Várom a lehetőségemet,
nekem még nem volt ilyen.
Nem adom fel megvárom,
hiszen hiszek abban amit
feltaláltam,
minőségi.
Jól működik,
sok embernek
segített már amikor
megtanulta tőlem, a
hogyan kerüljön ő is,
a sorsának
megfelelő
állapotába.
A tudás hatalom,
nem olyan mint az
amivel mindent és
mindenkit legyőzni
akarnak, inkább ad.
Az amit feltaláltam
oktatom, nevelek
vele felnőtteket.
Arra is milyen
módon tudnának,
segíteni ők a saját
gyermekeiknek.
Akik arra már
beértek és
szeretnének
egy hozzájuk
méltó életet.
A magadhoz
mért minőség
a lényege, hogy
tudjad, ki vagy te.
Honnan jöttél, merre
indultál el, menet közben
te kivé, vagy mivé váltál.
Mennyire tértél el attól,
ami a sorsodban diktálna,
hogy önmagaddá válva,
csináld meg a saját
és a generációs
feladatodat.
A túlzóan
sok pénzzel
az a gond, hogy
nem serkenti azt,
aki birtokolja, arra,
amit hozott mint a
természetes volta,
fel is használhatja
gondolkodva.
S azzá váljon
általa, akivé
az Isten akarja.
Ha nagyon eltér tőle,
majd megbánja idejében.
Akkor viszont már nincs meg,
a visszaúthoz vezető jelek halmaza.
Mivel a lehetőségem hiányzott eddig,
nehezebb utat jártam be, azért, hogy
idáig eljussak, a tudás volt a célom.
Megkaptam a 23. tapasztaló
évemben, körbeért, de ha
nem tudom én oktatni és
a nevelésben használni,
akkor megmaradok a
magam szerénységében.
S viszem tovább addig így,
amíg méltó érdeklődés nem
látok ahhoz, hogy valaki ezt
átlátva meg is becsülje.
A Hazámban találtam
fel, eljöttek a tanácsért
nagyon messziről is ide.
Megköszönöm az Istennek
minden nap, hogy elfogadott,
és erre érdemesnek tartott.
Birtokló nem vagyok, nem
teszem a fiókba és hagyom
kallódni, inkább eladom.
Sok ember hasznára
lehet azt is tudom.
A tananyag amit
lerajzoltam, nem
válogat, nincs akit
kizárna, csupán
annyi, ezt az
intelligenseknek
szánta az Isten.
Így alakult, ezt
akarta így lett.
Nem mondhatja
senki sem, hogy
én nem mentem
végig az úton.
Nagyon
alaposan
végigmentem,
megcsináltam,
feltaláltam és
lerajzoltam,
megvan.
Eladom,
hogy legyen
pénzem arra,
az öregségem
biztosíthassa.
A szeretteim
se szenvedjék már tovább, a
hátrányát annak, hogy én ilyen
hivatásra adtam a fejemet.
Aki csak tehette rántott is
egyet az én sorsomon, mit
tehettem volna hagytam.
Azáltal is lett alázatom,
ezt nem vehetik el, nem
hagyom, inkább eladom.
Tanítani egyenlőre még
csak én magam, majd
betanítom rá azokat,
akik arra érdemesek.
Van az Isten tudom.
Hát mint eddig is
magam szerint, magam
teremtettem meg.
Feltisztult lett, így
benne van minden,
amit egy ember az
élete során elbírhat,
ami által lelkileg és
szívében erősödhet,
gondolkodó marad.
Annyiban változik
csak, hogy többlet
tudáshoz jut általa.
„A kis nyuszi évek óta
kiabálja, sarban vagyok,
sarban vagyok.
Sokan elmennek
mellette, hallják,
de nem érdekli
őket, hogy mit és
miért mondogatja.
Egyszerre besokall
tőle a mindeneknek
a megmondója és
rámordul, maradj
csendben, húzzad
meg magadat, mert
különben reggelire
egy falásra felfallak.
A nyuszi csak mondja
sarban vagyok, erre
ráordít, azzal
elindul a lendülete
indulatból jó nagy lett.
Nem tud lefékezni és
potty a gödörbe esett.
A súlyának hatásától,
a nyuszika lendületet
kapott, gyorsan kiugrott.
Sétálgatnak a barátaival,
hallják ám egyre többen
kiabálják, sarban vagyok,
sarban vagyok, sarban vagyok.
Kérdezik a barátai miért kiabálnak,
egyszerű a dolog, én még jóindulatból,
reggelente odajárok, kiabálok, azóta
sokan lettek, ők a délutánosok”.
Magyarországról, a
Hergál Házból kívánom,
legyen szép napotok nektek.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy