Nem tudom milyen…2019.07.19. https://julamami.com

Ha nem ragaszkodsz, a tartásodhoz, méltóságodhoz, azt,

 kapod, amiről, mások döntenek,  ha tetszik, ha nem.

Nem tudom milyen, a falak, fékek nélküli élet.

Milyen, amikor olyan helyre születsz,

ahol megvan minden és van,

szava az embereknek.

Mit lehet úgy

elérni,

hogy nem kell,

semmit csinálni,

csak oda bele kell születni.

Azután, vannak, hozzáértő emberek,

akik megmondják mikor, merre lépjenek ott.

Hol, merre, mi jó és szép várhat rájuk, talán olyan

is van, ahol értük szól valami, csak a népért, hinnye.

Nekem most, a legfőbb gondom, hogy tudassam ott,

 ahol, esetleg, meg is hallják. Netalántán, akadna idő,

arra is, törődjenek, azzal is, amit felvállaltak.

Olyan lehetetlennek tűnt, már akkor is,

hogy annyi feladattal, érdemben elbírnak.

Nem hagytak hát, feladatot olyanoknak,

akiknek, már, volt, abban jó gyakorlata.

Az ígéreteikhez képest, mi valósult meg.

A sablonok már nem működnek, hinnye.

A hálásnak lenni kiment a divatból, azt a,

köszönet helyett, ne a szitkozódás legyen

a helyes. Mert látják ám, a gyermekeitek,

bizony ha tetszik, ha nem, minták lesztek.

Ha nem kértél, bocsánatot időben, nem

maradhat a tartásod, méltóságod épen.

Nem fogadják el az érveléseidet, majd

magyarázkodhatsz, egész életedben.

Nincs, 50 ezer, a nyugdíjam, pont azon

a napon váltottak, nettót számoltak.

Milyen bántó szó, a méltányosság,

megtettem mindent, ami kötelező

volt és elvárt. Senki sem mondta,

hogy ne vegyem komolyan, mert azt

is megváltoztathatják, amikor akarják.

Mihez képest, tervezzen, az ember lánya,

kérem szépen én még 69. évemben, nem értem el,

azt, hogy a munkám gyümölcseként, nyugdíjas legyek.

Aprópénz, az a megélhetéshez, nemhogy, a jó minőséghez.

Minden, azt sugallta, hogy ez itt, a Hazánk, nekem is, nincsen,

másik, csak ez az egy van. A hivatásom adta Hazaszerető vagyok.

 Azt gondoltam, ha az egyik formája, nem illik rám, majd beleférek, a

másik megoldásba, tán, igényesen, értem is van, a szeretett Hazánk.

Beleteremtettem, a szépeket és a sok jót, emberségeset, azt kapom.

Talán, nincsenek, erre, megfelelő posztok, akik hétköznapi szinten,

összefüggésében átlátják és elégedettek lehetünk, hozzáértőek.

Minden szinten, minden, rendben, a megfelelő élethelyzetek,

működnek, ki mit tett bele a Hazánkba, annyit vehet belőle.

Amikor szükségesnek érzi, mert kérdései lennének, van

hol kérdezzen, készségesen, megoldásokra lelhet.

Ki törődik, kivel, ha magamat nem becsülöm,

ugyan miért becsülnének mások engemet.

Hiányzik valami eredendően, tartás,

méltóság, emberismeret, hinnye.

Ha valamihez nem értesz, miért

vállalod. Mire megérted, elmúlhat

az értelmes, emberléptékű élet.

Kinek és miért mindegy, hogyan

éljük meg, a túl gyakori változást.

Tartás, méltóság, ne váltsál, addig,

amíg nem csináltad meg az előzőt.

Tartsd a talpaidat a talajon, ne

szálldoss, ha nem kontrollálod.

Miheztartás, az nem kihez tartás.

Ha meg közben váltasz, arra is legyél

figyelemmel. A vezetés az érintettekről

is szól, mindannyiunkról, akik itt élünk.

Kérem szépen, ha akadna, egy, abban a

magasságban és még nem elkényeztetett

túlzottan, nézze meg, mi működik, a népért.

Van-e nekünk is, fejlődési lehetőségünk még.

Tervezhető-e, az életünk, ugye nem gondolják,

hogy beletörődve élem le az életemet, hinnye.

Kérdezni fogok, a hivatásom, a tanácsadás, az

oktatás, nevelés, az életem pedig a vegetálás.

Ahhoz, amit feltaláltam, nincs lehetőségem.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, ez itt.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”.

Nagyon bántó lenne, bocsánatot kérnem, most,

nem rongálnám magamat sem, hát tiszteletem.

Adjon az Isten minden földi jót, mindenből annyit,

mindazoknak, akik tettek a jóért és megérdemelnék.

Alternatív
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami