Elmondani nehezebb, lerajzolni könnyebb volt,
azon a napon, amikor papírra vetettem,
nem csináltam mást, csak rajzoltam.
Reggeltől estig kifogyott azzal,
ami akkorra, már,
összegződött
bennem.
Amikor
kirajzoltam,
elégedettséget
éreztem.
A megcsináltam
érzését már ismertem,
hát, az állapotát, átélem.
Azután ment minden tovább,
a hétköznapok, apróbb sikereivel.
Hiszen már tudtam, mit jelent, a sikernek
érzése, hosszú évek óta, ott éltem benne.
Akkor is, ha mások úgy ítélték meg, ahogy
szerintük, a siker, egyértelmű lett, a túlzó pénzzel.
Nekem az nem lett, de megoldottam, volt annyi, amivel
átvihettem, a nehéz időszakokat, addigra, már, csak azok voltak.
A külsőség nem érdekelt, belül éltem meg, nem tudtam volna átvinni,
ha, nem ismerem fel, a saját és a generációs jeleimet, feladataimat.
A mondjuk nagyanyám, nagyon sokszor korholt, a “mezítláb” miatt.
Azt mondta paraszt vagyok, ha mezítlábasan járkálok, a belsőm,
mosolygott. Nagyon szerettem, amikor, a lábam érintette, az
szülőföldünket, csak akkor, azt még nem tudtam, miért.
A sok ember, akik megtiszteltek, elhozták ide a,
világukból, az éppen aktuálisat. Megismertem
általuk, a különbözőségüket, mindegyikük,
úgy rezgett, mint a saját anyaföldje.
A szíves, lelkes, gondolkodó
világunkat, maga az Isten
teremtette, hinnye.
Megmaradni,
olyannak,
miközben,
fejlődik
minden.
Azt átélni,
egyszerű, a
nagyszerűben is
lehet, ha felismered.
Adni születtünk, mind.
Persze, csak a sajátom ez,
mint tapasztalatom, hát én,
ezt tudom, ez a többletem.
Ezzel megvenni azokat, amit
pénzben mérnek, nem tudom.
Hát elfogadom, van alázatom.
A tapasztalva, adok – kapok,
gyakorlom, az egyensúlyom.
Külső – belső, múltmerengő,
erős “kerengető”, hinnye.
Tanulj, hogy fejlődjél,
ne ígérjél, teljesítsél,
hogy életszerű mintát,
láthassunk, “megélnénk”.
Magunkhoz, a teljesítésünkhöz,
a saját sorsunkat, a generációs jeleink
általi, generációs feladatainkat, hinnye.
Ha még nem érted mindezeket, viszont,
már a jólétben leledzel, hogyan vezetsz.
Mi alapján, ha nincs “emberismereted”.
Nem tudhatod, kinek mi hiányzik épp,
ahhoz, hogy boldogulni tudjon, “most” is.
Általános műveltséget növelő, “Tenyérolvasó”,
ezt a címet kapta, az általam megrajzoltam, mint,
oktatási forma, amit fel és kitaláltam. Azoknak,
a tapasztalataimnak, a következménye, amikkel,
találkozhattam, mert megtiszteltek, a 25. év alatt.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok,
se veled, sem érted, oktatnám, hiszen működik, hinnye.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel. Julamami