Édes Hazám Csodaszép, íme készen,

mivel nem tudom bevinni oda, ahol

sokaknak jól jönne ez a tudás, eladom.

Ne kallódjon el, hiszen ennek tudatában

csináltam végig az életemet így, hogy van

még várományosa bennem a tehetségnek.

Nincs hova fordulnom, hát most ide leírom,

kiszolgáltatottja lettem én azoknak, akik úgy

vállalták fel azt, amit csak  csinálnak, hogy fel

sem ismerték, rólunk szólna az és nem róluk.

Ide teremtettünk, mert feltételeztük, hogy

itt kapjuk vissza a sok jót és szépet, amit mi

beletettünk a Hazánkba, ami most itt van azt

nem gondoltuk volna, hova lett a saját Hazánk.

Amiben élünk, az nem rólunk szól a jóban és

szépben, meg se kérdezik, jó lenne-e nekünk.

Intézik, mi meg szenvedjük azt ami nem ránk

van szabva, ki vállalja értünk a felelősséget is.

Nem tudjuk végigvinni a sorsunkat, lefeg csak,

helyettünk már a gyümölcsét mások szedik le.

Nem tudom más országokban is így van-e ez,

vagy csak mi jártunk így, nincs hova fordulni.

Nincs olyan hely, ahol érdemben értünk jól

intéznék a sorsunkat, ugye nem arra várnak,

hogy elköltözzünk innen, ez a Hazánk nekünk.

Senki emberieset, aki érdemben intézné nem

alkalmaznak,  kivárják, húzzuk meg magunkat.

Szép lassan, majd csak nem bírjuk a nyomást

tovább, s nekik akkor már nem lesz gondjuk.

Nem lesz már más, csak a betanított robotok.

Nem engedhetjük meg magunknak mindezt,

hát kitartunk emellett, kivárjuk a jó sorsunk.

Ezért hát, eladásra felkínálom, ha külföldre is

megy akkor is jó helyen van, az oktatási anyag.

Hasznára az emberieseknek, jó embereknek.

Talán sikerül és megírom végre a könyvemet.

Leírok benne minden tapasztalt tudásomat is,

amit átfordíthatnak nyugodtan a saját sorsukra,

azok az emberiesek akik már tudják mi a lényeg.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” eladó.

Különös oktatás, nevelés, emberismeret, sorszerű.

Legyen másoknak is átlátható már a saját sorsuk,

tudjanak tenni akkor is, ha befékezték őket, a

saját és generációsat egy ideig élhetik meg.

Mert elirigylik tőlük azok, akik ahhoz

szoktak, ha valami tetszik, el is veszik.

Olyan emberekkel próbálják pótolni,

akiknek igen sokat kellene azt tanulni,

  de bármit megtehetnek, a kegyeltek.

Ők mondják meg mit tehetnek és mit

nem lehet, se át nem látják ők, sem

meg nem érzik, nem gondolkodnak.

Azt teszik, amit nekik mondanak,

nem érdekli őket, hányan vannak

sorstalanságban azok, akik elérték.

Megjárt volna nekik, hogy megéljék,

de ártani nem szerettek volna vele,

ha mások nem úgy, hát elmennek a

dolgaik alaposan, egymás mellett.

Nem panaszként írom, csak sorolom,

sorsok mellett, de attól el nem térve,

a megteremtett szint alatt élni milyen.

Meg lehetett volna oldani, megelőzésben,

hogy rájöjjenek a saját sorsukat ők igazítsák.

Erőt is ad minden saját tapasztalat, ne, hogy

mellette elszaladj, éljél a saját ritmusodban.

Ha elérted a sorsodban azt, amiért oly sokat

tettél, hogy minőségi életet éljél, na nem mások

szerintit, hanem sajátot és generációsan az alapot.

 Az átlátó ember sok mindenről lemond, hogy a sarjak

kapjanak az alapjukhoz olyan lehetőségeket, ami megilleti

őket, hiszen ők már más úton menve kiteljesedhetnek abban.

Ami számukra nem is volt feladat soha, úgy lesz kerek a világuk,

ha maguk teremtik meg, amire képesek, hogy tartásuk legyen.

Lépésről – lépésükre haladva, megcsinálják ők is azt, a számukra

hasznosat. Vannak akik hisznek a karmákban, hozott elméletek,

de nem a tettekre készeknek, nem magyarosan agyalós az sem.

Azok akik tesznek, ha látják a lehetőségüket, hát teremtenek,

hogy meglegyen a sikerélményük és úgy a minőségi életük.

Érezhessék a siker ízét, átmenjen az sejtszinten, hogy

erősödjenek általa, lelkileg, a szíves hozzáállásuk

se kopjon ki közben, s amikor ketten készen,

hát a gondolkodó agyuk, visszaadja a jót.

Körforgásba kerülnek és maradnak, ad

az rendesen az ő lelküknek, szívüknek,

gondolkodva, hiszen emberies az ember.

Segítik azáltal a többieket akik látják azt.

Vannak akik úgy, attól érzik jól magukat,

hogy látják őket szintjük alatt, mert úgy

gondolják, hogy akkor ők legyőzték őket.

Megmutathatják, ha nagyon erőlködnek,

sikerülhet, minek is fejlődnének ők, ha el is

 vehetik azt, amit a többiek teremtettek meg.

Jó nagy a tévedés, mert ha nem észleli az arra

alkalmas sejtjük a sikerélményét annak, hogy

lám, íme, ő arra képes, hát leépülés lesz belőle.

Buli buli hátán, hiszen miért ne, csak a könnyű,

a mindent lehet, ők azzal diktálják a trendet.

Igen, az Isten az embert is jól megteremtette,

hagyta, hogy emberesedjen, nem készen kapta,

nem azt mutatta, hogy vedd el, a másikat fékezd le.

Csak te létezel, ne törődjél másokkal, neked legyen jó,

élvezd az életet, hiszen a jólétért nem szenvedtél, percet sem.

Miért kellene gondolkodnod, még elfáradsz bele, nem tanultad meg

azt amit a génjeidben nem hoztál, se tehetségben, eredmény nélküli

életet élsz mások várományának, megjáró lehetőségeinek terhére.

S mivel megtehetted, el is hitted, hogy jó úton jársz, ha élvezed azt

amit mások teremtettek, hiszen nem szólt rád érte senki sem.

Eszedbe sem jutna, hogy azért nem, hogy ne csináljál olyat,

ami nem jó másoknak, csak magadról szólóan szól a nóta.

Amit teszel mások ellen, holnap ott van veled szemben,

nézegetheted majd a művedet, az meg, hű de mű lett.

Másoknak tervezted a semmit, s a nagy hirtelen jött

jólétedbe, te kerültél bele a kiüresedéshez vezetőbe.

S ha majd elmúlik a káprázat, kitisztulnak a tájak, egy

Haza ez csak egy, jó szerencsét jó emberek, áldjon meg

az Isten minden földi jóból annyival, ami a legjobb nektek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.