Amikor a belső motivációd kopik, mert nincsenek miértek, nem
tágítottad önmagadnak megfelelően a lehetőségeidben azt,
ami előre vinne téged, hát tervezned lenne szükséges.
Annak a fordítottja az, amikor még nem tudod
miből élsz meg, hiszen nincs rálátásod,
nem lehet meg a következő
hónapokról
a terved.
Mert aki
dönt
feletted,
nem azon a
szinten él már.
Nem érdekli az
ah, amit felvállalt
azzal is jár, hogy
a döntéseinek
hatása mögött
az emberek
várakozhatnak.
Hiszen a hirtelen
változás, az újszerű
élet megéléséhez
nem készülhettek fel,
pénzük nincsen hozzá.
Nem tudják még miből,
hogyan éljenek most meg.
Van akinek az zsebpiszok, ami
másoknak a ledolgozott évek
utáni nyugdíja lett, gondolkodj a
jó megoldásán annak amit vállaltál.
Bocsánatot is kérek lám rögvest, ah,
remélem egyszer elég, ha nem akkor
bocsánatot kérek még és még és még.
Gondolkodó tisztelettel,
átlátni azt ami annak
a következtében,
félig se kész
állapotokra utalhat.
Fontos azt tudni, hogy
a lábaink alatt van talaj.
Van, amikor túlélni
igyekszel azt,
ami nem a
saját terved.
Azt a, hinnye,
talán szükség
lenne a jó öreg
emberismeretre, hinnye.
Egy ideje működött, hozzá
is szoktál volna, a sok
év alatt, hogy
az ember tervez és
Isten segítségével él.
Hirtelen megváltozott,
akik tudták azt, hogyan
élnek majd, tán terveztek.
Segíts magadon, az
Isten is megsegít, így
élek tíz éve annak is.
Emberesedek rendesen,
nem tudok úgy élni, hogy
majd, talán. Hiszen az amit
feltaláltam, mindig most van.
Eladom az oktatási formáját, ha
a saját Hazámban nincs vevője,
akkor bizony oda, ahol az igény rá.
„Amikor az ügyeleten,
néha rövid csendek vannak,
az agya gyakran a múltban kajtat.
Vagy arra gondol mennyire fáradt mire
vége van a napnak, még sincs annyija, hogy
nyaralni mehessen a családjával, a nővér fizetéséből nem tud.
Az ügyeletek aprócska szüneteiben a szüleire gondol, ugyan,
hogy volt annyi erejük, hogy azt úgy végig is csinálják.
Mennyit nélkülöztek, mert kevés volt az ami
bejött, a nap meg már véget ért, jött az
újabb feladat, ellátni az éheseket.
Nem keseredtek meg végleg,
ah, sok jót nem élhettek át.
Sokszor volt könnyes
a szemük, amikor
a gyermekek
olyat kértek,
amit nekik
nem is lehetett.
Köszöni az Istennek,
hogy mára hivatása lett.
„Az agg is lehet gyereklélek,
a gyermekek lelke egy ártó
pillanatba bele is öregedhet.
Szunyókálás után amikor
megébredt, látja a gondos
kicsi nővérkét, még csak
tanul, már a hivatása.
Az oktatónővér azt is
nagyon tudta, kit merre
láttasson. Mást meg fejlesszen
fel oda, ahol majd önmaga lehet.
A hivatásává válhat és jól jön az
a többieknek, mert meg van az
a többlete, összefüggésében
láthatja az egészet,
emberségesen”.
Az alázathoz jól
jön az ima,
hát gyakran
gyakorolja.
Nem tud
mit tenni,
lám elfogadó
lett azzal, ami
éppen most van.
Sok dolog jön fel a
múltból, igyekszik azt
újra átélni, most, hogyan
döntene abban a helyzetben.
Tudja, hogy van még
bőven dolga, hát azt
csinálja, amit lehet, nem
álmodozik olyanokról,
ami számára lehetetlen.
Önismereti oktatás, neked
aki már érzed a hiányát annak
ami, megadhatja a motivációidat.
Ha érzed a belső tartásod jelzését,
amikor megérinted a határaidat,
egészséges jelzés feléd, állj meg.
Gondolkodjál el azon, mit miért
éltél úgy meg, ah, azt azért el
ne felejtsd, megjegyez minden
számodra fontosat a lelked.
Adja a tartását a vázadnak,
amit úgy oldottál meg, az
mind megerősít a tartásodban.
Az élet szép, ha hallod a zajban is
a csendzenéd, jó szerencsét. Hova rohannál,
el miért mennél, hisz magad szerint jól, még nem is éltél.
