Ne add fel, ne tűnj el, a Hazádat végleg ne hagyd el,
ezért megszenvedtek generációsan a tieid, hogy
Hazádnak nevezhesd, magadat jól érezzed itt.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.
Körforgásban vagyunk, ha időben váltunk,
nem akad el az életünk, megéljük mi is,
jól megérdemelten a sorsunkat itt is.
Ott vagy otthon, ahova hazavárnak,
ahol van tartásod, méltóságod.
Az a Hazád, ahol a mezitlábad
először érintette meg ott
az anyaföldet, ne
hagyd el végleg.
A talpalatnyit, a
megteremtetted,
ne add el, az lehet,
hogy most átmenetileg
pénzed lesz belőle neked.
Ugyan mi adja majd utána,
a tartásodat neked, neked.
A telefonjaim nem csörögnek,
némák vagy megszakad a vonal.
Ha olyanok teszik ezt, akik erre
bebiztosították már magukat jól,
unatkoznak, nincs mit tenniük már.
Azok éljenek meg a nyugdíjamból,
hogy újra gondolkodva élhessenek, de
nincs mit tenni, Magyarországon élek.
Nem tudom mihez van jogom itt a
saját Hazámban, nem értem miért
ne lehetnék tevékenyen részese a
nevelésben azzal, amit feltaláltam.
Utánanéztem, nincs jogom semmihez,
akinek más a véleménye kérem szépen
ossza meg azt velem, mert keresem.
Magamhoz ölelném mint a sajátomat,
aztán elengedném, másnak is legyen.
Még szerencse, hogy van az Isten.
Ha az jutna netán eszedbe, hogy
tartsanak el engemet, hát akkor
előbb ismerjél meg, mert lenne
mit nevelve tanítanom neked.
Akkor talán értenéd, az ember
alkotni, teremteni, szorgalmasan
dolgozni, gondolkodva élni született.
Ha nem ehhez szoktál, akkor tartsad
meg magadnak, nem magyaros virtus,
az, mi lenne ha most fel is vállalnátok,
utáljátok a fejlődni vágyó embereket.
Hát nem akarjátok, hogy segítsék
őket az emberiesek, legalább
ennyi magyarázat a szátokból.
Azért tettétek ezt ilyenné,
hogy kevesen ússzák meg,
ne legyen gondotok nektek.
Felismerjük egymást már,
nem tesz különbséget a
pénz sem, ott a tisztelet.
Amitől fejlődik is a lelkünk,
szívünk, gondolkodó agyunk,
emberségesek megmaradunk.
A sorsunkat teljesítve élünk,
nem hagyunk hátra semmit,
ami generációsan árthatna.
Élünk, nem ártva, se bántva.
Vannak akik ott fejletlenként
meg is rekednek, helyettük
már a cselédjeik dolgoznak.
Üresedésre adták magukat,
túlszaladtak önmagukon, nem
találták meg a saját feladatukat.
Kényeskednek és nyafognak, se
nem tapasztalók, se nem tudnak
másról, mint ami a saját körük.
Így ők már most lemaradtak.
Eljön az idő és megbecsülik
újra azt, amit az ember
a saját lelkesedésével,
szívesen, gondolkodó
kútfőjéből teremtett.
Életemben kétszer
éreztem azt,
hogy ott
tudnék élni
hosszabban,
két különböző
országban volt az.
Ne tűnj el, ne add fel,
a Hazádat ne hagyd el,
mert betöltik a helyed.
Különböző okok miatt
mennek el az emberek,
többre, jobbra vágynak,
teljesítve azoknak a
kívánságát,
akik meg pont
ezt szeretnék.
Huh, kik töltik be
azoknak a helyét.
Ha a minőségi,
az emberies,
a szorgalmas,
az intelligens,
a jó szaktudású,
a nagyon igyekvő,
elhagyja a Hazáját
könnyen válogatnak.
Ahol már nincsen se
tartása, se méltósága,
csak a szolgalelkűség,
tegyen érte aki arra
képes most,
ne legyen
divattá.
Olyan
nagyon
alacsony
a lelkes,
a szíves
szintje,
hogy
alig
bírnak
már élni
benne.
Kapkodva veszik
a levegőt, be van
szorulva a lelkük,
sanyarog a szívük.
Valaki mondja már
meg oda, ahol sajnos
a döntéseket hozhatják,
túl sok lett a szenvedő már.
Különös oktatás, nevelés.
Győzz meg legyőznöd könnyű
engemet, nem harcolni jöttem,
oktatnék, nevelnék a magam
által feltalált módján, hogy itt,
ilyen kezelhetetlenné váltan,
különbségek ne legyenek, ah.
Szegény Hazám Csoda Szép,
ne menj még, hiszen a
sok jót és szépet,
amit mi ide bele
teremtettünk
nem kaptuk
vissza még.
Nem adjuk fel,
kivárjuk ez itt a
Hazánk nekünk.
Nincs belőle több
csak egy a Haza,
becsüljük meg.
Figyeljetek
egymásra,
ne legyen
későn már
a figyelem.
Egymásra
találnak az
emberségesek, a
tapasztalatom ez.
Szívesen, lelkesen,
átlátva és kihallva,
gondolkodva élnek,
ki nem üresednek.
Jó szerencsét,
jó emberek, áldjon
meg a Isten minden
földi jóból annyival
benneteket, ami a
legjobb nektek.