Ne gépiesedj el, add meg a módját, ami jónak

és szépnek még lehet, figyelj a minőségre.

Nem mindegy, mit eszel, azt eszed-e,

amit szeretsz, vagy csak eszel,

valamit, hogy betöltsed,

a bendődet.

Szoktam

mondani és

meg is lepődnek.

Amikor azt várják, hogy

távoli időpontot mondok,

a bejelentkezésüknél,

a naptáramat nézve.

Tömegekkel, már

találkoztam, mondom.

Most már, inkább,

megadnám a

módját,

az időt is hozzá,

a minőségre

megyek, ha az úgy megfelelne.

Vagy, ha érzem, nem minősítették,

fontosnak a szolgáltatásomat, hát

inkább lebeszélem őket, arról.

Adok – kapok, két emberes az is,

kapkodva, átmegy, a sürgető rezgés is.

Azt is mondtam régen, hazaérve, amikor

nagyon sok emberrel, találkoztam éppen.

Nem főznék most nektek, egyetek a hűtőből,

mert az, amit, most főznék, ártana nektek.

Ölelni jó, ha szeretetből való, ha nem

szereted, ne tedd, az is átmegy.

Észrevetted-e,

figyelsz-e rá,

mit esztek.

Te főződ-e,

vagy, ah, egy fáradt

ember főztjét eszitek.

Jó lenne, ha időben

megtanulhatnának,

a gyermekek főzni.

Nyilván figyelmeztetve,

a konyha veszélyeire.

A semmiből valami,

receptje, hogy kinyitod,

a hűtőt és megnézed, mid van.

Finomak szoktak lenni ezek, jót

ehettek belőle. Vagy, tán, kiragadsz

egy részletet, a bonyolultból, a színek

is vonzóak lehetnek, jól elhelyezve.

Viszont, amit szeretnek azt főzöd, nem

tuszkolod bele, amit nem enne szívesen.

Amikor van együtt időtök, kedvesen,

néhány percet kérsz,

az arra már figyelő,

gyermekeidtől.

Részletenként

adod át nekik, a

főzésnek a

nagyszerűségét.

Jó látni, ahogy esznek,

amikor várták az ételt,

hogy elkészüljön és az fő,

  amit közösen megbeszéltetek.

Mindenkinek adott, egy részlete.

Ha beleszagolnak a levegőbe és

még mondod is nekik, érzik-e,

mennyire finom lesz, az étel.

A kóstolót odavíve nekik,

na az is meghozza, az étvágyukat.

Megadni a módját, az étkezésnek,

szeretettel főzve, nem mindegy.

A szervezetünk szinte

tökéletes, közvetíti felénk,

mire lenne szüksége.

Vajon hányszor venne,

szívesen

magához

ételt, a

gyermek.

Olyat egyél, amiről

tudod, miből van.

Nem mindegy, ki és milyen

körülmények között, készítette el.

Vagy ha csak, összedobnád, edd meg te,

ne erőltesd, a szeretteidre, hinnye.

Szolgálhassa ki magát a gyermek,

olyan magasságban legyenek,

a számára is ehetők, hinnye.

Írasd le vele, mi fogyott el,

hogy tudja, pótolni is szükséges.

Ah, de megennék, egy a Dunában nőtt

pontyból, magam főzte, halászlevet, hinnye.

Ha horgász lennék és ügyes lennék, foghatnék,

tán, mert sajnos nálunk, Pakson nem árulnak ilyet.

Dunai gyermekekként, fogtuk a sneciket, felfűztük a

fűzfaágra és otthon a sparheltben, megsütöttük őket.

Mosolyogj, akire lehet, öleld meg, ha ők is szeretnék,

a szeretteidet, ezektől, még a Világ is szebb lehet.