Emlékszel még a szeretetre, a

tiszta, adni tudó érzésre.

Az élet élni szeretne,

megtalálja a lehetőségét,

bármennyire is el lenne rejtve.

Figyelj, a kölcsönös tiszteletre,

ha lenne emberség próba, ki is

derülne. Még mielőtt,

valaki, olyat vállalna,

amivel mellé menne.

Ha nem lenne alapja,

az emberséges élet.

Sok embernek,

lenne általa,

szenvedése.

Kinek, mit nem

szabadna, felvállalnia,

az emberiesek sorsa felett, semmit se.

Hiszen ők elérték, mind, a „legjüket”, azt a.

Nem ártanának senkinek, magunknak sem.

Nem a túlzásokra mennek, gondolkodva élnek.

Nem dőzsölnek, ha látják, hogy mások nélkülöznek.

Van motiváció bennük, azzal túlélhetik a nehezet,

a tehetségükből élnek, szívesen lelkesednek.

Ha üresedve, elfogyna, elkopna, valahogy,

amit, mi mindannyian, hoztunk,

amikor megszülettünk, hinnye.

Tartása, méltósága, lelkes, szíves,

gondolkodója, az emberséges,

egészséges, belső kontrollja.

Nézzen, mélyen a lelkébe,

örüljön, ha még ott

lakik benne a jó.

Tartást adhat az.

A legnagyobb

kincse lesz,

hinnye.

Becsülje meg,

azt a pillanatot,

amikor boldogulhat.

Napi nehézségeket is,

megoldhat,

a talpán

maradhat.

S ne vágyjon,

még nagyobbra,

szebbre, jobbra, azt a.

Másoknak is hagyjon,

 a jóból, szépből.

Egy Haza ez

csak egy,

nemcsak

néhányaké,

mindenkié, aki

ide született, ah.

Ide teremtettünk,

innen fontos kapnunk,

azt, amit beletettünk.

Az emberséges,

elégedettségnek, a

 megismételhetetlen pillanata, az életérzés.

Hiszen, az a boldogság előszobája, töröld le

a lábaidról, a fölösleges loholás energiáját.

Mert, rögzítette, az arra alkalmas sejted,

azt az érzést, hát, egész életedre kihathat.

Futsz, szaladsz, a jó átéléséről lemaradsz.

Legyen szerencsés, adni tudó, ez a nap,

tisztelettel legyél, hogy azt is kapjad.