Mivel ahogy látom, most, csak a pénz számít, na meg láthatsz néhány
tehetségest is, hogy annak a látszata, az elvárások szerint látható
legyen. Akiknek nincsen az elvárásoknak megfelelő mennyiségű
pénze, bizony azt tapasztalja, mintha nem lenne talaj a talpai alatt.
No iszen nem emlékeznek arra, ha volt is olyan életük, akinek nincs
jó üzleti érzéke, a tehetségét másban hozta, a Hazája kiszolgálja úgy,
hogy le ne maradjon azoktól, akik az üzleti életben jól boldogulnak.
Ingataggá válhat, aki nincs tisztában a két oldal egymásra hatásával.
Mi mind az Isten szerint működünk, egyensúlyban maradni tanulunk.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, emberesedni tanulsz.
Vagy mondjad el hangosan magadnak, amiért annyira aggódsz, hogy
esetleg nem lehet abban is igazad neked, hátha kihallod a
lényeget, ah, a fejlődés számodra is szükséges lenne.
Apró fontos porszemek vagyunk mindannyian,
nem különb senki sem a többieknél.
Hiszen mindannyian
hoztunk a fontos
tenni
valókat.
Amit
önmagunkért,
s a következőkért
felvállalva törlesztünk.
Továbblépni akkor tudunk,
ha ami ott van előttünk, azt
úgy vesszük, van dolgunk.
Ha nehéz és ott hagyták,
nem vállalták fel, hát,
kontrolláljuk van-e
azzal nekünk dolgunk.
Na nem csak úgy döntünk,
megkérdezzük, szabad-e az
érvünket el is mondanunk.
A megnyugtató érzésünkért
teszünk, hiszen a belső kontrollunk
jelzi, mikor, miben, meddig mehetünk.
Ha úgy gondolod mindent tudsz és azt ami
most körülötted látszik hiányként, nem tartod
fontosnak, hogy pótoljad. Meg is tanulhatnád azt
amit még nem tudhatsz, hiszen azt nem te hoztad
tudásként. A tudás hiánya nem érdem, a tanulás jó
és nem lehet egyetlen életkorban sem szégyen.
Az egészséges körforgásunk lényege a jóban,
adok – kapok, életszerűen élhetem a sorsom.
A számomra látható generációs feladatot is
azért kapom, mert szükséges megoldanom.
Megkérdezem, tehetem-e, úgy látja-e ő is,
neki személy szerint, hiányzik-e az most.
Vagy elég, ha láttatom, elmondom, hogy
is látom, ha, van rá igénye, anélkül nem.
A tudással jár az érvelés, hiszen az már
benned elrendezett, közvetíti feléd a
belső kontrollodnak a motivációja.
Ami nem a saját tapasztalatom, azt
úgy ki is mondom, nem az enyém.
Nem teszek úgy, mintha a sajátom
lenne, kimondom hol olvastam azt.
Ha a mások tudása által jó nagyokat
profitálsz és nem forgatod oda vissza
annak egy részét, pironkodhatsz érte.
Amikor már láthatóvá válik, hiába is
szeretnéd ha nem úgy lenne, az
egészséges körforgás azt
kipörgeti, a felszínen
láthatóvá teszi.
Magyarázkodhatsz,
pedig a hiányok pótlásával
is tapasztalhatnál, mások azt
helyetted nem tehetik. Az arra
alkalmas sejtjeid a tudást már
éhezik. Hát naponta jelzik, hogy
a jó kommunikáció szükséges
lenne, mire feljön a felszínre.
Nevetségessé válhat az,
ami tegnap még tán
elrendezhető
volt, mára a
megoldást
is várja tőled.
Bocsánat, hogy
nem harcolnék,
oktatni szeretném
a tovább oktatására,
az arra igényeseket.
Azt ami már jól jönne
sokaknak, oktathatnák,
vinnék oda, ahol arra már
nagyon nagy a szükség, ah.
42 éves voltam, amikorra már
tudtam, a belső motivációmra
szükséges figyelnem, mert
ha mások szerint élek,
boldogtalanná leszek.
Sokat kínlódtam azzal,
hogy miért nincsen elég
a szeretetből, arra jöttem
rá tulajdonképpen, hogy
nem érthetik, mert azt
csak én hoztam, az a
tehetségem, értem is
szólna, adjam ne várjam.
Ezáltal az utamra találtam,
a sorsom meg ott volt előttem.
Amikor felfogtam, elengedtem
mindazt, amit megoldani nem
az én dolgom. Ha nem
kérdeztek, nem
beszéltem.
Rájöttem,
a hallgat,
nem
beszél,
egyedül
dolgozza fel
fontosságára.
Jó lenne, ha
mindenki figyelne arra,
mi az ő saját sorsa. Mi az,
ami generációsan rámaradt,
kibújni alóla fölösleges, a holnap
vagy más időpont, úgyis meghozza.
Az emberséges nem viselkedik
ostobán, hogy amit meg tud
oldani, mert az ő feladata,
azt a következőkre hagyná.
Át akkor adja, ha felnőtt
ahhoz akinek azt szánta, ah.
Jól jönne már a tehetségét tudnia,
ismernie mindenkinek, aki arra már érett.
Ne kopjon meg amit hoztunk a születésünkkel,
a belső tartás jelzéseit vegyük komolyan, ha arra
már érettek vagyunk. Akkor mellé menni nem tudunk,
ha a fejlődésünkre is figyelve élünk, tapasztalunk, tanulunk.
A lelkes, szíves, gondolkodó énünk szerint is élhetnénk,
nem ártva, nem bántva, magunkra is jól vigyázva, azt a.
