Emlékszel még a szeretetre,

a tiszta  adni tudó, nem magamutogató

szeretetre,  nézz mélyen a lelkedbe, ott lakik benned, érted van.

Anyám soványsága miatt javasolta egy orvos, hogy szüljön még egy

gyermeket, megszülettem. Meg is gyógyult valóban, miközben már a

szélhámosoknak köszönhetően, nem volt sajátunk, minden odalett.

 A nincs lett, pedig volt mind a két szülőnknek, a jóba születtek bele,

bennem maradt a tartás ahhoz, hogy tudjam, oldjam mindazt meg.

Már tudom, a lehető legfontosabb, hogy találjad meg az utadat

és maradj, minden körülmények

között, a számodra

jól ismert

önmagad.

Hoztad a

jót a szépet,

a tehetségedet.

Azon legyél, hogy nem

ártva, másokat se bántva

a tehetségedben jól haladhass.

Nem sürgettem, nem kapkodtam,

 gyakran szaporán is szedtem a lábaimat.

Úgy tanultam járni, hogy egy négykerekest

elláttak kapaszkodóval és elengedtek a lejtőn

és azt addig ismételték, amíg jónak gondolták, ah.

A mosolygós, kacagós emberi arcokra úgy vélem emlékszem,

nagyon igyekeztem, hogy ne maradjon abba, tetszett a jókedvük.

Jó időben megtalálta a kitűnő orvos és a felesége azt a helyet,  ahol

tanulhattam, több  orvos ajánlott be oda, általa önmagammá lettem,

„kisnővérként” tanulhattam, azon a nagyon sok jót adó helyen.

23 évesen egy pocaklakóval és egy bátyus kicsivel

maradtam özvegy egy motorbaleset következtében.

Abban a helyzetben, nagy segítséget kaptam, hát tudtam,

adnom fontos, mindent amit lehetett meg is tettem azóta.

Hálából voltam grátisz segítője, nagyon sok embernek,

az első hét évben, felszabadított, jó volt megtennem.

Letörleszthettem mindent, ami jót akkor kaphattam

és minden egyebet, amit generációsan megláttam.

Még nem értették, dolguk lett volna nem várhattam.

Sokáig a mások életét véltem a saját ritmusomnak,

42 évesen jöttem rá, működik a saját tehetségem.

Ezért nem közösködtem tudtommal senkivel,

a szívesség túl drága, van aki még nem tudja.

Hiszen addigra már tudtam, az életünk arra való,

hogy egyenként is mind megéljük, amit nekünk szántál.

Hova, miért rohantam  volna, hát akkor megélések nélkül,

tapasztalatlanként élnék. Elfogyna az ízes és tartalmas élet,

nem láthatnék mást mint a loholást kapkodást. Az egymásra

figyelés nélküli, csak a fáradtság és üresítő érzés maradna.

A belső egyensúlyom, az életem összegzései  helyett, a

 Világ kiüresedne számomra, értelmetlenné  válna.

Nem élhetném át, az egyszerű nagyszerűségét.

Heringes Árpádné a hivatalos, ez lett az Online nevem,

amikor a sorsok körbeérnek, már érthetően kiegészítik egymást.

Eladó az általam feltalált, megrajzolt oktatási forma, betanítva,

addig nem vagyok készen. Háromféle generációs alapot igyekszem

adni, s tovább viszik a saját tehetségükkel a saját sorsukat, tovább, s

tovább és tovább, ameddig generációsan egészséges a körforgás.

Dolog van szoktam mondani, amikor látom, hogy még nem

 teljesítették generációsan, rámaradna a következőkre.

Az olyan mintha valami nehezítést kapott volna,

ami meg helyette készül el, az ugyanúgy  teher.

Nem lehet elodázni, mert újra elő fog kerülni.

Ne engedd a nagyságod fölé emelni magadat,

ott nem a saját életritmusodban vagy.

A tudásnak megtartó ereje van,

a  hiánya  mögé nem bújhatsz.

Dolgozd magadat a jó sorsodba,

tevékenyen haladj, abban ami éppen van.

Mindent idejében, Isten is megsegít majd közben,

az egyenest ki ne kerüljed, az egészséges körforgás adott.

Ne keresd a kiváltságos kalandokat, nem tudod kontrollálni,

hiszen  mások tervei szerint haladsz. Lelkesítő az lehet, viszont

ki vállalhatná fel helyetted mindazokért, a jó öreg felelősséget.

Adjon az Isten minden földi jóból, annyit és akkor, amikor az

a legjobbkor van,  ismerve a sorsodat aszerint haladhatsz.