Mond mikor érezted azt először, jó élni,

 örülsz annak, hogy embernek születtél.

Tudsz-e már lelkesen, szívesen megélni,

s a megoldást, nem másoktól remélni.

Az emberies érzéseid akkor jönnek

először, amikor már elég érettként,

felkészülten feltudod dolgozni, vagy.

S beéred azzal, jó dolog, ha adhatsz,

s kapni nem, már csak adni szeretnél,

nem teheted, mert a többiek azt még

nem értenék és kihasználnának téged.

Becsüld meg amiért dolgoztál, az a tied,

s oszd meg azt ami számodra fölösleges,

hogy ne rontsd el a túlzásokkal a tieidet.

A gyermekedet az Isten rád bízta, hogy

tartsd jól, érte tegyél, s ne helyette, így

az ő életének is lehetne igazán értelme.

Tanulj meg lelkesen, szívesen kontrollálj,

az érzéseid is a te hozottad, becsüljed,

 figyelj a belső jelzéseidre, segít téged.

Felkínálja neked a lelked az impulzust,

adja hozzá a szíved az életed ritmusát,

 a gondolkodó agyaddal eldöntötted,

mi jó neked most, az emberiesnek.

Hiszen hiába várnád, hogy mások

meg is értsenek téged, attól, hogy

te érted már a miérteket, azáltal

végzed az emberies feladatod.

Alkalmazkodni tanultál meg

talán legelőször, a magzati

szakaszodban, hiszen mi

lett volna veletek, ha

te azt nem teszed.

Érezted, te is hogy ki

vagy szolgáltatva ott a

 pocakban mindennek, ami

irányítja a megmaradásod,

vagy a minőségi fejlődésedet.

Ha az anyák tudnák mindezeket,

kimondva is, hát bizony felkészülten

mennének bele a kilenc hónapba,

mint a várakozási szakaszukba.

Ketten vannak ott is, abban a

körforgásukban, nemcsak ő.

A magzatnak mindenféle

jelzésére ráfigyelhetne

az anya, hogy megóvja.

Már ott a kilenc

hónap alatti

időben,

tudja a

magzat,

hol vannak

az ő határai.

Minden arra

figyelmezteti,

amin belül tud

mozogni, hogy

ne tekeredjen

rá a köldökén

a zsinórja jelzi.

Nem ajánlott

hirtelen át, se

túlpördülni a

 határait be

kellene

tartani,

önmagát

hozza bajba,

ha megteszi,

nem nyúlnak

attól a határai.

Viszont, ha a

kívülről jövő

hirtelen

hatások

által neki

a helyzetét

meg kellene

változtatni,

mert arra

nem figyelt

értően senki,

védtelenné

lett ott a magzat.

Figyelj ha a lelked

jelez, hogy nem jól

van az, ne várjad

meg a következő

jelzést, érted szól

az aki akkor hozzád

őszintén beszél, hiszen

te még nem érzékeled,

azt amit ő már az ő elért

szintjén a hétköznapjaiban

megél, nem kellene a jelek

mellett csak úgy elmenni se,

hogy nem figyelt fel arra senki.

Fontos porszemek vagyunk mind,

 ha egy fontos porszem elmozdul,

 a hegy is utána omolhat, mert

 az Isten eggyé teremtette.

Jó szerencsét emberek,

áldjon meg az Isten,

minden földi jóval,

azt akinek arra,

van az imához,

már elég esze.

Mert hiába

minden,

ha érteni

sem akarja,

ő azt elvárja,

hogy majd azt

más megoldja.

Nem kibeszélni

megcsinálni,

az oktatáson,

fogalmazom

meg így, ha

addig csak

hárította azt,

amivel lett volna

neki fontos dolga.

Már bocsánat érte,

de elfogyhat az ahhoz

 kapott többlet energia,

ha kibeszéli azt ami

csak rá tartozna.

Mert azért,

adta neki

az Isten,

hogy azzal

ő megoldja,

van az Isten,

ha hiszed vagy

most még nem,

mindent idejében.

A megszületéskor

elvágják a köldökzsinórt,

külön és együtt még, a két

 ember egészséges lelkéért.

Szeretettel. Julamami

Fordítónak születni, vagy fordítóvá válni.

Amikor egy gyermek beleszületik,

a szegénységbe,

egy

darabig,

természetes

számára az.

Megtanul abban,

úgy élni, hogy túlélje,

azokat a nehézségeket,

amikkel más gyermekek

nem is találkoznak,

életük során

sem.

Vannak

gyermekek,

akik ki vannak

kímélve, vagy,

az egyszerűbb

megoldások

miatt.

Nem is

találkoznak,

élethelyzetekkel,

amit mások, szinte,

természetesnek

vesznek már.

Egyszerű lenne,

azt mondani,

a kényelmes

felnőttnek,

összehozza

a gyermekeket,

tanuljanak meg

alkalmazkodni.

Gondolkodjál,

gondolkodjál,

gondolkodjál,

hát akkor, azt

tervezed,

lassan,

óvatosan,

életszerűvé

tenni, hinnye.

Elfogadod az

a könnyebb,

van és kész.

Mekkora, a

tanulni valója,

annak, aki

úgy vállal

fel,

valamit,

amiről,

életszerűen,

fogalma, sincsen.

Nevezzük fordítóknak,

akik, ha megtanulnák, azt,

amit meg és feltaláltam az

emberek tenyereiben,

alkalmazhatnák,

életszerűen.

Hiszen miután,

lejárt ott az idő,

hova tud majd,

visszamenni.

Kommunikálni,

kommunikálni,

kommunikálni tanulni,

így is, felkészülni arra, amit

nem hoztak, mert mást hoztak.

Nem tudok, üzletelni, mert nem

hoztam, a „hogyanját”, tapasztalva

tanulom, a saját bőrömön, mondjuk,

úgy, 26 éve már és még nem tudom.

Ezért, minden helyzetre felfigyelek,

amit már ez ügyben, én is megértek.

Attól, hogy felfogom, hogyan lépnek,

előre ebben sikeresen mások, még nem

lesz belőlem, jó üzletasszony, azt tudom.

Persze igyekeznék, de nem látom azt,

ami nekem, ebben, a segítségemre

lenne, nekem kell tanulnom,

hiszen, nem tudom.

Lassan, óvatosan,

engedem át a

hatásokat.

Attól viszont,

nem lesz a sajátom.

Így jártam, mondhatnám,

van valami, amit nekem adott,

a teremtő tehetségnek, ah. Élni

vele úgy nem tudok, hogy át is

menjen és meggyőzhetők,

legyenek, akiknek az lenne,

a dolga, a lehetőséget adják meg.

Én értem, a miérteket, ők meg csak,

mondják a magukét, a tanulás helyett.

Nincsenek, kapcsolódási pontok sem.

Tudom, ha nem érdeke annak a körnek,

akik sok minden, vagy mindenek felett,

döntenek, nem haladhatok előre, ah.

Tudomásul is venném, mást is,

csinálok már, időközben,

viszont, most nem boldogulok.

Keresem a kapcsolódási pontot.

Ha, a saját jó minőségű életemet,

nem is tudnám, megteremteni, akkor se,

várja el tőlem senki se. Nyugodjak bele, majd,

a következő generáció megoldja helyettem, mert

 az, nem megnyugtató, nem elfogadható számomra.

Aki úgy élek, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít.

Szívesen tanulom meg, de azt, ami, életszerűen, működik is.

Azt viszont, ne várja el tőlem, senki, hogy becsapjak, másokat.

Mert számomra az, ha átlátom, kihallom, megérzem, a gondolkodó

agyam, fordítja, működőképesen, nem azt jelenti, csak nekem legyen.

Nem élhetek úgy, hogy nem érdekel, kinek rossz, kinek nem, ah, csak

nekem jó legyen, azt meg, ugyan, minek nevezzem, azt a, hinnye már.

Ha, a fokozatosság kimarad, nincsenek alapok generációsan sem, ah.

Lehetne tanulni egymástól, ki mit hozott többletként, kommunikálni,

kommunikálni, kommunikál, fordítja, a szintkülönbségeket, áthidalja.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok, csak nevelnék,

oktatnám, hogy mások is láthassák, a saját sorsukat, generációsan.

Adjon az Isten, miden földi jóból, mindenkinek, úgy, ahogy, jó neki,

ne legyen erősebb, az irigység ereje, az alkotó energiáknál, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami