A belső kontrollunk segít, megismertetni velünk, a saját

 határainkat, a sorsunkat, generációs feladatainkat.

Így aztán, ha majd, elmúlik a káprázat, s

kitisztulnak a fejek és a tájak, a már

láthatóvá vált valóság is, jól hat.

Ki, mikor, ébred rá, egy napon,

egy Haza ez, csak egy,

megmagyarázható

legyen minden.

Megtartóan,

becsüljük meg, hinnye.

Nem mindegy, mi visz előre,

a lelked fejlődésének az öröme,

vagy a vágyad, a győzelem erejére.

Belső tartás, emberi méltóság, vagy az,

egyre nagyobb hajtás. Miközben a cél már,

megint, az el nem ért, meg nem valósult, vágyak.

Vajon, tisztában vagy-e, az emberséges értékekkel.

Vagy, hol ide, vagy éppen máshova kapva, reméled azt,

valaki, megoldja majd, egyszer, egy pillanatra, átélheted, ah.

Az elégedettséget, mert összefüggésében érezve, végre, elérnéd.

Ha nem működik a belső kontrollod mert, valami miatt kiakadt, vagy

átbillent és nem veszed már észre, a kevesebb is, elég, lenne, hinnye.

Mikor, mi fontos, hogy az elején legyen, mihez kapcsolódhat a többi.

Vagy kínlódással éled meg azt, amit már nem lett volna fontos elérni.

Az adottat, megélni, vagy egyre többet és szebbet remélni, hinnye.

Megcsináltatni a kijelölttel, azt, amivel dolga, neki nem is lenne.

Ahogy lehet, vezetőt, vagy gazdagot csinálni belőle, pedig,

hiányozni fog, az alapokhoz adott, belső késztető erő.

Látható, amikor kész a mű, hű, de mű, nem életszerű.

Nem ad alapot se, nem lehet működőképes minta, ah.

Tapasztalatok nélkül üresedni, nem ajándék az, hinnye.

Késztetni a többieket, hogy ne vegyék észre, nincsen,

kedve se, hiszen nem belülről jövő, látszatos, az idő.

Ami tetszik, kivenni, a másokéból, összerakni, a

magadénak láttatva, lemásolni, az nem eredeti.

A sarjakat terheli az, amit nem adtál időben oda,

nem tudták, az egészséges körforgásba bevinni.

Látják már, sokan, s elég fejlettek, ahhoz is, nem

utánoznak, magukhoz képest, belülről alkotnak.

Miközben teljesítenek, a nemlétező sablonokban,

talán másoknak is csinálnak kedvet, az élet élni szeret.

Bocsánatot kérek, a valóságról írtam, mára, elég is lesz.