Hét te Tüske koma, aztán hagyd már
abba. Cupáknak nézed a bokámat.
Harapdálsz rajta, finom kis,
tüskelyukakat, hű de hányat.
Mire leírom a gondolataimat,
te boldogan szuszogsz, néha,
meg is tisztelsz vele, hangosan
horkolsz, szabadon a lábamon.
Mond felvállalod-e, ki vagy te és
mit kellene tenned önmagadért, a
szeretteidnek elmondtad-e ki mit
hozott, ki nem csinálta meg azt.
Ismered-e a generációs jeled,
tudod-e miért vagytok ti
egy család, a
szeretteiddel.
Voltál-e már
mindenhol
azért, hogy
tájékozott
legyél,
vagy
beéred
azzal is ami
lehetséges,
amiről a
tenyered
mindent
elmesél.
23. éve
annak,
hogy
nézem,
olvasom,
kutatom,
meglátom,
összefüggésében
leolvasom a tenyereket.
Elmondhatom, nagyon nagy
kegy ez, hogy hozzám eljönnek,
megtisztelnek, rám bízzák azt,
ami a legpontosabb sajátjuk.
Aki már ismeri a tenyerét,
úgy is működik, ahogy az
ott van, nem azért mert
már olvassa, hanem
mert az tényleg
a pontos sajátja.
Megszenvedtem
azt, hogy rájöjjek,
nekem adta az Isten,
mert nálam van jó helyen.
Felnőttem ahhoz, hogy mit
is jelent, emberiesen segíteni
az embereket, ez nagy kegy.
Az első hét évben minden
olyat is láttam, amitől
később fejlődhettem.
Ezért hát szeretném
bevinni, az emberek
számára olvashatóvá
tenni a saját tenyerüket.
Mert fantasztikus jelzések
az elszíneződések, megmutatják,
hol lehetne megelőzni a betegséget.
Merre lehetne úgy menni abban is,
amiben éppen van, hogy ne menjen
mellé, ne mások szerint, önmaga
szerint dönthessen.
Hiszen egyenként
születtünk mi meg.
Hoztuk azt a saját
és generációs jelet,
ami át is segíthet azon,
ami éppen a feladatunk.
Mert, ha csak úgy bele élnek
az emberek és a sorsuk ismeretlen
számukra, bizony lesz egy pillanatuk,
amikor rá kell jöjjenek, jól mellé mentek.
Ismerd meg, hogy a tenyeredben lévő
jelek mit is mutatnak neked, segítsd a
családodat, azokban a helyzetekben,
amiért a kontroll nélkülinél kérdeznek.
Amikor oktattam a jelentkezőknek, azt
is elmondtam, hogy előbb emberesedjen,
s ezzel nevelgettem is felfele a szintjére,
csak utána és nagyon óvatosan tapasztaljon.
Hallgat, nem beszél, egyedül dolgozza fel, ez a
legfontosabb része, ha idáig nem jut el, akkor,
hagyja, hogy a sorsa rávezesse, arra a helyzetre.
Amikor megérti, ő nem foglalkozhat emberekkel,
nem arra szánta az Isten, de a saját hasznára lehet,
az amit megtanult, idővel segítővé emberesedhet.
Nem adják azt, se egy pillanat alatt, de akkor sem,
ha felismeri már a jeleket a tenyerekben, de az
élettapasztalata még ahhoz, nincsen meg.
Nem mondhatom, pedig mondanám,
a jóslással foglalkozóknak, hogy
fejlődniük is lehetne, hiszen
az emberek, a Világhoz
igazodva, óriási nagy
fejlődésekben vannak.
A „mosthoz” felfejlődni, a
tiszta energiához igazodni.
A tiszta energiákban már
nem működnek, a régi jól
beváltak, a Világ attól már
elhaladt, aki nem tanulja
meg a most energiáját,
az bizony lemaradhat.
Persze, hogy jövök én
ehhez, hiszen nem
tartozom se ide,
se oda, így biza,
tartozom hát
mindenhova.
Aki éppen
megtisztel.
pont oda.
Adjon az Isten,
minden földi jóból
annyit ami mindenkinek
akkor éppen a legjobb.
Mindenkinek megvan
a maga dolga, de az,
hogy még be sem
nőtt a feje lágya
és már jósol,
na azt ne.
Ezek biza
energiák,
ha egyszer
belenyúlsz,
olyanba ami
ismeretlen
számodra,
ki hoz ki
belőle, ahh .
