Attól, mert olyan mintákat láttál, egész életedben, nem kellene,
leutánoznod, mert adott ott, a könnyű része. A sorsszerű, egyszerű.
Ah, láthatóvá váltak, az oda, nem illő, szerepekbe kerülők is, hinnye.
Nem elég az, hogy valamiben elérte, a legfelső határát. Fontos lenne,
tudni arról, hogy megcsinálta-e, a következő, feladatát, átláthatja-e.
Vagy csak, beleél abba, amilyen szerepet elvárnak tőle, leépülhet, ah,
ha szintje fölött, vagy alatta éli meg a könnyűt, felszínes lesz, hinnye.
S minden, amihez nem ért, mégis döntéseket hoz, mellé visz sokakat.
Ahonnan indultak, üresen, majd oda is tartanak, mindaz vissza is hat.
Segítség lehetne, önmagával, a lelkiismeretével, könnyebben elbírna.
Ha valaki, elmerné mondani, meg merné mutatni, a valóságost róla.
Ott, ahova helyezte magát, azon a szinten, élnek megérdemelten is.
Ha azonosulnak, az üresedő törtetővel, a semmihez igazodnak mind.
Az emberek már jól látják, a belső kontrolljuk, segíti őket, hinnye.
Az első és a többi mind, addig is, csak számokat javított, formált.
Kimaradtak belőle, nem látták, azoknak a hatásait, határait.
Hiszen, önmagukhoz képest,
nagyon magasan,
kiváltságban
élnek azóta is,
több generáció,
feladatait átugorva.
Nem észlelhetik a jót,
akiknek, a jó sorsuk,
generációsan,
megjárna.
Tartás,
méltóság,
kialakul a
nehézben.
Az önsajnálat,
a dicsekvőket
erősíti, azt a.
Nem
illenek
bele, a
szerepekbe, arra
kitalált, figurák csak.
Szerencsére látja azt,
az igényes, színe, java.
A valóságtól távol, nem
látja át, nem hallja ki se, nem
gondolkodva dönt, csak számol.
A megérzése megkopott, annyiszor
formálta, a saját jólétének, a biztosítására.
Nem kért, a hozzáértőktől sem tanácsot. Nem
megérzésből, csak az össze – vissza, hatásokkal,
látszatos, látványossá tett, megoldásokkal másol.
Minden szülőföld, minden ember, másképp rezeg, a
különböző kultúrákat, megismerni, szükséges lenne.
Miért nincs, emberség próba, az egyszerűen élő,
nagyszerűeknek az álmai, válhassanak valóra.
Ha az elvégzett feladataival, felemelte,
a népnek a szintjét is, a számokat
tiszteletben tartva, dicséretes.
A dicsekvés, a negatívja annak.
Kérem szépen, ne tárgyiasítsák
az emberieseket, az Isten alkotta
Világban, igényesen élhessenek.
A felfele nem lefele, az előre,
nem hátra, a fejlődés, minden,
megszületett embernek járna.
Ha nem fejlődött beszorulva él,
a sajátos megoldásába, nem jól
hat az, a fejlődőképesekre se, ah.
Ne mond azt, hogy vége, fordulj
meg, ha nem követ már senki se,
menj tovább egyedül, körbeértél.
A következő generációnak adjál
alapokat, a tiszta, nem mocskol.
Persze te tudod, piszkosul meg
is gazdagodhatsz, irigységet hoz.
Amikor a lelkes, szíves, gondolkodó
éned jelez, a túlzásoktól húzódj el.
Ha azt érzed, megvan mindened,
vedd komolyan, gondolkodjál el.
Az addigi motivációid elvesznek,
ha nem töltőd fel, a jó energiákat,
felismerve, a másik oldaladat, azt a.
Kölcsönös tiszteletre nevelés segítése.
Önismereti oktatás, nevelés, hinnye.
A nagy embereknek születettek, a
maguk idejében, nagyokká lesznek.
Minden, nap, haladhatsz, ha a
belső kontrollodra is figyelsz.
Ne mások szerint, a kontrollod
szerint élj, nem tévedhetsz el.
Érzed, hogy mondvacsinált-e, ah,
elgépiesedett-e, óvatosan vele.
Nem változik, mozgásban
van, ugyanazt, szajkózza.
Szerencsére, van mindenhol
hasonló szintű, emberies is.
A hasonló szinten lévők,
értik egymást, nem kell
oda, fordító se, hinnye.
A pénzbeni különbség,
nem vet gátat, köztük.
Tiszteletet adj, hogy
majd, ha eljutottál már,
a szintedre, azt is kapjad.
El ne felejtsd, szeretetből vagy,
legyen szép, minden jóban, ez a nap.
