Hajtod magadat, hogy lehagyjad a többieket, amikor elérted,

rájössz már az indulásnál megvolt mindened, kár volt ismételned.

Nyilván, erre nem gondoltam volna, hogy a szülőhelyem, ahol élek,

ennyire kitol velem, mostanra éppen körbeértem, meg is fizettem.

Mások töltötték be kitudja, hogyan milyen módon, a hivatásomat

nem gyakorolhattam a szülőhelyemen, messziről  tiszteltek  meg,

s megadatott az internet világa kiszenvedtem, nem kényeztetett.

Így arra nem is gondolhatok, hogy valami módon itt megváltozott

volna a helyzet, még ugyanazok nyomják a sablonos jól betanultat.

Emberesedtem az összes 156 centimmel, nyugdíj  helyett aprópénz,

ma  már tudom mit miért, éltem meg azt úgy, világossá vált körbeért.

Hallgat nem beszél egyedül dolgozza fel, oktatás  közben mondom,

jó emberismeretet ad, önmagukat is ismerve, mire a végére érnek,

a belső tartásuk a helyén  marad, vagy visszarendeződve működik.

Annyit azért ide írok, hogy minden megváltozott, ha egyensúlyban

nincsen a racionális a lelkessel bárkinek, a sok pénze sem óvja meg.

Átfordultunk már 8. éve más energiák hatnak ránk a Világ  hatása

megváltozott, hiába kerekít bárki csak róla magának szóló világot.

Nyisd ki a szemed, a  saját határaidat felismerve tudjál, ne a mások

tudáshiánya által jónak tartottakban reménykedj, a sorsodat éljed.

Tudod-e honnan jöttél, hova tartasz és  most abban hol járhatsz,

ha a belső tartásod a helyén, a  határaidat ismered, legyél jó

minta azzal, hogy őszinte  vagy a sarjaiddal, nem mutatod

azt  kiváltságnak, amit még magad is csak tapasztalgatsz.

A birtoklás érzését is hoztuk amikor megszülettünk, csak

akkor mennek túlzásokba általa, ha a belső értékrendjük

még számukra nem ismert, ismerve már mellé nem mennek.

Prevenciósként gyakorlom 27. éve a hivatásomat, engemet

nagyon régóta se előadást tartani, sem oktatni nem hívtak,

bizonyára nem is ismerve a  feltaláltamat, döntöttek felettem.

Nem  várhatom azt, hogy a megelőzésért kiálljanak mellettem,

egyedül  haladok, ahogy szoktam, legtöbbször csak araszolok.

Tiszteletben tartom mindazt, amit tudok az oktatásom által az

 arra igényeseknek átadom, amit nem tudok még én is tanulom.

Ilyen módon igyekszem bepótolni az önbecsülésemért mindazt,

 online csoportos oktatással, tíz éve szinte napi gyakorlatom ez.

Várom a bejelentkezőket, egyenként sorsszerűen hatásos,

a csoportban egymástól is mindannyian tanulhatunk,

rájövünk mennyire más emberségesek vagyunk.

Felelősen gyakoroljuk a hivatásunkat mind,

nem várakozunk a fejlődésünkért teszünk.

Miközben tudjuk, nem  lenne jó a  könnyűt

választanunk, azt is, ha a döntőnek nincs

sokféle tapasztalata csak a lenyomatot adja

tovább. Amiben éppen csak üressé nem vált

mielőtt emberileg be sem érett  még  arra, a

 többiek hatása alatt, éppen,  hogy csak van.

Ha nem ismeri a sorsát, nem tudja felelőse is

annak  amit  és  ahogyan él, nem tudhatja alap

az. Nem  ártani  se nem bántani, magunkra is jól

vigyázni, építni a nehézben hát generációsan is

adott amit teljesíteni magunk szerint még tudunk.

A földi életet  nem  azért kaptuk, hogy ahhoz képest

amit  mindeddig teljesítettünk túl  jól éljünk, hiszen

ránk vetülne az generációsan meg is pecsételne.

Fanyalogva emlegetnének, hogy mennyi mindent

tehettünk volna, ha van magunkhoz való eszünk.

Sokan nem  tudják nem dőzsölni, punnyadozni

vagyunk a  földi életünket  fejlődéssel lenne

fontos megélnünk, az lesz a mi sikerélményünk.

Ahhoz képest amit hoztunk, kivé, mivé változtunk.

A jó  értelmű adok – kapok, egy egészséges

igényesen is emberségesen jó állapot.

Nem a pénz csinálja az emberségest,

megmarad és mégis teremthet,

ha a  sorsában is ott tart már.

Tartsad hát nyitva a szemed,

majd te is megláthatod most,

a már nyilvánvaló lényeget.

Nem az számít, hogyan él

a Nép, van már minden egyéb,

a saját álmaikat valósítják meg,

ott már nincs kontroll se lehet.

Emberségből nincsen  mérce

önmagukhoz vannak mérve,

aki utánozza, majd rájön hol

mikor ment mellé a sorsának.

Nehezen, tapasztalva értik

meg idővel ők, hogy miért is

olyan nagy mellényesek sokan,

láthatóan alacsonyban maradva.

Nem volt választék, vagy nincsen

az emberségesnek tán szava sem,

ha megpróbálkozna már mehet is.

Nem gondolnak vele  az ellátás

pénzben elengendő-e megfelelő-e,

ahhoz amit itt, ide megteremtettek.

A  ledolgozott életeket megbecsülni

az elvégzettjükért szó sincs róla. Ridegen,

kivűlről a látszatra adva azt természetesnek

tüntetik fel, egy saját sablonhoz ragaszkodva.

Vegye tudomásul a Nép nincs más, mintha az

emberséges jólétre nem,

is lenne igényük sem, jobb

 ha nincsen véleményük, várjanak csendben.

Az emberséges agyának a napi tápláléka  a sikere,

tanuld meg tisztelni és szeretni önmagadat lelkileg.

Ha bármi eltér az elképzelésüktől

rövidre fogva, sablonba határolva  az.

Senkit sem érdekel, ki mikor miben

és  mennyit bír el emberileg, hinnye.

A sajátjaiknak adnak csak, a többiek

még azt sem tudják megilletné-e az.

Kényelmi szempontok szerint azt

teszik, ami nem megerőltető nekik.

Nem tudják milyen az, ha a munkából,

a hivatásból, szorgalmasan  haladnak,

tájékozottak,  emberségesen élik azt meg.

Elvárnák, azt, hogy szerintük tanuljuk meg,

 amit a születésünktől fogva már tudunk.

Az emberséges határokat senki más

nem nézi ah élhető-e az ami itt adott.

Megmaradhat-e a belső tartásunk,

ha nincsen igénye arra a döntőknek.

A belső engyensúlyunk szerint élünk-e,

vagy oly mindegy, hisz nem érinti őket.

Magukhoz vesznek mindenféléket,

mert látják, hogy van rá lehetőség.

S nem tudnak róla az okosak, akiket

bizony szinten tudna tartani addig,

amíg ők is tovább teremthetnének.

A sablonos elvárások nem életszerűek,

elképzeltek, eddig a gyakorlatban még

nem bizonyítottak, a látszatra adnak.

Zseniket másoltatni próbálgatnak,

 mi lesz abból, ha magukra maradnak,

ha mindenki ugyanazt tanulhatja csak.

Valószínüleg nem tudják, a Nép nem

buta ám, csak hangot sem adhat annak,

ami hosszútűrőként fáj neki, ha lejáratják,

ha az elért szintjeik alatt hosszan tartják, ah.

Tán ne nézzék az emberségeseket butának,

nem néha születnek itt is bizony zseniálisak.

Megszenvedik miért érdekelné a döntőket,

ha a semlegesből az a tudás kimozdítaná.

Önismeretből eredne az emberismeret,

nem  elég ám  az elmélet, az életszerű

adná a lehetőséget, tán tanulják meg.

Amikor ráébredtél már a valóságra,

ne uraljon el téged se a bánat, úgy lépj

előre, majd a jövőd meg is veregethesse

a vállad, amikor körbeértél sorsodik érsz.

Ha benned alázat még nincsen, akkor

biza a  kezed csak legyintsen, jobb ám

leintéshez szokni, mint a megalázó

kezeket hálálkodva szorongatni.

Ugye te is látod, intelligensek,

okosak, szépek, ide születtek,

az agyuk sikereikre is éhes.

Ne gátoljad őket, inkább,

adj számukra is valamit,

megtanulva érdekeset.

A szintkülönbségek

okozhatnak nagy és

feltűnő eltéréseket.

Ne lefele vigyed ah,

oldalirányba is lenne,

lehetőség teljesítened.

Lehet, hogy számodra az,

most is a kényelmesebb,

ha unalmát észlelve

a kritikusa lennél.

A hangos szótól

lezárnak, hogy

meg ne sérüljenek,

szidás helyett dicsérd.

Ha nem tudod a módját,

hát gyere, tanuld itt meg.

Hahó, ne neveld ki belőle,

mert a föld sem foroghat

visszafele, csak azért,

hogy mindig, abban is,

az igazadat megleljed.

Hiányzik majd belőle az,

amit szorgosan kineveltek,

visszatölteni már nem lehet.

Egy Haza ez, mi vagyunk a  Nép,

az életünket átdolgozzuk, alkotunk,

korosodókként is bánjál jól velünk, azt a.

Ha ezt nem is tudod, nem  így éltél, hát

el ne feledkezzél a jóban rólunk sem,

hiszen mi már teremtettünk ide.

Azt várjuk  hát ellátásban amit ide

beleteremtettünk, se segítséget,

se szivességet, méltatlanul ne

várjatok, se azt, hogy kérjünk.

Az emberi méltóságunkat

megtartjuk, amit teljesíteni

még a sok gát miatt nem tudtunk,

igyekszünk és igényesen pótoljuk.

Lehetőségeket kérünk, hiszen ez itt

a saját megbecsült Hazánk nekünk.

A sorsunkat, a generációs feladatokat

igyekszünk jól teljesíteni, az életünket,

emberségesen tartásosan, mindent ami

 megérint bennünket, megbecsülve élni.

Amikor eljön az ideje, a becsületesen,

a helyükön tevékenykedő hozzáértőkre

bízva magunkat, méltósággal elkísérni.

Tartásosan távozva, egy másik létben

más feladatokat folytatva lenni,

bocsánat van tapasztalatom.

Mind nagyon különbözünk,

ezért a gyakorlati életben,

most toleranciát tanulunk.

Tanulj hát, teljesedjél te

is ki, legyél naprakész,

a 2016. év embere te is

lehetnél, ha ehhez értenél.

Átlátni, kihallani, át is érezni,

ha mindezek még hiányoznak is

belőled, be is pótolhatnád esetleg.

Az Általános műveltséget növelő,

„Tenyérolvasó” tréning, értetek,

így, ti is naprakészek lehetnétek,

ha már ehhez és ahhoz is értenétek.

Ezt lemásolni, utánozni nem lehet, ehhez

az én 26 év összefüggésében látásom van.

Összeollózva, lemásolva, eltulajdonítva, a

tiszta forrástól is eltérve, át úgy sem megy.

Megtanulni mindenki, egy másiktól is képes

lehetne, ha elhinné, bizony, ő sem tökéletes.

Az egyenestől eltérve, folyamatosan arra is

figyelve, hogy az kivűlről észlelhető ne legyen,

az emberi szervezet jelzi ám, mi nem jó neki.

Nézz magad körül szét, látod milyen szép,

lelked külső tükre, ha mégsem tetszene,

hát hozzá alkalmazkodni, azt át is látva,

azt jól kibogozni, még neked is lehetne.

A gyerek csak kicsi nem hülye, van úgy,

hogy tanulni is lehetne tőle, ah, hinnye.

Akkor lesz kicsit bánatos az ember,

amikor a megoldást már látja, de

nem tud tenni azért se, hogy az

 amivel összefüggésében lát,

szolgálhassa a többieket.

Mert nincsenek meg

hozzá, amik ahhoz

szükségesek

lennének

számára,

hogy azt

átadni

is tudja.

Megelőzés,

megelőzés,

megelőzés,

a 2016. év

 is alkalmas

lenne erre,

ha azt azok

akiknek azt

is tudnia,

átlátnia

kellene

tennének

érdemben

érte, érte

és érte.

Nem

hallja,

nem

látja,

nem

érzi

így,

nem is

megy át.

Nem

lenne

gond,

ha

az

a

más

sem

lenne

kitéve

azoknak,

akik meg

majd

meg

mondják,

hogy

mit

lehet,

meg

mit

nem

lehet.

A szint

amihez

még

fel

sem

érnek,

nem,

hogy

értenék,

az bizony

irritálja

is őket.

S akkor

tesznek

ellene,

ha

nem

bírnak

el vele

 se, hát

akkor,

inkább,

ne is

legyen.

Nem is

gondolnak

vele, hogy

akkor

ártanak

azzal és

azoknak,

akik meg

 arra már

éhesek,

hiszen,

abban,

a

széles

sávban és

magasságban

jár már az agyuk.

Jólétükre igényesen,

várják az emberek,

azokat az

élményeket,

 amiket

a máshonnan

jöttek adnának.

Van úgy is, hogy

csak a testükre

figyelve élnek,

 mellé is vihetik,

az óvatlanokat.

Pedig adja a jelet

a Világ, hogy lássák

meg, nem állhatnak

egy helyben, halad

minden, fejlődik.

Ott van biza az

egyensúly

hiánya

ebben,

hogy

akik

előre

sietnek,

s nincs

meg

hozzá a,

rálátásuk,

se bennük

a gondolat,

átszaladnak,

átrohannak,

mindenen,

hiszen

semmi

ál sem,

fékezi

majd

meg,

közben

őket,

mintha

bikkfából

lennének.

Az igazukat

keresik ők

mindenben,

s nem érintik

meg közben,

a lelküket,

a szívüket,

a gondolkodó

agyukat és

mást sem.

Pedig

ha

nem

veszik

a saját

idejükben

magukhoz

az újat,

a frisset,

belőlük,

unalmasak

és csőlátók

is lehetnek.

Nehezen

értik

meg,

hogy

nem

lehet,

hiszen

 ők már tán,

még többet is

tanultak,

s mások

meg

mégis

többet

látnak.

Talán

jó

mintát,

mutatott

ezzel az

Isten,

vannak

akik

már

így

születnek,

másoknak

meg, azt

tanulni is

 lehetne.

Különös

oktatás,

nevelés Online,

bejelentkezéssel.

Magyarországról,

Paksról a Hergál

Házból,

vagy

online,

ha bárhol

is éltek a

Világban.

Otthon

vagy,

amikor

a

kicsiben

már

látod

magadat,

nem

mentél

sehova,

 a

Világ

mégis

ott

van

nálad.

El

ne

feledd,

te is, meg te is,

szeretetből vagy,

jól használjad ám

az okos agyad.

Ha valamit

nem tudsz,

hát tanuljad.

Tisztelettel,

szeretetben

élni könnyebb.

Töröld meg jól a

szemed, hátha

megláthatod

most a lényeget.

Ide jól illik a jó öreg

bocsánatot kérek,

hiszen nekem az megy.