Szerintem, az önbecsülés abból is ered,

ha tisztelettel vagy, akkor is, ha

nem mindenben értenek

egyet, veled sem.

Életszerűség,

sorszerűség,

generációs

jelek, hinnye.

Lehet álmokat

 kergetni, minek is,

ha nem tette meg,

a lépcsőfokokat se.

Nem lesz talaj a

 lábai alatt, ah.

Ha mindent

más csinál, a

 fejlődés leáll.

Egy Haza ez,

csak egy, mi

mind azért ide

születtünk, mert

itt kellene felnőni

a feladatainkhoz.

Megváltozott ám

minden, a 4. éve.

Felszínen az, amit

takargatna, de nem

tudja már elfedni.

Felfordult az alja,

minden ártót a

felszínre hozva,

láthatóvá válva.

Kihallani, átlátni,

megérezni, hinnye,

gondolkodva élni.

Nem mások szerint

meggörbült gerinccel,

az elvárások szerintibe

belecsúszva, vegetálni.

Nem látni, de meg sem

hallani, hiszen akkor az

a látszata, hogy nincsen

semmi probléma, hinnye.

Igen tapasztaltam azt is,

hogy ő még ott tartott.

Tudta, sokat szükséges

még tapasztalnia, hogy

amit nem hozott, azt

 átélve megtanulja.

Nem is szabadna,

azt, az embereken

addig gyakorolnia.

Jó vezető akkor vagy,

ha azok akiket az érint

boldogulhatnak a saját, s

 generációs feladatukban.

Hála Isten, fejlődik sok

mindenben az ember.

A divatos, irányzatos

nagyon fontos lett, ah.

Nem nézi senki sem,

honnan jött, mit is

akarhat, mi a belső

indíttatása neki.

Az embereknek

jó-e úgy, ami neki.

Ha nincs késztetés

belülről, a tehetség,

elkallódhat, késhet

a kibontakozásban.

Aztán egyszer csak,

már a kirakatban is

van, anélkül, hogy

bármit tett volna érte.

Ha nincsen felelőse,

hozzáértően annak.

Az Isten dolga az,

hogy az igaziak, ne

kallódjanak végleg el.

Legyenek hasznára saját

maguknak, a családjuknak

és az ő szeretett Hazájuknak.

S amikor már kinőtték magukat,

a szakmájukká, hivatásukká vált.

Kapják meg, a lehetőségeiket arra,

hogy a Világ is láthassa a tehetségüket.

A fokozatosságnak nagyon fontos a szerepe,

abban, hogy a belső tartása kialakulhasson, a

saját tehetségéhez, emberségéhez, hinnye.

Hiszen minden hiába ám, ha

nem bírja el a lelkesedést, se

a szívességet. Az egészséges

gondolatai nem vihetik előre,

hiszen a lelke, szíve, teljesen pőre.

A nem megalapozott a tehetségesek,

hamar elkallódnak, elhasználódnak, ki és

felhasználhatóak lesznek, mert lélekben még

nem erősödtek meg, a belső tartásuk nincs meg.

A sikert nem elég ám elérni, még akkor sem, ha tán, a

saját kútfőjükből jövő, nemhogy, az is mások szerinti, ah.

Motollává válhatnak, ha nincs se tartásuk, sem méltóságuk,

ahhoz, amiben tehetségesek, feltolták a szintjük fölé, hinnye.

A kiüresedés érintettségével már találkoztam és nem egyszer,

szerencsére, visszafordíthatók voltak, a helyes irányra találva.

Visszataláltak a sorsukhoz, odavezette az életük, a családjuk.

Nem mindegy, hogy emberközpontú-e, vagy tárgyiasított,

mert az utóbbiakra vallók, gondolom a robotok, hinnye.

Aki nem élte még meg se ezt, sem azt, ah miről beszél,

ha abban, olyan körülmények között, még nem élt.

A tapasztalt tudás kiegészíti a hozottat, tanultat.

Fokozatosság nélkül, sok kiüresedett lesz, ah,

igen hamar, sok kárt csinálva az embereknek.

Hisz, nem látja át, az egészet összefüggésében,

de vezetni nagyon, mindenáron akarna, hinnye.

Nézz magadban szét, látod milyen szép, a lelked

tiszta tükre, mi mindannyian, így érkeztünk ám le.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék,

sem veled, se ellened, oktatnám, a nevelésben segíthetne.

Magyarországról, Pakson, a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

Bocsássatok meg nekem gyermekeim,

hogy leszületettetek a semmire,

Mint kisemberek elhittük,

hogyha rajtunk múlik,

egyszer lesz mire.

Azt is elhittük, hogy

 a kisemberek egyszerű

álmai tervezhetőek lesznek.

Bocsássatok meg, én elhittem,

egyszer én is kapok lehetőséget,

ahhoz, hogy megmutassam,

mit találtam meg és fel,

összefüggésében.

Bocsássatok meg, hogy

időben nem haladhattatok,

nőhettetek ki önmagatokhoz

képest hátráltatva és késésben.

Az elesetteket segítettem, titeket

meg semmi jóval, észre nem vettek.

Az elhivatottságomért és a hitemért,

meg, hogy nem a pénzt kergettem, így

nem tehettelek gazdaggá benneteket sem.

Amit hoztatok emberiest azzal megáldottan

élitek, ki ebben, ki meg másban a dolgát teszi.

A hivatástudatot is hoztátok, emberesedtek, a

generációs feladataimat elvégeztem időben.

Hat éve várakozom, hátha valaki érdemben

észreveszi és beenged vele kipróbáltan,

a Hazámnak szól arról, mit találtam fel.

Milyen jó lenne azoknak, akiknek már

tartást adna saját és generációs feladatot

kapva, megtalálnák benne a szépet, a jót.

Nem vágytam kiváltságokra, dőzsölésre,

kihívásos társaságokba, hogy beértem én

azzal, amit a nem jó, akaróim engedtek,

nem álltam be a nemlétező sorokba se.

Nem ment el a kedvem a hivatásomtól,

a nehéz helyzetben is maradt a hitem.

Idejében tudtam, hogy van az Isten.

Nem tudtam elnézni amellett, ahol

segíthettem, a dolgomat megtettem.

Kérték hát tükröt is tartottam sokat,

ahol a fejlődési útjukért jöttek, kaptam

én is nemcsak adtam, körforgásban voltam.

Így nem veszítettem el a reményt végleg, csak

néha kicsit átmenetileg, de a csoda ott van minden

emberben, bármikor, bárhol velük is megtörténhet.

Lehet belőle sok – sok csodálatos emberi történet.

Szombatonként bejelentkezve,

10 – 12 között, Különös oktatás, nevelés.

Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó”,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

vagy online, a megbeszélt időpontokban,

ha most  bárhol is éltek a Világban.

webtenyer.julamami youtube

Szeretettel.

Pénz, pénz, pénz,  na és az emberség, ha mindent csak pénzre lehetne váltani, akkor pénzkiadó automatákat előbb – utóbb leszerelnék, tiszteletre, szeretetre váltanának, a családért még időben tenni szándékozók .

Aki a racionális oldalon

megtalálta miben

tehetséges,

jólétben

élhet,

önmagához

képest, gondolom

annak  megfelelően,  hogy

 teremteni mennyit képes.

S mi van velünk,  akik  a

lelkes, a szíves, a gondolkodó

emberséges  oldalunkon hoztuk

a tehetségünket, hinnye, azt a, ah.

Attól van tartásunk, emberi méltóságunk,

hogy a tehetségünkből eredő, jó meglátásaink szerinti tanácsainkkal segítünk olyan megoldást találni, ami beleillik az életükbe. Ami annak megfelelően tart el bennünket, amilyen

minőségben a szolgáltatást nyújtjuk.

Nem a gazdagodunk,  emberesedünk.

Nem várhatjuk  el senkitől sem, hogy

kiálljon mellettünk,

  sokaknak, amikor szükségük

volt rá, mellé  álltunk, erősítettük.

Dija van a szolgáltatásunknak,

azt és a tiszteletet megkaptuk.

Emberségesekként, lelkesen, szívesen, gondolkodva  adtunk,  adtunk, adtunk,  volt,

hogy nem kaptunk, egyéni vállalkozók  vagyunk.

Sok emberrel  találkoztunk,

abból tapasztaltan még többet adtunk,

közben magunk  is megszenvedtük a saját

 nehezített életünket a sikerig vittük.

Ah, nem gondoltunk volna arra, hogy

nem kapjuk  meg  abban a minőségben

a nyugdíjunkat, amit életünkben adtunk.

Valóban nincs szükség ránk, mert

mindent megold már a pénzük. Majd jól

kitalálják, bárki felveheti a hívásokat,

aki jelentkezik és lelkesedik, hinnye.

Van-e biztosíték  arra, hogy

emberileg kik  válaszolnak

ott a  kérdésekre, mi az

érdek egyéb szempontból.

Nem mondta senki sem, hogy

legalább abba ne nyúlkáljanak bele,

mert azoknak lehet ám következménye,

a személyiségükre,  a családokra vetülve.

Akkor az Isten, ugyan miért hozta volna

létre az emberséges létünket, miért adta

volna a tehetségünket,  mi megtanultuk

mindazt, amit  nem  hoztunk tudásnak.

Íme, nem vállalt fel a szeretett Hazánk,

a saját emberséges nagyságunkban,

ha  nem beszélek róla nem vagyok.

Felépítettük az életünket, ahogy

éppen hagyták és  lehetett,

eleget téve az elvárt

kötelezettségünknek.

Ah most éppen vagyunk

valamiben, tudja-e valaki

miben vagyunk és mire várunk.

Mondjuk, én egy

megérdemelt

jól  kiszámolt nyugdíjra.

Természetesen betartom  azt,

amit elvárnak, csak sok  az

átfutási idő mire online megtalálnak.

Egyéni vállalkozó vagyok,

a nyugdíjam  helyett,

nettóból számolták,  hát

apró pénzt kapok, hinnye.

Ah, a jó öreg bocsánat nekem

jól bejött, ki lehetne próbálni.

Ugye nem gond, ha megtartom

az emberségem,  a méltóságom.

Igen tudom, hogy nem tisztelnek

akiknek olyan pénzük van, amit nem

generációsan teremtettek meg az övéik.

Bocsánatot kérek, nem  Önnek szól, csak

nem  találtam az, ide megfelelően illő szót.

Ígérem megnézem a szavaim között, hátha

van elég alázatos, legközelebb azt írom, bocs.

Nekem csupán az a gondom  mindezzel, hogy

nem kapjuk  meg a tiszteletet, önmagunknak, az emberséges teljesítményünknek megfelelően, ah.

Igen tudom,  hogy jövök én ehhez,  hát csak úgy,  hogy segítek magamon, hátha az Isten is megsegíti a döntéseket hozókat.

A saját feltalált emberies jelnyelvemen fogalmazom meg, a tehetségemből  eredő sorsolvasásnak nevezett, valóságot tükröző emberismeretemet, ami jól működik, hinnye.

Bocsánatot kérek, feltaláltam  valami  fontosat,

sok családnak, emberségesnek  segíthetne.

Ott van mindenkinek az útmutatása,

a sorsában, nem mástól  tanultam.

A sok engem megtisztelő

ember sorsának  olvasása

közben találtam meg

és  fel, amit alkalmazok. A

valóságot összefüggésében látó,

sorsolvasó vagyok. Adnám  már

tovább ezt a tiszta tudást,

vigyék be az oktatásba.

Szintek közötti fordítást

tanulhatnának  tőlem.

Kérem ne mérjen sem

önmagához, se senki

máshoz, egyenként

születtünk mindannyian mást hozva.

Attól, hogy nem  veszik  tudomásul most még, nélkülünk minden oda vetülne, ugyan elbírnának-e azzal. Amit mi segítőkként, megelőzésben, a tehetséges tudásunk szerint a gyakorlati életünkben, a hétköznapokban adunk.

Itt születtünk, ide teremtettük a

jókat és szépeket,  az emberséges

segítségünket,  itt szeretnénk

megkapni azt, amit ide mi is

beleteremtettünk, a

magunk alázatos módján, megvárjuk hát.

Nem segítséget várunk, a jót és a szépet ide a Hazánkba teremtettük, adtunk, azt várjuk,

hogy ugyanabban a minőségben kapjunk.

 

 

Mindenkinek van saját sorsa,

ha már tudod mi a dolgod

generációsan,

vegyed fel.

Dolgozzál,

alkossál,

teremts.

Vannak

akik,

nagyon

későn jönnek

rá, eltévedtek.

Amikor mások után,

a belső kontrolljuknak, a

figyelmeztetése ellenére mentek.

Szembesülve aztán azzal, hogy

eltévedtek, már megértően

keresgéltek.

Ugyan, sok

időt

veszítettek,

de mellé, végleg

nem mentek a

sorsuknak.

Átélték,

a “Hazaértem”,

fontos érzését.

Már alapok lehettek,

a következő generációknak.

Akiknek meg, már, volt hova,

letenni, a már nem mezítlábas

lábaikat. Érezhették, a Haza ott

 van, ahol az “odaszületettekkel”,

tisztelettel, jól bánnak, azt a.

Vannak, akik, már tudják,

vannak akik most még

csak tanulják.

Mennyire

fontos,

alapja

mindennek,

a “tisztelet”.

Vigyázzunk rá,

ki ne üresedjen a szó, a

 valóságot tükrözze, hahó.

Ha alázat nincsen benned,

hogyan éled meg a nehezet.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Az agg is lehet gyermeklélek

egész életében, egy

 ártó pillanatba, a

 gyermekek lelkei

 bele is öregedhetnek.

Amikor az anyasághoz

még nem vagy elég érett

és mégis megszületett, akkor

neked hozzá kellene alkalmazni

mindent, hogy neki jó legyen,

hisz akkor neked is jó lesz.

Így előbb-utóbb ti együtt,

felnőttök egymáshoz még

mielőtt azzal elkésnétek.

Van amit hozunk, van amit

meg is lehetne tanulnunk,

hogy abban is boldoguljunk.

Ha van családod, megvan

mindened, a sorsod arra,

szeretettel fel is építheted.

Az anyai nagyanyja mondta,

aki túl sokat költ a külcsínjére,

ott nagyon üres lehet a belseje.

Ne tévesszen meg soha kicsi pulya,

a dicsekvés szagos hátterében, ott van

a magyarázat, nem ő az aki teremtette.

Az apjának a gyermekkorára is gyakran

gondolt, aki neki úgy

mesélte, hogy ült a

küszöbön és várta,

hogy megjöjjön az ő

anyja, de mindhiába, ő

csak főzött a konyhában.

Amíg élt az apja, nem adta fel,

csak várta és várta, hátha neki is,

ad az Isten és életében lesz anyja.

Az apjának az anyja, úgy ment el

élemedetten is adva a látszatosra.

Pedig neki nem volt az érzés szerint,

egyszer sem az anyja, nem akarta,

a szülés fájdalmában megutálta.

Az ő sértettségét megtartotta,

nem engedte közel soha, hát

 azért volt neki igazi az apja.

Becsüld meg a pillanatot

amikor boldognak érzed

magadat, mert az, egész

életedben megmaradhat.

Úton voltak, nem főzött

az asszonya, igen éhesek,

 hát fölmennek a padlásra.

Na gyere mondja a kicsinek,

nézzünk némi harapnivaló után.

Fölmennek a szénapadlásra, onnan

át a házba. Ott van ám a terülj – terülj,

hála Isten nem vitte le a múlthéten az

utánpótlást, most az is ott lenne a

talicskában, onnan meg vissza,

ugyan, hogyan, kinek kell az.

Úgy igyekezz szeretni,

hogy ha nem fogod a

kezét is érezze még,

van neki is lehetőség.

Merítsen belőle amikor

ő szeretne, boldoguljon

a saját életét, ne a tiédet

élje. Ne várjad, hogy azt

ki is mondja nap mint nap,

ami neked természetes,

neki még hosszú út az.

Kanyarít egy jókorát a

sonkából, a vállára vet

 két jókora kolbászt.

Gergely jön utána,

rezeg még a pici

lába a létrafokán,

amikor a következőt

keresi a láthatatlanba,

csak az érzésére hagyva.

Eszébe jut az öregapjával

le – föl járkáltak így a létrán,

hogy ha kalandra lenne kedve

se essen kétségbe, ami igazán

nagy élmény volt az ő számára.

Meg amikor kivitte egy nyáreste

őt a nagyapja a sötétbe, hogy ott

tájékozódni tanítsa. Amíg elértek

a sötétben a szénaboglyához, hát

néhányszor inába szállt a bátorsága.

Ha nem szégyellte volna magát, vissza

szaladt volna a konyhába. Mindenféle

árnyak, surranások, kattanások, nyisszek.

A férfinak embernek kell ám lennie a talpán,

mondta neki a jó öreg. A nők, a gyermekek az

öregek a férfiakra vannak bízva, az életerős

férfinak, a lelkéből, szívéből, az eszével, a

védelmet kell sugároznia. A férfi nem

attól erős, mert nagy a hangja,

gyorsan lendül az ökle, hogy

az ő erejét fitogtathassa.

Hanem attól, amikor

a szeretteit megóvja,

védelmezve a karjait

feléjük kinyújtja, tárja.

Kölcsönös tisztelet és

szeretet, abban az erő.

attól a családok erősek.

Ha egy időre el is hagyják

a Hazájukat, a Világ bármely

pontjáig el is mennek, a család

szeretete, oda is elér, nem hagyják a

 messziben sem magukra, egyedül őket.

A tisztelet szép, a szeretet jó, jónak való.

Ha a család elfogadó, nem kötelezően erős

a köteléke, az a jó, a szabadon hagyó, erőt adó,

a hatásokat állják, szét nem szélednek végleg.

Tudják, hogy otthon a szeretteik várják őket, a

Hazájukhoz hűek, elmennek, de megjönnek.

A szeretet nem múlik, a boldogság a barátja,

mert rajtuk van már, az Istennek az áldása.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból szeretettel.

A még ijedt asszonyának azt mondja az ura,

most ne nézz ide, a dézsában a víz még langyos,

így a kutyát egy határozott mozdulattal beletette.

Megérdemli, hogy ne vacogjon a hűségese.

Aztán megtörölgette, megsimogatta,

barátian sugdosott a fülébe,

hogy a kicsi árvát, a

szendergésből föl

ne ébressze,

megdicsérgette, a

 bátorságát emlegette.

Meleg tejet kapsz te is

vacsorára, gyere töltsd

meg a bendődet vele.

A kutya ma itt bent

alszik a búbosnál,

közölte az asszonyával,

ellentmondást nem tűrően.

Nem mintha lett volna akkor olyan,

hát vackot csinált neki a kiszolgált

nagykabátjából a búbos mellett.

A kutya, majdnem emberként,

hősiesen viselkedett, a bajban

kitartott az ájult gyermek

 mellett. Rekedtre ugatta

magát és azzal a kicsi

  árva életét mentette meg.

A szeretet nem múlik a

boldogság a barátja,

mert rajta van

az Isten áldása.

Különös oktatás, nevelés.

Magyarországon, Pakson,

a Hegál Házban, vagy

online, ha

bárhol éltek a Világban.

 

A napi apróbb, nagyobb siker, a intelligens agy  tápláléka, amikor már a tehetségét naponta gyakorolja. A nő,  az anya  felelőssége most nagyon nagy,nekik adta az Isten tudásnak. A férfi ha igényes, mindazt időben felfogja, mit szeretne a párja, a jóban, szépben, hogy életszerűen egy pár legyenek. Nem az elvárásról beszélek, akkor várhatsz ha igényesen adtál hozzá és értetek teljesítettél. Addig fel sem fogod, amíg nem jössz  rá , minden a te dolgod, aki ezt tudja életszerűen gyakorolja. Aztán már azt nem mondhatja,  hogy nem  látta,  nem is hallott róla,

mert az is nyilvánvaló,

hogy csak kibújna alóla.

Ha mégis,

akkor annak

az oka az, hogy

nem voltál eléggé

igényes  arra amit vállaltál,

úgy működjön,  hogy ne  ártsál.

Valami nincs a helyén akkor, ha

ebben  nem látják azt, akiknek biza

látnia szükséges lenne, hol vannak az

 emberséges határok, s kiket  érintenek.

Belső látásodnak, szoktam  az oktatáson

fogalmazni, a lelkes, a szíves, a gondolkodó

  énednek  van egy erősen ható kontrollja, azt a.

Megérzésnek,  intuíciónak is emlegetik, hinnye.

Az egy megfelelő fejlődési szint, a tudásod ott

van mögötte, hiába mondod,  hogy kinek tartod

magadat, ha nem érezhető az rajtad, nem az vagy.

A belső kisugárzásod, a fejlettségi szintednek

 felel meg, nem pótolható, viszont megtanulható,

lenne, ha már megértél  igényesen a  felelősségre.

Fordítva nem működhet, mert  majd csak kapni

akar, pedig adni  születtünk mi mindannyian, ah.

Az  intelligensek  sajátja, azzal jönnek a Világra,az

okos  emberek,  megtanulják azt amit  ők nem

hoztak tudásnak, hogy ráláthassanak  a  világukra.

Ha azt tapasztalod, hogy nem tisztelnek annak

megfelelően, amilyen  magasságban  érzed

magadat, bizony, hiányosságaid vannak.

Tanulással pótolható, hogy ne  érezzed,

a megkülönböztető negatív figyelmet.

Ha nem érzed a felelősségét annak,

hogy a mások életének az egészséges

működését teljes  egészében  biztosítsad,

kérlek addig,  ne hozzál döntéseket, hinnye.

Amíg olyan emberektől meg nem tanultad azt

a plusz tudást, ami egy jó vezetőnek biza megjár.

Nem tudom  mit kezdenek  azzal  akik által  nem

kaptam  meg a  lehetőségeimet,  ahhoz a jóhoz,

széphez, amit a Hazánkba beleteremtettem.

Viszont azt tudom, hogy feltaláltam valami

nagyon fontosat, hogy ne  legyenek

elkésve ennek a  tudásáról

lemaradva,  tanulni kéne.

Önismereti oktatás

sokféle lehet,

gyűjtő fogalom.

Amit feltaláltam abból

csak egy van, nincs több belőle.

Aki megtanulja online, a vételi  szándékától

nem áll  el  bizonyosan, mert menet  közben

érezni fogja  jó érzés tudni azt, megválaszolva

amiről, addig csak kérdőjelek voltak benne.

Érzi,  a saját  fejlettségi szintjének megfelelően

élheti nyugodtan az életét, a  belső kontrollja

jelzi, megcsinálta, hazaért a tudásához.

Szükséges, hogy az emberségesek

érezzék  azt, megcsinálták,

akkor is,  ha azt pénzben

magukénak  nem látják.

Nem törődve azzal,

hogy akik úgy látják

megvan mindenük, ah éppen

attól, a valóságot nem láthatják.

Azt mondják a tudás hatalom,

nem  tudom  mi az, hiszen

magam  jöttem rá,

minden apró

részletére,

s amikor már

összeállt mint  egy

megmagyarázó képlet,

még nagyobb alázatom  lett.

Magyarországról, Pakson a Hergál  Házból,

Műhely, a  megelőzésért e.v.   szeretettel.

 Naponta ide nézek, Skype Árpádné  Heringes

Minőségi életedért, tégy magadért,

mielőtt elérnéd a határaidat,

tanulj meg tenni

a többiekért.

Ha mások

kultúrája

hat rád a

kezdetnél.

Nehéz lesz,

 a sajátodhoz

jól felnőnöd, s

alkalmazkodnod.

Erősödjél fel a

sajátodban,

s tanuljad

tisztelni a

másokét.

Addig örülj,

amíg őszinte,

nem ellened,

érted, teszi.

Ha nem

tetszik,

amit a

tükrödben

látsz, változzál,

hogy szebbet láss.

Az élet odatesz, új

és még újabb dolgokat.

El ne feledd, a tapasztalás,

a hétköznapi élet sűrűjében

a megoldások is ott láthatóak.

Neked van szükséged arra, hogy

kontrolláljad, másoktól azt úgy,

ahogy neked jó, el nem várhatod.

Mindenki hozott fontos feladatot,

a jóra és szépre van teremtve. El ne

higgyed, hogy azt más is megteheti

helyetted, a feladatokat törlesztve

erősödik a lelked, szíved, agyad, ah.

Mindennek megvan, a maga ideje és

helye, ne árts, ne bánts, senkit sem.

Ne vedd el másoknak a lehetőségét,

 nem lehet a tied, mert hiányzik az,

nem fejlődnek nélküle, neked meg,

lefele törpülhet a túlzástól a lelked.

Amikor mások szerint teszel dolgokat,

azt nem magadnak szántad, hanem a

közösbe raktad, az energiád benne van.

Elkíséri az életedet, rajtad lesz, annak a

rezgése, minden jóban, szépben, minősít

téged, a többi jóakaratú ember szemében.

Amit teszel másokért, amikor a te dolgod

körbeért, azt kapják majd, hozadékként, a

 következő generációk, dicsérik a neved.

Egy Haza ez csak egy, érezzed hát át,

becsüljük meg, mindig legyen nekünk.

A jó energiákban vagyunk 4. éve, ha

nem vetted még észre, lehet az is,

hirtelen ébredsz fel majd benne.

Akinek működőképes a családja

 most, ah, már mindene megvan.

Ne rontsad el, amit felépítettél,

ha a múltad lebontottad, nincsen

talaj a lábad alatt, jövőd honnan.

Megtaláltam, a feladatomat,

24 évem van tapasztaltan.

A hivatásom, nevelek,

azáltal, amit magam

találtam meg és fel.

Mindenkinek van

tehetsége valami

jóhoz, széphez.

Ne add alább,

nem életkor

függvénye,

fedezzed fel.

Nem különb ám,

senki a másiknál.

Vannak akik időben

találtak a hivatásukra.

Azokért az elődeik meg

is dolgoztak, szenvedtek.

Minden családban lehetne,

ha tudnának róla, “sikeres”.

Jól láthatók az emberiesek.

Családodon belül vannak,

az intelligensek. Se nem

életkor függvénye, sem,

az iskolai végzettségnek

nem a tükre, azt a, hinnye.

Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, nem harcolok sem

veled, se ellened, oktatok.

Ha nem becsüljük meg azt,

amit az Isten azért adott,

hogy széppé, jóvá tegyük

a Világot. Hát magunkban

szükséges, feldolgoznunk,

a lelkiismeretünk dolgozik.

Figyelj ha a lelked jelez, ne

várjad meg, amíg rád mordul

fájdalmasan a lelkiismereted.

Örülj, az őszinte szavaknak,

mert ha félnek kimondani,

azt ami van, nem jól van az.

Ezért, ne vegyenek semmi

olyat, életük során, magukra,

ami rávetülhet végleg a sarjaikra.

Adjon az Isten minden földi jóból és

szépből, annyit, ami éppen most elég, ah.

Ahhoz, hogy boldogulni tudjanak abban, amit

tehetségként, nekik adott hivatásukként a sorsuk.

Tisztelet legyen ottan bőven, hogy vihessenek belőle,

 akik a jóért, szépért, az emberekért hozzáértően tesznek.

Amit a kicsiben elrontasz, rávetül arra, aki nagy lehetne, ah.

Ha értenéd már, mi dolgod lenne, abban a helyzetben neked,

tengernyi gondod oldódna meg egyszerre, ha alázatod lenne.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy

 

 

Megtanultam a 67. évem alatt,

mit jelent, az életben,

ha nem valakinek a

gyermeke vagy.

Vannak olyanok

akik úgy élték

mindezt meg,

sok pénzük lett.

Boldogultam hát,

hiszen rájöttem, a

boldogság az más

mint ami, látható.

Így aztán könnyen,

kikopott belőlem,

nincs irigységem.

Már negyvenen

kicsit túl élhettem

át, megtaláltam azt,

amit számomra szánt,

az Isten, a sorsommá vált.

Azóta tudom mit jelent az,

tisztelni, szeretni azt, amit

generációsan a sorsunk nekem

szánt, hogy oldjam meg, hinnye.

Hát teszem a dolgomat, amit

az Isten, naponta ide tesz.

Felvállalni

azt is,

amit

más,

nem

érzett

feladatnak.

Találkoztam

mindenféle

emberekkel.

Tapasztaltnak

mondhatom

magamat.

Viszont,

az nem

jellemző

rám, hogy

aki nem tudja,

az tanítja. Hiszen,

oktathatok, nevelhetek,

azzal amit meg és feltaláltam.

Felnőttem a hivatásom által,

minden olyat megkaptam,

amit az életemben nem.

Már nincs kérdőjel

bennem, miért is,

úgy, vagy amúgy.

Választ adott, a

saját, s generációs

jelem, letörlesztem.

Mindazt amit mások

még nem tudják, létezik.

Gondos, dolgos hétköznapok

ezek, rájöttem milyen nagyszerű,

hogy az egyszerű mellett döntöttem.

A saját sorsomat élem úgy, hogy olvasom,

a másokét is, s oktatom, nevelem, a sorsához

fel őket, akik azzal, hogy jönnek, megtisztelnek.

Araszolva haladok, s van, hogy egy pillanat az,

amivel szintet váltok, minden nehezéket is,

úgy élek meg, mint egy sorsfeladatomat.

Ami rám hat, azzal dolgom is van, hát

beszélek, írok róla, hogy átmenjen.

Oda ahol érdemben tehetnének,

hiszen, ha mások szabják meg,

az nem szabad élettér érzet.

Mindannyian élhetnénk úgy,

hogy jól érezzük magunkat, a

saját életünkben, sorszerűen.

Ahhoz legalább, szükség lenne, az

 olyan szintű emberismeretére, ha

 megígéri mindazt, hát képes is rá.

Tudja mit vállal fel, nemcsak róla

szól az, hanem mindenkiről, akit

érinthet, az ő döntése, hinnye.

Az élet élni szeretne, keresi

és meg is találhatja. Azokat a

jó minőségű élethelyzeteket,

amik által, megérdemelten a

 saját Hazájában otthon lehet.

Az alkalmazkodás képességét

akkor fedeztem fel magamban,

amikor nem sérültem bele, abba,

hogy lenéztek, félretettek, letudtak.

Erősebb, a lelkem, a szívem, az agyam,

tudom minden körforgásban van, hinnye.

Ma már tudom, megláttam, megéreztem,

kihallottam, még nem tudhatják, azt, amit,

akkorra, már sokszor megtapasztalhattam.

Így hát, amikor, az Általános műveltséget

növelő “Tenyérolvasó” által, nevelhetek,

oktathatok, az Istennek hálálkodok.

Nem ment volna, ha nem találok

rá a hivatásomra, amit az

élet nem adott, adta

hozzá sorszerűen.

Egy Haza, ez csak

egy, jó és szép lehet,

ha megtalálhatod te is,

benne a megfelelő helyed.

Magyarország, Édes Hazám,

kérlek maradj meg, ne hagyjál

el bennünket. Itt születtünk, s

itt is élnénk meg, a jót és szépet,

amit hozzáadtunk mi mindannyian.

Nem ilyenek, vagy olyanok vagyunk,

magyar az anyanyelvünk, itt születtünk.

Idő kellett ahhoz is, hogy Hazaszeretők

legyünk, ne mások szerint éljünk, magunk

szerint, a családunkért, generációsan is tegyünk.

Aki értünk szeretne tenni, annak az hivatása legyen,

különben nem tudunk kiteljesedni, a saját sorsunkban.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék, sem

veled, se ellened, átadnám a tudásomat, az érdeklődőknek.

Jó szerencsét kívánok, minden jóakaratú embernek.

Magyarországról, Pakson, a

  Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

Bocsánat, az értőknek szántam, na lám, nem egyedül vannak.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat,  nem mentél

sehova, az internet világa is ott van, íme a hasznodra válhatna.

Nem felejt el semmit sem,  megőrzi az internet világa, ah.

Tisztelet,  szeretet, megbecsülés, legyen ottan bőven,

hogy vihessenek mindazokból  kimenőben, azt ah.

Megváltozott minden  hirtelen,  vannak  akik

észlelték,  mások  meg  még most sem.

Amit addig sikeresnek  éltünk meg,

úgy  tűnt ah pocsékba ment.

Amikor már jól  kizokogtam

magamat és elengedtem

mindent amit elvettek,

azzal, ahogy elterezték.

Ne legyek látható, hátha

még meglátják van másik

lehetőség, nemcsak egy.

Remélem találtak más

megoldást és

nem pottyantak bele.

Lehetetlenné válhatott

volna, azzal,  hogy át nevezték

azt is, amit addigra összefüggésében

megláttam a  tenyerek által feltaláltam.

Kerengenék még most is, ha nem látom

meg időben, amibe sokan merültek el.

Azután, rájöttem a sok teherrel

küszködve, amit rám raktak,

akiknek azt szabad volt, ah,

megnőtt az  emberségem is.

Ah, van sorsom, ha azzal  vagyok

elfoglalva,  hogy fejlődni tudjak, nem

veszek  el a semmibe  bonyolódva, hinnye.

S éppen azáltal, ami nagy valószínűséggel,

határtalan lehetőségekkel, megvalósítható

örömöket szerzett, a kitalálóiknak, azt ah.

Gondold jól  át, hogy mit kívánsz, mert  ha

megadatik, abban élsz  majd magad is.

Hinnye, most épp kinek a szerepe

tetszett

neked

meg,

tudom,

mindent

megtehetsz már.

Nem értettem,  miért

nem igyekeztek a

 saját  sorsaik helyett

megélni és miért mindig a

másokét  irigyelték, utánozták  le, azóta megértettem, ah.

Na, most akkor igyekszem  egyes  személyben fogalmazni,

ha mostanra, valóban nem jutottál el  oda, hogy

neked is lehet sorsod, generációs jeled,

akkor bizony bocsánatot kérek tőled.

Akkor megteheted, hogy ártsál  vele  és

nem csak  másoknak fogsz, hidd el, hinnye.

Nem szeretnék rosszat magamnak sem.

Érvelek amióta  rájöttem, feltaláltam

valamit ami az intelligensek  számára

megtartó erővel  bír,  ha tudnak róla.

A jó öreg bocsánatot  kérek, itt van

velem, átsegít a nehézen remélem.

Aki csak tehette rántott lefele, mit

tehettem volna, azonosultam és

igyekeztem  vissza a szintemre.

Szerencsére van az Isten, hinnye.

A  sok elhangzott ígéret csak  az is

maradt, ah. Félmegoldás  lett  belőle,

nincs mivel tovább lépnem, hinnye, az

  energiámból sokat tettem  akkor bele.

Majd eljön az ideje annak is, amikor

megjön az esze mindazoknak, akik

saját magukat alázták meg azzal.

Kezd el még egyszer, még egyszer,

még  egyszer ezt már jól  ismerem, hinnye.

 Hazaszeretőként fedeztem fel,  kevesen jöttek és

csak messzebbről, itt élek a szülőhelyemen, nem

 tisztelt  meg innen, sokáig senki sem  az

 érkezésével, elérte a  célját,  hinnye.

Megerősödött a lelkem, a szívem,

átgondoltan cselekedtem, vagyok.

Önismereti oktatás a gyűjtőneve,

volt már többféle az elnevezése,

nettóból nyugdíjasként ez van.

Ha nem adod meg a  tiszteletet,

akkor miért várnád el magadnak.

Az  emberek  feltételezik, azt a,  hogy

azokon a helyeken emberségesek vannak.

Mennyire látod magadat, vagy milyennek

látják mások a szeretett Hazánkat,  hinnye.

Ide teremtettük a szépeket, a jókat, ugye nem

maradunk ki  belőlük, nem vágyunk  ám a maradékra.

A kapkodás következménye gyakran megy a minőség ellen,

ugye azon lesznek, hogy akik  elérték  azokat a helyeket, ah,

figyelnek arra is, ne tegyék a nyugdíjakat, semmiképpen sutba.

Nyugdíj nettóból, mintha nem lennénk, hinnye, nem figyeltek arra,

 jó minőségű  életünk  legyen, a saját tisztelt,  szeretett, Hazánkban.

Ha betöltheti a helyet, legalább  azt idő közben pótolhatná ah, ami

 hiányosságként erősen látszik, hinnye. Műhely, a megelőzésért e.v.

Ha egy porszem  elmozdul attól gödör keletkezhet a  hegyben, ah.

Ami jól működött addig,  az miért nem maradhatott meg, azt a.

Mindenkinek megjár,  ha oda teremtette a jót és szépet,  az,

hogy azt visszakapja  időben,  amit oda ő is teremtett.

Segíts  magadon az Isten is megsegít, íme éppen.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

ha már sok minden nem magyarázódik  meg.

Az oktatásom  közben megérted és magadban

a jó helyére teszed, a  sorsodhoz közel  kerülhetsz.

Könnyebben boldogulsz a saját sorsod szerinti szinteden,

mint valamiféle jól kitalált, ki nem  próbált helyzetben, hinnye.

 

Hergál! Bízzál! Hívjál! A javítás, Esztergomban a TESCO

parkolójában történik,  előtte hívja, a +36304828041 számon és

tájékoztatja, Gábor szélvédős Gálosi

Tiszteletem.

 

Szerintem a legkisebb közösség, ami jól működhetne, ha lenne,

valaki, aki működteti. Mert, csak úgy, nem áll ám össze.

Attól függ, hogy a gyermekek miben nőnek,

mit használnak, a szülők eszközül.

Ahhoz, hogy többre,

jobbra, szebbre,

ösztönözzék,

a gyermekeiket.

Nem értek egyet a

büntetéssel, lehet, hogy

másoknak az jól bejött, de

nekem nem esne jól, azt látni.

Ha csak sanyarog a gyermek, az

 igazságát keresi egész életében,

ah akit, gyermekkorában vertek.

Nem tudja érzékelni, hogy a

 többiek, sanyarognak,

önmagukhoz képest.

Akkor is ha nem verik őket,

mert nem racionálist hoztak,

tehetségüknek, ah,  hinnye.

Ha kapnának lehetőséget

megtanulnák mindazt.

Ha nem vigyáztok

rájuk, akkor csak

ti maradtok meg.

Hamar egymásnak

mentek, az igazatokért, hinnye.

A gyermekek, fejlődni, boldogulni

születtek, egyre több és szebb az,

amit tapasztalva, tanulva, teremtenek.

Boldogulásnak hívom és nem ok nélkül,

azt, amit, mások, feltételezve, hogy nekik,

azt is szabad, lefékezve, gátolva, megoldanak.

Ah, csak jelzem, nem biztos, hogy amivel most,

nem értesz egyet, a gyermekeid majd örülnek.

A döntésednek, van amit össze lehet ollózni,

s van amit, belső tartásként, meg is lehetne,

tanulni. Fontos lenne tudni, a működésünk,

nem véletlenül úgy van, ahogy, “van az Isten”.

Van aki érti, van, aki, még, csak habzsol és nem,

is akarja látni a valóságot, még gondolkodóba esne.

Boldogulni tanulni, azon belül, amid van, vagy mindent,

megszerezni, amit csak lehet, tudatosan, elvenni a közösből is.

Nem jól hiszed, ha tapasztalatlanul úgy gondolod, az a tied lehet.

Amit mások teremtettek meg, a saját energiáikkal van tele, hinnye.

Nem késztet téged, a továbbiaknak a megteremtésére, hiszen nem,

ismered fel, annak az energiáját, rezgését, a megoldáshoz vezetőket.

    Mit mondasz, majd, ha kérdez a gyermeked, hány embernek nem

lett meg a jóléte, azért, hogy neked meglegyen tétlen is mindened.

Mert az életet, csak élvezni szereted, tegyenek mások érted, hinnye.

Mondták-e neked annak idején, gyermekkorodban, meddig van,

a biztos neked, hol kezdődik a hátra fele, csak látszatra előre.

Amikor, felfedeztem, a sorsokban, a sorsfordulókat, azt is

megláttam, mit tehetne még, ami beleférne sorsszerűen.

S mi az, amitől, mint “megelőzésben jártas” megóvnám.

Valóban sokan csüngtek rajtad már, biztosan tudod,

miről írok. Nehezen tudtad úgy megoldani, hogy

ne bántsad meg őket, engedjenek el téged.

Hiszen általad, a tudásod által, magasabb

szintre jutottak hála Isten. Ahova talán,

egyedül, sokáig tartott volna, hinnye.

Ott maradtál, azon a szinten, ahol

voltál, ők felemelkedtek a sajátjukra.

Ez a dolgod, tehát volt sikerélményed,

ha kiállítást csinálhatnál, jó nagy lenne.

Hivatásnak mondják, csak az Isten tudja,

miért kapjuk, talán, mert, megszenvedtük.

Előtte, mielőtt arra az útra léptünk, hinnye.

A fordítottja nehezen menne, vagyis, hát,

közben nehéz úgy teljesíteni, hogy nem

 hozta tehetségnek, nem is tanulta meg.

Viszont ügyesen játszik a szavakkal,

igyekszik üresben mondani, hogy

ne legyen miről felelősséggel,

beszámolót tartani. Oda ahol,

azt úgy gondolják, elvárhatnák.

Nem érdemes eltérni, attól ami,

a járható utat is mutatja, meg adja,

azokat a lehetőségeket, választhatsz.

Vagy azt csinálod, amiben tehetséged,

esetleg, mehetsz feljebb, de versenyre

kelni a rutinosakkal, aztán meg minek.

A tudás hatalom, csak nem negatív,

hanem pozitív értelemben, emberies.

Aki, azt még, nem gyakorolta, nem is

tudja kontrollálni, hol vannak, a határai.

Önmagadnak megfelelni, nem lényegtelen,

inkább a magadat legyőzni, az a fontosabb.

Utána már, meggyőző tudsz lenni, hinnye.

Az ismeretlen, nagyon erősen, vonzó

tud lenni, mert olyan érzés, mintha,

a saját el nem végzett feladataidat

is megoldaná, miközben pihensz.

Munkáddal, teremteni, emberies,

annak a gyümölcsét élni, sikeres.

Ha csak, a pénzszerzésre gondolsz,

kiüresedhetsz, motiválatlan maradsz.

Ami fontos neked, azért tenned kell,

hogy megmaradjon, a jó minőséged.

S elengedni, akkor, ha tenni érte,

még nem nőttél fel, nincs dolgod.

Adni tudni, egy felnőtté érett,

élethelyzet, az birtoklás ellenes.

Amikor rájön az ember, nem a

pénzétől boldog. Hanem, azzal,

tudna csak boldogulni, a pénznek, a

 nem is őérte, teremtődött világában.

A két oldal egymás nélkül nem megy,

győzz meg, legyőzni könnyű engemet.

Nem harcolnék, sem ellened, se érted.

Oktatnám, nevelnék, azáltal, amit,

itt, a Hazánkban fedeztem fel.

Az elégedettség érzése, ott van

bennünk, gyermekkorunk óta.

Vagy valami marad helyette,

amit vagy megismételsz,

egymásnak szembe,

állítva a gyermekeidet.

Lehetőleg az irigység,

vegye el a punnyadástól,

a kedvüket, győzni, legyőzni.

Nem értem, minek, amikor össze,

is tartozhatnának, család lehetnének.

Akinek, működőképes családja van, biza,

megvan mindene, a régi sablonok, elkoptak.

Nehezen akarják tudomásul venni az emberek,

a családtagjaikra, a hozott sorsokra, generációs,

jelekre, gondosabban fel lehetne építeni a családot.

Amikor, a másikat szutykolni igyekszel, a magadét,

elfednéd, hogy lehetőleg, ne lássák, mi mindent,

nem tettél meg, amiért mások megszenvedtek.

Vannak a sorszerűségek és a generációs jelek,

akinek az elődei, megszenvedték, araszolták,

nekik maguknak már nem szükséges, hinnye.

Tehát, nem lehetne, irigység tárgya sem az,

mert nem adták az elődöknek ingyen azt.

Ha ismernétek, a sorsotokat, generációs

feladataitokat, azzal lennétek elfoglalva.

Mi mindent tegyetek még, hogy a következő

generációtok, már ne szenvedjen, jó minőségű

sorsot, élhessen. Tartást, méltóságot, viseljen, a

belsőjében, élhessen, gerincesen, tartásosan, ah.

Hiszen, ha elismerték, ha nem, már benne a tudása.

Tudja miben mérik a hozott tehetségét, a tanultakat.

A magasabb szintet elérte, feljebb léphet, megcsinálta.

Ki ne hagyja senki sem az életéből, nekem sok ilyen van,

ez adja bármilyen helyzetben meg azt, a tudás értékes.

Sok értékes embert lehetne, segíteni abban, segítse ő,

maga a saját sorsát, csinálja meg a generációs dolgát.

Ha visszanéz az életére, legyen miből ereje legyen,

az újabb nehézségekhez, sokasodjanak a sikerei.

Édes Hazám Csodaszép, kérlek ne menj még,

hiszen nekünk, azt a jót és szépet, amit ide és

megteremtettünk, meg, sem, hoztad, még.

Tisztelettel élni jó, szeretettel élni szép.

Csináljad meg, magadat és mindenképp,

magadból, akkor adj, ha már készen vagy.

Teljesítetted a sorsodat, generációsan haladj,

legyél jelen a jóban és szépben, tartást ad majd.

Ne arasd le, a mások által teremtetteket, az nem

tesz jót, se neked, sem a következő generációidnak.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy Szeretettel.

Tapasztalva, tanulva élj,

ne csak remélj.

Kicsinyke,

apró

részletecske,

hosszú az út

még a tudás fele.

Amikor a tehetségednek,

tudásodnak megfelelően,

vállalod a feladatodat, a

Világ is biztonságosabb.

Jó vezető akkor vagy,

ha az emberek, a

 saját feladatuk

szerint is,

generációs

feladataikban is,

jól boldogulnak,

élhetik a sorsukat.

Gondolkodóként

a saját tehetség

és tudás határt

megbecsülni,

 az emberekkel

tisztelettel jól bánni.

Egy Haza ez csak egy,

jól szeressétek, becsüljétek,

meg, egymással is így tegyetek.

Áldjon meg az Isten minden

földi jóból annyival benneteket,

ami akkor éppen a legjobb nektek.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból. Heringes Árpádné,

Julamami védjegy

Szeretettel.

Sokféle módon lehet vegetálni,

felszínen maradni,

mások szerint,

a nemlétező

sorba állni.

Nézz hát,

magadban

szét, látod,

milyen szép.

Lelkednek tiszta

tükre, mind így

érkezünk le.

Ismerve

a saját,

sorsunk,

nemcsak

beleélnénk,

érdemben

megélnénk.

Van egy belső

szabályunk is

mindannyiunknak.

Becsüljük magunkat,

annyira, hogy ismerjük a

 saját sorsunkat, életünket.

Elsősorban magunk szerint.

azután már alkalmazkodva

mások szerint is megélni

azt, ami sorsot hoztunk.

Így viszonyítani tudunk.

Apró fontos porszemek

vagyunk, mindannyian.

Ha kellőképpen erősek

vagyunk, tartás, méltóság,

fontos a hétköznapjainkban is.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva

megéljük, amire alapozhatjuk azt,

amit tehetségként, mind hoztunk.

Ahogy az Isten megengedi és ott

láthatom a csuklókon a jeleiket.

Nem sablonos, egyszemélyes

történetek, mindazok,

csak értük szólnak.

Amitől jól érzik

magukat ők a

bőrükben.

Fontos

az érzés,

elkészült,

egy-egy

helyzet

kialakult.

Aszerint,

ahogy neki

is jó megélni.

Ha még nem

látja át mindazt,

meglehetne tanulni.

Legyen általa is saját

rálátása, véleménye.

Nem fontos azonnal

közölni is azt, van úgy,

hogy be kell érnie arra.

Előbb tapasztalva éli,

azután érzi a sajátja

lett, beült az életébe.

Lépésről – lépésre,

halad előre, mint

aki tudja már,

mi fontos neki.

Hiszen érzékeli,

folyamatában

átlátja, kihallja,

meglátja mindazt.

Erről szól az oktatás

és még sokféle módja

van a megközelítésének,

a saját és generációs jelek

felismerésének, léteznek.

Támasz, kapaszkodó, van,

nem másoktól várja már,

önmaga szerint éli meg.

Megtörténik közben, a

 szembesülések sora,

mit miért, törnek fel

belőle az érzések.

S kerülnek helyre a

 válaszok mindarra.

Nem mindegy, hogy

tud-e lelkesen, szívesen,

gondolkodva is megélni,

vagy csak úgy beleél épp.

A jó energiákban vagyunk,

aki még a régi sablonokba

rekedve próbálja megélni,

nincs miből merítenie már.

Elfogyott, elkopott a sablon,

ha nem épített fel magának

egy újat, életszerűt, bele is

ragad, nem naprakész az.

Gyors pörgésben vagyunk,

ha a Világgal együtt haladunk,

ha nem vesszük fel a ritmusát,

az elavultak, sorra megtalálnak.

Mert a hasonlók keresik azt, amiben

jól érezhetik ők magukat, mintha otthon

lennének. Olyat keresnek, hogy ne kelljen,

beilleszkedjenek, csak belehuppanjanak.

Ahol erőt mutathatnak, úgy, hogy észlelve

a gyengeségét másoknak, kihasználják azt.

Igyekeznek azon, hogy mindenkit körbe is

fonjanak, olyan az ajánlat, amit, kihagyni,

csak kevesen tudnak, a túlzás, az önbecsülés

kellő hiánya, a másokra épített sikerek sora.

Megcélozható, hiszen ha nincs más, amivel

előre juthat, nem nézi, kik által kaphatta azt.

Fontos neki, hogy különb legyen mint a többi.

Mindent idejében, szoktam mondani a nevelés

alkalmazása során, nem bánta meg, még senki.

Csupán az történik, hogy önmagát, a saját és

generációs helyzetében elhelyezve él aztán.

Nem lesz fontos már a régi nem működő,

lépésenként  haladhat, nem tévedhet,

hiszen saját döntéseket hozhat.

Alkalmazkodik, hiszen tudja,

nem mástól várja, amire ő,

már a hivatása szerint

képes, azt más nem

tudja még úgy tenni.

Mindenkinek megvan,

a maga sorsa, feladata.

A többi embertől, nem

elvárja, felajánlja azt,

ami benne többlet.

Azzal tesz azért,

hogy lehetőleg,

mindenkinek,

legyen olyan,

amiben ő jó.

Hozzáadni,

beletenni,

a szépet,

a jókat.

Ez lenne

a közös

ügy, ah.

Mindenki

érezhetné,

fontos az,

amit ő is

belead.

Egy Haza

ez csak egy.

Emberies

mindenki,

születve, ah,

valahogyan

kinevelődik

az belőle.

Ám, vissza is

simogatható.

Egyszerűen

megélni a

nagyszerűt,

 az igazi, valós.

Hát csak ennyi,

önmagunk szerint,

emberiesnek lenni.

S nem menne mellé

senki olyan, aki azt

hiszi, mindenki érte

szól és van, hinnye.

Van aki a kirakatban

van, látható minden,

amit megtett már.

Kontrolláljad, ha

nem ismered fel,

mi és ki van mögötte.

Képes-e, kiállni, azért,

amit még nem csinált

a gyakorlati életében.

Ha túl sokat vállalt fel,

vajon képes-e vinni együtt,

úgy, hogy megelégedésére is

legyen, azoknak, akiket képvisel.

Adjon az Isten, minden földi jóból,

annyit, mindenkinek, ami a legjobbkor jön,

 az ő, jó minőségű életének a kiteljesedéséhez.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”.

Magyarországról, Paksról, a Hergál Házból.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy Szeretettel.

 

 

 

 

 

 

Ide vagy oda,

mihez képest hova.

Van-e önnek olyan felhalmozott java,

ami már problémát jelenthet mostanra.

Akkor ha azt már érti, hogy nem árthat

azzal önmagának sem, hát adjon belőle,

 oda ahol ennek nagy a hiánya, kezdje

azokkal akik az ön szeretet köre.

Ha nem értesz hozzá,

nem elég az akarat,

akkor tanuljad meg.

Magadnak se szabad

hátrányt okozni vele.

A másiknak miért nincs

semmije, ah, előre tervezett-e,

hogy a becsapott ingatlanját ki vigye.

Ki mire hova tervezze meg, hol erre, hol arra,

a pénzre ki mondja, hogy hova és hova nem soha.

Se arra, se amarra el ne térjen, amoda semmi esetre

se csurogjon, ne menjen egy fillér se belőle.

Még betakarhatná vele valamijét a pőre.

Mondja tudja-e ki mit rontott el azok

közül, akik nem csináltak semmit se.

Vagy azok közül akik nem törődtek

a többiekkel, most épp jól vannak-e.

Az élet egy körforgás, nem azt kellene

keresni, hogy ki a hibás, hanem a megelőzés

szólna arról és nem lenne a dolog problémás.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Különös oktatás, nevelés, hogy megértsd.

Szeretettel.