetnél te.

Loholtál, siettél, úgy, a révbe is előbb

értél, majd megtudod, ha nem azokkal

találkoznál, akikhez, hűséges voltál.

A könnyebbnek tűnő, nehezebb lesz,

akkor, ha, ahhoz, te nem értesz.

Önmagadat, sem, ismered,

kihez, képest, érted el,

vagy, mekkora, utat,

szükséges megtenned.

Ahhoz, hogy megérezd,

a „megcsináltam” érzését,

vagy a „Hazaértem”, állapotot.

A sok, engemet megtisztelőktől,

már, régóta, „Hazaszerető” vagyok.

A barátságokat pótolandó emberiesek,

 igaz tükrök, tisztán lelkesek, intelligensek.

Nem irigylésre, tiszteletre méltók, hinnye,

persze ez se, az életkoruknak a függvénye.

Amikor már mindent elhiszel a másikról,

nem is sejted, hogy miért éppen ő az,

akiről, a sok „pocsékságot” árasztják.

Ha nincs önkontrollod, ah, a tudásodhoz,

nem tudod mérni, akkor mi az, amiért azt teszed.

„Úri huncutság”, mondják, mi az úri benne, ha nincsen,

határa, se, kezdete, sem, vége, hiszen, egy lesz a „győztese”.

A vezetés, magad miatt is, jól szólna, ha a többiekről szólhatna,

vigyázz, mit kívánsz, mert, ha, megadatik, abban fogsz élni, te is.

Felkészültél-e rá, hogyan viseled majd, ha közben, mivel nem

figyeltél, magadat építetted le, „emberesedés” helyett, hinnye.

A sorsod, a generációs feladatod, szabadságra küldted, közben.

Nem ártok, nem bántok, élem az életem, megcsinálom a sorsom.

Emberiesnek születtünk, hát emberesedek, az a nehezebb, de, mit

kezdenék, egy könnyű feladattal, ha a nehezekhez szoktam, hinnye.

Tartás, méltóság, tisztesség, becsület, ha szabad, ha lehet, a tartásos,

magam szerinti, minőségű élet, ehhez szoktam, ne kopjon ki belőlem.

A  saját sorsomhoz is nehéz, idő kellett, mire, már megjött, az eszem.

Amikor, rájöttem, amiben, megkaptam, a tehetségemet, abból éljek.

Abból, meggazdagodni, nem tudnék, „Nagynak” születtem, vannak

akik, még nem tapasztaltak, nem találkoztak, emberies emberekkel.

Szívesen, gondolkodva élek, köszönöm, de nem kérek szívességeket,

az egészséges körforgásban, igyekszem megtalálni a talajt magam is.

Tehetségből, tiszteletből, sokat adtam, magamhoz képest tettem azt.

Generációsan, is, teljesítenék, már, ne gátoljanak a döntő emberek,

kapjam meg, a feltaláltam, szerinti, életminőségemet, „boldoguljak”.

Megtettem, mindent, magamhoz, a tehetségemhez képest. Az itthon

vagyok érzése, a saját Hazámban, a szülőhelyemen, elég lesz nekem.

Nézz a lelkes, szíves, gondolkodó énedben szét, látod milyen szép.

Ha bármilyen, magasságokat is értél el, emberesedj, ne szállj el.

Ne irigyeljed, azokat, akiknek, már megcsinálták, az elődeik,

kiszenvedték, végigjárták, a nehéz utat, amit el sem bírnál.

Van, hogy letennéd a sorsod batyuját, mert azt érzed,

sok az neked már, aztán loholsz vissza érte, ah,

 mert azt már, legalább, ismered, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

kérem vissza, julamami@gmail. com,

szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

Miből tudod, valóságos-e az, vagy,

mi sorszerű most, az életedben.

Általános műveltséget növelő,

„Tenyérolvasó”, érted, ha érted.

„Hazaszeretőnek”, tudod-e,

magadat, vagy csapódsz oda,

ahol, a pillanatnyi, vigasz van.

Ugyan, ki csinálja meg, azt is,

érted, amit jó sorsnak hívnak.

Igényes vagy-e, vagy eszi,

nem eszi, nincs más, jó lesz.

Azt is, mások mondják meg,

mi jó neked, hisz, feltöltenek.

Vajon, mi megy át, úgy, rajtad,

ismerős vagy utána magadnak.

Amikor, gyakran fájtam, amiatt,

hogy nem volt szeretet körülöttem.

Miután, kifájtam magamat alaposan,

rájöttem, segítsek magamon, adjak.

Meg, is, mutatta, a hivatásomat.

Annyi, azért megmaradt, miben,

lehetek, jó, úgy, ne várjak, senkire se.

Tegyem a dolgomat, lelkesen, szívesen,

másoknak is, meg, kell, tennie az utat.

A sorsukat elérve, ők is tudnak adni.

Egészséges körforgásban maradni.

Megmutatni a sarjaknak, van ám, a,

tartalmat adó, sorsszerű életük.

Amit alkotsz, abban fogsz élni,

ha csak magadra gondolsz, hát,

ami neked fontos, azt tegyed.

Ha csőlátásban vagy, nyisd ki, a

 lelked, szíved, gondolkodó agyad,

megadja a sorszerű választ neked.

 Aztán, vigaszod van-e neked,

napi, heti, vagy évekre

tervezel-e, hinnye.

Kölcsönös tisztelet.

Ugyan, miért,

keseredhettél,

ennyire meg.

Bántottak-e,

vagy csúfoltak-e.

Mondta-e, valaki,

hogy másképp is

lehetne élned.

Valami,

szépet

és jót,

tenni.

Azért is

örülni, ha

másoknak

sikerülhetett,

amiről álmodtak.

Rájöttél-e, hogy nem

is húzza, keresztül, az

álmaidat, ha másoknak is jó.

Vannak-e terveid, vagy csak,

a pillanatok, hatásai, győznek.

Tervezni, azon belül, amin lehet, a

 sikerélmények, fontosak, tapasztalom,

attól tud, jól, fejlődni, a gondolkodó agy.

Ismered-e a sorsodat, generációs jeledet,

vagy megcsináltál már, mindent, helyettük.

Most, igyekszel elhitetni velük, jó az nekik.

Mihez képest, van, sikerélményed neked,

mert, ha nem nyugtázod, mikor éred el.

A „megcsináltad” érzése fontos-e,

már, mert az emberek szeretnék

tudni, az ő sorsuk teljesülhet-e.

Amíg, nem tudod, ne vezess.

A fejlődés fontos lenne ám,

ne maradjon ki, náluk sem,

ami generációsan, a „most”.

Jársz-e, kelsz-e, az emberek

között, hallod-e, mitől fájnak.

Van-e pénzük, jó orvosokra, ha

már, a saját pénzedhez méred.

A sorsukat, ők, ismerhetik-e,

vagy, vágynak-e, valami jóra.

Sok, vagy, kevés, mihez képest,

élik azt, ami, másoknak sorsszerű.

Kérdezzél, a hitelesektől is, kérlek.

Hátha már teljesültek is azok és észre

sem vetted, a jelzését, a lelkes, szíves,

gondolkodó énednek. Figyelj kicsit,

befele, ha vágysz még valamire,

aszerint is tervezhetnéd,

hogy ne legyen, annak,

túl sok vesztese, hinnye.

Tudsz, talán másképp is,

könnyíteni a lelkeden.

Bocsánatot is kérek,

ha érintettem volna,

azt, amit, más, nem,

tudhat megoldani.

A neked fontosat,

a megoldást is, a

lelkes, szíves éned

és a gondolkodó agyad,

szerint, még, tán, teljesíthetnéd.

Mindannyian jóra, szépre, születtünk,

arra, fontos, figyelnünk, ne térjünk el tőle.

Segíts, magadon, az Isten is megsegít, működik,

hátha, rájössz, a jóra, szépre, időben, magadtól is.

Adjon az Isten, minden földi jóból annyit és akkor,

amikor az, a legjobban jön, mindenkinek, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

 

 

Egészséges körforgásban élni, vagy csak adni,

mert, abban, tehetséges, a jóra, szépre, éhes.

Előbb – utóbb, megtanulja, mi módon, tudja,

úgy, megélni, önmagára is gondolva, adni.

Ha mindent készen kap, ahhoz igazodik.

Nem lesz igénye arra, hogy ő maga,

kigondolja és meg is

valósítsa azt, jóra.

Mások

gondolkodnak,

helyette, hinnye.

Mintha, nem

felnőtt volna.

Ez van,

nincs más,

honnan tudná,

mi jó neked, ha

nem azt éli, mint te.

Amit tapasztal nap

mint nap, benne, az

marad meg, működésként.

Mivel nem látja át, nem hallja ki,

nem érzékeli, nincs benne a történésben.

Abból merít, ami, ott van, azoknak, a hatása,

akikről, már, jól, gondoskodva van. Talán, emberiesekkel,

segítőkkel, nem is találkozik, őket nem kérdezik, hogy vannak.

Nincsenek, felkészülve, arra, mi van, ha őszintén válaszolnak.

Igényesnek tűnő, látványosított, hű, de mű, nem életszerű.

Nem vállalja a kultúráját, másokét sem akarja tapasztalni.

Jók lesznek, a kiragadott részletekből, jól összehozottak.

Nincs szüksége, a valóság látására, minek bosszankodna,

megteszik helyette, mások viszik el a balhét, nem érdekli.

Már csak pénzesen elégedetteknek, a hatásai érhetik, nem

is érti, miről beszélnek, a többiek, nem lát, olyan problémát.

Amikor, velük találkozik, mindenkin, azt látja, elégedettek,

boldogulnak, már csak, az összefüggésében látás, hiányzik.

Amikor is kilátszik, kik vannak kiszolgálva és kik azok, akik,

önmagukhoz képest kiszolgáltatottak lettek, mert nincsen,

meg hozzá, a kellő pénzmennyiség. Megmarad ugyanazoknak, a

 tapasztalásokból merítés, a valóságban megerősödés, feltalálnak.

Életszerűen, működőképeseket, ugyan minek, ha csak, néhányan

tudnak arról, olyan, mintha, nem is léteznének, félretetten élnek.

Akik valamilyen módon, rálátnak a Világnak, a működésére, tudják,

már csak arra lenne szükségük, hogy tudjanak róluk érdemben, azt a.

Nem róluk szól az, nem nekik van kitalálva, csak a kirakati, mintákról.

Látva, átgondoljuk alaposan, akik, a gondolkodásukra kénytelenek

hagyatkozni, kiszolgálják önmagukat. Akit kiszolgálnak, helyette

gondolkodnak, nem tudja, mi a jó neki, sem azt, mi jó másoknak.

Az eddigi életében, sem élt, gondolkodva, helyette, mindig,

gondolkodtak. Mások mondták meg neki azt, mi jó és mi

meg, nem jó neki, el sem tudja már gondolni, milyen, a

 semmiből, gondolkodva, saját kútfőből, megteremteni.

Nem ártok, nem bántok, magamra is jól vigyázok, élni.

Ezért aztán, úgy tesz, mintha, csak azok léteznének,

akiket vállal, akikről, a tervei szólnak, akiket láttat.

Arra nem gondol, mit gondolnak róla az emberek,

amit, a belehallgatva, mások által tud, nem valós.

Színjátékot játszanak, akiket hallgatnak, hinnye.

Behatárolja azt, amit, kényelmesen megérez,

átlátni az egészet, meg minek, kihallani,

arról meg gondoskodnak, hogy ne,

történhessen, semmi valóságos.

Mennyit bír el, az emberies,

magát is mentve, viszi a

mások terhét, hinnye.

Lehet, hogy talán, még,

nem láthattak, a hivatásukat

gyakorló, emberieseket, hinnye.

Megtanulhatnák, tán, azt is,

mennyit, bírnak, el, úgy is.

Vegetálnak önmagukhoz

képest, abban, ami

adott, ott, éppen.

Nem róluk szól az,

csak másokról.

Az emberiest, a

méltósága, az,

ami, megtartja, a

 hozzá méltatlanban.

Ha nem kapja meg,

azt, ami, neki megjárna,

attól ő, még fejlettebb lesz.

Gondolkodva, éli, a hétköznapjait,

nincs már lejjebb, a talajt ismeri rendesen.

Megoldja gondolkodva, átlátva, kihallva, tudja,

mit miért tesz, segítően emberies, bármit is tesz.

Mert pontosan tudja, alázat, tudás, tartás, nélkül,

az emberi méltósága odalenne. Segít magán,

hiszen tudja, van a gondoskodó Isten, időben,

megadja, a lehetőséget és mindíg, másképpen.

Nézz rá kérlek, a „Kölcsönös tisztelet” oldalamra.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

 

 

Kihagynám, a bocsánatkérést, lehetne, holnap inkább, kétszer…

Mi, mindannyian, emberiesnek születtünk ám, hinnye.

Ha odáig, még nem jutottál volna el, ha talán már,

elkezdett, kikopni belőled, ah. Tán vezetést,

a jó, Istenre, kérlek, hinnye, ne, vállalj, fel.

A nagyszerűben is egyszerűen, emberies.

Az alázat, az alkalmazkodás, emberies,

 az életszerűség, mindenkinek fontos.

Ha, amit elértünk, széthúzgálhatják,

akkor, milyenek, a zsengéknek, ah, a

 fejlődni képeseknek, a jó minták.

Könnyű megtartani, akkor,

ha annak a hatása

az erősebb.

Viszont,

lehet

kapaszkodni,

az emberségedbe,

ha mindent vinnének.

Kommunikálj, kommunikálj.

Munkálkodjon, a lelkes, szíves,

gondolkodó, kontrolláló éned.

Ha már, mindent, meg lehet

másítani, nem hiteles.

Ne vedd el a másokét,

örülj, ha emberesednek.

Micsoda, fura dolog az,

ha irigységre alapozol,

ahelyett, hogy felépítenéd,

a fő művedet, a saját sorsod.

Amit másoktól elveszel, az nem

lehet ám, attól még, a tied, ha túl

mégy, megszólít a lelkiismereted.

Amit generációsan hátrahagysz,

az ünnepi asztaloknál, a sarjaid,

emlegetnek majd, mit csináltál.

Ha az elvettekre építkeznél, az,

mindig, ingatag marad, hinnye.

Mihez képest, hol tartasz, ha

olyan helyre születtél. Ahol,

vannak alapok ahhoz, hogy

a hozott tehetségedben,

még életednek során,

kibontakozhatsz.

Szerencsés vagy.

Ha a hely,

ahova

születtél,

nem adja meg,

a kibontakozáshoz,

a lehetőségedet, hinnye.

Akkor, bizony, magadnak

fontos, alapokra helyezned.

A saját sorsodat, hogy

megfelelő legyen,

a lehetősége,

a tehetséges

sarjaidnak.

Nem jó az,

ha nincs

tisztelet,

gyereknek

nézhetnek, ah,

tehetségeseket.

Hiszen, úgy,

könnyebb,

letudni őket.

Ha ide szült,

az édesanyád,

itt teljesedjél ki.

Igazítsd meg, a

belső tartásodat,

emberesedjél.

Nevesedjél,

ne hősködjél.

Felelős vagy,

azokért, akik

általad lettek.

A felnőttek,

önmagukért is,

felelősen. Bizalomra

alapozva, megint újra,

fontos, hogy örüljenek.

Minták, a zsengéknek,

s azoknak, akik,

még, fejlődni

szeretnének.

Ha addig még,

nem tudták,

elérni azt, a jót. Amit

jó mintáknak, ők is,

hátrahagyhatnak.

S azokért is,

akik általuk,

megérintődtek,

fejlődnének.

Az emberiesek,

nem ártanak ám, sem

önmaguknak, se másoknak.

Ha a lelkes, szíves, gondolkodó,

énedre hallgatsz, a sikeres élet,

nem kerülhet el, tégedet sem.

Hiszen minden pillanatban,

van valami fontos dolgod.

Amire, képes vagy, ami

belülről, jövő, emberies.

Az a legalapvetőbb feladatod,

legalább, ne árts, senkit se bánts,

magadra is jól vigyázz. Hiszen téged

sem, másokat se, pótolhat, senki más ám.

Apró, fontos, porszemek vagyunk, mindannyian.

Ami a felszínen van, jól látszik, életszerűvé akkor lehet,

ha, azt, hétköznapi szinten, megélhetik és abban, jól érzik,

magukat az emberek. Mert, ha sorsszerűen megvan, az ami, jó

 minőségű életet ad, örülni tudnak, a mások örömének is, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

julamami védjegy, Heringes Árpádné tulajdona.

julamami@gmail.com levelezésem átmegy,

egy másik fiókon, szüntessed meg.

Van, egy jó eredményt elérő,

jogi társaság,  ne legyen

szükségem arra.

Köszönöm a

végleges,

megoldást.

Julamami

Otthon vagy, amikor a kicsiben, már

látod magadat, nem mentél sehova,

a Világ, mégis, ott időzik, nálad.

Itt tisztelnek meg, ide érkeznek,

az oktatásomra, a nevelésemhez,

már, érett, emberek, tiszteletem.

Magukhoz veszik, mint többletet,

hozzá tanulják, a saját tudásukhoz.

Az „összefüggésében” látásukhoz,

fokozatosan, közelebb kerülnek.

Ismered-e, a saját ritmusod,

vagy, másnak, az igénye

szerint, erőből akarod.

Gyermekkori

felvettek, minták ám.

Pedig érzik a gyermekek,

kiknek, a ritmusa az.

 Ami hozzájuk

illene, ami

hasonló

mint

az övék.

Fokozatosan,

lehetne,

jól is

váltani.

Újra azt,

mondom,

mindannyian,

más életet és

sorsot hoztunk, hinnye.

Egyenként születtünk.

Akkor ismétlünk,

ha valaki, nem

csinálta meg, a

saját feladatát, előttünk.

Magunk fejlesztjük fel, a

gyökereinket építgetjük, ah.

Ránk is vetülhet, mint hozadék.

Megint, más dolog az, ha valaki, elég

tudatlanul, tapasztalatlanul kerül be,

oda, ahol nem lenne, semmi dolga.

Tanulás közben, azt figyeli meg,

mi módon tud, meríteni, a

harmóniáját ismerőtől.

Prevenciósként,

lehet, hogy

kiábrándítóan,

őszintén, jelzem,

„minden átmegy”.

A kezelhetetleneket,

magának is megcsinálja, azzal,

amikor, rávetül a sajátjaira, hinnye.

Minden hat mindenre, hatással van,

mindazokra, akik abban érintettek.

Ha, ezt még nem érted, ne tanuld,

tanulj valamit, amit szükséges.

„Megelőzés”, talán az is, ah,

nem mindenki érett még,

arra, hogy fejlődjön fel,

oda, ahol, a tudás lenne.

„Emberies jelnyelvnek”,

neveztem el, én magam

fedeztem fel, a tenyerekben.

„Most”, sorsszerű is lehetne.

Ha ismernék a ritmusukat,

feladatukat, sorsukat az

emberek. Tartásosan,

méltósággal

élhetnék.

Azt is, ami,

most, nem a legjobb,

szakasza az életüknek.

Viszont, a ritmusukban,

maradhatnának, mert

tudnák, korrigálhatnak.

Nem kapkodva élnének,

rájönnének, mikor, érték el,

azt a szintet, hogy vezethetnek.

Mutatja a hétköznapi életük, azt,

amikor, már kérdeznek tőlük, az

emberek, mert, át és megérzik ám.

Mindent, a saját idejükben, hinnye.

Tudnak már, sok mindent, a saját

kútfőjükből, mert,

tapasztalva,

tanulva,

élnek.

Nem

életkor

függvénye.

A kisugárzásuk,

érezteti, a többiekkel.

Van, a másik, ha „megmondták”, akkor,

az úgy is van, nagyon tapasztalatlanul,

lehet úgy is élni. Viszont, később,

jókat lehet majd, rajta pironkodni.

A régi sablonok elkoptak, vannak akik,

 serényen, igyekeznek csinálni a következőket.

Mert, még nem jöttek rá közben, hogy ők maguk

is fejlődtek, csak, nem a többiekhez, hanem,

a saját, generációs feladataikhoz, képest.

Ha ismernéd a sorsodat, a generációs,

feladataidat, tartásosan élhetnél,

azon belül, amin, most, vagy.

Győzz meg, legyőzni,

könnyű engemet,

nem harcolnék.

Se veled, sem

ellened, oktatnám,

nevelnék, a feltaláltammal.

Akkor, remélhetőleg, nem a

múltbéli „satnyasággal”, jönnének,

elő, mint újszerűvel, ah. Hanem végre,

átláthatóvá válhatna, a tisztuló oldal, hinnye.

Várom, azokat, akik már igényesek, mindarra,

amivel változhatnának. A saját életükben és nem,

másoktól várnák, hogy változzanak, azt a, hinnye.

A bocsánatkérés, energiája, „változást jelent”.

Jó szerencsét, minden jóakaratú embernek.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

 online, bárhol a Világban. Szeretettel. Julamami

Alapvető, az emberies minőség, a kölcsönös tiszteletre,

az igényed, nemcsak másoknak, neked, is, szükséges.

Tudnod, hogy önmagadhoz képest hol tartasz most.

Legalább ne árts, se bánts, téged se pótolhat más.

Mond, mi lesz veled, ha az alapvető tiszteletre,

az igény sincsen, már meg, benned.

Az „érdekkörök” igényei,

másról szólnak, ah.

Óvjad, magadat,

szeretetben, ha még

nem érzed a hamisat.

Ha, azt, gondolod,

hogy nem

látják,

nem

érzik meg, se át.

Mit csinálsz, most,

ahelyett, amit, akkor,

amikor, felvállaltad láttattál.

Kihallják ám, csak nem tudnak,

semmit se, tenni, mert olyan jól

igyekszel lefedni, de látható, azt a.

Valahova tartozni, az, egy szinten,

lévőkkel, mindezekről kommunikálni.

Egymástól, a tehetségeink által tanulni,

minden szintkülönbségről elfeledkezni.

Mikor gondolták, ezt ki, hogy itt,

ebben, a kicsinyke Hazánkban,

 láthatatlan, maradhat, mindez.

Hordozod magadon, kirezeg az.

Tudnak mindarról, az emberek,

várják, a lehetőségüket, hol és

hogyan, tanuljanak, boldogulni.

Úgy, hogy a tisztelet, ne haljon ki,

a boldogulás, az maga, a boldogság.

A sikere, fontos mindenkinek, attól,

teljesedik ki a tehetségében, az bizony,

napi tápláléka, az intelligens agynak.

Ha, majd elmúlik, a káprázat és

kitisztulnak, a fejek és a tájak.

Benne a sajátos világukban, nem

is sejtik, hogy nem láthatatlan az.

Tapasztalva, jól figyelj meg, mindent,

nehéz helyzete, van most, mindenkinek.

Az átélő pillanat, tükrében látod magadat.

Ne ijedj meg, használd az intelligens agyadat.

Tedd a dolgodat, a legjobb tudásod szerint, a

többi már, az Isten dolga, a legjobbat akarja.

Ne ártsál, senkinek, nem az a megoldás, hinnye.

Ah, a túlzó jóléted sem óv meg, a földön járjál, óvd,

magadat, fogjad, fel, úgy, nehéz, túlélő gyakorlat ez.

Ha ki akartad, a hétköznapokból, menteni magad,

hát igyekezzél, azon, amikor lehet, teljesedj ki.

Összefüggésében látni, a legmagasabb szint,

érvelj, ne győzködj és magyarázkodj, minek.

Aki többet vár el, mint, ami, természetes, az

legyen, a saját gondja, megcsinálta, megoldja.

Sok, az álságos, hamisságos, másolásos, hinnye,

csőlátásos, repeszt ezerrel, tán nem is ébred fel.

Aztán gondol egyet, a természet és a helyén lesz.

Átfordultunk, a jó már hat, nehéz a fordulat, mintha

egy tárgyat tettek volna, a kipufogóba, győződj meg róla.

Alaposan kilátszik, ah, ami alatt, nincsen talaj, kapkod már,

szétszórja a felelősséget, felelősen végezd el a feladatodat.

A tudásodhoz, hozzáértéssel, tartást, méltóságot ad, hinnye.

Mindent akkor, amikor megpróbálja a tudásodat a sorsod, azt a.

Nem látja még át, magának csinálta, mindazt, amivel árt, hinnye.

Gyors pörgésben vagyunk, most, hirtelen tükröket is kaphatunk,

helyén van a hivatásunk, a térlátásunk, a tudásunkhoz igazodik.

Tisztelet, szeretet, szerencse, legyen bőven a zsebedben, ne

szűkölködjön egy se, ha akkor, éppen ő is adhatna, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami

 

 

 

 

 

 

Nem adni született, lenézi azokat,

akik, segítőként is, élik az életüket.

Egészséges körforgást szeretnének,

hát meglátják, amit a túlzók már nem.

Az összefüggésében látás, az tudás,

megvenni nem, de megtanulni lehet.

Gondolkodik a „gane”, mi okozhatja,

ahova, „túláradó”, ott azé, aminek,

meg, nem is hallott, a létezéséről,

ott tán azé, pusztul le minden, ah.

Látszik, hogy nem átlátva teszi,

a feladatokat, nem ismeri.

Nem, a saját, kútfőjéből

jövő okosságok ezek,

másokat utánozva,

a látványosságra,

alapozva, végzi.

Hiszen pontosan

tudja, nem néznek

utána, milyen hatással

lesz az, majd számukra.

Ez itt kérem tisztelettel,

a „bizalom bugyra”, ha nincs,

megfelelő tudás, sem tapasztalás,

a szintjénél magasabbra vágyik, ah.

Majd megtudja idejében mindenki,

aki, érintett lehet, benne, általa,

nem emberies, üzleties, a tudása.

Hát, majd igazodik, a lehetőség hiánya,

az utat is meghatározza, nincs ott neki dolga.

Ha nem felejtette el, a reménynek érzését, ah,

még vár, hátha, majd, ő is látja a lehetőségét.

Ahogy halad az idő, egyre jobban érzi,

hiába várja, nincs, ami jóra várna.

Amikor már a meghatározó

szavat is lecserélték, ah.

Ne legyen meghatározva,

hátha akkor nem veszik észre.

Milyen könnyen valósultak meg,

a jó számok, anélkül, hogy hoztak

volna, az embereknek, jó minőséget.

Minden szinten, tájékoztatás sincsen,

ha nem kapnak lehetőséget, bizony,

leszoknak arról, hogy beszéljenek.

Magukba zárva élnek, egyre

inkább elhiszik, velük lehet gond.

Várnak, várnak, várnak, várnak…

A kiváráshoz lassan hozzá szenvednek,

az emberek, akiknek sohasem volt semmi,

amit birtokolhattak volna, tőlük ez nem idegen.

Másoknak meg, akiknek generációsan az alapokat,

megteremtették már. Tudással, munkával, teremtéssel,

hozzáértéssel, a tehetségükből merítve, nagyon gyakran

araszolva, de legalább, nem egy helyben állnak, haladnának.

Sok éve, annak, hogy munkahelyet, teremtettem, magamnak.

42 évesen, rájöttem, ha nincsen számomra feladat máshol, akkor,

teremtsek, ahol adott. Segíts magadon az Isten is megsegít módon.

Felismertem a tehetséget magamban, más kapaszkodóm nem lévén,

volt bizalmam oda, ahol a megoldáshoz életszerűt tártak akkor elém.

   Nem volt, rossz érzésem, elhittem, amit hallottam, pedig látni majd,

csak  utána láthattam,  igazat szóltak, hihető mondatokat hallottam.

Azóta, nagyon sok emberrel találkoztam, mindenféle hatások értek,

a szintek között, vannak emberies átmenetek, bizalmat észleltem.

Ma már, tudom, ezeknek hiányában, nem érteném, hol vannak, a

 tiszta utak, hozzáillő kulcsok, a nagyon különböző emberekhez.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” címet kapta,

annak, a tükrében, is, maradt, a tartalma. Önismereti

oktatásnak, nevezték el most, egyéni vállalkozóként

teszem, a „nettós”, nyugdíjam mellett, gyakorlom.

Kölcsönös tisztelet című oldalamnak nézz mögé,

kérlek, hátha megérint egy neked megfelelő,

megoldáshoz közelebb vivő mondatom ott.

Rájössz, az oktatásom, nevelési formám,

által, a saját miértjeidre, „hogyanjaidra”.

A megoldás, majd a saját kútfődre bízva,

megjön, a saját belső kontrollod megmutatja.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem

harcolnék, sem veled, se ellened, oktatnám.

Nevelnék, a feltaláltam által, ott, ahol jól

jönne, egy másfajta, de kézzelfogható,

a meglévő jelekből, összeolvasható.

Szükséges lenne, mindenhez, tudni,

azt, amit nem hoztunk, rálátásként.

Megtanulni, ahhoz igazodva, élni,

amit, most láthatunk, lehetőségként.

Rálátni tanulni arra, amit nem tudunk.

Összefüggésbe hozni, a valósággal.

Jelezni, a hiányokat, oda, ahol, alig

várják, hogy a kérdéseket érthetően,

kapják, hogy a válaszok is átmenjenek.

Megtanulható, megtaláltam, az átjárást,

megmutatta az élet, átadnám már valakinek.

Aki megveszi tőlem és beviszi az oktatásba és a

nevelésbe, a „többlettudást”, ezzel, a feltaláltammal.

Magyarázkodás helyett, tudás alapon, tanuljál érvelni,

hogy átmenjenek, a megoldást jelentő szavak, hinnye.

Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit és akkor,

amikor az a legjobban jön, mindenkinek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

 

Ah, mindenáron, a többiek fölé, kerekedve,

nem tanulni belőle, ugyanaz, jár, már körbe.

Csorba bögre, görbebögre, csak lefele menne,

cseberből, vederbe töltögetve, ürességig segítve.

Kiteljesedés helyett, nincs mire várni, körbeért,

kilátszik már, a túlzások körbefogták, azt a.

Se alapja, se hovatartozása, nincsen,

a honnan és a minek, a kiteljesedés,

kiállni a jó minőségű életért, miért.

Mindene meglett ah, a semmiből,

ha megfordítaná, tán még,

szégyenkezhetne.

Vágyik rá.

 Ha talán

egyszer

még, az

érzést,

felismerné.

Mindent lehet,

amikor azt elérte,

oda a motivációja.

Pedig az volt ám,

a mozgató

rugója.

Mindennek,

árán, vezetni,

a többieknek

fölébe,  kinőni.

Nem mondhatja

senki, már mindene

van, számára, az a

nem semmi.

Egy

fontosra,

nem figyelt.

Ha van már

minden,

nincsen

semmi.

Mitől fog

lelkesedni.

A „legesleg”,

a fontosabb,

a legnagyobb

földi hívságban

is, emberesedni.

Azt, amit elért,

nem komolyan

venni, a földi

hívságokba,

nem merülni.

Újra vágyni,

valami jóra,

egyszer majd,

újra, nyugodtan,

a tükörbe nézve élni.

Önmagával szembesülni,

na akkor lehet megnyugodni.

Az emberies, a nagyszerűben is

tud, egyszerű lenni, hinnye.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Kihalljuk a beszélgetésből azt,

amit elszólásnak,

mellébeszélésnek,

magyarázkodásnak

szánnak.

Gondolva azt,

hogy átmegy az úgy.

Igen, valóban átmegy,

de ha a belső kontrollunk,

működik, meg is értjük, közben,

hol vannak benne, a hajlítások, ah.

A fontos része, az egésznek, hogy az,

mindenkinek mást és mást mond, hinnye.

Fordítóknak szoktam fogalmazni, amikor,

egyik ember, magyarázza a másiknak,

a mondandóját. Mert nem értik

egymást, elég nagy gond,

ahogy látom ez már.

„Emberies jelnyelven”,

fordítást oktatok,

nevelek általa.

Mindennek,

az alapja, a

belső kontroll.

Ha működik, át

is megy rendjén.

Nehéz, másképp,

elmagyaráznom,

csak a magam

tapasztalt

módján

tudom.

Nem

lenne

már miért

szenvedni,

ez ügyben.

Oktatom és

nevelek, azzal,

amit feltaláltam.

Nem érzem azt, hogy

ne lenne értelme annak,

hogy tíz éve, várok arra,

hogy a saját Hazámban,

megkapjam a lehetőséget.

Persze közben én értem ám,

hogy mit, nem, értenek meg,

nem vagyok egyedül ezzel se.

Tanulható, oktatható, általa,

nevelhető az, ami még

megelőzésben van.

Döntő ember

szükséges hozzá,

mást nem tehetek,

mint kivárom, majd

akkor, lesz rá igénye,

ha esetleg nem boldogul,

a privát szférájában, hinnye.

Julamami

Rálátással születtünk, az egyike a hármasunknak.

A lelkes, szíves, gondolkodó énünknek.

Ami az emberies létünket

tükrözi, minden

pillanatunkban.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból.

Szeretettel: Julamami

Ami másé, nem a tied, nem fejlődik tőle a lelked,

szíved, gondolkodó agyad.

Kikíméled a szerzés

által magadat.

Kiüresedhetsz,

ha punnyadásra

adod az életedet.

Julamami

Tisztelettel, szeretettel, megdolgoztam. A hivatásomat gyakorolva,

mindezekért, amit, nagyon egyszerűen élve,

sikerként, magaménak tudva,

ez maga a sorsom nekem.

Nincsen vagyonom,

csak vagyok,

ha

megtisztelnek, jönnek.

A legjobb tudásomat

adva, emberiesen,

szolgáltatásként,

teszem a dolgom.

Birtokolni születtél, mondom, amikor azt látom.

Azt jelenti, az lenne, az első feladata,

a szülők közül, annak.

Aki a legmagasabb

lélekrezgésű,

és átláthatja.

Arra irányítja,

ahol, a gyermeke,

meg tudja, oldani, azt,

a teljes érzést, „birtokolhat”.

Ha nem ismeri fel egyik szülő sem,

jó lenne, ha megtanulnák, mit is hozott,

tehetségként a gyermekük, amikor született.

Hiszen, ha teljesülhet az erős és egyre erősebb,

vágya. A birtoklás megélése által, már haladhat is

tovább. Ha megvan a megcsináltam telített érzése.

Tanulhatná, azt, amit, mások hoztak és szintén

 tehetségükként. Ne az legyen a legerősebb,

érzése, mindent tudhat, minden az övé.

Na hiszen, a többiek, meg, miért, ide,

születtek volna, ha szavuk se lehet.

Szép, szíves, lelkes, gondolkodó,

világunkban, fejlődve, haladva,

felvenni a Világ ritmusát.

Alkalmazkodva ahhoz,

ahol a magasabb

kultúrákat is,

tiszteletben

tartják.

Élik a

jó

minőségű

életüket.

Működik a

tapasztalható,

tanulhatják, amit

szeretnének. Nem,

csőlátást, gyakorolnak,

a térlátásban otthon vannak.

Kommunikálni megtanulnak,

hiszen, azon múlik, minden jó,

hogy közreadják-e azt. Amit itt

tapasztalnak, amit ide teremtett,

a Hazaszeretők sora. Nem bánja,

ha nem lett gazdag, nincs vagyona.

Ő a jó minőségű, életnek az alapját

biztosította, arra lehet építkeznie a

következő generációknak, hinnye.

Legyen, mindenkinek, fontos dolga.

Amit az Isten adott neki gazdagságnak,

a lelkes, szíves, gondolkodó énje. Abból,

adná tovább, sokaknak, a tudását, hogy

akik már arra igényesek, tanulják meg.

Segítsék a szeretteiket, tiszteltjeiket,

hogy összefüggésében megtanulják

látni, milyen szépre, jóra születtek.

Csodájára járna a Világ, ennek a

csodás hatásnak. Milyen a telített

érzés, belül, a lelkekben, szívekben,

gondolkodókban, mint az „emberies lét”.

Nézz, magadban, óvatosan szét, na látod, milyen

szép, a lelkednek emberies tiszta tükre. Mindannyian,

szépre, jóra, tiszteletre, megbecsülhetőre születtünk.

Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit nekünk, ami

a túlzásoktól megóv és nem ronthat el, egyikünket se.

Az egészséges körforgásról, meg ne feledkezzetek.

Éljen a tisztelet, legyen fontos az emberies érzés,

 az adni tudás hozott, az elsődleges, alap is lehet.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

,