Van-e még tartásod, működik-e az emberi méltóságod,
vagy magadat is betudod oda, ahova a tervek
szerint be lennél sorolva. Az elkezdett
életed, a sikerélmények nélkül oda,
hisz van akinek már sok az életkora.
Ha nem figyelsz a tisztelhetőkre,
ha nem figyelsz a szeretetnek a
tiszta áramlására, hát hova, mire
várod a megszületendőket. Ha
az elődeikből sokan úgy élnek,
nem érhetik el a sorsukat se.
Ha megengedő vagy és
nem fontos a tudás
a döntőknél sem, ah. Ha
nem szükséges érteni
ahhoz amit vállalnak,
egyoldalú marad az
ami fejlődhetne is a
hozzáértők által, azt a.
Fel sem fogja, amikor az
akarata kerül nagy súlyba,
nem figyel az egyensúlyra.
Ha a népnek nem jól megy,
nem mindenkinek van pénze
erre, élhetőbb Hazát szeretne.
Hiszen minden energiáját eddig ide
tette bele, reménykedően öregedve.
Hát biz, a gyakorlat az, hogy rávetül
a sanyargató energia, a következő
generációira, nem lehet megúsznia.
A 26. év gyakorlati tapasztalata ez is.
A megelőző tudásomat hozzá is adnám,
amikor eladnám és betanítva
hozzáértőkké válhatnának sokan.
7. éve annak, hogy a jó energiákban
úszunk még az árral, nem tudunk
kikötni a hozott tudásunkkal.
Nincs aki fel merné azt
vállalni, hogy elmondja,
mi várakozik itt 10 éve
arra, hogy az emberek
tudjanak a létezéséről.
S ők maguk dönthessék
el, szeretnék-e tanulni.
Mert mind hiába van
meg, amihez
csak
akarod
a pénzed.
Ah, ha nem
tudsz,
nincs
ami által
hitelesen
fejlődnél,
tartást
igazítva,
a jó Világ
elmegy
melletted.
Persze, ha jól
bánnának velünk is,
akik már felvállalták azt,
egyenként, ismeret nélkül,
levezénylik, az életünket.
A tudás hiánya mögött
már megbújni nem lehet,
szükség van a tartásunkra,
amit a tudás meg is adna, azt a.
A segítő, az egy tartást adó hivatás, ne
utánozd, nem lehet hiteles az, megalázó.
Annak megfelelően adjál,
amit kaptál, ha túl sokad van már,
amit mások tehetsége által kaptál, azt a.
Legalább, ne csinálj úgy, mintha szívességet
tennél, alamizsna nyugdíj helyett, ahelyett, hogy
megfelelő megbecsülést kapnánk a tudásunkért.
Ah, mi nem a racionálisban vagyunk tehetségesek,
ha elhanyagoltok bennünket, majd elfogyunk és
akkor segítők helyett, egymásra mutogathattok, azt a.
Mivel a megelőzés a megfelelő időben, még hatásos lehet.
Más az, ha nem lényeges az se már,
hogy mit hagysz hátra majd,
generációsan a szeretteidnek.
Mert megkaphatod otthon is a
válaszokat, kicsiben és
nagyban, ugyanaz a hatás van.
Nekünk, akik ide születtünk, ez
a születési helyünk, itt lenne fontos
jól élnünk, ide teremtettük a jót, a szépet,
azt várnánk vissza is amit beletettünk ide.
Akkor nem is gondolhattuk, hogy minden
kifordul a sarkából, vagy legalább valaki
megelőzésként felkészíthetett volna
bennünket arra, nem embertelen,
csak erősen hiányos lesz majd.
Hinnye, ezt nem lehet ám, úgy
tenni, mintha mi is szeretnénk
így, de legalább felkészülünk.
Tájékozódhattunk volna mi is,
akkor bizonyosan, tán itt úgy
is, most is jó érvünk lehetne. Ha
legalább igényesen pótolnák azt,
amiben nem tehetségesek, ah.
Ehhez megfelelő nyugdíjat,
a felvállalt helyzetükhöz
hozzáértőket, ah lehetne-e.
Mi lenne ha ezt kérdeznék
és úgy, hogy ne csak az abból
kihozható megfelelő számok
érdekelnék, azt a, hinnye.
A gépies az nem
emberséges azt, a,
ha ezt tette veletek
a túlzott jólétetek,
nincs mit irigyelnie
azoknak se akik képesek.
Tessék mondani miért tetszett
letudni bennünket, ha mi még nem
értünk el odáig, hogy élhessünk úgy,
ah, mintha a saját Hazánk megfelelő
nyugdíjjal is ellátott volna ezekhez.
Oszt mondja, mi lenne, ha mi is
elvárhatnánk úgy a jólétet,
mint, ahogy a rajongóik,
akik kapnak mindazért.
Vagy azt szükséges
mondanunk tán,
ti csak játszatok,
játszatok, majd
mi szenvedünk
helyettetek is tovább.
Generációs jeleket fedeztem
fel a tenyerekben, akik ismerik a
sajátjukat, azáltal minden körülmények
között, élhetően igazodni tanulhatnak.
Felismerték már ahhoz a belső
kontrolljukat.
Általános
műveltséget
növelő „Tenyérolvasó”, az
eredeti neve, Önismereti oktatás,
igényesen, Heringes Árpádné e.v.,
Műhely, a megelőzésért, feltalálóként.
Addig nincs vége, amíg megfordítható
és a vége kerül majd általa, az elejére.
Aki ide született, itt szeretne jól élni,
mert ez a szülőhelye, szereti, bánjál
hát jól velünk, azt a, hinnye, már.
A jó öreg bocsánatot kérem, ide.
