Becsüld meg a pillanatot amikor a boldogulást észlelheted magadon,

ah, egész életedre kihathatna, viszont a türelem és az alázat fontos.

Pottyant, szoktam mondani,  ha nem vártként született meg valaki,

teljesen más rezgésben van, akinek régóta várták a megszületését.

Mind hozzuk a sorsunkat, generációs feladatainkat, csak egy hatás

 már kevés, tájékozatlanok maradunk ha a fejlődés helyett pihegünk.

Hiány – többlet, szerintem átfordultunk a jó energiákban vagyunk, a

 nép gyermekei sokan keressük a lehetőségeinket a tehetségünkhöz.

Az idő halad, szükséges mégis végigvinni a generációs feladatunkat,

hiszen pottyantan segítőkké válva, a hivatásunkat  gyakoroljuk még.

Egy minden minden egyről szól ah,  hagyjuk a jókban lenyomatokat.

Sok  minden járhat együtt azzal, ah, egy  porszemből  kialakulhat

 a hegy, ha egy porszem elmozdul, fel  és  eltűnhet az a többlet.

Az egészséges körforgáshoz hozzátartozik  a

tudás,  amit odaad a teremtő,

ahol  annak  az alapja

már tudásként

ott van benne,

generációsan.

Nem véletlen

az sem, hogy

pont oda

született

valaki és

nem máshova, ah.

A  természetes  erő, oda

mindent visszarendez, ahonnan

kimozdult, ha nem fejlődhetett általa.

Ismétlése a jóban erősödésnek fontos,

ha mást tapasztalt volna ne utánozza.

Valamit csinálgat csak, ah, nem neki szánt

feladat az, ha a teljes tudás hiányzik belőle,

akkora hiányt generálhatott, idő kell ahhoz,

hogy a  hiányt  ott  a maga többletével töltse.

Mindennek megvan a maga ideje és a helye,

hiábavalóvá  válhat,  ha elvettek belőle, a teljesen

egészséges körforgáshoz, hiányzik annak a jó része.

Mindenki hozott valamihez tehetséget, amit hozott, azt

 neki  szánta a teremtő, el nem vehető. Nem ismételhető az,

legfeljebb oda visszarendezhető, hiányból többlet az is lehet.

Minden hat mindenre  és mindenkire aki annak az érintettje.

Egy  Haza ez csak  egy, ide teremtettük  a szépeket és a  sok  jót,

nem várunk hát más hozadékot sem, mint amit beleteremtettünk.

Kinek van igaza, tán a kapzsisága által, nem maradhat meg semmije,

meghozza az idő, ha van még embersége, oda vissza is rendezhető.

Vigyél  haza szeretetet, hogy várják minden nap az érkezésedet, ah.

Adj olyan étket, amivel kedveskedhetsz, a test és a lélek egyensúlya

fontos,  hogy egészséges erősödő lélekkel építhesse a saját világát,

 tudjon alkalmazkodni oda, ahol azt még nem tudják felvállalni ott.

Van az Isten, mindenki meg is tudhatja azt majd a saját idejében, ah.

Minden körülmények között maradj emberséges.

Maradhat-e az a helyes mintának,

hogy  tiszteletet adsz és meg is kapod  azt.

Ismétlésben vagy,

lazán haladsz és azt mutatod,

aki sosem  voltál és nem is leszel,

mert ahhoz szükséges  lenne a hozzáértés és az alázat, hinnye.

Ha döntőnek  álltál, nem mindegy mennyire vagy emberismerő, a

szintek között  átlátod-e,  kihallod-e, megérzed-e, ha már adják az

életminőségükről szóló  jeleket, érted-e , hogy róluk is szólna a jó.

Vagy elég,

ha elmondod,

amit éppen akarsz és ha nem is  értik amit

akkor

mondasz, nem  számít az,

majd máskor úgy is mást mondasz, fogyjon a szó és kész, hinnye.

Amikor sokat akar és még és még, nem ismeri fel a sorshatárait, nem

elégszik  meg azzal, ami  úgysem járt volna, hiszen nem ért ahhoz, ah.

Az elmélethez sok év tapasztalása szükséges, a jóban és a rossztól jó

távol maradva, Önismereti oktatás, most az igényes felfogásúaknak.

Aztán ne keseregj majd,  ha arra ébredsz, hogy megkérdezi  tőled,

a gondolkodó agyad, ugyan mit tettél önmagadért és helyesen

cselekedtél-e, teljesítettél-e a népért, benne van-e

a felvállalt feladatodban. A jóért, a  szépért  úgy,

hogy annak a következményeként felfejlődhetnél és  a

következő generációknak is,  működőképes jó minta  lehetnél,

hinnye. Ne helyettük, ah, értük szóljon mindaz, ami érinti majd

őket, ne úgy, hogy nem értik azt a döntők, hogy mit szeretnének.

Azt a, mintha nem  egy nyelven beszélnének,  sok  mindenben   el is

beszélnek egymás mellett.  Vagy nincsen annyi tartása,  hogy belássa

nem  alkalmas vezetni, alázatot lenne  szükséges hát gyakorolni.

Vannak akik vezetni születtek, generációsan  is ott vannak  a

nagy különbségek, ah, vele lehetne értően kommunikálni,

aki  kihallja, megérzi, átlátja, mindazt ami fontos  lenne.

Hiszen  egyenként születtek, a Hazájukban  élnek,

róluk  és a  családjukról is kellene szóljon az életminőségük.

Hol van az életszerű odaadó gondolkodó aki tudja, mi lenne jó

a  gyermekeknek és az idősödőknek, a  tisztelet és a  szeretet,

ők jobban megértik hát egymást, az egyiknél van még idő bőven,

a másik meg pontosan tudja, a gyermekek hiányt ne szenvedjenek.

Ah, hogy teljesíteni tudjanak mindannyian, a saját életszerűen jó

mintákban megtalálják a számukra  helyes fejlődési lehetőségüket.

Gondolkodni születtünk, a  napi sikerélményünk a tápláléka az

agyunknak,  hát keressük abban ami épp adott. Nem adjuk fel,

mert tudjuk, nem  csak magunkért,  a következőkért  is

felelősen fontos élnünk, ez itt a Hazánk  nekünk.

Ki mit mond, milyen a szándéka azzal, hogy besározza éppen akkor

éppen arról beszél, kicsit később meg az ellenkezőjét is úgy mondja.

Megteheti megmondó, hát mondja,  neki van hozzá jogosítványa,

nem  összefüggő mondatokat mond, hangzatosak  a szavak.

Ahol látható bárki,  ott már szinte csak őket látják.

Mindenki hozott tehetséget valamiben, általa

a  legjobb  is lehet, az Isten  áldása  rajta.

Hinnye, ha egyszer már odalett az

 ami olyan sokat mondó volt előtte,

talán ismételni fölösleges lenne.

Jól kommunikálni, kimondva

és  fel is vállalva az hitelesítő,

mert  körbeérve igazolja a jót, az

 emberségesen is élhetőt, hinnye.

A  gyermekek  meg néznek

nagyokat,  nem biztos,

hogy tudják, az

bármilyen

lehet,

mert

néhány

felnőttnek

egy időre

felvállalt

játéka az,

nem  a valóság.

Prevenciós vagyok,

nagyon sok ember tisztelt meg

és jött el  messziről is. Tíz éve történt az,

hogy kiszaladtam a megélhetésemet keresve

az ismeretlen  online világában kötöttem ki.

Nem láthatott még olyat, hogy valaki nem

a saját hasznáért teszi, mellette vagy

együtt azzal  párhuzamosan

képes úgy tenni,  hogy

az életszerű is

lehetne.

Tartást

megtartó,

emberségest

formáló módon,

egymást  erősítve a

jóban és szépben, ami

minősítő erőt adhatott volna, ah.

Eltűntek az újságok ami megmutatta,

láttatta, van arra élhetően jó minta, ah.

Le lettünk győzve,  mielőtt elindultunk

volna olyan irányba, hogy maguk az

ott időző gyermekek igazolták

volna, a valóságos az élhető.

Megtapasztalhattuk  mit

jelent, ha a vállainkat

használják a  saját

sikerükhöz jól.

Gusztustalan,

vesszőfutás,

pedig közünk

nem  volt hozzájuk,

sem  a többiekhez,

hát nem maradhattunk.

A  tapasztalás  megvolt,

nem akarták, hogy legyen olyan is.

Helyette lett valami nagyon átlátszóan,

hasonló, nem kell csodálkozni, letudták, ha

nem szerintük, hát nem működhetett, ah.

Mielőtt  még láthatták volna, hogy úgy is

megoldható, felvállalhatóan életszerűen

működhetett már ismertek a Világban.

A tanulsága,  hogy ha nem tartoztam

sem  ide, se oda, azt nem  tehettem,

majd csak  felnőnek  a valósághoz.

Volt aki  bocsánatot kért sokszor,

a  mély megbánás könnyét adta.

Jobb ha nem is láttam  bele abba,

a tíz év még teherként, a magamhoz

képest nagyon szűk lehetőséget adta.

Viszont meghozta a feltaláltamat, azt a.

Hol az eleje és mikor volt vége annak, az

már jól kilátszik, annyira megsokszorozták

a lehetőségeik tengernyi sorozatát, önmagukat

tolták mindenhol  előre. Szegény Hazánk Csodaszép,

nem lett látható, hova lett az Isten adta emberséges nép.

Valamiről elfeledkeztek az is lehet, a nép nélkül nem mehet,

hiszen állítólag úgy indult valamikor, hogy a nép jólétéről szól.

A megelőzés lett a hivatásom,  van hozzá bőven tapasztalatom,

lenne mit átadnom, hogy a  gyermekeknek legyen otthon aki választ

ad  azokra a kérdésekre,  amiket máshol  másképpen tálalnának, ah.

Várom a jelentkezését azoknak, aki átlátják  mindazt amikről itt írok,

betanítani tervezem mindazt, amit 153 oldalra lerajzoltam  egy nap.

Emberismeretet ad  az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Tanuljunk gyermekül, a fiatalok láthassanak  ilyet is, ne  csak azt ami

minden körülmények között győzni  tud, hiszen az nem a valóságos.

Az élet élni szeretne, természetes módon, egészséges lélekhez van

teremtve, miért élnék meg azt túl korán,  amit nem szükséges, ah,

megélni egyáltalán. Van a valóságos és még nagyon sok mindenféle

 hatások, erről  fontos tudniuk a  gyermekeknek, hogy eldönthessék

merre mennének, a választékoknak a következményeit felismerve.

Tisztesség, becsület, tartásosan, emberségesen is sikeres lehet,  akár

méltóságosként is a nagyságosig felérhet, ne csodálkozzon rajta ha

nevetnek majd rajta, nem hiszik el, hogy elhiszi mindazokat igaznak.

A múlt elmúlt, a most, a  jelen pillanat  adja a valóságos  alapokat, ah.

Ha nincs tisztában a saját és egyéb határaival, bizony belenyúlhat,

ami megmutatja meddig van az addig, mindenben így van az, hinnye.

Nézz szét, látod  milyen szép a lelkes  éned tiszta tükre, mindannyian

így születtünk meg,  ne siessél, maradj  gyermek, hisz utána  már csak

felnőtt leszel. Tanítsák meg a felnőtteket gyermekül, mondják el mit

jelent most gyermeknek, fiatalnak lenni, értük tenne már mindenki.

Emberies nyelven könnyebb lenne szót érteni, nem beszélnének  el

egymás mellett, a különböző szinteken ugyanaz a  szó egyet  jelent.

Nem találják a szavakat, hahó feltaláltam valami biztatóan hiteleset,

emberies jelnyelvnek  neveztem el, tetszene az mindenkinek, hinnye.

Ami a sorsokról,  a családokról, a talpalatnyi talajról, a  generációs

feladatokból napi szinten megélhetően tartást adhatna, hinnye.

Ha lenne rá igényetek, tíz éve készen  van, várja az igényes

komolyan vehető vevőjét, megtartható a belső tartás.

A két oldalatok egyensúlyban maradhasson, ne tudjon

semmi  játékosan elterelni, az egyenes az nem görbe,

persze ahhoz tudni kellene, mihez képest egyenes az.

Van  aki tudja,  megtudja mindenki idejében, van az Isten.

 

Keresheted a könnyűt, a magad fölé siettetőt, a gyorsan elérhetőt,  azután ha már túl gyorsan értél el mindent. Amit mások egy életre szántak,  úgy osztották be maguknak és generációsan feladatnak.

Akkor talán azon  töröd a fejed hogyan tudnál legyőzni mindenkit, akinek még valamije  akkor is van, amikor mindent  megtehetsz.

Valamit vagy nem vettél  észre, tán esetleg nem figyelmeztetett még rá az életvezetésed sem, hinnye, lehet nem is a saját sorsodat éled.

Nem tudtál változtatni, nem szerettél volna túl sok energiát abba is belerakni,  ugyanazt éled, csupán megismétled nem fejlődtél semmit.

Tapasztaltan óvatosan írom, nem késő változni, ha a jelenlegi  gondot okozna  a következő generációnak. Ha  az elődei terheit kénytelenek cipelni ahelyett, hogy a saját sorsukat élhetnék és jól boldogulnának benne, azt a. Ide születtek, ez a Hazájuk, itt jól kellene nekik is élniük, ide  teremettek, ugyan miért nincs megfelelő nyugdíjuk sem, hinnye.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat, nem mentél sehova, a világ mégis ott van nálad,  minden körülmények között emberséges maradj.

A belső kontrollod sokat segít neked abban, hogy feltaláljad magadat, akkor is, ha mások által generált, megváltozott helyzetben vagy.

Amikor rátalálsz a tehetséged által a jó minőségű  teljesíthető sorsodra, már nem csak magadra gondolva élsz.

Generációsan megoldod a feladataidat,  jó mintaként hagyod hátra azokat a lenyomatokat, amiért érdemes volt a nehezeket is átélned.

Mert tudod, a  jóban, a szépben, a működőképes hétköznapokra vonatkozóan is biztos  alapok  maradnak  utánad.

Az emberségesek, tisztelettel emelik meg előtted a kalapjukat.

Nem a te hibád, hogy a közös pénz nem  nyújtotta a biztonságot számodra.

Jól kommunikáljál, beszélj arról, amiért sokat tettél, hiszen jót teremtettél,  annak  a hozadéka, a jóban és a szépben, biztonságot adjon, a jólétben korosodjál, a saját Hazádban nyugodtan élhessél. Julamami

Tapasztalatom szerint, a lelkes énünk pulzálását észleljük először,

 impulzusként továbbítjuk, hiszen értünk szól az minden pillanatban.

A belső  kontrollunk fokozatos motiváló hatásai azok, amik  által

tudunk úgy haladni, hogy észrevegyük  közben a hamiskásakat.

Nem szükséges jelezni, ha még nem vagyunk készen arra, ah,

magától szalad bele abba amit nekünk szánt volna, azt a.

Ha a lelkesítésben erős a hatás, nem

kontrollálható azonnal, ha nem

vagyunk hozzászokva ahhoz.

A vakmerően ható azért

felelősséget nem ismerő,

 felismerhetően erősen hat,

bizonyára eredményes is lehet.

Rábízza az időre, a közbeni sokféle

történésre ah, s akik nem tervezve élnek

belefutnak abba. Ah, majd megmondják azt is

mit kell tenniük a saját életükre vonatkozóan, ha

már belekerültek a bűvkörükbe és reménykednek

hogy a felelősséget majd felvállalják értük és helyettük.

A könnyebbet választod, némileg ismered, hátha még hat,

miért fejlődnél, hiszen az a macerásabb, marad a régi fajta.

A jelzéseit megadja számodra a tested, vigyázod a pénzedet,

ahhoz képest mit kap meg tőled a lelkes éned, ha a jelzését

fel sem ismered, mind a két oldaladnak felelőse te vagy.

Vannak olyan izgalmasak az oktatáson megtanulhatók,

mint amiért elhiszel valótlanságokat, hátha azok igazak.

Ha szükségét érzed a fontosságodnak, eredeti énednek,

ha különlegességet szeretnél felfedezni saját magadban,

íme az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,  ah.

Ígérem embert próbálóan megdolgoztatja az intelligens

agyadat, azt át is éled hitelesen és nem könnyelműen.

Közben már rálátsz azokra az életedben megélt

helyzetekre, amikről addig másképp gondolkodtál,

felismered a valóságot, s a generációs feladataidat.

Felkészülhetsz a folyamatos változásokhoz igazodsz,

hiszen az oktatás közben magadért alakul az alázatod.

Átfordulunk címet adtam a  föstésemnek, a Csoda című

könyvem előlapja is lett, az emberségesekben lévő csodára

való hajlamokat igyekeztem megírni emberies történetekben.

Ha lenne rá  igény, másabb kiadásban újra eladásra ajánlhatnám.

Megsiratott néhány embert akik  elolvasták, telített  energiában

voltam, vagyis kaptam az impulzusokat rendesen a megírásához.

Megtisztelő lenne, ha azért rendelnétek meg, mert érdekelne,

hogy hat rátok telített energiában, várom a megrendeléseket.

Heringes Árpádné facebook Messenger oldalamon

beszélhetjük meg a részleteket, tiszteletem.

 

 

 

 

Láttam,  hallottam, éreztem, ha összefüggésében látható,

kilátszik az igaz és a valós, hinnye.

Valakivé állni, vagy

valakivé válni,

érezhető,

nem ugyanaz

a hatás kifelé.

Azt mondja és

érezhető, hogy

fogalma sincs róla.

Jól bebiflázta, játszik

a szavakkal, a hallható

hangok erősségével,

jól érzi magát benne.

Elfogyott a motivációja,

a telített érzés végkifejlet,

üresbe pörög körbe  –  körbe.

A tapasztalatom alapján azt

érezteti, nincs miért csinálnia,

belefáradt, nem belülről jövő,

elfogytak a miértek, hinnye.

Segítségére lehetne a valóság,

hiszen a saját bűvköre hat csak,

nincs más hatás, honnan tudná.

Nincsenek jó állapotban, a saját maguk

 megteremtettjei által az emberségesek, hinnye.

Ha emberséges hivatásaikból élnek, úgy döntöttek

felettük, ők éljenek meg ugyanannyiból, az árak meg

sok mindenben alaposan megemelkedtek, hinnye már.

Ugyan miért törődnének vele miért keseregnek, a

magánügyük, hiszen csak a nép gyermekei.

Bocsánat, egy vagyok közülük én is,

ha arra gondolnak, hogy tartsanak

el bennünket, átadjuk ezt a nagy

kegynyi élvezetet számukra.

Éljék át naponta,  alázattal, ah,

kisnyugdíjasként most hinnye,

dolgoztunk egész életükben.

Megszoktuk, lám folytathatjuk,

annak reményében, hogy alapot

hagyhatunk hátra generációsan.

Csupán azzal nem számoltunk,

hogy megtörténhet ez velünk,

nem rólunk szól a saját Hazánk, ah.

Az összefüggésében látni ajándéka,

az addig megtett helyes útnak,

ami a sorsszerűvé válás előtti.

Érzed milyen szép a lelkes éned

hatása a szívedre, élhető ügyben

járnak, adják az impulzusokat

döntésre a gondolkodó agynak,

egészséges körforgásban vannak.

Ha bármilyen magasságokat is

döngethet a nem  fokozatosan

megteremtett jóléted, akkor is,

minden körülmények között

emberséges maradhatsz.

Az nem mindegy, milyen

lenyomat marad utánad,

megemelik-e a kalapjukat,

minden szinten, mert nem

maradt ki a jóból senki sem.

 

A valóság szinted szerintem  benne van a belső kontrollodban,

időben lefékezi a lelkesedésedet, hogy ne szédüljél bele végleg, ah.

Amikor mégis belekerültél, mutatnod szükséges, hogyan tudnál jól

megoldani dolgokat, akkor, ha tudással bíró segéderőt kapnál ahhoz.

Ha könnyűt választod, amiért nem várnak semmi tudást, akkor csak

azt hitted, hogy kiemelt lett belőled, nem te döntesz, hanem feletted.

Ha az emberi nagyságodhoz képest túl magasra törekszel, nem lehet

elérned addig, amíg nem pótolod be és teszed meg az utad ahol vagy.

Megjöttem már néhányszor innen és onnan is  tapasztaltam bőven,

felneveltem magamat a saját sorsomig, tapasztalva oktatok ma is.

Rájöttem mit jelent a Hazaszeret érzése, oktatom  hát most online,

az emberségesen megtisztelő érkezése megtiszteltetés lett nekem.

Amit lelkesen lehetőségnek vélsz, ahhoz szükséged lenne arra, ah,

hogy ismerjed a racionális oldalad által  a megoldásaidat,  hinnye.

Hallottam néhányszor azt a kifejezést, hogy megugrani valamit,

arra utalhatott, hogy önmagánál magasabb szintre jutni fel.

Amikor rájössz túl magas az a szint neked, az egyensúlyod

kibillenthet, a tudásod hiánya által, nem  kerülsz a szintedre.

Ha nem tanulsz belőle vissza is visz, az előző szintedre, hinnye.

Hasonlót érhetsz el tanulással, de úgy mint akik tehetségükből

teszik nem érheted el addig, amíg rá nem jössz mi a tehetséged.

Azt alapul is vehetnéd, a saját lelkes és  racionális egyensúlyod

neked megfelelő szintjének tartása miatt, tanulni nem szégyen.

Eladnám egy a  tehetsége által emberséges maradt sikeresnek,

hogy az üzleti érzékével valósítsa meg, emberesedjenek általa.

Lehet kerülgetni, a tapasztalatom  szerint mindaddig oda rakja

a sorsunk minden feladatunkat, amíg azt át nem érezzük mi

a megoldása, hogy meg ne rekedjünk, sikeresen haladjunk.

Kérlek ne várjad tőlem, hogy ilyen vagy olyat hatású

legyek. A sorsom a sorsolvasásban és annak

a magam rajzoltam oktatásával, már

kiteljesedett, a hivatásommá  lett.

Védjegyes oldalakkal oktatom.

Értem, hogy miért szeretnéd,

ha csak úgy  pottyanna  minden.

Elfáradhatsz az egyik lábon ugrálás

nem ad egyensúlyt sem, hát kénytelen

vagy két lábbal állni a talajon, ha van.

Önismereti oktatás, Julamami szerint.

Tapasztalni, tapasztaltan is tanulni,

naponta megtapasztalva,

a meglévőhöz

hozzáadva

továbbadni,

oda ahol értik

az miét pont akkor

éri őket hatásként, ah.

Sokat tapasztaltam, amikor

színesedett a palettája annak, sokféle

emberrel  találkoztam, nem rekedtem meg.

Segíts magadon tapasztalással élve, van az Isten,

érezteti veled a belső kontrollod, meddig az ami

érted van, hol vannak a kontrollálható határaink.

Hiszen minden  helyzetből  tanultam, a sok – sok

tapasztalatom kiváltotta, folyamatosan és időben szintet

válthattam. Nem válogattam, amit ide tett akkor az Isten, az

volt akkor éppen a tapasztalható dolgom és vált hivatásommá.

Mindaz, ami annak  is jó volt, aki tanácsot kérni érkezett éppen,

s nekem is, mert mindazok által, a nehezet átélve fejlődtem fel.

Nem mindegy, hogy az ígéret annak is marad-e, vagy teljesíted,

mert az adott élethelyzet megadja hozzá akkor a lehetőséget is.

Meg is ugorhatnak dolgokat bizony úgy is van, láthatóak, ah,

azok a helyzetek, nem maradhatnak tartósan ott, csak, ha

rádolgoznak, annak a továbbiakban is a megmaradására.

Sokat kivehet belőlük arra figyelni, hogy maradhasson,

vagy felvállalni a nehezeket és tudni fejlődni azáltal  is.

Más a tapasztalás  és más  az amikor anélkül van ott

jelen, hogy megkérdezte volna szabad-e azt tegye.

Az egyikből tapasztalva haladhat előre, a másik

által, valószínűleg, ha elhasználódott volna,

lesz helyette másik aki azt tán megugorja.

Emberileg nem mindegy, hogy annak  a

rezgésében él-e, hogy megfelelni és

azáltal ott megmaradni-e. Vagy

a kihívásos feladatot úgy

teljesíteni, hogy ott

az abból kapott

sikerélményt

magáénak

 tudhatja.

Meggyőzni

saját magát,

legyőzve azt ami

addig megtartotta,

vagy tanulva fejlődni fel

oda  ahol a saját sorsa adja.

Adok  –  kapok, egészséges

körforgásban vagyok és ott

megmaradok addig, amíg

újra attól is tapasztaltan,

saját szintemre válthatok.

Mindezek benne vannak az

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, önismereti oktatásában,

az általam  megrajzolt nem könnyű formájában.

Az oktatása azoknak a tenyereitekben lévő sorsotokról

szóló jeleknek az olvasásával  indul,  amiket a sok országból

engemet megtisztelő emberek érkezése  által tapasztalhattam

meg. Amikor bennem  összegződtek  és összefüggésében a

képletekként, sorsokat formáltak már, lerajzolhattam.

 Műhely,  a megelőzésért, Heringes Árpádné e.v.

Védjeggyel ellátott, a rajzos formája minden oldalnak,

az engedélyem nélkül nem másolható, tovább se adható.

Voltak sokan, akik elérték  azáltal a saját sorsukban azt az

élethelyzetet, amiben akkor mutathattam a megfelelő utat,

a rajzos tananyagom által fejlődtek fel oda  megérdemelten.

Nem köszöntem sokáig rájuk, hogy ne érezzék azt amit akkor

felvállalni nem tudtak,  hogy az általam feltalált segített nekik.

Ha bármilyen magasságokat is értél el, maradj emberséges ah.

Helyetted, érted nem  tehet senki sem, eljön az ideje annak  is,

amikor hiába mondogatod, bizonygatod, hogy azt is meg még

amazt is jól tudod, ha az életminőségedben nincs benne  mindaz.

Nem mindegy megúszni szeretnéd -e a fejlődéssel  járó érzéseket,

vagy felvállalod, hogy az emberesedéshez, mindazok szükségesek.

 Hinnye, nem  lehet megúszni az alacsonyabb szinten történő satnya

próbálkozásokat, amikor megerősíteni próbálkoznak. Azokat a saját

maguk által megélteket elfedni igyekeznek mindazokkal, pedig már

kilátszik, azt is művileg  összehozott tartalmakból tákolhatták össze.

Alacsony szintje annak. amik egykor szükségesek voltak ahhoz, hogy

ismétlések ne legyenek, a múlt elmúlt, hiába rángatnád vissza, üres.

Naponta történnek olyan helyzetek, amik a megelőzés alkalmazása

által nem következnek úgy be. Hiszen fejlődés gyanánt lehetne az

hasznára, ha nem döngölnék bele azért, mintha ők maguk nem is

lennének most éppen erős hatások alatt a saját fejlődésükben ah.

Haladni, fejlődni, minden jót és szépet megbeszélve a helyére is

engedni. Két oldalunk van,  páros lábbal lehet  dobbantani, s

azáltal aztán a következő dobbantási  lehetőségig  várni.

Nem tudod megtartani a megugrottal  elérteket, csak

addig, amíg abban mások is a könnyűekre vágynak.

Ha nem rendezted  el  a múltbéli hiányosságokat,

tanulással, vagy szorgalmas odaadó munkával,

hiába a nagy akarat, ha a tudás nincs a helyén.

Hinnye, előfordulhat az, amikor  az addigiak

bizony akkorra már visszatérően hatnak, ah.

Mert kezeletlenül felhalmozódtak, bizony

rátelepedhetnek a lelkiismeretekre, addig

várni nem szabadna, mindent a maga idejében.

Műhely, a megelőzésért, Heringes Árpádné e.v. akkor,

tanuljad  meg, amikor már megszólítgat a lelkes éned, hinnye.

Magad szerint  önmagadért  tegyed, a felnőtté válást megúszni

úgy sem lehet, az nem mindegy, az elodázását meddig szenveded.

 

 

 

 

 

Vannak  helyek, ahol a tudás hatalmas ereje, felemelő, ösztönző.

Nálam a tudáshoz társult és fokozatosan együtt haladt az alázattal,

 előre jöjjön most is a jó öreg bocsánatot kérek, a gondolatok jönnek.

Nem tudom hányan próbálták azt meg, hogy minden megérdemelt

lehetőség hiányában, kipróbálták-e azt, hogy teremteni képesek-e.

Azt a, mondja ez most milyen irányzat, ki és miért csak ezt tálalja, tán

elfogyott a jóhoz, a széphez, a sokhoz képest a kevesek motivációja.

Azt a, magát miért nem mutatja meg, hogy ez itt a saját kitalációja-e,

egy bizonyos útvonal-e, aminek  kinél  milyen a vége, nem gondolom,

hogy azt is tudná mit hozhatott már láthatóan felszínre mindezzel.

Önismereti oktatás igényesen, most a saját sorsukhoz

neveléssel is, igazodva ahhoz amihez éppen szükséges.

Emberséges tartás, emberi méltóság, ah el ne feledd.

Azt a, de jól jönne oda már az emberismeret,

gondolkodni születtek az emberek.

Ha helyettük gondolkodnak,

ahhoz szükséges lenne

tudni. Emberségesen

szeretnének a saját,

 Hazájukban jó életet

teremtve, jól élni.

A számukra jól

használható, jó

lehetőségekre

várnak, várják

ki mondja meg.

Hol van ilyen a

saját Hazájukban.

Nem nyerő feladat,

megmondani azt,

mit szabad és mit nem

szabad, ha azt sem tudják,

mi jelenti nekik a biztonságukat.

Mostanság a biztonságérzetet a pénzre

bízták, csak reménykedni lehet, hogy ahhoz úgy

 értenek, hogy ne okozzon túl sok nagy gondot sokaknak.

Valamit tán nehezen akar elfogadni az Isten adta nép, ah, hát

miért nem látható most, egy – két kiemelkedően embertisztelő

személyiséggé formálódott. Aki a hozzáértéséért Isten által

is áldott, mert tudja, hogy honnan indult és minek is

köszönheti azt amit elérhetett, itt a Hazánkban.

Felfogta, hogy elérte amit a saját tehetségéből

 itt képes volt életszerűen, azt megteremtette.

A legjobbnak tartja, ha odaadja ahonnan

azt még akkor kapta, amikor az

a legjobbkor volt ahhoz,

hogy a tehetségében

kibontakozhatott.

Lehetőséget adva

azzal, hogy akik

arra érdemesek

nekik is legyen

lehetőségük, a

Hazájukhoz

adni a tudásukat.

Összefüggésében

látja a következő

fejlődési lehetőséget,

a saját szintjére szükséges

emelkednie a tehetségeknek.

Hiszen a szintjük alatti, az nem

ad számukra kibontakozást, ah,

fejlődni születtek az emberek.

Felismerte a saját

határait és tudja,

nem mehet tovább.

Nem viheti pocsékba már

úgy, hogy azt látja nincs annak

semmi értelme, az csak látszat volna.

Az ismétlés jó kontroll mindarra,  hogy

meglátja, ahhoz képest amit akkor jónak

tartott, már hol tart a jóban fejlődik-e most.

A gondolkodó agynak szüksége van a sikerre,

az lenne a napi tápláléka,  ha nem élheti meg, ah,

arra  talán nem  vágyik senki sem leépülne, hinnye.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, akkor,

ha már rájöttél, hogy tanulni a legjobb és mindenkor.

Hiszen már másképp is láthatod a saját sorsod és a Világot.

Nem tudom mit szólna bárki hozzá, ha elkezdené valaki más

számolgatni, vagy használni a pénzét, anélkül, hogy kérdezné.

Van akinek a tudása a vagyona, mivel racionális létben élünk,

már meg is lehetne az egészséges körforgás, ha lenne valaki,

aki azt felvállalná érdemben, nevesedhetne is általa, hinnye.

Ne szolgáljad ki magadat mások tudása által, mert ahhoz még

sokat lenne szükséges fejlődnöd, hogy azt már alkalmazhasd.

Nem szeretném tudni, mit szólnának hozzá, ha mások meg,

ugyanúgy a pénzüket használnák, a kérdezésük nélkül, ah.

Ha nagyon egyoldalúan van minden, beszorulhat  mindabba,

amit megteremtett addig, ha nem változtat, meg is rekedhet.

A kapaszkodód, a saját belső értéked a felismert önbecsülésed.

Segíts magadon az Isten is megsegít téged, ha rátalálsz az utadra,

meglátod, kihallod, megérzed a tehetséged, általa a sorsodat éled.

Alapot adhatsz ah, a következők már önmaguk szerint élik azt meg.

A belső kontrollod, maga a lelkiismereted, bizony minden olyan

helyzetben jelezget, jelez, fékezgetne, lefékez, szembesít

azzal, amit felhalmoztál magadban az terhelhet is.

Becsüld meg azt amit az Isten neked adott,

az emberséges létedet erősítve éljél hát.

S ne rongáljad megadat semmi olyan

által, ami később leértékelhet tégedet,

ahhoz képest, amiben tehetséges vagy.

A belső tartásodat, emberi méltóságodat

igyekezz megtartani, nem válthatja fel se a

pénz tengere, sem az akaratosságod ténye.

Megtalálva önmagadat a saját sorsodban a

feladataidat, az majd generációsan is hathat,

megmarad utánad az értékes lenyomatod.

A mások terhét sem szabadna magadra

vállalnod, ha nem kér meg arra, hogy

tegyél érte, a szintje fölé emelnéd vele.

Annyit adj, amit tett azért, hogy a saját

szintedre emelkedhettél, a tudása által.

Tanuld meg azt,  hogyan tarthatod meg,

hiszen a tudása nélkül nem kerülsz oda.

Ne akarjad a mások által feltaláltakat,

betudni magadnak, ah, nem tudod

átfordítani úgy, hogy általad,

ugyanúgy átmenjen.

A racionális oldalra áthathat,

mindenki kapott saját feladatot,

adja hozzá a tudását a Hazájához.

A másolása, tovább szövegezése, hozzá

írása által hamissá leszel, távolságtartóvá

válhatsz, azzal is kibillentheted ám, az

egészséges egyensúlyodból magadat.

Vedd meg, adjad ki rá a pénzedet, ah, hogy

egyensúlyt teremtsél  az ügyben magadért.

Fejlődjél  általa, a fejlődéshez igazodva,

az emberséges oldaladat erősítheted fel.

Az emberséges fokozatosság a lényege,

ha egyszer valamihez hozzákezdesz, úgy

fogsz élni,  hogy az már amit teremtettél

azzal, a sejtjeid elfogadták, egy lett veled.

Utána bármit tapasztalsz meg életed során, amit

felismer az addigiból, az aktuális sejted, a tied lett.

Ha viszont nem teljesítesz, oda ahonnan a jót kaptad,

amikor az már a másik átfordulásához szükséges lenne,

sokat ártasz azzal a jótevődnek és önmagadnak is, hinnye.

Ha nem történik meg,  a jól megérdemelt szintváltás, még

a saját sorsotok szerinti időben, tanulnod szükséges azt,

ha nem érted még, hogy miért lenne fontos adnod.

Éppen ideje, hogy tanuljad meg azt,

ami nélkül jó minőségű életed nem

lehet, hiába van a tengernyi a pénzed.

Tanulom hát, a racionális létezésemet,

fordítottat hoztam, amikor születtem.

Ah, azért elboldogulok, nagyon nehezen

haladhatok, viszont közben emberesedek,

nem unalmas az életem, van feladatom bőven.

S meghozták akik megtiszteltek  mindazokat,

amikkel valószínűleg sosem találkoztam volna,

tengernyi sokféle hatás ért hát. Amikor engemet

olyan helyzetbe hoztak, jól kitalálták, ah, hogy ne

 lássam, ne halljam mi történik kint, meg is üzenték.

Tudtam, hogy hol vannak a határaim, be is tartottam,

 ami a következményévé lett, ah. Reménykedjenek hát,

hogy kezelhető lesz az összefüggésében látás nélkül is.

Emberies jelnyelvnek neveztem el, ha nem tudod azt

értelmezni, hiába akarod bemagolni, nem neked,

nem rólad szól az, minden arra érett tanulhatja.

Ha különböző  oldalon jók, de emberségesek,

egy szintnek számít és értik egymást, hinnye.

Egészen jól elboldogulnak ott is, ahol mások

nem  boldogulnának, a pénz nem oldja meg, ha

 fel van halmozva, legfeljebb megrekedést okoz.

Az egészséges körforgás mozgásban tart, ah

Két lábbal a földön, ezt gyakorlom most, ami

számomra az életfeladatom lett. Hiszen már

kicsinyke gyermekként sietnem kellett, ha

azt  szerettem volna, hogy jót kacagjanak.

Nem a saját ritmusomban szedtem az

aprócska lábaimat, felgyorsítottak,

a nekem szánt keretben a kerekek.

Amikor megjött a saját sorsomhoz az

eszem, döntöttem az életritmusommá lett.

Önismereti oktatás, a saját sorsodhoz

felneveléssel, ha van arra igényed.

Az összefüggéseit meglátja,

a  saját szintjére kerülve,

oktatás közben felfogja.

 Nem várakozik megoldja,

már a következő feladatára

figyel, közben halad előre.

Szükséges lenne tudnod,

miben vagy tehetséges,

milyen feladatot

hoztál,

ahhoz, hogy

teremtsed

bele a

jót és

a szépet

a Hazánkba.

Amit itt találtam

fel, sok országból jöttek,

amikor megtiszeltek eljöttek

ide a sorsolvasásomért. Jól is

jöhetne az összefüggésében

látás az arra éretteknek, az

 egészséges körforgásukért.

Fontos lenne az, hogy

 tudjanak róla,

azért nem értik

még most őket,

mert fejlettebb

lélekkel áldotta

meg az Isten.

Az alázatnak

a tanulása a

megoldása.

Nem vagy

egyedül

azzal sem.

A természetes

folyamatokhoz

visszarendeződik

minden életszerűvé

válik, az is majd működik.

Az egészséges körforgásba

beletartozik, hogy a  napi sikere

meglegyen, az agy fel is fogja azt.

Egyensúly nélkül, a kerengetővel

sem  tud mit kezdeni, jár körbe,

nem a pénze szabja meg azt se.

Győzz meg legyőzni könnyű

engemet, nem tartozom se

ide, sem oda, oktatom azt,

amit feltaláltam már tíz éve.

Vannak a jelekhez hiteles érveim,

magam találtam meg és fel mindet.

Lerajzoltam egy nap alatt, egy jól

működő ritmusban tanuljuk meg.

Alkalmazkodom ahhoz, amiért

az oktatásomat igénybe veszed, a

 végére eléred, megoldod magad.

Ne mástól várjad, önmagadért,

magad szerint teljesítsél. Mert

ha igyekszel meggyőzni, a szíves,

lelkes éned, s az erősödő jelzéseiről

tudomást sem veszel, lemaradsz. Magadnak

is ártasz vele  és mindenkinek aki abban

amiben dönthetsz nélküle, érintett lett, hinnye.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

aki már érti, hogy miért nem érhet egyet azzal,

ami rá lelkileg és racionálisan is, lehúzóan hatna.

Felelősek vagyunk önmagunkért, mindenkinek,

aki megszólít és megtisztel, hitelesen érveljél.

Apró fontos porszemek vagyunk mindannyian,

senkinek sem nagyobb, vagy fontosabb a feladata

a többiekénél. Egy teljes érzésre vágyik  mindenki,

amikor azt érzi, megcsinálta. Ah, hazaért, minden amiért

tett addig, egy teljesíthető élethelyzetté állt össze számára.

 

Látszik, hogy a sokhoz képest kevesen látják át,

mindenkinek van saját sorsa, azt szeretné

megélni jól, amikor megjön

a saját sorsához az esze.

Nehéz elmagyarázni oda,

ahol még nem értik azt.

Keresem a megoldásomat,

a magamhoz mért jó minőségű életemhez, 26 év,

tapasztalást én éltem át a nehézben, az nem vetült rá oda ahol

azt sem tudták, vannak a  hivatásukban is emberségesek, hinnye.

Akik elviszik helyettük a balhét úgy,  még megelőzésben, hogy azt

sem tudják akik a maguk fölött vállaltakban jól elvannak.

A nekik még sorszerűen nem járó jóban, a  sikerük

látszatában fürdenek, nem látnak már oda, ahhoz

túl magasra kerültek, el  is hitték megjár az nekik.

Ugyan minek néznének rá a látható valóságra, hinnye,

nem ígértek semmit, csak oda, ahol a rajongóik vannak.

Ne bánd, hiszen amit jól megoldunk, azzal a jóba belelátni mutatjuk.

Meglátják, hogy a semmiből valami mögött, a jó minőségű életben

a boldogulás is életszerű. Amit szeretne mindenki a saját sorsának

megfelelően megélni, nem várja, hogy helyette valaki megcsinálja.

Hiszen azért

született,

hogy a

saját

sorsát

ő maga

szerint,

önmagáért

úgy csinálja meg,

ah,  hogy ne  csak magára

gondoljon közben. A többieknek

is jó minta lehetne, a remény nem

elég, tennie szükséges önmagáért.

Adja az Isten, minden földi jóból

azt, ami a legjobb és a legjobbkor.

33 évesen, majdnem belehaltunk

mindketten, annyi a tanulság abból,

hogy ne másra bízza az ember lánya

a legfontosabbat, az ember születését.

Az anyáknak a legnagyobb esemény az,

amikor világra hozhatja, a következőt,

aki hozza a reményt, a jövő nemzedékének.

A várakozási idő hozzá tartozik ahhoz, hogy

a magzat jól érezze magát pocaklakóként  és

róla is szóljon az anya élete azt értelmezve.

Fontos tudnivaló az édesanyáknak ah,  hogy

minden ami megtörténik velük, átmegy a

rezgése a magzaton és rögzíti mindazt.

Később  az élete során, fel  és előjön,

minden amiben érintett volt akkor,

hiszen nem  számíthatott másra,

mint az édesanyja szeretetére.

Amit erősített a család ereje.

Ha ki volt szolgáltatva annak

a körülménynek, ami tartotta

pedig már született volna, hát

ne csodálkozzon senki rajta.

Ha olyan volt a várakozás,

hogy nem sok jó érhette,

védekezésbe megy át,

amikor az visszarezeg.

Átveszi az irányítását

a saját sorsának majd,

ha arra már beérett.

Bizony az is előjön,

olyankor, amikor

nem maga

dönthet,

önmaga

felett.

Hát

nagyon

igyekszik

gyorsan

felnőni.

A  belső

kontrollja

vezeti  is,

amikor

már

azt

fel is

fogja,

érte

szól.

Akkor is,

amikor,

időnként

megkapja

a  fékeket.

Egyedül kell

átvigye a

nehezet,

emberesedik,

anélkül nincs

 teljes élet.

Ki mikor

kapja azt, ami

 fékező erőként,

a talajon tartja.

Másoknak

is van ám

feladata a

saját sorsuk

rájuk van bízva.

A nagy tülekedés

sosem vezetett jóra,

ha nem  volt felkészítve

arra, akkor is felelős lett

önmagáért, félig készen

nem hagyja az életét.

Önmagáért,  maga

szerint a saját

ritmusában

a lelkesedését

elsimogathatja, adja

a kérdésekre a válaszokat.

Ne legyen fölösleges a sok jó

tapasztalat, emberséges marad.

Azon a szinten éli az életét, amit

elért, hiszen a sorsát teljesítve,

akikért lehetett mindig tett.

Mindenkinek szükséges

lenne megtapasztalnia,

milyen az, ha a saját

generációsan hozott

feladatát megcsinálta érzése van.

Valamit fontos lenne mindenkinek

átélnie,  hogy amit megteremtett,

abban fog ő maga is pont úgy élni.

Legyen ez a nap szép, ragyogjon

rád mosolygósan a föld és az ég.

Megtiszteltetés, hogy hozzánk

születtél, a tudás adja az ízes

életednek a lényegét.

Az Istent, a tisztelhető erőt,

ismered, már átélted a tied.

 

 

 

 Julamami védjegy, Heringes Árpádné tulajdona,

nincs mit tennem, mint leírom  ide. Mi lenne,  ha

mindenen túl mehetne az amit a látszat mutat.

Talán ezt már átérzik sokan, hogy amitől ők

is megrekedtnek  érzik  a  sorsukat,

önmagukért nekik szükséges tenni.

Talán megelőzhető a sorstalanság,

azt a, ah, hú de  fura, hinnye  már.

Meddig érhet az addig, ki mit

engedhet meg magának,

vagy ez arról szólna,

mintha nem is

léteznék.

Intézik

felettem,

azt amiről

nekem fogalmam

sem  lehetett, hiszen nem

kérdezték meg, hogy szabadna -e.

Azért mert valaki arra ki van találva,

az fel is jogosítja arra,  hogy azt csinál

amit akar, bárkinek az ismertségét fel is

használhatja, nem kérdez csak viszi.

Úgy láttatja, mintha köze lehetne

bármihez, ami megtetszik neki.

Hát hol élünk mi, kérem szépen,

nem szükséges már

a tartás se az emberi

méltóság, csak az ami

odavezeti, hogy győzni,

győzni, mindenkit legyőzni.

Mivel nincsenek érvek, hát nem

is lehetne, nincs mivel meggyőzni.

Talán ne is tessék elmondani nekem,

meg ne sajduljon, a sokat segített,

tapasztalt szívem. Kérem,  ha

lehetne, ha már fel

lett használva a

amihez nincs jogosítványa s

 a  bocsánatkérése még nem menne.

Tíz éve feltaláltam  valami nagyon fontosat, a

hiányos éveimnek a fájdalmát fedje be az összeg.

Miután azzal befektetnél a saját és a többi gyermek

tartásának  és emberi méltóságának hiteles jövőjébe.

Gondolkodjál el, nevesedhetsz abban ami működik.

Ami által, valaki felelősséget vállalna mindezekért,

vegyék  meg és az egyensúly visszarendezhető,

 egészséges körforgásába vezethető  általa.

Emberektől az emberségesekig ér körbe,

amikor felfejlődnek a saját sorsukhoz.

Ha nem ismered  fel  az emberséges

határaidat, túl messzire futsz, ah,

amikor a szemedbe néznek

ah, a  saját döntéseid.

Nem érted azt

amiért másképp

éli meg a gyermeked,

látja azt amit te még nem.

Benned időzött a magzati

szakaszában, minden

hatás átment rajta.

Feldolgozná mindazt,

ha lenne hozzáértő a

saját családjában, ah.

Miért olyan a sorsa,

ha az  anyja mintáját

követte, mert elhitte,

nincsen más lehetősége.

Jó anya leszel, odáig szükséges

tapasztalnod, hogy már  azt is

tudod, amikor az anyai hatás nem

olyan, mert a sorsát  apai ágon hozza.

Milyen dolog  az, szabadna-e csak azt

megtapasztalnia, amit nem

a saját intelligens agya

várna motivációnak.

Igen szinte minden

feladatot a nő kapott,

a férfi dolga teljesen más.

Egymás  sorsát  megismerve

egészen mások a hatások.

Lehetne közös feladat az,

hogyan oldják meg azt,

ami  generációsan rájuk

vetülne, de már a saját

családjukért is felelősen

lenne szükséges élniük.

Ugyan mi a módja

annak, azt a, fel tudja-e

dolgozni a lelkiismereted.

Nem tettél  magadért sem a

családodért, amikor még volt

rá lehetőséged,  még nem lett

gátja, a válás már, sem az elmúlás.

A prevenciós vagyok, ez a hivatásom,

szükséges hozzá az a tehetség,

amit velem születetten

mint tehetséget hoztam.

Tapasztalva fejlődtem és

naponta. Tanultam ,

azt ami által már tartást

kaptam, ahhoz amit tudok.

Ah ne legyél annyira vakmerő,

hogy azt  láttatod, egekig érhet

az amit felvállaltál. Persze még

az is lehet, sok minden van

amit a vakmerőségen túl,

mesésen megtehetsz,

át sem  látod mit tettél.

Amikor a lehet után mentél,

rájöttél mindent elvesztettél.

Valaminek a tisztaságát

tartását,  méltóságát,

rekesztetted  meg.

Majd elmúlik a

káprázat és

kitisztulnak a

fejek és a  tájak.

Egy Haza ez csak egy,

ide teremtettük a jókat és

a szépeket, azt várjuk csupán,

amit ide teremtettünk, ott van

benne a saját tehetségünk és

emberségünk, megtartjuk.

Hiszen a közös pénzekhez

méltónak nem találtattunk,

a feltaláltunk várakozik tíz éve.

Győzz meg,  legyőzni könnyű

engemet,  nem harcolnék sem

veled, se ellened, feltaláltam

valami nagyon fontosat. Ami

megtartaná a tartásunkat,

méltóságunkat, nekünk

az életünkön keresztül

egyik legfontosabb marad.

Mi lesz veled, ha a túlzások

betöltik a lelked, szíved, agyad.

Ki állít meg időben, ha nem is

ismered még önmagadat, mihez

 képest méred, van-e önbecsülésed.

Nem tudok bocsánatot kérni, nem

 megy, inkább tovább emberesedek.

 

 

 

 

 

Amit magammal nem tennék,  azt nem teszem  mással sem,

ha nagyban gondolkodni nem tudnék,

csak sok kicsit vállalnék.

Hiszen felnevelődtem,

ahhoz, hogy nekem,

lett, van hivatásom.

Igényesen gyakorolom,

akiknél  látom a hiányát

az önismeretüknek, már

felismerik magukban,

sorsolvasás közben.

A 26 gyakorló évem,

tette velem, hogy

akik olvassák

amit írok,

nekik

nem

szükséges

a részletes

rábeszélésem,

mert, üzletasszony,

na az nem vagyok.

Maguktól  találják

meg azt a szót,

vagy  mondatot,

a tájékoztatómban,

amivel  meggyőzik

magukat. Eljött az ideje,

hát rájönnek, ez most

hasznos volna,

ahhoz, hogy az üres,

hatásokat betöltse egy

szó és megmagyarázódna.

A belső tartás, az emberségnek

az átható méltósága megtartó erő.

Nem válthatja fel semmi más,  az Isten

hatalmas alkotása az emberséges ember.

Annak felismerésével,  hogy mindenki

más  tehetséget hozott, jóban, szépben.

Amikor egyik lépést megtették a másik

után, boldogsággal tölthette el az érzés

őket, akik azt a saját életritmusukban

élhették át, nem vártak tőlük mást.

Volt mire építkezzenek az érzés

megmaradt örömérzetnek.

Nem kophat ki akkor

sem, ha bármi

más hatások

érik azóta.

Mindenféle

hatások

érik a

felnövő,

sündörgő,

ah lődörgő

zsenge lelkeket.

Amelyik a gyakoribb,

vagy erőből a napi gyakorlatban

  hosszasan, időről időre már csak azt

gyakorolva működik, megváltoztathat.

Kipördülhetnek  azok az ésszerűen

elmagyarázott  folyamatok,  mi

miért úgy hatott  jól odáig.

Egyre nagyobb a két

szülő,  nagyszülők

jótékony érvelő

felelőssége most.

Hiszen látszik az,

hogy komolyan

hatnak az üresítő folyamatok.

A  valóságot nem  ismerő, nem azt élő,

napi szinten önmaga fölött bővelkedő,

ugyan honnan tudná, mi történik.

Elhagyta azt ahonnan úgy

emelték föl,  hogy nem

kapott addig sehol

felelősségtudatot.

Maradt hát a vágyainak

sora, napról  napra meg is

valósította, ami abból kinőtte

magát és a saját lábán közlekedik

már, az  összefüggésében látás nélküli,

nem  látható át, hát nincs is ha nem látszik.

Ahhoz képest amit hoztál, mekkora utat jártál be,

 kivé, vagy eltérve mivé váltál, maradj emberséges.

Ha bármilyen magasságokat is értél, érhetsz el,

az emberséges működésedre, a tartásodra, a

magad által nevelt emberi méltóságodra,

naponta, minden helyzetben ügyelj.

 

Siker vagy veszteség,

kinek mit jelent a siker,

vagy mit  érez

veszteségnek.

Amióta

megjött a

sorsomhoz

az eszem,

egyedül

magamra

számítva

cselekszem.

Magam találtam

meg és fel, egyedül

olvasom a sorsokat,

oktatom  azt  amit

feltaláltam.

Nincs

más,  akit

megtanítottam

volna az oktatására.

Nem dolgoztam

a feltaláltammal

közösen senkivel sem.

A mai napig egyedül

szolgáltatok, oktatom.

Nem tartozom se ide,

sem oda, tartozom

az online érkezőhöz

és akkor, pont oda.

Ha valaki azt mondja,

hogy együtt dolgozik

velem, nézz utána és

ha lehet sürgősen,

mielőtt bármiben

közösködnél vele.

A kapcsolatokban jó

lenne ha tudnának

róla, saját sorsunk

van, mi oldjuk meg.

Nem várhatjuk  el

 senkitől sem,

hogy úgy tudja,

mi jó nekem,

sorsszerűen,

mint én magam.

Azt sem

várhatom el,

hogy úgy élje

az életét, mint

ahogy jó nekem.

Ki mit hall ki

bántónak, más

átláthatja mindazt,

amit  hamiskodva

tálalnak a számára.

Vannak bizony nem

kevesen, akik a mások

találmányával mint a

sajátjukkal igyekeznek

a csúcsra, ah. Mert nem

ellenőrzik, a tudásukról

nem  győződnek  meg,

beérik a jól kitalált

felépített látszattal.

Tíz éve annak is, hogy

megtaláltam a tenyerekben,

azokat az összefüggéseket, amik

által jól boldogulhatnának az emberek.

Egy jó idő után már hozzá tudtam olvasni

azt is, amivel megmagyarázódott, kinek

miért más a sorsa családokon belül.

Amikor felfedeztem a generációs

jeleket, összefüggésében láthattam,

mindazokat a sorsjeleket amiket ha

tudnának róla az emberek, be is tartanák.

Tartást, emberséges méltóságot adnak azok,

akkor, ha megértik a tenyerüket nézegetők,

hogy miért rajzolta bele oda azt a teremtő Isten.

Kinek a két kezével történnek meg a csodás alkotásai, a

saját élete a sorsa, tudja mi a  legnagyobb műve és megcsinálja.

Mások meg, mivel mind másabb sorsot hoztak, felismerhetnék és

eszesen, lelkesen,  szívesen, történne meg a saját boldogulásuk, ah.

Ha egyensúly lehetne a két oldalunk között, akkor bizony mindenki

megkaphatná a következő lépéséhez az esélyes utat, a sorsát élné.

Nem lenne  ennyire minden a sok pénzhez kötve, sok mindent úgy

élnének meg az emberek, hogy tudnák azt miben tehetségesek.

Annak megfelelően fizetnék meg a tudásukat, mint amennyit

az számukra jelentene a jó életminőségük gyakorlásához, az

 amivel többek lesznek  azáltal, hogy a tanultat, már tudják.

Az összekanalazott, összevágott, beleillesztett, úgy talán

olyannak  tűnik, mintha a tiszta forrású saját tudása, lenne.

Elég  ahhoz egy intelligens érvelő kérdése s már elbukott.

Arra nem is utalnék, hogy  ha rájönnek, hogy nem  hiteles,

 kérik majd a magyarázatot, miért csinált belőlük gügyét.

A motiváció nagyon fontos az életminőségünkhöz, az

eltúlzó jólét nem használ az emberesedéshez.

Meghozza a legalacsonyabb szintű

hatásokat, mint fékező erős erőket,

mert nem akarják a fejlődéseket.

Ahogy láttam, van az a pillanat,

amikor át is billenhetnek és

ahelyett, hogy boldogulnának, már

 a tapasztalt tudás hiányával rekednek meg.

Nemcsak, hogy nem vezetnek, alaposan meg is

vezethetik őket, mert nem tartották be a határaikat.

Aztán miért nem tiszteled annyira önmagadat, hogy tisztelni tudjál

másokat, ah. Gondolkodóban van az emberséges, hogy lehet,

tán az is elég, hogy ha két kereső nem enged már,

csak  neki legyen jó mindaz. Ugye nem

lehet, hogy előfordulhat,

valaki más is ki be

járhat, a

fiókomban.

Amiről úgy

tudtam, ott

nyugodtan

lehetnek a

személyes és

céges adataim.

Elhittem, hogy a

védjegy az majd,

tán visszatartja,

az adataimat

lemásolni,

nem

lesz

lehetőségük.

Talán belőlem

nem gyárt le

még egyet.

Nem lennék

már online vándor,

ha nyugodt lehetnék.

Afelől,  hogy akik most

éppen döntenek fölöttünk

70. évesek fölött Magyarországon,

azt is nézik, jól élünk-e. A döntéseik

alatt, vagy keressük valahol máshol azt,

ahol megérdemelten jól bánnak velünk.

Ugye odáig nem jutunk el, hogy azt várják,

hogy lemásolhassanak bennünket, az online

adatainkkal nagy pénzeket teremthessenek.

Vagy várják, hogy valami módon elveszítsük az

ismertségünket, nem értünk még annak amiket

elkezdtünk tíz éve, a sikeres befejezéséhez, hinnye.

Nem ahhoz vagyunk szokva, hogy feladnánk ah, ha

valami nehezítés jönne közbe, a hazaértem érzést,

átélnénk el is köszönünk majd, ha megcsináltuk.

Ah elnézést kérek, hogy nem kérek bocsánatot,

mutatom az utat a hozzáértőknek, hol vannak

azok a rések, amiket eddig nem vettek észre.

Amiatt aztán ha más  országban van ugyanaz,

nem figyelnek fel rá, hiszen nem érinti őket,

ahol élnek nem vigyázzák, akkor ott meg minek.

Tisztelettel megélném azokat amiket nekem

szánt az Isten sikerre vittem, még egy bő év

és tervezve elköszönnék, ahogy azt illik.

Akkor is, ha gyors aratásra álltak már sokan,

bennem megmaradt az, emberesedtem attól is.

Nem engedhetem meg, hogy amit elértem már a

 feltaláltammal, úgy intézzék, mintha nem lenne.

Leírok hát mindent ide, a tapasztalatlanoknak

jól jöhet, óvatosan, azért mindent mégse lehet.

Segítek magamon az Isten is megsegít,  mert az

 a természetes számomra, adni születtem, hinnye.

Ha minden hiteles szó kikerül a divatos szótárból,

abban él  majd mindenki, ami teremtődik általa.

Nem értek a pénzhez, amikor megjárt volna

sem kaptam  meg, az ígéreteket meg nem

vehettem komolyan. Mert ahogy a  pénz

megérintette őket, valahogy olyan

módon változtak  meg,  mintha

a pénz csinált volna belőlük

olyat amire mindig vágytak.

Magyarországon születtem,

itt nőttem fel odáig, hogy

azt mondhatom készen

vagyok az emberségem

nem veszítettem el.

A megelőzés hivatást

választottam, már

két évtizeden túli, az is,

hogy prevenciós lett belőlem.

Nemzetközi Magyarországi

Tudományos Prevenciós,

a kitűnő diplomát egy

olyan Akadémia

ajánlotta meg,

aminek

az elődjénél

oktathattam,

az új nevűnél

meg tanulhattam.

A párhuzamos sorshoz

szoktam, többet viszek

egymás mellett, mert

rám vetült, bizony teljesítem.

Nem tudom van-e Magyarországon

olyan, hogy megvédi azokat, akik még

70. évükben is dolgoznak. Mert az egész életük,

nem hétköznapi hivatásuk, szorgalmas munkájuk után

a számukra  megállapított nyugdíjuk, aprópénz csak.

Ah nem takarja be azt, amiből jó minőségben a

jól megérdemelten, a sajátjukként jól élhetnének.

Akik most arra gondolnak, hogy miért nem tartják

el őket, talán még nem teremtettek soha semmit úgy,

hogy azt saját maguknak köszönhették, hinnye már.

Ne magából induljon ki,  ha el tudja képzelni, hogy

megalázzanak bennünket, valamiféle segítésnek

mondott akármikkel. A hozzáértők látják jól,

kérdezze meg őket, ennek szabadna-e így

lennie Magyarországhoz méltó-e mindez.

Mindazokkal együtt,

hogy Magyarországot,

a saját Hazánkat, mi is

 építettük. Teremtettük bele

a legjobb tudásunk szerintieket,

szépet, jót, emberségesekként.

Hinnye, nem mondta senki,

hogy amiről úgy

látszik, hogy

lehetne,

azt  azért

nem  szabadna.

Ne reménykedjen,

aki hülyének, gügyének

nézne az életkorom miatt.

Összefüggésében látást is

oktatok, inkább tanulja

meg, netán.  Ne, hogy

azt feltételezze,

ah, ha egy ideig

nem  is szólok

rá, azt attól

 még látom, hinnye.

Önismereti oktatás,

tisztelettel  ajánlanám

tanulja meg kérem,  ne

arra  ácsingózzon,  ah,

hátha a fiókomból

vihet mindent.

A szolgáltatók

időben észlelik-e,

még időben van-e.

Az igényesebbek,

egy darabig elnézik,

 azután keresik a jót,

másokban bíznak meg.

Ne lehessen átjárás ott

sem, ahol eddig nem

vették komolyan azt.

Biztos lehet benne, ah,

aki kísérletezne, jelzem oda,

 ahol jelen van még a tisztesség.

Sok jó emberséges kis helyen is elfér,

átlátja,  kihallja, megérzi és ki is mondja akár

hangosan, azt a, huha, hinnye, ne nézzenek gügyének.

Egy jó nagy emberségesen, tisztességes, becsületes, átlátó,

kihalló, megérző sokaságra lenne szükség, kiegészítve egymást.

Ne boruljon meg az egyensúly, látszanak ki időben, ne menjenek

mellé, rájuk legyen pisszentve, mielőtt azt hinnék,  ha másoknak

lehet, akkor nekik is minden következmény nélkül szabadna.

Mi lenne, ha megtanulhatnák az emberies jelnyelvet az

emberségesek és csak annyit csettintenének

ki a szájukon még időben, „hinnye már”.

Hátha előjönne jó mélyről mindaz,

ami valahol elveszett, vagy

kikopott már, észre sem

vette, úgy ment mellé.

Az Isten tökéletesre

alkotta a Világot,

mindannyiunknak

szánta. Mi lesz akkor,

ha  mivel átfordultunk

és már a jó energiákban

élünk, sokan észlelni fogják.

S akik ezt nem akarják elhinni,

hirtelen látni kénytelenek,  azt is,

rengetegen látják minden lépésüket.

Prevenciósként így is élek,  nemcsak a

hivatásom ez, ha megtanultad volna,

már benned jelezne a saját tudásod.

Ha nem csinálsz valamit végig nem

volt benned kitartás semmihez se,

megtanulhatod, tartás, méltóság,

van ilyen az oktatási feltaláltamban.

Nem ártok, nem bántok, magamra is jól

vigyázok, az emberismeretemhez tapasztalás

közben. A húsznál  több  gyakorlati évem által sok

olyan hatott, aminek a megélésével  is emberesedtem.

Nem vállaltam  semmi olyat, amit nem láttam tisztának és

olyat sem, ami eltért a valóságtól, nem  várom, hogy elismerd a

  hasznosságát, de teherként mindezek nem vetültek rád,  hinnye,

Ha már csak a lelkem marad itt, lesz olyan feladatom, amivel jól

szolgálom az Istent. Ha netán ápolásra, gondoskodásra lenne

szükséged és meggondolatlan voltál velem, hivatásomként

már felvállaltam nagyon fiatalon, hát végig is viszem.

Nem biztos, hogy érted, nekem van önbecsülésem.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

hogy ne késs le a jóról, amit megélhetnél.

Minden körülmények között, óvjad,

védjed, őrizzed az emberséged.

 

 

 

 

 

 

Ismered-e önmagad, tudod-e ki vagy, merre vinne az utad,  ha a

sorsod szerint haladnál, megfelelően igényes is lehetnél. A saját

tenyereid mutatják a helyes utadat, a jó sorsodat, na meg

azt is, hogy éppen hol tartasz, abban amit

neked adott a sorsod  generációsan.

Ide születtünk, itt nőttünk, teljesítettük

mindazt a legjobb tudásunk szerint,

amit az életünk során az éppen

aktuálisan megmondók vártak tőlünk.

Pár százezren vagyunk akiknek nincsen

nyugdíja, csak aprópénz amit kapunk,

többszőrös filléres emelésekkel most

még nincs hatvanezer forint sem.

Ahogy látszik nem fontos ez

senki másnak, hiszen nem

nekik kell  arra gondolniuk,

hogy miért tették ezt velünk.

Kérem azt a nyugdíjamat, amit

bruttóból számolnak ki, nincs más

lehetőségem, mint ide gyakran leírni.

Persze lehet folytatni unos untig,

ugyanazt ismételve, magyarázkodni.

Görcsösen a  jól kitalált semmivel az

időt húzni,  az önmagukat igazolás miatt,

várakoztatni az Isten teremtette magyar népet.

Akiknek a szorgos munkája által Magyarország

ilyenné lehetett, tisztelettel becsüljétek meg. Mert

mi lenne, ha be kellene állnotok a helyünkre, vajon

ekkora türelemmel várnátok-e a ki tudja mire, hinnye.

 

Vagy, ahogy a

sorsodban

teljesítheted  amit,

 neked szánt az Isten éled meg.

  A saját idődben, egyedül döntöd el

 és a jó szándékoddal, önmagadtól teszed

bele oda vissza. Amikor már elég érett vagy arra,

ami jót és szépet, a saját emberségedért teszed  bele,

oda ahol a hiányok keletkeztek, s azok már sanyargatóak.

Ahonnan az elődeid mind csak el  és kivettek, már nem képesek

felzárkózni sem, újra szükséges mindent az alapoktól jól átgondolni.

Azt tudod-e a sorsodban a saját életritmusodban haladásodnak, mi

lehetne  a lényege, ha értenél hozzá, összefüggésében láthatnád.

Megtarthatod az emberséges méltóságodat, tartásos maradsz,

ha nem mások lehetőségét veszed el, mintha az a sajátod lenne.

 Felvállaltad mert feltételezted, nem látszik, ah erősen hiányos az,

nagyot álmodtál, amikor magad fölé emelkedtél, tudásod nincs.

Tapasztalva tanulni a fokozatosságot is betartani, nem ugrálni

oda ahol dolgod nem lehetne, emberileg nem vagy arra érett.

A régen jól bevált sablonok már leépültek, hiába próbálják

újra legyártani őket, ahhoz hála Isten sok már az emberséges.

Átlátszik, kihallik, megérzik, a tudáshoz ott vannak a  jó érvek.

Egyenként születtünk meg mindannyian, mást és másabbat

hoztunk a  sorsunkban, hogy kikerekedjen általunk is egy

teljes, egész, egészségesen működőképes létezésünk.

Nincs mit tenni, a sorsodnak  mellé lehet menni, ha van alázatod nem

maradsz le semmi jóról, se szépről. Csupán az irigyeidről tudsz meg

többet, mennyit ártottak a tíz év alatt minden szempontból neked.

Mondogatom már elég gyakran 7. éve, hinnye, azt a, tán nem kéne,

meglátszik ám, hogy se intelligenciája, sem nem tanult, látszatos.

Felfordult az alja, jól  láthatóvá  válhatott, hiszen mindenkinek

árthatott, nem kontrolláltatta senki, rokoni alapon jött – ment.

Nem gondolt arra tán senki, hogy ugyanazt fogja vele is tenni,

hisz csak a pénzt akarta  magáénak, nem érdekelte más semmi.

Van aki tudja, mások még nem,  majd megtudja idejében, van Isten,

a teremtményeit tiszteletre, szeretettel, emberségesnek alkotta.

Ha nem ismerte fel  a saját sorsában a jót és szépet, mellé is ment.

Megtehetett bármit, hiszen megszerezte hozzá a pénzt, tengernyit,

a lehetőségek adottak, bármiben tudás nélkül szálldoshatnak, ah.

Ugyan, hogyan várhatják ugyanazt a kiadást, amit a szerencsésen

alápatkoltak, kifelé tükörként láttatva kiadhatnak, hinnye má, azt a.

Ha mindent a számok tükre mutat, az emberséges végleg kimarad,

miután már kikopott a tartásos, az emberséges egymást nézhetik.

Ah, egymás között megtalálják majd a felelősét is mindazoknak,

amiket még  időben nem kontrolláltak, kilátástalanná lettek sokan.

Mintha itt nem lett volna jelen a nép, az Isten teremtménye mind.

Az egészséges körforgásba beletartozunk, senki sem fölösleges itt,

emberismeretet lehet tanulni, vagy az emberségesektől  tapasztalni.

Óvatosan csupán annyit, amit lehet, azt nem  biztos, hogy szabadna.

Ha nagyon akarod meg is valósíttatod, magad is abban élsz majd, ah.

Aki nem azt vállalta amit a tehetsége tudásként adna, egyszer csak

felkészületlenül éri a szembesülés vele, hinnye, nem életszerű ah.

Egyensúlyban lenne, a lelkes, szíves, racionálisan gondolkodó is,

ha egyforma mérlegen mérnék, akik ahhoz értenek tennék azt.

Nem is észlelik milyen mélyen alázzák azokat a tehetségeseket,

akik arra várnak, mikor kapják meg a lehetőségüket. Sikeresek

lehetnek abban, amit önmaguknak, az Istennek köszönhetnek, na

 meg  nekik akik megtisztelték őket a tudásukért mindannyiuknak.

Meggazdagodni nem tudtak, mert a lelkes, szíves, gondolkodó

 énjükre hatott, a lelkiismeretük kontrollja, adtak s nem kaptak.

Aközben is fejlődtek nagyon sokat, a saját szintjükre kerültek,

mindhiába, már nem tudják segíteni azokat, akik csak ígértek.

S azáltal ugyanazt ismételték meg, mint amit előtte ők elítéltek.

Ahogy tapasztalhattam a hivatásomban, emberségesként jobban

 tudnak működni pénzesen ha a hétköznapoktól nem szakadtak el.

Emberségesként vissza adhatnák oda ahol tapasztalhatták, csupán

annyit várnak a saját Hazájuktól, adja a megfelelő összeget érte.

Tán egy napon rájönnek, sokan vannak a Világban tehetségesek,

akik tudják miért mentek olyan messzire, már értik a miérteket.

Visszafordítanák és a Hazájukhoz adnák, amit a Hazájukban

maradva, találtak fel a Világból is kiszolgálva mindazokat, akik

igényesen keresték önmagukat, megtalálnák az önbecsülésüket.

Most rögvest bocsánatot kérek, hiszen a pénzhez nem értek, de

igyekszem felnőni, hogy tudjam miért nincs, ha látszik túl sok van.

Nincs mit tenni, ah, akkor is a pénz szerint szükséges élni, ha nem

tudjuk  milyen az, ha a pénz szerint van az ember biztonságban.

Ah, akkor mihez tudja mérni, ki ő valójában, ha azzal amiben

tehetséges, nem tudja hozni, azt a pénz mennyiséget, ami

 által mások úgy ítélik meg, számít úgy mint a pénzes.

Nem tudom, mi adja  az alapját annak, ha  másban

tehetséges, nem abban amit felvállalt. Vagy

összefüggésében nem látja át a felvállaltat,

akkor milyen szintet tud képviselni abban.

Kérem szépen, ha lehetne, gondolkodjon

el azon a döntő ember, alapok nélkül,

hogyan építi fel azt amihez nem

ért.  Hány évig lenne szükséges

élni egy emberségesnek, hogy

elérje azt a szintet, amivel

mások indulnak, hinnye.

Több kulcsa van annak

amit feltaláltam, amit

azért tettem bele,

hogy megvédjem.

Rajtam  kívűl,

még nem

tudja

oktatni

más.

Várom a

lehetőségemet,

betanítanék, oktatnám

erre a nem hétköznapi

tudásra az emberségeseket.

Akik pótolni szeretnék azt amit

maguk szerint már hiánynak észlelnek.

Érteni szeretnék a miérteket, na  meg azt,

hogyan tudnának tovább fejlődni akkor is, ha

 arra megoldást nem szerintük kapnak, hinnye.

A racionális ad mindent, arra kell  építkeznie

azoknak is,  akik lelkes, szíves, gondolkodók.

Két oldalunk, páros szerveink, agyféltekénk van,

ha az egyik oldalunkat erősítenénk fel annyira,

olyan lenne mintha, páros lábbal ugrálnánk.

Tán, egyik ne fejlődjön túl a másikon, mert az

mint következmény, nem lehetne életszerű.

Összefüggésében nézni, átlátni tanulunk,

az oktatásomon, akinek nincs még alapja,

azt kapja. Akinek fontos lenne  már a

 maga fölöttiből visszatérnie  a talajra,

láthatja ott  azt közben mi az ő sorsa.

Megoldhatja generációsan mindazt,

amit az elődei  nem  láthattak át és

felhalmozódott a sok megoldatlan.

Nem  mindig a korosabbnak  adta

az Isten azt a tudást, van úgy,

hogy a gyermekeiktől  is

tanulhatnának sokan.

Az alapokat nem

lehet kikerülni,

vissza – vissza

szükséges

oda térni,

a jóból

indul  ki

az alapos.

Hozzá tanul

minden olyat, amit

az megkívánna ott.

Önismereti oktatás, igény

szerint a saját sorshoz visszatéréssel.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Mivel minden kifordult a sarkából, alkalmazkodni

tanulunk, hogy rálássunk, kihalljunk, megérezzünk,

minden olyat, ami a  jó minőségű életünkhöz fontos.

 

 

Senki más nem oldhatja meg helyesen, a saját sorsodat rád bízta az

Isten, ott van láthatod a tenyereidben. Azt is láthatod, ha a

két tenyered összehasonlítod, ahhoz képest,

amit hoztál és azzal amit

közben fejlődtél,

most hol

tartasz.

Amikor

megkapod

féknek az elsimogatható buckát,

mint feladatot, a  saját időd, életritmusod

szerint jó minőségben meg is oldhatnád. Másra

miért bíznád azt, amit neked adott az Isten sorsnak.

Várom az emberségeseket, akik a hivatásukhoz

tanulnák meg kiegészítésként, a sorsolvasást.

Ne mások mondják meg, miért tartozna az

oda, ami csak a család generációs feladata.

Megtanulni alkalmazkodni ahhoz ami a most

pillanatát értően adja tudtunkra, hogy merre

van nekünk az előre, másiknak az nem arra van.

Megoldani azt amit a sors adott feladatunknak,

segíteni a családban, akik kérik mert még nem

tartanak a szintjükön, felfejlődni a sajátjukba.

Megtanulni önállóan élni, a határainktól nagyon

nem  eltérni, nem  szellemeskedve csapongni,

hogy azt sem tudja milyen terheket kaphat ott.

Viselheti azt is feszt, amit sem nem hozott, se

dolga nem  lenne vele, megoldhatatlan a terhe.

Van az Isten, a belső kontrollunk mutatja az utat,

ahhoz, hogy a sorsunkhoz felneveljük magunkat.

Haladtak szépen ritmusosan, az útviszonyoknak

megfelelően, aludni próbált nem ő vezetett, cseréltek, az

elvárt pihenőidőt betartva, szunyókált, vagy csak szendergett.

Csupán szemlélője lehetett egy nagy sóhajtásra ébredt,

az első hó

hirtelen

lepte be az utat, olyankor el lehetett felejteni a féket.

Egy akadály

miatt már egy ideje lelassulva haladtak éppen,

amikor odaértek.

Előttük már megállt két autó, hogy ne csússzanak össze,

 egymástól eltávolodva sikeresen elkormányozták azokat.

Az ütközést jól láthatóan elkerülték, a kíváncsiskodók a

   személyautóból kiszálltak, nem maradt annyi hely, hogy

egy harmadik autó megoldást találjon köztük az úton.

Ahogy az autót vezető sóhajtását felfogta, amit látott

 ki is mondta, a kisteherautón előtted van vonóhorog.

Annyit lehetett érezni lotty, patt, megálltak a vonóhorog

lepattintotta a rendszámot, velünk volt az Isten, mondta.

Az előtte lévő autó vezetője mosolyogva nyújtotta a kezét,

nagyon jóérzéssel azt mondta, köszönöm a megoldást uram.

Aztán abban vagy-e tehetséges amit felvállaltál,  mert minden áron

vezetni akartál. Ah mit neked, ha döntéseket hozol anélkül, hogy

tudod-e mit vállaltál azzal, hogy azt sem tudtad, milyen szinteken

élnek itt az emberségesek.  Ahelyett, hogy felemelnéd az embereket

arra a szintre,  amiért már teljesítettek a szépben és jóban, végig

dolgozták az életük  javát, aprópénzt  kapnak a nyugdíjuk  helyett.

Mindent megtettek,  amire képesek voltak a nekik járó jól működő

életminőségükért, azt az utat járták, amit éppen az aktuálisak

megszabtak  számukra mint lehetőségüket. 21 éve vagyok

végzett prevenciós, a megelőzés idejét akkor már megéreztem. Azt

mindig figyelembe vettem, hogy legalább ne ártsak azzal, ahogy

a sorsomat élem, alkalmazkodni igyekeztem hát az életem során.

Mert leginkább azt láttam, nagyon akarják az igazukat, hagytam.

A különböző hatások, mind más lehetőséget adtak,  fejlődtem,

lelkesen, szívesen, gondolkodó lett belőlem. Anélkül, hogy azt.

terveztem volna, mégis tudtam mert éreztem,  fokozatosan fejlődve

haladtam. Teljesen vagy részben más módon, a hétköznapokban a

hivatásom által, mint akik megkapták a  saját Hazájukban mindazt,

amiről én álmodni sem álmodhattam volna. Többször ismételtem

ugyan, viszont akkor is teljesen másképp láttam már, tapasztaltan.

A várakoztatás  abból ered, hogy van aki még nem érti mit vállalt fel,

tán igyekszik behozni a hiányosságait, úgy, hogy kívülről ne lássák.

A tudásból jönnek  az érvek, a magyarázkodás hiányosságokat takar.

Összefüggésében látással élni, azt is jelenti, egy rezgésben átjön  az,

amit sokan,  még nem is látnak,  se nem érzékelnek, nem hallják  ki.

Semmi különleges nincs benne, amiben tehetséges az lett a hivatása.

Esetleg a nagy serénységedben, nem  gondoltál még arra,  hinnye, ah,

úgy végezd a napi számok szerinti döntéseidet, hogy megfeleljél oda,

ahol a döntéseid, nem  érintik az életvitelük minőségét csökkentően

embereket. Gondolkodni, gondolkodni, gondolkodni, gondolkodni,

emberségesnek maradni, vagy tán tárgyakkal is lehetne foglalkozni. Julamami

 

2010.11.30. már írtam az interneten.

 

 

 

 

 

Kinek mi a legfontosabb, miért választja azt az utat,

ahol jól tudná érezni magát majd a saját bőrében.

A belső kontrollod figyelmeztet mint  mindenkit,

mit igen és mit ne tegyél meg, ha nem vagy arra

 még elég érett, vagy nincs hozzá elég alázat még,

ahhoz benned, tán ne add a fejed vezetésre.

Emberiesnek születünk meg mindannyian,

szükséges lenne eljutni odáig, hogy fel is

tudjad fogni, az akarat még nem elég

ahhoz, hogy jó vezető legyen belőled.

Ahhoz a fokozatosságnak meg kellene

lennie a megéltek, tapasztaltak által,

összefüggésében szükséges átlátni.

Honnan indulsz amikor megszületsz,

milyen tehetséget, feladatot

hozol. Amit ha felfogod,

hogy érted és a

családodért

is szól az.

Tanuljad

amit nem

hoztál

tudásnak.

Ha már

ismered

a sorsod,

mellé nem

mehetsz.

A belső

kontrollod

segít téged a

jóra és szépre.

Nem

odázod,

se halogatod,

mert mindent a

maga  idejében,

ahogy képes vagy

meg is csinálod.

A felelősséget

másokra nem

hárítod,

emberesedsz

általa. Mert lesz

olyan is közben, talán

többször is, hogy már vissza is

táncolnál inkább. Abba ami könnyebbnek

tűnő, de más a valóság, ha oda már belelátsz.

A belső kontrollod mindent megtesz azért, hogy

jelezze feléd, hol van az egészséges határod neked.

Ha azt gondolod, a pénz mindent megold és azt az

irányt veszed, a lelked gyakran fog elgyengülni,

amikor éppen erősödnie lenne szükséges.

Arra gondolsz, miért éppen akkor, ha

máskor is lehetne, hiszen nem

tudhatja azt senki más.

Két oldalunk van,

egyik láb a másik

után, gondolkodva

haladva, nem másokra

hagyatkozva, tapasztalva.

Magadért vagy

felelős, nem

valószínű,

hogy tudja

azt bárki más.

Ha döntőnek álltál,

mindenkiért felelősen

élj, akit érint a döntésed.

A belső kontrollod jelez időben,

hol állj meg, mikor van ismétlésre

szükség  ahhoz, hogy megértsed.

Az egészséges körforgás ahogy

 halad, megmutatja, átéled azt is,

amit már rég elfelejteni véltél.

A  lelked, szíved, gondolkodó

agyad azért van, hogy érezd

át, az emberséges határaidat.

Önismereti oktatás, Julamami szerint,

Műhely,  a megelőzésért, Julamamival, mikor

mire van szükséged éppen akkor, ahhoz, hogy át

tudjad vinni, azt az erős hatást úgy, hogy ne sérüljél.

Az első nem szót, megjegyzi mindenki jól, ahhoz köti

majd a továbbiakat, egyre inkább érezve, mire van

már felkészülve. S mik  azok amihez még fontos

lenne lélekben erősödnie, hogy meg tudjon

állni ott, ahol a belső kontrollja jelzi már.

Ha elragadtatja magát nem figyel a

lelke egyre  erősebb jelzésére,

fontos lenne  tudnia róla.

A hirtelen jövő változás,

a  telített energiára

utal, sokszor volt

a  kontrolljának

jelzése addigra.

Mint a lemezen

elakadva  körbejáró

egyre  mélyebb vájatot

rajzolva, megoldódik magától.

Különböző lelkes szinten születtünk,

nehéz az átmenet a jó után, a jók jönnek.

Prevenciós vagyok, átéltem sok olyat amit

mások kikerültek volna, nekem nem lehetett.

Tudtam  mit bírok el, jó gazdájaként a lelkemnek,

hiszen mindent értem  tesz ide az Isten, feladatnak.

Miért kerülném  ki, a belső kontrollom is  én magam

vagyok, lefékez, vagy engedékenyebb, jól ismerem.

Emberesedve élem az életemet, nem  gondolom,

hogy készen vagyok mindennel, hiszen a változó

Világ ide teszi, a feladatot. Amit a lelkes énem

pontosan tud és amikor szükséges, a szíves

énemmel együtt, gondolkodóként teljesít.

A fokozatosság megadja a lehetőséget

minél kihívásosabb a napi feladat,

annál nagyobb benne a fejlődés is.

Jelez mikor erős már a telített energia,

akkor biza, fontos lenne tovább is adnia

a tudást, hogy többeknek legyen meg az is.

Másoknak másféle a feladata,

a jóban és szépben megélve

mindazt, emberségesként.

Ahhoz képest amit hozott,

kivé  vagy mivé változott.

Önmagamért felelős vagyok,

azért hát, nemet időben mondok.

Nem gond ha mások szerint kisember, a

 belső kontrollom jelzi, emberséges vagyok.

A tudás amit tapasztalva haladva már tudok,

ahhoz mindig, a kellő alázatot meg is kapom.

Ez a nehezebb élet, viszont pontosan tudom,

ismételni már nem szükséges, kiteljesedett.

A változások meghozzák, adják hozzá a

következő feladatot, nincs unalom,

alázattal fejlődve alkalmazkodom,

van az Isten azt már biztosan tudom.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

a tájékozottság miatt, ha érted, hogy érted lenne az.

 

A hamis szót hagyd magadban, nem jó az

idő előtt se, nem, hogy hamiskodni csak aratva.

Az emberségünket hoztuk, kikopni nem hagyjuk,

tisztelettel élni, méltósággal tartásosnak lenni.

Amikor az Önismeretre igényesen oktatom őket,

akik már igénylik mert általa megértik a saját miértjeiken is

felül. Ah azt is, hogy ebből meggazdagodni nem illene, viszont

jó minőségű életet élhetnek, a hivatásukat igényesen teljesítve.

Az egészséges körforgás hat mindenkire, a belső kontrollja jelzi,

túl ne menjen azon amit a lelkiismerete már nem tud feldolgozni.

Várom a jelentkezőket, akik szeretnék megoldani a sorsukat, a

generációs feladatukat, akár a családjuknak tanácsot adnak.

Minden ember és a kultúrája szerint is másképp rezeg,

Julamami Magyaros Agyalósa nevet adtam,

annak az oldalamnak, ahol az ingyenes

reklám lehetőségével élek, jelen vagyok.

Heringes Árpádné e.v. Műhely, a

megelőzésért oldalamat oktatni szánom.

Ne álmodozz, hogy leutánozhatsz, ahhoz

mögöttem már tapasztalva is oktatható,

számomra összefüggésében látások vannak.

Amikor eljutsz a kiteljesedésednek a

körbeéréséhez, azt érzed szükséges

lenne, megosztanod a többiekkel is.

Mivel egyedül nem tudok bejutni az

oktatásba, a nevelés környékére sem.

Eladom egy emberséges racionálisnak,

akit megtanítok és sok emberségessel

együtt, miután a megcsináltam érzését

átélhetem és egy számlán megjelenik az ára.

Segíts magadon az Isten is megsegít, hiszen

komoly nehézségeket hoztam mint generációs

feladatot átláthattam, időben megoldanám azt.

Hiszen az egész életem arról szólt mindeddig is,

nagyon szigorúan vettem, generációsan a dolgom.

2010. évben kezdtem el írni az interneten,

nehezen akarták megérteni, hogy azért mert

több ország olvassa íme nagy lett az ismertségem.

150.000 túl volt a látogatottsága akkor a Google

keresőt használtam, egyik pillanatról a másikra

eltűnt végleg. julamami@mail.com fiókom

látszólag van. Nem tudom használni,

nem érkezik meg rajta az üzenet, ha

átküldöm próbaként nem kapom meg.

Suttogó h nagy julia oldalt aki feltette,

kérem tisztelettel, vegye onnan le.

YouTube, Árpádné, Julamami Heringes,

hatszáz körül vannak felrakva videóim,

tiszteletem, tán hallgassátok meg.

Julamami, bárhova leírom az védjegy,

jó lenne ha ahol lehet egységes lenne.

Minden félreértés helyett, nem jópofa

az nekem, ha bármilyen színű ruhákban

pózolnak  valakik a képen, Julamami Webnagyi

felirattal. Ősz vagyok 70. évemben és a karcsúság

már nem jellemző rám, nem is teszek  érte, mert az

életkoromnak megfelelően élek, köszönöm jól vagyok.

Mindezt azért írom, kérem mielőtt jópofának tartaná azt,

hogy bármilyen módon használja a Julamami védjegyemet, tudjon

róla, nem engedtem meg senkinek sem a használatát, így is marad.

Mondjuk, ha valaki vételi ajánlatot tenne rá, ami nem történt meg,

azt jelentené, népszerű lett a Julamami védjegy, ha a saját Hazánk

nem vállalta fel a létezését annak, amit feltaláltam, attól még nem

jelenti azt,  hogy húzgálhatná, akinek éppen kedve lenne, vagy van.

Már van jogi segítség a Hazánkban is erre vonatkozóan, szomorú

viszont, ha odáig el kellene jutni, hogy azokkal szemben akik

el kívánják birtokolni, ah. Vagy csak jópofának tartva, oda

rakják a rájuk jellemzőket mint  egy reklámnak szánva,

nem lenne más mint a bizonyításnak a formája, hinnye.

Ha az elszenvedettekért kártérítés lenne megszabva,

azok kapnának, akiknek  abból eredően lett hátrányuk.

Különösen akkor, ha pénzbeni hátrányt okoztak azzal,

egyezkedniük lehetne és nem lenne hátrányuk azért,

mert ismertekként, népszerűkként, nem védi a Hazájuk.

Aprópénz, nettóból számolták ki a nyugdíjamat, online nem

beszélgetek, szolgáltatok az interneten, nem szórakoztatok.

Akinek az jutna eszébe, hogy tartsanak el  engemet, ah,

annak ellenére, hogy még dolgozom, pedig egyszer már végig

 vittem, még egyszer, hány  munkás életem legyen akkor nekem, ah.

Ha azt sem tudja mit jelent a sorsunkat vinni, jó alapot adni azzal a

következőknek, ne gátoljon, nem múlhat el a létem nyomtalanul.

Tisztelettel élj, hogy majd ha eljön annak az ideje azt is kapjad.

A sok engemet megtisztelők által összegződött hát lerajzoltam.

A feltaláltamat oktatom, egyéni vállalkozóként szolgáltatok,

a sorsolvasást igyekszem jó minőségben a Világnak átadni.

Szint alatt és szint felett ugyanazok a hatások jönnek, ah,

talán erre fontos lenne figyelnie azoknak, akik olyan

döntő szerepeket vállaltak, jó legyen itt élnünk.

Nem mentem  el akkor sem,  amikor egy

magát mindenféle szerepkörrel

felruházott valaki, jópofának

gondolva, felhívott és

azt mondta,  költözzek  el,

mert ő megjött Paks városába.

Apám apjáék elváltak, mindent

elveszítettek, pedig volt miből, ah.

Anyám szülei elmentek korán,

a hagyatékot elszélhámoskodták

tőlük, jól kitervelten gazdagodott

meg abból hirtelen tán több család.

Szinte gyermek volt még a két szülőm,

elhitték, hogy elfogadhatják a segítséget,

az lett a veszteségük, albérletbe kerültek,

mások meg nagy hirtelen jólétbe jutottak.

A fokozatosságot megérezve, tudtam,

nem biztos, hogy érti ezt más, hát ne

azt keressem  ki a hibás, oldjam  meg.

Amikor ezekre az összefüggésekre

rájöttem, a tenyereim tükrözték a

megoldást. Tanulni mentem, hogy

magamat felfejlesszem ahhoz,

hogy felszínre hozhassam azt,

amit akkor elveszítettek a szüleim.

Valószínűleg a legtöbb ember nem is

tudja, mitől tart ott, ahol tarthat.

Valakinek fel kell vállalnia,

minden családon belül a balhét,

a következők már úgy éljék meg,

eltűnjön az amit értően megoldhat.

Vissza kerülhetnek a méltóságukba

a családjukból az arra igényesek,

úgy, hogy nem ártó, sem nem bántó,

tiszta úton járhat, azzal ami megjárhat.

Ugye nem lesznek olyanok a napjaink,

hogy nekünk  kell bebizonyítani kik is vagyunk itt.

Eszembe jut mindannyiszor,  az ellopott igazolványaim,

valóban használhatatlanok-e, remélem az erre vonatkozó

információ  hiteles, akkor úgy mondták, menekülésre használható.

Az első években az akkori újság főszerkesztője, a H. Nagy Júlia

nevet adta nekem, az írásaimat úgy írtam  alá, azután több évig.

Akkor is amikor ellopták a feltört autóból az igazolványaimat,

úgy voltam benne a köztudatban, nevesítettek azzal sokan.

Azért van egy Heringes Árpádné oldalam, mert azt írták,

 a facebookon, igazoljam magam. Ezzel megtettem, mégsem

működik azóta sem, a julamami@gmail.com emailcímem nekem.

Olyan országnak szeretném tudni a saját Hazánkat, ahol nyugodtan

lehetek neves is. Nagyon ismertként Haza is jöhetek, az Online

 vándorlásomat befejezem és használhatom már, a julamami.hu.

 Megérdemlem, hogy nyugodtan öregedhetek és semmiféle módon,

nem vagyok kitéve, csak azért mert nincs a helyén a védjegy fogalma

hinnye, ah, ne nekem kelljen bizonyítanom, Pakson születtem s élek.

Gondolkodj, gondolkodj,  gondolkodj,  hova tartunk, ha az egyszerű

nem lehet nagyszerű a saját Hazájában. Ha a tehetségesek, nem

tudnak jól megélni az Isten adta tehetségükből, mert valami

fura módon, egyre többen vannak a mondvacsináltak.

Sem végzettség, se tehetség, elég  ha van

ismertsége ott ahol, nincs ez így jól.

Emberismerőként tapasztalva

tudok sok olyat, ami lehet,

hogy másokat nem érdekel,

csak, hogy a hiánya mögé

már nem  lehet bújni.

Nagy szükség lenne

már most a tudásomra.

Önismereti oktatás, az

igényesség életforma.

Ezt diktálja a Világnak

az egészséges életritmusa.

Olyan módon tudják fokozni, a

tudás hiányát, hogy nevetségessé

válnak, önmaguk által  bizonyítva.

Emberséges tartás, emberi méltóság

nélkül is lehet olyan életvitelt folytatni,

csak most már kihallik, átlátszik, érezhető

a hiányosságoknak az erősen üres rezgése.

A gyakorlat azt mutatja, hogy tanulás nélkül

nem lehet pótolni, mert van annak komoly

szintkülönbsége, bohózat lehet belőle.

Pedig éppen azt szeretnék elérni,

hogy másokat leutánozva,

ők legyenek népszerűek.

Ha nem ismered  fel a

saját belső kontrollod

által feléd közvetített

határaidat. Mi mutatná

a helyes életviteledet, vagy

azt is eredményednek tartod, ah,

hogy alacsonyabb szinten élheted az

életedet, a sorsodat meg sem ismerheted.

Hát figyelj  arra mit kívánsz tájékozatlanul, ah,

mert abban fogsz élni utána magad is magyarázkodva.

Tanulható az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.