Miért ne

lehetne,

tisztelni,

szeretni,

méltósággal

embernek lenni.

Tiszta útról addig ne

beszélj, amíg mögötted

nem látszik, mit teremtettél.

Nem ártva, nem bántva haladni

előre, ahogy azt az Isten az útjának

elé tette, hogy a sorsát el is érhesse.

Valaki akkor lesz belőled, ha helyén

van a lelked, szíved, gondolkodsz.

Az ember emberiesnek

született, s a sarjak

ezt látva, ennek a

hatására, lélekben is

erősödve élnek, mert

mennyit is érnének nélküle.

Tevékenyen a jóban, a szépben,

megteremtve a jövőképéhez azt is

amiről ő akkor már nyugodtan álmodhat.

Hiszen tett bele a közösbe és a legjobbat

azzal tette, hogy azt gyakorolja ami

a többieknek jóvá teszi a létének

gyümölcsét nemcsak önmagáért.

A generációs feladatait törleszti,

ha addig ott nem tett senki semmit,

a többiekért is, s a sorsa azt elé teszi,

hát dolga van vele és lesz is bőven mire

kibogozza, hogy ki mit nem tett meg érte.

Hány generáció szülöttje sanyarog miatta,

s ha hirtelen másoktól veszi el, hogy azzal

az övéit kikímélve, a gyarapításukra szánja,

hát majd megtudja mi jön majd annak utána.

Hiszen elvette a fejlődés lehetőségét tőlük,

hirtelen, váratlanul, kimaradt egy lépcsőfok.

A sorsunkat azért hozzuk, hogy teljesítsünk,

ameddig mi azt megtehettük azt elérhettük.

Van aki hirtelen emelkedett ki oda a semmibe

is belekapaszkodva, azt amit hallott el is hitte.

Különös oktatás, nevelés, ismerem a tenyerem.

Más meg keresi kutatja, hol lehetne hasznos,

hol vannak azok a blokkok, ami által megállt

az addigi élete és képtelen volt boldogulni vele.

Alázattal a saját életritmusában, a megteremtettje

által gazdagodva, el nem venné a mások javait, nem.

Persze a gyermekcsíny másról szól, arról mindenkinek

van egy megfelelő emléke, okulva belőle felnőttként

épp azért, vagy egyáltalán nem tenne, mások kárára,

már azzal is tapasztaltabban halad ő, felnőtté válva.

Így a saját életritmusában maradva a sorsát meg is

csinálja, mert megkapja mindenhez időben a jó

jeleket, hogy éppen mihez merre is menjen.

A születésével hoz valamiben tehetséget

mindenki, a „nagyember” léte, a lelkes, a

szíves, gondolkodó ember, nem ártana.

Hát az Isten pecsétjével már rajta,

gazdag, de (nagyember) maradt,

 mindenki azt még nem láthatja,

 ő már tudja, hogy megcsinálta.

Tiszteletem.

Tisztelt volt és jelenlegi

tanítványaim, a két ünnep

között, ha van rá igényetek

jelezzétek és beszéljük meg, a

  kérdéseitekként felmerülteket,

hogy ne vigyétek át a jövő évre.

heringesarpadne@julamami.com

 Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból. Heringes Árpádné e.v.

Műhely, a megelőzésért.

+36 30 2470 589 által.

 

Szeretettel. Julamami