Bocsánatot előre kérek, ah,

prevenciós lettem, vagyok.

Nem lát, nem hall, meg

nem, csak beleél, így

hát arra kell ügyelni,

ki lehessen kerülni.

Még mielőtt felnőne

önmagához, öregszik,

idő előtt, üresedik ki.

Amikor már annyira

csak a kütyüiket

nyomkodták.

Odalépve

szóltam,

Észre

sem

vették,

kikkel élik

meg a családjuk

helyett, az életüket.

Nagyon felkészültek ám,

pontosan tudják, a sablont

odarakják és belesétáltatják.

Aztán minden más zavarta őket,

ami elvonhatná, élhetővé tenné,

a gépi élet helyett a valóságot.

Az eszközök kiszolgálnak

 bennünket, de nem olyanok,

mint az igazi emberies kapcsolataink.

Persze akadnak, akik alaposan készülnek,

arra, hogy szórakoztassanak, olyan témákat

hoznak, ami odavonzza, nem akarnak kimaradni.

Társalgásnak gondolják, miközben mindent kiíratnak

magukról, jobban ismerik már, mint a saját családjuk.

Szelektálni, szoktam mondani, a neveléskor, a rajzos,

általam, lerajzolt formában, alkalmas visszarendezni a

saját életritmusukba, mivel megdolgoznak magukért.

A rajzos forma mellé írják, a sajátjukba visszatalálnak.

Nem lehet ám, csak úgy kontroll nélkül, össze-vissza,

mert visszarendezi, a saját életritmusukba, hinnye.

Van akinek kihullik, van akinek kinő, tőle a haja,

jól jön-e némelyeknek, a kitárulkozó  energia.

Észre sem veszik és mindent tudnak róluk.

Sajnos sokan, jól megélnek, a hamisságból,

ha magukat kibeszélve társalognak, hinnye.

Nem való a kirakatba az, amit azért adott a

sorsuk, hogy egyedül dolgozzák, majd fel.

Ha kibeszélik az emberek, mindazokat,

amik adnák, a saját rezgéseiket, hát

igen gyorsan, kiüresedhetnek általa.

Elpocsékolt energia, nincs ismétlése,

még egyszer nem kapja meg ahhoz, ah.

Hallgat, nem beszél egyedül dolgozza

fel, megtartó ereje van annak, őbenne.

Azt azért adta az Isten, hogy előre vigye,

 fejlődhessenek, azáltal is, nem azért,

hogy mindenféle kíváncsiskodóknak,

kiszolgáltassák magukat, hinnye, ah.

A tapasztalásom az, hogy kikíméltek,

nem kapták meg a saját mintájuknak

megfelelőt, a fejlődésük közben, ah.

Így erősebbek rájuk, a hatások és ezt

pontosan tudják, mivel vonzhatják be.

Ébresztőt fúj az, aztán majd, amikor,

már lent maradtak, mert megtudtak

róluk mindent, amit, addig akartak, ah.

Elhasználják az energiáikat, akik már,

a kütyüik szerintiek, egy párhuzamos

világot élnek meg, a saját életük helyett.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés, ah, …

Hatással lehet, a környezetükre, leviszi

a szintjüket, ha tehetetlenül élik azt meg.

Befele fordulók lehetnek, egy idő után, ah.

A saját akaratukat viszik rá és mindenre ők,

akiknek jól kitalált céljaik vannak mindarra.

Amikor a hétköznapjaikban nem partnerek

a környezetükben élők, mindezekhez, csak

reménykednek, hogy abbamarad, majd, ah.

Inkább lenne szükséges az őszinte társalgás,

hiszen pont azzal lesz vonzó a hamiskodó, ah.

Az őszinteségükre utal, mintha barátkozna.

Hát nem érdekel senkit se már, pedig csupán

annyi lenne a fontos, hogy figyelemmel legyen,

önmaga a környezete felé, alázatot gyakoroljon.

Lehetne minden családban egy tanácsadó, az a

rajzos forma, amit oktatok, alkalmas lenne arra.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva, tanácsokat adna.

Mert mindenki hozott, fontos feladatot, addig is

amíg rájön mi lenne az, ne menjen a szintje alá.

Valószínűleg nem bontakozhattak ki, abban,

ami tehetséget hoztak. Jó lenne, ha a Hazánk

venné meg, adná ingyen, oda ahol a szükség.

Julamami Magyaros Agyalósa nevet adtam,

 az oktatási, nevelési, jól működő formának.

Nem tanulhatnak, nincsen rá pénzük, nem

kapják azáltal azt az energiát, amire az agy,

vágyik, fejlődne, ha kapna elég táplálékot.

Napi, pillanatnyi, sikerélmény nélküli élet,

leépüléshez vezet, kirekesztheti, pedig,

pont a jó társaságot, a társalgást keresi.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

nincs megfelelő üzleti érzékem hozzá, hogy

felépíthessek valamit, ami szükséges lenne.

Ezért aztán, keresek, a szegény Hazánkban,

olyan felelős embert, aki tájékozódna, mit is

találtam fel és segítségére lehetne ezzel is.

Azoknak az embereknek, akik vágynak a

tanulásra, de nem adatott meg nekik az.

Gondolkodva tartja frissen, az agyakat.

Emberismeret nélkül tessék mondani,

hogy is lehet, eligazodni, ezen a nem

hétköznapi területen, azt a, hinnye.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés.

Egy Haza ez csak egy, közösen meg

is lehetne oldani és jól a helyzeteket.

Hahó, a valóság az amit, hétköznapi életnek

hívnak, nem mások szerint élünk, magunknak

teljesítünk, magunkért is teszünk. Aztán miért is

 vállalja fel azt, ha nem bír el vele, a valóság nem ez.

El lehet tévedni ha minden szót komolyan vesznek,

ami összeollózott, lemásolt, másoknak a felfedezése.

Különböző energiaszinteken élünk, mi emberek, így

nem mások szerint, hanem magunk szerint, élnénk meg.

Ha lemennek a sok hiábavaló kütyüzéssel a saját szintjük

alá, energiahiányossá válnak és annak vannak fokozatai.

Volt időm megfigyelni, volt olyan, amikor látszott, hogy

közbe kell szólni, kizökkenteni, mert elviheti a valóságtól.

Évekig naponta gyakoroltam a hivatásom mellett mindazt.

Nem akarom, sehogy sem nevezni, nem az én dolgom az.

Ha nem figyelnek rájuk a szeretteik és időben nem jelzik,

úgy feléjük, hogy az hatással is legyen,  szeretettel intézi.

Akkor az is lehet, hogy úgy fognak közlekedni azok, akik

ebből kijönni, nem tudnak, mintha megszűnne a Világ és

egy gépi világot, alakítanak ki maguknak, párhuzamosan.

Keresik azokat a rezgéseket, amiben ott a sikerélményük,

miközben, alaposan megvezetik őket és célirányosan, ah.

Ehhez sincsen közöm, tudom, csak magamnak mondom,

hátha segítségére lehet azoknak, akik épp benne vannak.

Megváltozott üres rezgésűekké válhatnak, pedig pont azt

szeretnék elérni, hogy tájékozottan legyenek, érdekesek.

Kimaradva minden apró élményből, amit az élet adhatna,

kizárva önmagukat a jóból, szépből, elgépiesedve élnek.

Különös oktatás,nevelés, Julamami védjegy eladó, olyan

emberiesnek, aki érti mit is vesz meg, hasznára tudná

fordítani a Hazánkban, ahol jól jönne megelőzésként.

Az életszerűen adott ritmusával, visszavezetésként,

sejtig hatóan dolgozza meg, gondolkodni kénytelen.

Gondolkodóvá válik általa újra, a gondolkodó agy,

megtanul tanulni, ha már, felismeri a saját sorsát.

Generációsan megalapozhatja, a jövőképét, aki

rájön, milyen jó élni, a saját életritmusában.

Az egyszerűben is nagyszerű, gondolkodva.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy