Ha nem tetszik, amit a tükrödben

látsz, változz, ne másoktól várjad.

A fokozatosságot, bizony, nem tudja,

helyettesíteni. Nem mindegy, megfelel-e,

a saját körforgásod, a sürgető forgásnak, ha

nem tudod felvenni a rád szabottat, lemaradsz.

Talán nem is tudod, hogy adni születtünk, csak

kapni akarsz, de jól járni, mindenképp.

Mindennek és mindenkinek,

megvan, a saját rezgése.

Ha hasonlóra talál,

azt erősíti fel.

Aki, punnyadt,

nem tett semmit,

ami felemelte volna.

Amit kigondolt magának,

a mások által megteremtettből,

eltervezi és kiemelné sajátjának.

Visszafejleszti és megül az benne,

mintha, a feladatát elvégezte

volna. Dolga végezetlen.

Pedig ott kezdődne,

el, az újabb feladat.

Nem maradhat

ki a fejlődése.

Odateszi

a sorsa,

mindenképp, naponta.

Élhet, ah, akár vesztesként,

egész életében. Pedig már

megszerzett mindent, az

 övé, az sosem lehet.

Adjál tiszteletet, majd, a

 saját idődben, azt is kaphatsz.

Legyen szép, a jóban, ez a nap.