Apró fontos porszemek
vagyunk mi mindannyian,
különböző feladatok
megoldására
születtünk,
hogy a mi
Hazánkban
kiteljesedjünk.
Mindannyiunknak
van saját és generációsan
hozott ránk vetült tehetségünk.
Amikor az első levegőt vettük,
még ijedten tettük, hiszen a
addig nem volt hozzá
lehetőségünk.
Mégis
megtanultuk,
ki – ki
csak nagyjából,
mások meg már
jól veszik a levegőt.
A légzés, magadhoz
veszed a levegőt, az
szétárad benned, a
szerveid segítenek.
Ellátnak oxigénnel
a működésedhez,
jelezi a szervezeted,
azt kifújni mikor kell,
hogy egészségesedj.
Nem is sejtik sokan,
mennyi múlhat azon,
ha kimondod a szót,
van-e annak ereje.
Vagy csak potyog
bele a semmibe,
meg nem is
gond,
hiszen
úgyis
több
van
belőle,
mint aminek
lenne értelme.
A mások szava
nem a te sajátod,
nevetséges, ahogy
azt mondod, fogod
és elveszed, nem
kéred, hogy azt
lehet-e neked.
A sajátodként
alkalmazod, így
nem megy oda se
át, ahova gondolod.
Különböző szintre
jutunk mi emberek,
különbözőek a mi
Isten adta,
lehetőségeink is,
hozzánk mérte azt.
Azon múlik, van-e
ott ahhoz értő, ahol
a döntések születnek,
mert különben azt,
hogy mi dolguk lenne,
nem látják, nem értik.
Igen alacsonyan végzik,
időleges lesz az nekik,
kívül maradnak majd az
egészséges körforgáson.
Így a hangoskodás, a
következménye
lehet annak,
hogy nem
tudnak
másképp
kibontakozni,
időben kellene
kommunikálni.
Lásd a megelőzés.
Gondolom az Isten,
nem teremtett senkit
sem rosszkedvében, így
azután lenne helye is
mindenkinek,
ahol, amiben
jól élhetne.
Pénze is elég
mindenre ami
a létszükséglete,
mert az természetes.
S akik azzal nincsenek
megelégedve, jót és sokat
dolgoznának érte, kinek
mi a munkája, feladata,
úgy végezné el, hogy
a saját hasznát is
növelje, de ne
árthasson,
senkinek
sem vele.
Mivel mind
kétoldalúan
születtünk,
hát így van is
méltóságunk,
tartásunk.
Abban amit
tehetségként
hoztunk, azzal
kellene dolgoznunk,
hogy aztán ki mennyit
tett önmagáért és a
Hazájáért, annak
megfelelően,
gazdagodjon
a pénz által is.
Kérem aki ezt
kitalálta, most
tán gondolkodjon
el rajta, hova vezet
akkor, ha minden csak
ugyanolyan irányba folyik.
Gondolkodj, ha a hasonlóan
működőkhöz kerül minden,
akkor azokkal, akik
meg, ahhoz képest
mást hoztak mint
tehetséget, velük
meg mi legyen a
saját Hazájukban.
Ha fiatal lennék,
elmennék oda,
ahol szívesen
látnak engem.
Ahol én is azt
tehetem, amire
születtem és úgy,
ahogy az másoknak is jó
életminőség, nemcsak nekem.
Én megszerettem azt amikor
az emberek mosolyognak.
Mert, ha az a sok – sok okos
agy, aki itt megteremtette
a saját legfelsőbb szintjére
vitte a tudása által, eljutott
oda, ahol már a méltatását
meg is érdemelné. Észre
sincs véve, akkor
szegényebb lesz
a Hazánk, mert
azt adta neki az
Isten, amire itt
szükség lenne,
az ő Hazájában.
Kommunikálni
is tanuljatok meg,
legalább azok, akik
felvállalnak azzal
járó feladatokat.
Menjen át a szó
oda, ahova való,
ott az erőt adó.
Különböző szintje
van a szavaknak is,
aki arra született, hát
nevelhesse a többieket.
Nekik is legyen lehetősége
kifejezni önmagukat, átadni
a tudásukat a Hazájuknak.
Ha a szeretet
is kiválthatja
hosszú időre
a másikból az
irigységet, akkor
ne mondja senki
sem, hogy nincs
rá nagyon nagy
szükség itt.
Minden
módon,
ahogy
csak
lehet,
hogy
a súlya
legyen
meg.
Amikor
abból a
szükség
erős lesz.
Legyen mivel
kiszolgálni őket,
oktatás, nevelés.
Tisztelettel
lehetnének
egymás
iránt,
ha
tudnák azt
az emberek,
hogy a két
oldalunkat
nem véletlen
kaptuk meg.
Tiszta szó,
minőség,
legyen
ottan
bőven,
hogy
vihessenek
belőle kimenőben.
Aki ezzel még nincs
tisztában, annak tán
tanulnia kellene,
hogy ne tévedjen
el, ebben a pénzes
rengetegben, ne
higgye el, ha sok
a pénze, akkor
már meg is van
neki mindene.
Sőt akkor kellene
tájékozódjon, hogy
mi lehet még az, amit
tanulnia lehetne, hiszen
nem ugrálnak az emberek
egy lábon, kettőn járnak,
mert az egyensúlyukat
így tarthatják meg.
Tisztelet, szeretet,
legyen otthon bőven,
hogy a zsengék abban nőjenek.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.
Heringes Árpádné, Általános műveltséget növelő
( Tenyérolvasó ). Online oktatom. Julamami védjegyesen
Szeretettel. Julamami
