Van-e neked, belső tartásod, emberséged, méltóságod.

Julamami védjegy = Heringes Árpádné tulajdona,

nem engedtem meg, senkinek, hogy használja.

Attól mert úgy tűnik, hogy szabad, azt a,

hinnye, azzal, magadat rongálod.

Egyszer fordulsz át,

utána a könnyűhöz

szokva folytatod.

Ah, akkor állsz

meg, ha

már

falig

mentél.

A napi minta,

fontos lenne, ah,

ha csak, a kiskaput

látja meg, a szemed.

Nézz magadban szét,

 nehogy, végleg, eltévedjél.

Fontos lenne tudnod, neked is

van, belső kontrollod. Jelez amíg

bírja, érted tenné, megállítana,

ah, túl ne menjél, el ne tévedjél.

Ahogy a sorsokat olvasom,

mindennek megvan, a maga

figyelmeztető jele.

Meddig sorsszerű és hol,

megy át, valami ismeretlenbe.

A nehezet félretolná, kihagyná, nem

akar vesződni vele, pedig ott marad az.

Megoldatlan, s egyre nagyobb halmaz

lesz belőle, cipelheti egész életében.

Amikor felfogtam, a fontosságát, a

 belső kontrollom szerint, jó élni.

S másra is lehet közben figyelni,

megtaláltam, összefüggésében

megláttam. Sok embernek

segített már, megtalálnia

általa, neki merre van,

az előre, azt a, hinnye.

Milyen és melyik oldal

feladatát hozta. Mit

lenne fontos a sorsa,

generációs feladata

szerint megcsinálnia.

Boldogulhatna azután,

abban is, amit addig,

fel sem ismert, azt a.

A magam egyszerű

életében, rájöttem,

a legnagyszerűbb,

hogy így élhetek.

Üzleti érzékem,

nekem, még nincsen.

Ha lenne, pénzben is jó,

életet élnék, magamhoz

képest, nemcsak

vergődnék.

Nem akartam

elhinni se, amikor

azzal szembesültem.

Mennyire, könnyen veszik,

ha vesztessé válik, a döntésük

által, sok szorgalmas emberies.

A bocsánatot kérek szónak, erős

 az energiája, megint gyakorlom.

Kicsiben és nagyban, ugyanaz a

lenyomat van, aki látja, tudja.

Aki még nem látja, majd fogja.

Összefüggésében, azt, értően látni,

 hétköznapi csodát jelent, mindenkinek.

Lerajzoltam, a százon felüli oldalt, egy

napon, a ritmusa, ott van a szövegemben.

Nem elég, leírva látni, azt, először, szükséges

kihallani, átmegy, minden mondata, az igényeshez.

Mivel másra nem bíznám már, a sorsomat, megtanultam,

segíts magadon, az Isten is megsegít, így hosszabb, de valós.

Megmaradhat a tartás, méltóság, ha szűk is a lehetőség határ.

Rajtam kívül, ember nem tudhatja, mi a legjobb nekem, hinnye.

Tanuld meg, ha jó minőségű, tartalmas életet akarsz, magadnak is.

Azt mondják, hogy lehet, másoknak, leolvasom a tenyerükből, azt

is, ami, az üzletmenetüket jelenti, a magamét, mégse ismerem fel.

Igyekszem megtanulni, hogy már, két lábon tudjak, állni és járni.

Nem szeretnék, senkinek sem ártani, nem arra születtem. Így

remélem, megoldódik, hogy időben figyelmeztettem, hinnye.

Adjon az Isten, mindenkinek minden jóból, megérdemelten.