Ne keverjed össze a szintedet,
ha már felismerted, a tied lett.
Ugyan mire jó a szomorúság,
amikor, azzal magadnak is
ártasz, vedd vidámra azt.
Amit csak lehet, ne legyen
gond az sem, ha gügyének
néznek, attól nem leszel az.
Csak az Isten a tökéletes, mi
mind, kiteljesedni jöttünk le.
Mit hoz, milyen minta volt,
tán nem is alapozhatott.
Ejnye, megalapozott
volt-e az, amire
felépíthette ő
önmagát.
Volt-e
hiánya,
miből van a
többlet benne.
Mivel, hogyan,
jutott el ő, arra a
szintre, megállja-e
a helyét, s jól érzi-e
magát, abban benne.
Kommunikálni tanul-e,
segítőnek születette-e.
Érzésekből állunk, élünk,
a lelkes, szíves, gondolkodó,
az énünk, rávezet a szintünkre.
Nem az a fontos, hogy mi mikor,
honnan, maradunk ki, esetleg le.
Leginkább eltudjuk-e képzelni
magunkat, a saját sorsunkban,
úgy, hogy jól érezzük magunk.
Ha egyszer megcsípted, azt az
érzést, hát biz tudjad már azt,
a továbbiakban a magadénak.
Boldogulni tudtál abban ma,
felismered a helyzetet ott.
Esténként nyugtázzad, a
napodat, hogy tudjad,
az adott napodra való,
emberségedet megcsináltad.
Nem tudok rá jobb kifejezést,
mint a megelőzést, mint érzést.
Ott van benned annak a kontrollja,
eligazít, mielőtt mellé mennél, jelez.
A lelked vergődik, a szíved melléver,
gondolkodó az agy, a türelmedet kéri.
Időben ismerjed fel az arra alkalmas,
sejted, várja az impulzust, a szíved,
adja hozzá a te életritmusodat.
Csak a tied nem másé az.
Emeld feljebb a fejed,
ne lógasd az orrodat.
Örömködnek azok a
sejtjeid, akik azt a jót
felismerik, közvetítik.
Hiszen érted vannak,
s mind, jó szándékúan,
benned és érted, ha
azt már megértetted.
Alkalmazni is kezded,
a hétköznapi életedben.
Miért ne lenne jókedved,
nem szeretne szomorkodni,
egyetlen sejted se, élni szeretne.
Tiszteletem, az őszinte szavakért,
felkészített vele az alkalmazkodásra.
Sosem választottam volna a könnyűt,
mindig a nehezebb vonzott, éreztem, a
lehetőségét, a megcsináltam érzésnek.
Alapos, motiváló a siker buborék,
ha szomorú vagy, nem működik.
Éld meg, amit az életed éppen
odatett, nézzed meg a másik
oldalát, fordítsd a magadéra át.
Meglátod benne a humorost.
Maradj azon a szinten, ami ott
éppen neked adott, ne szomorkodj.
Azt nem az Isten teremtette, s talán,
valaki elfelejtette az ajtót, eltévesztette.
Jegyezd meg a jóhoz a bejáratokat, oda menj,
nem szomorúságra teremtett senkit se az Isten.
A élet élni szeretne, megtalálja a módját, újra és
megint, a saját szinteden közlekedve, menni fog.
Törekedjél a saját szintednek a minőségére legott.
Minden emberies önmagáért is felelősen született,
márpedig mindannyian így landoltunk, azt a, hinnye.
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), érted,
hogy ne szomorkodva éljed át azt, aminek örülhetnél is.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, online,
ha bárhol is éltek most, a szép nagy, toleráns Világban.
Szeretettel. Heringes Árpádné e.v. ,Julamami védjegy