Attól, mert olyan mintákat láttál, egész életedben, nem kellene,

leutánoznod, mert adott ott, a könnyű része. A sorsszerű, egyszerű.

Ah, láthatóvá váltak, az oda, nem illő, szerepekbe kerülők is, hinnye.

Nem elég az, hogy valamiben elérte, a legfelső határát. Fontos lenne,

tudni arról, hogy megcsinálta-e, a következő, feladatát, átláthatja-e.

Vagy csak, beleél abba, amilyen szerepet elvárnak tőle, leépülhet, ah,

ha szintje fölött, vagy alatta éli meg a könnyűt, felszínes lesz, hinnye.

S minden, amihez nem ért, mégis döntéseket hoz, mellé visz sokakat.

Ahonnan indultak, üresen, majd oda is tartanak, mindaz vissza is hat.

Segítség lehetne, önmagával, a lelkiismeretével, könnyebben elbírna.

Ha valaki, elmerné mondani, meg merné mutatni, a valóságost róla.

Ott, ahova helyezte magát, azon a szinten, élnek megérdemelten is.

Ha azonosulnak, az üresedő törtetővel, a semmihez igazodnak mind.

Az emberek már jól látják, a belső kontrolljuk, segíti őket, hinnye.

Az első és a többi mind, addig is, csak számokat javított, formált.

Kimaradtak belőle, nem látták, azoknak a hatásait, határait.

Hiszen, önmagukhoz képest,

nagyon magasan,

kiváltságban

élnek azóta is,

több generáció,

feladatait átugorva.

Nem észlelhetik a jót,

akiknek, a jó sorsuk,

generációsan,

megjárna.

Tartás,

méltóság,

kialakul a

nehézben.

Az önsajnálat,

a dicsekvőket

erősíti, azt a.

Nem

illenek

bele, a

szerepekbe, arra

 kitalált, figurák csak.

Szerencsére látja azt,

az igényes, színe, java.

A valóságtól távol, nem

látja át, nem hallja ki se, nem

gondolkodva dönt, csak számol.

A megérzése megkopott, annyiszor

formálta, a saját jólétének, a biztosítására.

Nem kért, a hozzáértőktől sem tanácsot. Nem

megérzésből, csak az össze – vissza, hatásokkal,

látszatos, látványossá tett, megoldásokkal másol.

Minden szülőföld, minden ember, másképp rezeg, a

 különböző kultúrákat, megismerni, szükséges lenne.

Miért nincs, emberség próba, az egyszerűen élő,

nagyszerűeknek az álmai, válhassanak valóra.

Ha az elvégzett feladataival, felemelte,

a népnek a szintjét is, a számokat

 tiszteletben tartva, dicséretes.

A dicsekvés, a negatívja annak.

Kérem szépen, ne tárgyiasítsák

az emberieseket, az Isten alkotta

Világban, igényesen élhessenek.

A felfele nem lefele, az előre,

nem hátra, a fejlődés, minden,

megszületett embernek járna.

Ha nem fejlődött beszorulva él,

a sajátos megoldásába, nem jól

hat az, a fejlődőképesekre se, ah.

Ne mond azt, hogy vége, fordulj

meg, ha nem követ már senki se,

menj tovább egyedül, körbeértél.

A következő generációnak adjál

alapokat, a tiszta, nem mocskol.

Persze te tudod, piszkosul meg

is gazdagodhatsz, irigységet hoz.

Amikor a lelkes, szíves, gondolkodó

éned jelez, a túlzásoktól húzódj el.

Ha azt érzed, megvan mindened,

vedd komolyan, gondolkodjál el.

Az addigi motivációid elvesznek,

ha nem töltőd fel, a jó energiákat,

felismerve, a másik oldaladat, azt a.

Kölcsönös tiszteletre nevelés segítése.

Önismereti oktatás, nevelés, hinnye.

A nagy embereknek születettek, a

 maguk idejében, nagyokká lesznek.

Minden, nap, haladhatsz, ha a

belső kontrollodra  is figyelsz.

Ne mások szerint, a kontrollod

szerint élj, nem tévedhetsz el.

Érzed, hogy mondvacsinált-e, ah,

elgépiesedett-e, óvatosan vele.

Nem változik, mozgásban

van, ugyanazt, szajkózza.

Szerencsére, van mindenhol

 hasonló szintű, emberies is.

A hasonló szinten lévők,

értik egymást, nem kell

oda, fordító se, hinnye.

A pénzbeni különbség,

nem vet gátat, köztük.

Tiszteletet adj, hogy

majd, ha eljutottál már,

a szintedre, azt is kapjad.

El ne felejtsd, szeretetből vagy,

legyen szép, minden jóban, ez a nap.