Most is bocsánatot kérek,

ha tudod, hogy miért ilyen

néma a telefonom, akkor

vizsgáld meg a lelkedet.

Ha ennyire rákaphattál

a külcsínekre, akkor mi

 jöhetnénk már a  jóban,

ne csak a maradékában.

Ami neked a csúcsot éri,

mások onnan indultak el,

nekik leépülések azok amit

olyan szerényen megtettek,

mind odalett, csak a nincs van.

Sorstalanul lődörgőkké lettek.

Megjárna nekik is az, amiben

jól érzik magukat a bőrükben.

Honnan tudnád, nem látod át,

a sajátodba bonyolódva élsz te.

Ide teremtettük mi is a szépet

és a jókat, megvárjuk amíg,

valaki olyan szól nektek,

magatok közül elhiszitek,

 rólunk nem szól most a jó itt.

Nem megyünk el, megvárjuk,

az olyat amit ide teremtettünk,

tisztelettel odaadással tettük.

Elérhetsz igazi csúcsokat,

megmászhatsz hegyeket

el is hiszed, te már elérted.

Minek lennél emberies még,

 nincs alázat hozzá benned,

 üres a zajos csak az kapós.

Ezt lükteti minden, azt

láttatja veled is, legyél

ilyen, meg olyan aztán,

meg elérted a trendit.

Jegyezve lettél, nem

múlsz el nyomtalan.

Túl sok lett a pénzed,

megrendeled a mások

ellenit, nem is maradt

másod csak, rongálnod

a többiek gyermekeit.

Ha majd elmúlik ez mint

káprázat, kitisztulnak

a fejek, tájak, rájössz.

Egy Haza ez csak egy,

te is egyedül születtél.

Meglátni a lényegeset,

már fontos is lehetne.

Tisztesség, becsület,

ha szabad,

ha lehet.

A divatból

ki soha nem

mehetnek, mert

akkor nincs alapja

semminek, üresen

lődöröghet minden.

Mint a kevés beton

a nagy keverőben.

Átlátni, kihallani,

megérezni, teljesen

emberies, így születtünk.

Az emberieseket tisztelni,

megbecsülni, hogy minták

legyenek, ne az üresedés

legyen már a természetes.

Mindannyian, a nevelkedés

következtében, a legtöbben

nem tudták megtartani ezt.

Az élet élni szeretne, meg is

tesz érte mindent, amit oda

tett lehetőségként a sorsa.

Lehetett úgy is élni, hogy

a felelősséget fel nem

vállalva, de abból más

nem lett, csak katyvasz.

Belső tartás, méltóság,

megint csak hoztuk azt.

Ha a szülők nem érettek

a tehetséges gyermekhez,

bizony alaposan kibillenhet.

Fontos lenne az embereiesek

segítsége a megfelelő helyeken.

A múlt elmúlt, igyekezzenek jól

felzárkózni a jelenhez, a mához.

Az intelligenciát is hoztunk,

sokat tanulva egészen jól

megközelíthető lett az.

Ami megtévesztő lehet,

azoknak akik felületesek.

Ellesve és jól megfigyelve

egészen műremekek is

összeállhatnak, egy -egy

jól kitalált lemásoltban.

Mire észlelnék már be is

 csusszant, együtt valaki mögött,

bebetonozva az attól idegent oda.

Aki még tapasztalatlan ahhoz,

 tanultan a hivatását keresve

megfelelő lehet majd, sok

mindenféle után és idejében.

Ha menet közben nem túl sok,

a ráható, egyenestől eltérő erő.

Ma már elég egy kis hajlítás és

belekerült a tájékozatlan oda,

ahol soha nem is lett volna dolga.

Mindenki mindenért felelős is kell

legyen amit ő átlát, kihall, megérez.

Tanulni kellene, bepótolni a hiányokat.

Nem úgy, hogy a többiek leminősítik őt

rögvest, mert annyira eltérően pontos.

Amikor oktatok, úgy írjuk ahhoz a jelhez,

„nem egyenes”, az egyenestől eltérő lett.

Arra felépíteni valamit ami meg egyenes,

lehetetlen anélkül, hogy össze – vissza ne

legyen a végeredménye, helyes, helytelen.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

a saját és generációs sorsok a tenyerekben ott.

Ne tépelődjön ha vezet, tanulja meg még időben.

Miről beszél, ha nem is ebben él, ugyan, hogyan

adhat tanácsokat onnan, akinek fogalma sincsen,

a Bözsi néninek meg milyen hétköznapi gondja van.

Lehet azt úgy kezelni, hogy látszatra meg van oldva,

de attól neki még nem lesz megérdemelten jó a sorsa.

Emberismeret, kézzelfoghatóan ott van a tenyerekben,

még ez egypetéjű ikreknél is mást mutat, a sorsszerűség.

Magyarosan Agyalós a Julamamival YouTube csatornám,

azért, hogy hallható legyen a sokféle jó ember, egyéniség,

mekkora köztük a különbség, de nem ártanának, segítők.

Prevenciós a végzettségem, úgy ajánlották meg, az 5. évben,

már találkoztam, a tenyereiket leolvastam, 15.000 embernek.

Emberismereti alapok nélkül, ugyan, hogy nyúlhatsz emberhez,

ha nem magyarosan agyalsz, akkor neked mi szerint „emberies”.

Meddig látod, kihallod-e, gondolkodva döntesz-e, vagy „hű bele”,

teljesen mindegy, nincs elvárás se, nem kérdezik meg, jól van-e.

Az emberekkel jól bánni, azzal születnek, ahhoz tehetség kell,

megtanulni okosan, sok mindent lehet, hozták az intelligensek.

Ők mind vezetni születtek, ki miben lehet a legodaadóbb, más

meg másban hozta, az ő többlete, nem pótolható az sem mással.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék sem veled,

se ellened, mert én oda tartozom, aki megtisztel és érkezik éppen.

Annak amit feltaláltam a fontosságát ecsetelem már mindenhol és

mindennel amivel csak lehet, ne kallódjon el, nagy a szükség erre.

Várom tisztelettel azt az emberiest, akit nem rontott el a pénze,

kérem gondolja át, vegye meg az általam kitalált oktatási formát.

 Adja a Hazánkban és külföldön élő honfitársaknak lehetőségként, a

 vétellel átadok, betanítok minden tudást, a megfelelő embereknek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból írok ide, szeretettel.